A helyzet cseppet sem volt szokatlan, �s meglep�nek sem mondhat�. Ha gond van, akkor Koenma �rt�k k�ldet, �k pedig mennek. Nem volt ez m�sk�nt most sem, teh�t az Urameshi csapat n�gyese Koenma irod�j�ban �llt, �s v�rt�k, hogy a „cumis” �jabb feladattal b�zza meg �ket. Hadov�lt eddig valami nagy probl�m�r�l, valami komoly ellenf�lr�l, �s v�gre a monitorra b�k�tt.
– R�la lenne sz�! – vil�gos�totta fel a csapatot, mik�zben egy kisfi� k�pe t�nt fel, r�vid t�si barna haja �s term�szetellenesen z�ld szemei voltak, alig lehetett hat �ves. – Raylen.
– Egy gyerek? Komolyan azt mondod, hogy egy gyereket kell elint�zn�nk? – d�bbent meg Urameshi. Valami v�rszomjas d�monra, vil�ghatalomra t�r� neh�z ellenf�lre sz�m�tott, nem egy �vod�sra.
– � nem egy egyszer� gyerek! Ha feln�, minden id�k legs�t�tebb �s leger�sebb fekete m�gusa lesz, ez�rt kell m�g id� el�tt kiiktatni – vil�gos�totta fel Koenma.
– H�t m�r ne is haragudj, de az �n elveimmel ellenkezik, hogy k�lyk�ket �ld�ssek – v�lekedett Yusuke.
– Itt nem elvekr�l van sz�, �s nem kell meg�ln�t�k, csak elkapni, �s el�m hozni, ap�m majd int�zkedik sorsa fel�l.
– Ez egy gyerek! – v�lekedett Kurama is, semmi kedve egy alig 6 �vest kiszolg�ltatni a kir�lynak, hogy az azt�n kiv�geztesse.
– Engem nem �rdekel, csak nem tetszik, hogy szok�s szerint mi v�gezhetj�k el a piszkos munk�t! – morgol�dott Hiei is. � lemondott az elvek luxus�r�l, �gyis csak akad�lyozn� a harcban, sz�val ak�r meg is �lhetn� ezt a kis pisist.
– �n t�nyleg nem akarok okoskodni, de ha ez a k�ly�k nem vesz�lyes, minek kell�nk mi? – kotyogott k�zbe Kuwabara, �s most kiv�telesen egy igen fontos k�rd�st tett fel.
– Nem � a vesz�lyes, hanem a test�rei. K�t m�gus is v�di.
– Mi�rt van rossz �rz�sem ezzel kapcsolatban? – h�zta fel szem�ld�k�t a csapat vezet�je.
– Mert ismeritek az eml�tetteket. Kheira �s Zen ellenszeg�lve minden t�rv�nynek �s parancsnak a fej�be vette, hogy ez a gyermek nem vesz�lyes.
– Pillanat! Hogy �rted, hogy minden parancsnak? Kinek a parancs�nak? Tudtommal Kheira nem �ll a szellemvil�g alkalmaz�s�ban – szak�totta f�lbe Koenm�t a r�kad�mon.
– Nem a mi parancsainknak. A feh�rm�gusok parancs�nak. �k h�vt�k fel a figyelm�nket Raylenre, mert a j�slataik szerint elhozhatja a vil�g pusztul�s�t. Egymaga k�pes lehet romba d�nteni a h�rom vil�g mindegyik�t, �s m�g csak meg sem kell er�ltetnie mag�t. Sajnos mire mi megtal�ltuk, Kheira �s Zen m�r a v�delm�kbe vett�k, �s eddig minden t�mad�sunkat visszavert�k. Soha nem �ltek meg egyetlen ember�nket sem, csak �rtalmatlan�tott�k, legt�bbsz�r Zen, a h�ga pedig a fi�t v�dte.
– Sz�val ez�rt kell�nk! – dohogta Hiei �s karba font k�zzel a falnak t�maszkodott. – Az �rzelmeikre apell�ltok. Azt gondolj�tok, benn�nket majd nem b�ntanak?
– Rem�lem, hogy ti jobb bel�t�sra tudj�tok b�rni �ket, vagy legal�bb Kheir�t, � ugyanis az er�sebb, �s ha � meg�rten�, hogy Raylennek meg kell halnia, m�r nyert �gy�nk lenne.
– Nem fogja! Ha a fej�be vette, hogy a fi� j�, akkor nincs az az �l� vagy halott, aki meggy�zhetn�, az ellenkez�j�r�l – dohogta a t�zd�mon. – �n pedig nem vagyok hajland� r�szt venni ebben! – Tette m�g hozz�, azt�n sarkon fordulva elhagyta a szob�t.
