Kheira a nappaliban �lt �s olvasott, az utc�kon m�r koroms�t�t volt, �s a kis lak�s egyik szob�j�ban Raylen m�r az �lmok mezej�n j�rt, ak�rcsak a vele szemk�ztiben Zen, aki m�lt �jszaka valami kutat�st v�gzett, legal�bbis h�g�nak ezt mondta, �s teljesen kid�lt az eg�sz napi robotol�st�l. M�g nyolc is alig m�lt, mikor elaludt, most, olyan f�l t�z k�r�l lehetett, Kido leugrott a boltba, mert egy-k�t dolog kifogyott a konyh�ban. A fekete �rnyk�nt k�zleked� Hiei csak �s kiz�r�lag erre a pillanatra v�rt, hogy a l�ny egyed�l maradjon. A k�vetkez� fuvallattal, ami meglibbentette a nappali f�gg�ny�n m�r � is a lak�sba jutott. A m�gus �rezte, hogy ott van, m�gsem n�zett fel a k�nyv�b�l. A t�zd�mon j� p�r percig csak �llt, �s n�zte a m�sikat, m�g mindig gy�ny�r�, mintha semmit sem v�ltozott volna az �vek sor�n! Neki �r�kre az a t�r�keny, eszes �s sz�kimond� l�ny marad, akibe beleszeretett, az a melegsz�v� l�ny, aki megismertette vele a szerelmet.
– Te t�nyleg komolyan gondolod ezt az eg�szet? – tette fel v�gre a k�rd�s�t a sr�c.
– Pontosan mire �rted? – felelt szint�n k�rd�ssel Kheira, mik�zben becsukva k�nyv�t fel�llt.
– Te nem ilyen vagy, nem szeg�lsz ellen a m�gusok parancs�nak, nem fordulsz szembe a vil�ggal egy k�ly�k kedv��rt, m�g akkor sem, ha az a bizonyos m�sodik j�slat l�tezik.
– Raylen nem vesz�lyes! Emellett elhiheted nekem, hogy ha m�gis azz� v�lna, �n leszek az els�, aki v�gez vele.
– �s mi lesz, ha m�r k�s�? Ha a vil�g elpusztul, mert te k�s�n j�tt�l r�, hogy t�vedt�l?
– Mi�ta �rdekel t�ged a vil�g sorsa?
– Engem nem �rdekel, de a tied ann�l ink�bb! – A d�mon k�zelebb s�t�lt a l�nyhoz megsimogatta arc�t, de �rint�se h�tr�l�st v�ltott ki a m�sikb�l. – Te is tudod, hogy Kido a nyomomba sem �r, nem szereted �t, �gy, mint engem, hagyd a fen�be, �s gyere vissza hozz�m.
– Szeretem Kidot, �s eszemben sincs! Te dobt�l ki, nem eml�kszel?
– �n? Nem, ez nem igaz! Veszekedt�nk, te is r�szese volt�l! K�l�nben is, azt mondtad, hogy �gyis el akart�l menni!
– Hazudtam, de m�r mindegy!
– Nem, nem mindegy! Egyetlen szavadba ker�l Kheira! Hallod? – Hiei egy hat�rozott mozdulattal �tfogta a m�sik derek�t, mag�hoz vonva megcs�kolta. �pp oly hevesen �s vadul, mint annak el�tte, �s Kheira visszacs�kolt, mintha m�g mindig egy�tt lenn�nek, mintha szerelm�k t�ze m�g mindig kiolthatatlanul �gne. – Mondd ki, �s �n veled maradok, seg�tek neked!
– Nem! – A l�ny h�tr�lt egy l�p�st. – Menj el, �s mondd meg Koenm�nak, hogy hagyja Raylent b�k�n.
– Mi? – h�borodott fel m�lys�gesen a d�mon. - Te t�nyleg azt akarod, hogy elmenjek?
– Igen, k�rlek, menj! – s�hajtott fel Kheira.
– Neked elment az eszed! – dohogta s�rtetten Hiei. – Ez volt az utols� es�lyed! �n t�bb� nem k�rem!
– Nem is kell, csak menj el! – v�laszolt dacosan a m�gus.
– Figyelmeztetlek, legk�zelebb m�r az ellens�gem leszel, �s nem sz�m�ts k�ny�r�letre! – sziszegte m�g a t�zd�mon, mik�zben az ablak fel� s�t�lt.
