32. r�sz

  2012.01.12. 14:33

32. Fejezet

 

 

Az �gyban fekve n�zte a napfelkelt�t. A tegnap esti besz�lget�s ut�n szemernyit sem aludt. Pedig �lmos f�radts�g uralkodott rajta, m�gis, mikor lehunyta szemeit, csak a m�sik arc�t l�tta maga el�tt, ahogy elz�rk�zik el�le �s kijelenti, hogy semmi k�ze az �let�hez. Kiz�rta �t…

Most, hogy �jra a f�rfi fel� terel�dtek a gondolatai, nem tudta elviselni a tudatot, hogy itt fekszik… Neh�z sz�vvel �lt fel �s sz�llt ki az �gyb�l, hogy a sarokban �ll� sz�khez menjen, amin a ruh�i pihentek. Gyorsan �tkapkodta �ket mag�ra, majd visszafordult az �gyhoz, hogy letegye a h�l�inget.

Megtorpant.

Jobb lesz, ha nem j�n vissza ide t�bbet… Minek, ha �gy sem sz�lnak egym�shoz? Ha nincs k�z�k a m�sikhoz? Megmarkolta a kez�ben tartott h�l�inget, majd bizonytalan l�ptekkel az ajt� fel� indult. Nem pillantott h�tra, mik�zben kil�pett az ajt�n. �sszeszor�tott �llkapoccsal z�rta be maga m�g�tt, s magabiztos l�ptekkel felment a l�pcs�n. A fed�lzeten alig voltak. Legnagyobb meglepet�s�re a korm�nyn�l nem a Kapit�ny �llt, hanem Colin. Nathan �ppen akkor ment le a haj�konyh�ba vezet� l�pcs�n, �gyhogy nem ment ut�na… nem akart zavarni…

R�mosolygott Timre, aki a korl�t mell�l figyelte �t. Odas�t�lt hozz�, majd r�k�ny�k�lt a korl�tra. A reggeli, h�v�s szell� kellemesen simogatta arc�t �s j�tszott kibontott tincseivel, amiket elfelejtett �sszefogni. A hull�mok k�kesen csillogtak a felkel� nap f�ny�ben.

- J� reggelt – k�sz�nt Timnek.

- Neked is, Beth… - v�laszolt azon a simogat�an m�ly hangj�n, ami mindig megnyugtatta Beth-t. – Nincs kor�n m�g?

- Nem igaz�n tudtam aludni… - mosolygott, de tudta, hogy annyira hamis, hogy m�g a fej�k felett repked� sir�lyok is kuncognak magukban.

- Mi a baj?

Elizabeth belen�zett a f�rfi csokibarna szemeibe, �s azt hitte, menten els�rja mag�t. Mi �t�tt bel�? Idej�ben elpislogta k�nnyeit, miel�tt azok kicsordultak volna. �jra a tenger fel� ford�totta tekintet�t. Felt�madt a sz�l, � pedig fels�hajtott.

- Mennyi id�, m�g a szigetre �r�nk? – k�rdezte v�g�l. Ut�lta, hogy megremeg a hangja.

- H�rom nap vagy n�gy, ha nem j�n k�zbe semmi… rosszul �rzed magad?

Beth r�gt�n megr�zta a fej�t. Mekkora egy hazugs�g!

- Csak k�v�ncsi voltam…

- Tegnap is megk�rdezted…

Beth beharapta als�ajk�t, k�s�bb pedig er�ltetetten felnevetett, ami k�zel �llt a hiszt�ri�hoz.

- T�nyleg? Nem is eml�kszem r�!

Tim sok�ig f�rk�szte az arc�t, v�g�l � is a tenger fel� fordult.

- Ha nem akarod elmondani, nem musz�j! De a besz�d sokat seg�t!

���� h�t persze! V�g�lis mi�rt is ne k�rt�lhetn� a vil�gba, hogy beleszeretett abba az �tkozott kal�zba, de az �szre sem veszi? Hogy egy�rtelm�en a tudom�s�ra hozta, hogy nem �rdekli, �s hogy nincs belesz�l�sa az �let�be? Mi�rt is ne?

Nem csin�l mag�b�l idi�t�t!

- F�lek a szigett�l…

Ez is hatalmas hazugs�g. M�r r�g megbar�tkozott a gondolattal, hogy ott fog �lni… m�r tervezgetett is egy kicsit…

- A sok sz�besz�dnek, ami terjeng a fele sem igaz… szinte az �sszes rosszat mi tal�ltuk ki �s terjesztett�k el, hogy elker�ljenek minket! T�ged pedig r�gt�n befogadnak majd, megl�tod… rendk�v�li teremt�s vagy, Beth… meg fognak becs�lni…

A k�nnyei �jra fojtogatni kezdt�k.

Nem! Mondhatod! El!

Tal�n Valerienak!

- J� reggelt, Tim! Beth!

Tim arr�bb „cs�szott”, hogy maga �s a l�ny k�z� engedje Riot.

- Neked is, Rio… - v�laszolt halkan Beth.

A csend, ami k�z�j�k telepedett, egy�ltal�n nem volt kellemesnek mondhat�. Beth m�r �ppen arra gondolt, hogy elk�sz�n a k�t f�rfit�l, �s megkeresi Valeriet, mikor Manuel ism�t megsz�lalt.