– Ha Raylennek el�g ereje lesz Kheira �s Zen lesznek az els�k, akiket meg�l! – fordult a „cumis” a t�bbiekhez. Valami hasonl�ra sz�m�tott Hieit�l, �s ha �szinte akar lenni, m�g meg is �rtette. M�giscsak arr�l van sz�, akit egykoron szeretett.
– Sz�val az � �rdek�k is? – k�rdezett vissza Kurama, mert cselt sejtett a kijelent�s m�g�tt.
– Igen, Feh�rm�gusok vezet�i szerint a fi� tudatosan v�lasztotta �ket test�r��l, mivel �k a leger�sebbek. Am�g elnyeri erej�t, �k megv�dhetik, �s ha m�r el�g er�s lesz, hogy vel�k v�gezzen, senki m�s nem �llhat az �tj�ba. Meg kell gy�zn�t�k �ket, hogy adj�k fel ezt az eg�szet.
– A feh�rm�gusok vezet�i? – k�rdezett vissza Suichi. – Eddig nem is hallottunk r�luk, most pedig seg�ts�get k�rnek?
– Azt �ll�tott�k, jobb volt nekik a hom�lyban, mert �k nem avatkozhatnak bele k�zvetlen�l a vil�g sors�ga! – magyar�zta Koenma, mert � pont �gy feltette ezeket a k�rd�seket, ahogy a r�kad�mon is.
– H�t most is azt teszik!
– Szerint�k Kheira �s Zen avatkoztak k�zbe azzal, hogy p�rtfog�sukba vett�k Raylent.
– �rtem! – Kurama nem �r�lt t�lzottan a t�nyeknek, de nem igaz�n volt m�s v�laszt�sa. Mindh�rman elhagyhatt�k az irod�t, de el�g nyomott hangulatban tett�k mindezt, tekintve, hogy nemsok�ra olyanok ellen kell majd harcolniuk, akikkel nem is olyan r�g, m�g egy csapatot alkottak, akikkel egy�tt mentett�k meg a vil�got.

A ragyog� naps�t�st a j�tsz�t�r homokja visszaverve szinte vak�tott. Raylen k�t m�sik fi�val j�tszott, �s l�that�an j�l �rezte mag�t. Kheira a k�zeli sz�k�k�t k�v�j�n �lve figyelte. Nem volt a k�zvetlen k�zel�ben, de ahhoz el�g k�zel, hogy b�rmilyen t�mad�st�l megv�dhesse, f�k�nt, mivel, ha nem is l�tszott, akkor is v�dte �t egy pajzzsal, ami a fi� test�re simult, de megv�dte �t, minden �rt� sz�nd�k� �rint�ssel szemben. �gy a kort�rsai k�z�tt �rtalmatlannak t�nt, nem l�tszott m�snak, mint egy fi�csk�nak, aki �lvezi ezt a gy�ny�r� tavaszi napot. Kido �szak fel�l k�zeledett a l�nyhoz, aki r�gt�n meg�rezte jelenl�t�t, �s elmosolyodott. A sr�c hozz� �rve arcon cs�kolta, majd mell� �lt.
– Na? – k�rdezte, mik�zben � is a gyermeket figyelte.
– Minden rendben! – hangzott a m�sik v�lasza, �s fej�t a fi� v�ll�ra hajtotta, aki homlokon cs�kolta. – �n nem �rtem, mi�rt ilyen korl�toltak a f�m�gusok! – kesergett. Gyakran feltette ezt a k�rd�st, de a mai napig nem kapott r� v�laszt, �s hazugs�g lenne azt �ll�tani, hogy �rti az okokat.
– F�ltik a vil�got!
– Mondd ink�bb �gy, hogy gy�v�k!
– J�, fel�lem, de lehet, hogy meggondolt�k magukat, m�r napok �ta egyetlen t�mad�s sem �rt benn�nket, tal�n meg�rtett�k v�gre, hogy nem musz�j mindig a legrosszabb megold�st v�lasztani.
– Nem, err�l sz� sincs! R�juk b�ztak minket! – A r�juk Urameshi�k n�gyes�re utalt. Kheira ugyan nem tudhatta, de sejtette, hogy �gy van. F�k�nt, mert reggel �ta �rzi Hiei jelenl�t�t, ami csak egyet jelenthet, figyeli �t, �s biztos nem puszta heccb�l vagy unalomb�l. Hiszen h�rom �ve a k�zel�be sem ment.
– Gondolod? – Kido meglepettnek t�nt.
– Biztos vagyok benne, �k Koenma leger�sebb emberei, �s a v�gs� fegyver – v�lekedett a l�ny.