– Rendben! – b�lintott Kheira. – Hiei! – Sz�lt a fi� ut�n, aki visszafordult. – Vigy�zz, ne hib�zz, mert ha nem �lsz meg, nekem kell t�ged! – Tette m�g hozz�. A sr�cot igencsak meglepte ez a kijelent�se, de nem mutatta.
– Nem szoktam hib�zni! – S ezzel kiugrott a hideg �jszak�ba.
– Tudom! – s�hajtott fel a l�ny. Sz�gyellte mag�t a cs�k miatt, �s be kellett vallania, felkavarta, nem akarta, hogy �gy legyen, de tudta, Hieinek igaza van, nem szereti �gy Kidot, mint a d�mont, h�rom �ve nem l�tta, de ma minden l�gv�ra, amit arra �p�tett, hogy � bizony m�r elfelejtette a fi�t �sszed�lt.

Kuram�t nem hagyta nyugodni az a bizonyos m�sodik j�slat, �s �gy d�nt�tt, elmegy Koenm�hoz, elmondja neki, mi t�rt�nt. A „cumis” �rdekl�d�ssel hallgatta a besz�mol�j�t.
– Ez felett�bb k�l�n�s! – morogta, mikor a r�kad�mon a mondand�ja v�g�re �rt.
– Sz�val te sem tudt�l r�la? – k�rdezte meg a fi�, de csak a miheztart�s v�gett, mert pontosan �gy gondolta.
– Nem, ezt a r�szt a f�m�gusok valahogy kihagyt�k – dohogott Koenma, �s egy�ltal�n nem tetszett neki, hogy a seg�ts�g�t k�rt�k, de bizonyos dolgokat elhallgattak el�le.
– Nem gondolod, hogy tal�n Kheir��knak van igaza? – vetette fel Kurama.
– Nem tudom, de ezt m�r nem az �n tisztem eld�nteni, ap�m is a fi� kiv�geztet�se mellett d�nt�tt, a parancsait k�vetn�nk kell – v�laszolt a m�sik, ler�zva ezzel minden felel�s�get �nmag�r�l.
– Az ap�d Yusuk�t is meg akarta �letni.
– Igen, tudom, de ez most m�s, Raylen tal�n t�nyleg vesz�lyes.
– Tal�n… tal�n igen, tal�n nem, �s ha t�ved�nk? Ha meg�lj�k �t �s Kheir��kat is?
– �ket nem kell, a fi�t sem, csak elkapni.
– Te is tudod, hogy �k nem engedik, hogy a k�zel�be f�rk�zz�nk, am�g �lnek. L�ttad, mire k�pes Kheira, ha valamit nagyon akar. A viadalon meghalt volna.

Kheira d�v�nyon �lt �s fogta ugyan a k�nyvet, de becsukva �s fejjel lefel�. Ny�lt az ajt�, �s meg�rkezett Kido.
– Megj�ttem! – jelentette ki, nem mintha a m�sik nem �rz�kelte volna ezt. – A boltos h�ly�nek… - A l�ny felpattant �s a fi� karjaiba vetette mag�t, akinek kez�b�l kiestek a t�sk�k. – H�! – Fedte meg kedvesen a m�gust, de hamar r�j�tt, hogy valami nincs rendbne. – Mi t�rt�nt Kheira?
– �lelj �t szorosan!
– Persze, ne agg�dj, itt vagyok! Minden rendben! – A fi� nem k�rdezett, csak megtette, amire k�rt�k. Pontosan ez�rt volt olyan fontos a m�sik �let�ben, mert biztons�got, �s oltalmat ny�jtott neki. A m�gush�lgynek nem olyan emberre volt sz�ks�ge, aki erej�t fitogtatva megv�di, hiszen k�pes � arra, hanem valakire, akire sz�m�that, aki megnyugv�st hoz h�borg� lelk�nek. Kido megadta neki mindezt, �s soha nem k�rte sz�mon t�le, szereti-e m�g Hieit. Hiszen pontosan tiszt�ban volt azzal. Most is sejtette, mi t�rt�nt, de nem k�rdezett, mert tudta, hogy kedvese elmondja majd, ha el�g er�s lesz hozz�. Gondoskodva k�s�rte a szob�jukba, �s b�jtatta �gyba, �s b�r � maga is lefek�dt, k�ptelen volt elaludni. Hajnalban a f�rads�g ugyan legy�zte, de reggel t�l kor�n �bredt. Kheira m�g aludt, h�t halkan kiosont a szob�b�l, �s a nappaliban telepedett le. Sz�m�tott r�, hogy egyszer elj�n ez a nap, �s sajnos azzal is tiszt�ban volt, hogy ha a l�nynak v�lasztania kell, � h�zza a r�videbbet, de addig szerette volna ki�lvezni a boldogs�g�nak minden pillanat�t. Zen, �rkezett, f�lig m�g �lomban, de azt hamar �tl�tta, hogy a m�sik gondterheltnek t�nt, bar�tja r�k�rdezett rossz kedv�nek ok�ra.
