A kiképzés kemény volt. Az erőnléti edzésekkel kezdtük el. Fekvőtámasz és súlyzózás. Főleg a karizmainkat kellett az elején erősíteni. Itt nekem nem volt olyan nehéz dolgom. Sora alig 50 kilója nem jelentett megerőltetést edzés előtt sem. Tudom, hogy majd az angyalok táncának kiképzésekor - amit majd nekem is végig kell most csinálnom - fordul a kocka. Szegény Sorának azonban már a fekvőtámaszok is problémát jelentettek. A kétkezessel nem volt gond, abból meg tudta csinálni a megadott mennyiséget. A félkezes azonban már nem volt ilyen könnyű. Hiába küzdött szegény mindig sokkal hosszabb idő alatt tudta befejezni, mint én.

Kalos soha nem engedte, hogy kint maradjak vele és bátorítsam, vagy csak jelenlétemmel erősítsem. Ahogy elkészültem bezavart a házba. Tudtam, hogy felesleges lenne tiltakoznom vagy vitába szállnom vele, ezért szót fogadtam, és megszokott helyemre, az ablak elé bandukoltam, és a függöny mögül figyeltem párom tortúráját. Soha nem bírta egyhuzamra megcsinálni. Az izmai már megváltásért könyörögve remegtek, de nem adta fel. Néha összecsuklott, de olyankor vett két mély levegőt és azzal büntette magát, hogy fél kézzel nyomta fel testét alaphelyzetbe.

Sérült csuklójára szép lassan újra felkerült a csuklószorító, de soha nem hallottam egy szavát sem a fájdalomra. Csak akkor éreztem, hogy valami tényleg nincs rendben, amikor megfogta a kezemet. Apró kis tenyerét enyémbe helyezte, de megszorítani nem tudta azt. Nem volt nagy a baj, csak végtelenül elfáradtak izmai a folyamatos megerőltetéstől. Ezt a helyi orvos röntgenfelvételei is megerősítették. Semmi törés, semmi repedés. Kapott egy kenőcsöt, ami izomlazító volt. Több mint a semmi.

Én viszonylag sikeresen vettem az akadályokat. Természetesen borzasztóan elfáradtam mindig nap végére, izomlázam volt a karom utolsó kis izmában is, de nem panaszkodtam. Sejtettem, hogy kemény lesz. A súlyzókkal sem volt nagyobb problémánk, és igen Sorának sem. Teste őrizte még az Angyalok táncának súlyzós edzéseinek emlékeit, ezért ha nem is olyan gyorsan, mint én, de sikeresen vette az akadályt. Ahogy közeledtünk a súlyzóknak kiszabott idő végéhez, Sora egyre nyugtalanabb lesz. Kalos nélkül is tudtuk, hogy itt szétválik edzéstervünk. Sora tapasztalatból, én pedig Ken történeteiből.

Támogatni szerettem volna Sorát, de ő nem mindig engedte. Kicsit talán el is távolodtunk egymástól. Nem veszekedtünk eddigi ittlétünk alatt, viszont valami eltűnt kapcsolatunkból, de ez nem meglepő. Fáradtak voltunk és egyre kimerültebbek az idő múlásával. Sokszor volt olyan, hogy az esti futás után, Sora bezárkózott a fürdőszobába. Tudtam, hogy ilyenkor vacsorájától szabadul meg, de nem szándékosan. Miután rendbe szedte magát, ráborult az ágyra és fáradtan nyúlt el simogató kezeim alatt. Nem hibáztattam, tudtam, hogy neki sokkal megerőletőbb az egész.

Ám csak ekkor érkeztünk el a legnehezebb részhez. A bizonyos vasgolyóhoz. Tömör 70 kiló vas egy mostmár biztos kevesebb, mint 50 kilós törékeny angyalka ellen. Nem túl kecsegtető. Ezalatt, nekem elkezdődött a fél lábon állás. Az angyalok táncának edzéstervét én raktam össze. Csak most jöttem rá milyen kegyetlen, de mégis milyen hatásos. Büszke voltam Sorára, hogy végig tudta anno csinálni. Kalos eredeti terve az volt, hogy a helyszín se legyen azonos Soráéval, de hamar rájött, hogy ez nem jó így. Nem tudtam koncentrálni, ahogy folyamatosan szakította meg a környék csendjét Sora elkeseredett sikolya és tompa puffanása a talajon. Egyszerűen aggódtam érte, és nem tudtam koncentrálni. Kalos végül belement, hogy ugyan Sora háta mögött, nem látva tekintetét, de legalább a közelébe lehessek. Mindkettőnkre jó hatással volt. Megesküdtem Kalosnak, hogy nem szakítom meg saját edzésemet és nem ellenkezek Sora edzése ellen. Némán tűrtem, ahogy kedvesem egyre több zúzódást gyűjt össze, törékeny kis testén.

Reggelente mindig próbáltam kárpótolni. Tökéletes aprólékossággal csókoltam végig egész sajgó testét, amire ő hálás nyögésekkel válaszolt. Szexuális életünkre a gyors, de odaadó szavak lennének megfelelőek. Sora és én is mindent megadtunk volna a másiknak, akár órákon keresztül, de kiképzőtisztünk nem engedte. Bámulatos érzékkel kurjantott fel mindig az emeletre, hogy indulás, így néhány kezdeti próbálkozás után inkább a biztosra törekedtünk. De ugyebár minél hosszabb a várakozás, annál édesebb a ... természetesen a desszert!