– �s akkor mi lesz?
– Megv�dem Raylent! B�rkivel �s b�rmivel szemben!
– Nem gondolt�l m�g r�, hogy tal�n nekik van igazuk?
– Nem, eszembe sem jutott, de ha te �gy gondolod, jobb, ha m�sz!
– Nem, dehogy! Maradok, megmondtam, am�g te b�zol a fi�ban, �n is megteszem!
– K�sz�n�m! – R�vid cs�k volt a sr�c szavainak jutalma. Hiei, aki val�ban az egyik fa �gai k�z�l figyelte egykori kedves�t elfintorodott. Tekintete most a k�ly�kre t�vedt. Nem tudta elhinni, ezt m�g � is abszurdnak tartotta, hogy ez a pisis, ahogy � h�vta, legyen majd a vil�g v�g�t elhoz� nagy�r. Idi�ta Koenma �s csapata megint mell� ny�ltak, ebben szinte biztos volt. Kheira felemelte a fej�t, Kurama k�zeledett fel�.
– Sz�lok Zennek! – emelkedett fel Kido.
– Nem kell, besz�lni akar velem! – hangzott a l�ny hihetetlen�l magabiztos v�lasza.
– Akkor magatokra hagylak benneteket! – A sr�c az egyik padra telepedett, r�viddel k�s�bb a r�kad�mon �tvette hely�t a k�t k�v�j�n.
– Szia! – k�sz�nt, k�zben.
– Szia! Sz�val Koenma m�g mindig k�ptelen n�lk�letek megoldani a dolgait! – jegyezte meg semlegesen a m�gus.
– Tudod, mi�rt vagyok itt ugye? Felesleges ecsetelnem.
– Igen. Raylen a vil�g v�g�t hozza el, ha feln� �s hasonl� marhas�gok! – s�hajtott fel Kheira
– Nekem is furcsa, �s hihetetlen, de Koenma hisz benne.
– Koenma �r�lt! Ahogy a f�m�gusok is! Emellett szok�s szerint csak a fel�t tudja a dolgoknak!
– A fel�t? – k�rdezett vissza Kurama.
– Fogadjunk, hogy nem tud a m�sodik j�slatr�l! – A l�ny nem tippelt. Biztos volt benne, hogy ezt az apr�s�got a m�gusok nem k�z�lt�k Koenm�val.
– A mir�l?
– A m�sodik j�slatr�l! Egy m�sik m�gus k�zvetlen�l a s�t�t j�slat ut�n azt mondta, Raylen csak akkor lesz gonosz �s puszt�t�, ha rossz behat�sok �rik, ha megismeri a szeretetet, ha hagyj�k nyugalomban feln�ni, akkor is nagyhatalm� lesz, de hatalm�t j�ra fogja haszn�lni.
– �rtem, ez�rt v�ded?
– Nem, az�rt, mert nem akarom, hogy �gy j�rjon, mint Hiei! – ismerte el a l�ny, �s nem t�nt zavartnak. – Hieinek ki kellett �llnia a poklok pokl�t, csak, mert fi�nak sz�letett. Mert a h� t�nd�rek ostoba t�rv�nyei ezt k�v�nt�k. �n nem fogom hagyni, hogy Raylen is erre a sorsra jusson, ha nem lenne a j�slat, akkor sem hagyn�m. Gondolj felel�tlennek, ha akarsz, de a d�nt�sem v�gleges. – Kheira most fel�llt �s szembe fordult a m�sikkal. – A bar�tomnak tartalak Suichi, ahogy Yusuk�t �s a t�bbieket is, de ha Raylen �let�re t�rt�k, az ellens�geim lesztek, azoknak pedig nem kegyelmezek! – Mondta m�g, azt�n a sz�ban forg� gyerekhez s�t�lt. – Gyere, haza megy�nk! – Amaz k�rd�sek n�lk�l engedelmeskedett neki. Kurama csal�dottan megr�zta a fej�t. B�r komolyabban belegondolva nem is �rti, mi�rt hitte, hogy siker�l meggy�znie a m�gust. Hiei megmondta, �s neki hinnie kellett volna bar�tj�nak. T�ls�gosan konok �s elsz�nt ahhoz, hogy jobb bel�t�sra lehessen b�rni. R�ad�sul Koenma nem is mondott el mindent, vagy � sem tudott a m�sodik j�slatr�l?
– Sz�val m�sodik j�slat! – d�nny�gte Hiei az �gak k�z�tt, �s a k�vetkez� pillanatban m�r csak cik�z� �rny�t lehetett figyelemmel k�s�rni.