– Itt j�rt, �s teljesen �sszezavarta szeg�nyt! – v�laszolt Kido egykedv�en. A b�ty sz�m�ra egy�rtelm� volt, hogy ki kit zavart �ssze.
– Sose b�rtam, �gyhogy egy kicsit �r�l�k is neki, hogy most az ellenfel�nk – nyilatkozott meg. H�t igen, neki nem lenne gondja azzal, hogy harcoljon Hiei ellen, Kurama �s a t�bbiek tal�n m�r m�s t�szta, de a t�zd�mon…
– Nem gondolod, hogy Kheira k�ptelen lesz meg�lni �ket? – tette fel a k�rd�st Kido, ami m�r el�g r�g�ta foglalkoztatta.
– De! Soha nem �ln� meg egyik�ket sem, de ismerve a k�pess�geit, erre nem is lesz sz�ks�g – v�lekedett Zen. – Ezek a m�gusok m�g aljasabbak, mint hittem. K�pesek voltak megal�zkodni Koenma �s band�ja el�tt, csak hogy kiiktassanak minket.
– De nagyon t�vednek, ha azt hiszik, ezzel b�rmit el�rnek! – Ez m�r Kheira hangja volt, aki fel�lt�zve l�pett a nappaliba, azt�n a konyh�ba, hogy reggelit k�sz�tsen.
– Gondolod, hogy Urameshi�k…
– Feladatot kaptak - szak�totta f�lbe kedves�t a l�ny. - Teljes�teni�k kell, de nem tetszik nekik. L�ttam tegnap Suichin, hogy jobban �r�lne, ha feladn�nk.
– �s Hiei? – Zen term�szetesen gondolkod�s n�lk�l feltette a k�rd�st. Tudta, hogy h�ga �gyis v�laszol, ha megk�ri r�.
– Mi van vele?
– Tudom, hogy itt volt tegnap.
– Igen, itt volt �s megmondtam neki, hogy ne hib�zzon, mert ha megteszi meg kell �ln�m! – v�laszolt a l�ny, szemeiben ridegs�g f�nylett fel, testv�re tal�n csak egyszer l�tta m�g ennyire elsz�ntnak. Nem tudhatta, de h�ga d�h�s volt! D�h�s a t�zd�monra, ami�rt nem �rti meg. Neki meg kellene, de nem teszi, �s akkor m�g elj�tssza a lovagot. Nem egyed�l � hib�s az�rt, ami t�rt�nt, persze, v�ltozott, de m�gis csak egy fekete m�gus k�pess�geivel ruh�zta fel mag�t! Mi�rt ne v�ltozott volna? Arra eszm�lt, hogy valaki �t�leli a derek�t. Raylen �llt el�tte �s mosolygott.
– Menj�nk le a partra j�? – javasolta a gyermek � megsimogatva buksij�t b�lintott.
– Rendben – v�gta r� gondolkod�s n�lk�l, azt�n a k�t sr�cra n�zett – Ti is j�tt�k?
– �n igen! – �llt fel Kido, azt�n a m�sik sr�c is csatlakozott hozz�. Nem kellett csup�n f�l �ra, �s mindannyian a tengerpart puha homokj�t �rezhett�k l�buk alatt. Zen leter�tette a pl�det, m�g Kido fel�ll�totta a naperny�t, Kheira pedig biztons�gba helyezte a h�t�t�sk�t, ami finomabbn�l finomabb falatokat, hideg �d�t�ket rejtett. T�l�k alig h�sz m�terre m�r szikl�k emelkedtek, �s a nekik csap�d� hull�mok moraj�t hozta a sz�l. Tekintve, hogy az Urameshi csapat a b�r�kre, helyesebben a fi�csk��ra p�ly�zik, jobbnak l�tt�k kev�sb� forgalmas helyet v�lasztani. A k�t fi� r�gt�n a habokba vetette mag�t, �s azon versenyeztek, ki tudja el�bb belefojtani a m�sikat az �ce�nba. A l�ny a homokv�r �p�t�sbe kezd� Raylen mell� telepedett. El�gedetten �s kedvesen mosolyogva n�zte a gyermeket, s ilyenkor mindig megnyugodott.