Sorának 2 hetébe tellett, mire mindkét kézzel, külön-külön, tízszer egymás után vissza tudta lökni a golyót kizökkenés nélkül. Izmai szépen gyarapodtam karjain, ám továbbra is tökéletesen összhangban volt nőies alakjával. Én is egyre stabilabban tudtam tartani az angyal pózt, bár nehezebb volt, mint gondoltam. Ezután következett a sziklafal. Itt már körülbelül egy tempóban haladtunk. Sora elsőre szinte vízszintesbe lökte magát, ami nekem csak több órai próbálkozás után sikerült. Mivel láttam, hogy Sora ezt már sokkal jobban bírja, esténként együtt álltunk fél lábon. Itt kezdtünk el újra beszélgetni. A több órás álldogálás alatt kitárgyaltunk mindent és mindenkit. Meséltünk egymásnak a múltunkról, a családunkról és terveinkről. Ám egyik este kényes témára terelődött beszélgetésünk.

- Elhiszed már, hogy sikerülni fog? - kérdeztem tőle csendesen.

Sora a távolba révedt és láttam, hogy keresi a szavakat.

- Az igazat megvallva, nem teljesen.
- Miért Sora?
- Nem bízok magamban Leon!
- Ha magadban nem bízol, akkor bennem sem. - mondtam enyhe dühvel a hangomban - Még mindig azt hiszed, hogy kockára tenném az életünket egy mutatvány miatt?!
- Igen! - csúszott ki a száján.

Villámütésként ért az az egy szó.

- Sora most nagyot csalódtam benned!
- De ha ezt érzem. Ezzel nem tudok mit tenni.
- Gondolkozz el az utolsó mondataidon. - letettem a lábam és elindultam befelé.
- Leon ...
- Neked még nincs vége az edzésnek, még van egy órád - mondtam teljesen ridegen.
- De hát ...
- Ideje lenne összeszedni magadat, mert ilyen kishitűen könnyen elveszítheted az álmodat, a színpadot és engem is! - jegesen csengett a hangom az alkonyi nyugalomban.

Még hallottam, ahogy utánam kiállt, de nem fordultam meg. Most nem hagyhattam magam. Egyrészről össze kellett szednie magát, másrészről pedig mélyen a lelkembe gázolt. Hallottam, ahogy futásnak ered, de távolodó lépteiből arra következtettem, hogy nem felém. Mire beértem a házba már nem láttam, merre van. Megvacsoráztunk, de ő még mindig nem jött vissza. Kezdtem kicsit aggódni, de Kalos felparancsolt a szobába. Igaza volt abban, hogy nem oldom meg a problémát, ha fáradtan edzek holnap. Kimerültségemnek hála hamar elnyomott az álom.

Arra keltem, hogy valaki ráborul a mellkasomra, és keservesen zokog. Egy percre megdöbbentem és átfutott rajtam a rémület, de mikor megéreztem illatát, megnyugodtam.

- Mit szeretnél Sora? - kérdeztem továbbra is ridegen.
- Bocsánat Leon. Nagyon csúnya dolgot vágtam a fejedhez, amit nem is gondolok úgy. Fáradt voltam és kimerült. Mióta itt vagyunk csak Layla jár az eszemben. Nem tudok túllépni rajta, hogy legutóbb, mikor itt voltam még élt és együtt ... - ajkaira tettem ujjamat.
- Nyugodj meg Sora - mondtam, és magamhoz húztam - ne magyarázkodj. Nem azt kértem. Hanem, hogy gondold át, amit mondtál. De ezek szerint megtetted!
- Igen - szipogta.
- Na gyere, feküdj ide mellém! - láttam, hogy tétovázik - Mi baj van Sora? Mit szeretnél?
- Téged!

Olyan hevességgel vetette rá ajkaimra magát, mint talán még soha. Elkeseredetten tépkedtük le egymásról a ruhát. Azonnal felébredt bennem a vágy és azt csak tetézte a Sora szemében lángoló szenvedély. Határozott mozdulattal hatoltam belé, amire ő kéjesen felnyögött. Lassan mozogtam benne teljesen kitöltve, miközben ajkunk egy percre se vált el egymástól. A beteljesülés se váratott magára sokáig. Hátunk szinte egyszerre ívbe feszült és egymást csókolva tompítottuk el a torkunkból feltörő hangokat. Lassan pihegtünk egymás mellett. Sora indult volna, hogy hálóinget vegyen, de én megfogtam kezét és visszatartottam.

- Ma ne öltözz fel. - suttogtam a fülébe.

Bólintott. Bebújtunk közös takarónk alá és szorosan egymásnak simulva aludtunk el.

Elkezdődtek a trapézos edzések. A farönkről viszonylag egyszerre löktük vissza magunkat, az időzítés itt az én dolgom volt. Sorának elég annyi, hogy visszalökjön engem.

Egészben soha nem próbáltuk el a gyakorlatot, a Legendás Manővert nem lett volna értelme, egyszeri és megismételhetetlen volta miatt, az Angyalok Tánca pedig főleg improvizációból állt. Sora azt tanácsolta az előadáson majd hangulatom szerint alakítsam mozdulataimat.

Egyensúlyérzékünk a tökélyre fejlődött. Az eddigi tökéletes összhang talán még tökéletesebb lett köztünk. Ismertük egymás minden rezdülését a trapézon és lassan az életben is. Kalos büszke volt ránk, bár ezt soha nem mondta volna ki! De tudtuk magunktól is. Ken nem győzte dicsérni Sorát már a vasgolyós próba után sem, ám most, hogy látta, hogy megerősödött a lány, csillogó szemekkel nézett felé mindig. Miát nem zavarta a dolog. Tudta, hogy a fiú szíve az övé, és hogy Sora soha nem élne vissza a helyzettel. A darabról nem mesélt, de annyit elárult, hogy kész van már régóta. Nagystílű lesz, és a Kaleido történetében talán az eddigi legnagyobb.