– Kheira! – hallotta a fi� halk hangj�t. – Neked milyenek voltak a sz�leid? Hogy ismerkedtek meg?
– Ha szeretn�d l�tni, megmutatom! – hangzott a v�lasz.
– Te el tudsz vinni a m�ltba? – k�rdezte t�gra ny�lt szemekkel a gyermek.
– Nem, csak bele tudok tekinteni m�sok eml�k�be – mosolyodott el Kheira, �s gondoskod� �desanya m�dj�ra babusgatta v�denc�t.
– �rtem, �s most ki�be fogunk? – k�v�ncsiskodott tov�bb a fi�cska.
– Az �desany�m�ba.
– De � meghalt vagy nem? – �rtetlenkedett Raylen. Kheira soha nem vesz�tette el vele szemben a t�relm�t, h�t most sem tette.
– De igen, de az eml�kei att�l m�g megvannak. Na, k�v�ncsi vagy r�?
– Igen persze, de ezt nem �rtem!
– Majd k�s�bb meg�rted! Felk�sz�lt�l? – �rdekl�d�tt kedvesen, ak�r egy anya Kheira, �s mikor a m�sik b�lintott, meg�rintette homlok�t, pillanatok alatt elragadta �ket valami ismeretlen er�, s mire Raylen �jra kinyitotta szem�t egy lak�sban volt, ahol egy sz�ke n� kuporgott az egyik fotelben, s m�g te�j�t kortyolgatta, egy k�nyvet olvasott. Az eml�k annyira �letszer�nek t�nt, s mikor a gyermek k�zelebb l�pett az ismeretlenhez, l�thatta, a k�nyv oldal�t, amit a m�sik olvasott. Szemei r�gt�n futni kezdtek a sorokon:
„Az �jszaka s�t�tj�ben k�t alak mozgott... �sszeszokottan, biztosan vettek minden l�p�st... t�ncukat senki sem l�thatta, ez volt az � k�z�s kis titkuk, amit csak �k ismertek... k�t test, k�t sz�v, egy �rz�s... Mintha csak egyek lenn�nek... Most nem sz�m�t semmi �s senki... sem gond, sem k�n, sem a k�zelg� hal�l �rny�ka, ami rezzen�stelen�l k�szott egyre tov�bb fel�j�k... mindez nem sz�m�t, hiszen �szint�n szeretik egym�st, amit nem vehetnek el t�l�k. Soha. Mert ezt a sz�v�kben �rzik, aminek kulcs�t csak az birtokolhatja, aki igaz�n meg�rdemli..." *
- Szeretlek �s meg is v�delek... ha kell, meghalok �rted �s a m�svil�gr�l figyellek... nekem az is boldogs�g!
- N�lk�led �rtelm�t veszti az �letnek nevezett hossz� k�rforg�s, amiben �n nem akarok r�szt venni, ha te nem lehetsz velem... soha ne hagyj el!
- Nem foglak... hiszen egy r�szem mindig veled lesz. Ahogy t�ged is itt �rizlek, a sz�vemben.”
Eddig jutott, mert a n� most becsukta a k�nyvet az asztalra helyezte, megropogtatta nyak�t, majd felv�ve b�gr�j�t �ts�t�lt a h�l�szob�j�ba, de alig kapcsolt villanyt, valaki kopogott, a h�lgy megfordult, �s a fi�cska most l�thatta csak igaz�n, mennyire eleg�nsak a von�sai, milyen sz�pek barna szemei, pont olyan besz�desek, mint sokszor Kheir�nak. Ahogy a leend� anya kinyitotta az ajt�t, egy magas testalkat� �s d�lceg f�rfi esett a karjaiba. L�that�an s�r�lt volt.
– K�rem, seg�tsen! – ny�gte er�tlen�l, �s �gy t�nt a n� gondolkod�s n�lk�l bevezeti a lak�sba. A k�p itt megszakadt, �s az utaz�k visszat�rtek a val�s�gba, ahol Zen �s Kido m�g mindig egym�st gyilkolt�k.
– �gy ismerkedtek meg. Ap�m akkor m�g feh�r m�gus volt, �s megs�r�lt, anya meg ell�tta, �s h�t… - A l�ny ebben a percben valamit meg�rzett. Felemelte a fej�t, �s a szikl�k ir�ny�ba n�zett. A v�zben hanc�roz� fi�k is abba hagyt�k a j�t�kot, �s mindketten elindultak a part fel�.