- Valami gond van?

- � most l�tom, hogy seg�ts�g kell! V�rj Peter! Megyek! – harsogta Tim �s ahogy mondta, el is ment a p�rost�l.

Elizabeth m�g kisebbnek �rezte mag�t, m�g nyomorultabbnak… ez annyira �tl�tsz� volt…

- B�nt valami? – sz�lalt meg Rio k�zvetlen�l mellette. Elizabeth annyira „elmer�lt” a tenger hull�mainak csillog�s�ban, hogy �szre sem vette a f�rfit. Ijedten kapta fel� a fej�t �s n�zett a m�sikra.

- Kellene? – k�rdezett vissza. A f�rfi szemei �sszesz�k�ltek egy kicsit, �gy vizslatta a l�ny arc�t. Beth zavartan s�t�tte le szemeit, s az ujjait kezdte el „t�rdelni” idegess�g�ben.

- A Kapit�ny, igaz? – halk�totta le Rio a hangj�t, �s m�g k�zelebb hajolt a l�nyhoz.

- M… mi k�ze van most mindehhez a K-Kapit�nynak?

Rio a kez�be fogott egy k�sza tincset, amit fel� f�jt a sz�l, majd ujjai k�z�tt morzsolgatni kezdte. A l�ny, tork�ban dobog� sz�vvel figyelte a mozdulatait… mi�rt ilyen kedves vele? Van valami h�ts� sz�nd�ka?

- Miatta vagy ilyen…

Beth t�bbsz�r is pislogott.

- T�vedsz.

Rio a l�ny szemeibe n�zett. A hajtincset a sz�j�hoz emelte, mik�zben �jra megsz�lalt.

- A Kapit�ny sok n� sz�v�t t�rte m�r �ssze… nem szeretn�m, ha te is egy lenn�l a sok k�z�l…

- �n egy�ltal�n nem…

- Legal�bb magadnak ne hazudj! – komorodott el Rio. Kez�t egy kicsit megemelte, �s hagyta hogy a hajtincs lassan kics�sszon ujjai k�z�l. – A Kapit�nynak rengeteg n�je van a szigeten… ha kik�t�nk, egy h�tig biztosan nem fogod l�tni… ezt csak az�rt mondom el, hogy felk�sz�lj r�…

- Semmi k�z�m a Kapit�ny mag�n�let�hez! – morogta Beth �sszeszor�tott fogakkal.

Ijedten h�k�lt h�tra, mikor a f�rfi k�zelebb hajolt. Rio meg�llt a mozdulat k�zben, �s ink�bb elmosolyodott. – Ezt �r�mmel hallom…

A l�ny furcs�llta a szavai m�g�tt megb�v� megk�nnyebb�l�st �s a vid�m hangs�lyt. T�nyleg ennyire �r�l annak, hogy nincs semmi k�zte �s a Kapit�ny k�z�tt? H�t ezek szerint…

Ha j�l eml�kszik, a f�rfi spanyol volt… le sem tagadhatta volna… S�t�tbarna, hull�mos, nyakk�z�pig �r� tincsek, hat�rozott von�sok, s�t�t, hossz� szempill�k, �s t�zes tekintet… ami most egyenesen r�szegez�d�tt. Beth nyelt egyet.

- Nem kellene visszamenned hozz�… - mondta halkan a f�rfi. Beth m�g egyszer nyelt egyet, �s k�ts�gbeesetten n�zett az el�tte �ll� f�rfi szemeibe.

- Mi�rt? – suttogta.

- Nem akarom, hogy bajod essen…

Rhys mellett? Ugyan m�r! Att�l, mert �sszekaptak, nem fog k�ssel nekiugrani a nyak�nak… nem fogja b�ntani… nem fogja… azt mondta, nem tudna n�t b�ntani… nem fogja…

- �n…

- Rio!

A nyers, vad, �les hangt�l Beth eg�sz test�ben megmerevedett, arc�b�l az �sszes sz�n kifutott. A f�rfi kiegyenesedett, Elizabeth pedig akkor d�bbent csak r�, hogy mennyire k�zel hajolt hozz�. Zavartan fordult vissza a tengerhez, hogy l�lekben �sszeszedhesse mag�t. Hallotta, hogy Rio elmegy mell�le. A csend szinte t�pte az idegeit. Vajon most mit csin�lhat? Mag�ban tartva a leveg�t fordult h�tra. Rhys �ppen mondott valamit Rionak, de olyan halkan, hogy a l�ny semmit sem �rtett bel�le. Rio h�ttal �llt neki, Rhys pedig a nyak�n�l fogta. Nem szor�totta, egyszer�en csak ott tartotta a kez�t, mik�zben egyenesen Beth szemeibe n�zett. K�ny�rtelen�l… hidegen… Az arc�r�l semmit nem lehetett leolvasni… elz�rta mag�t.

V�g�l elengedte a m�sik f�rfi nyak�t. Rio kih�zta mag�t, majd Rhys szemeibe n�zett. Furcs�n komor volt a tekintete, de minden benne volt. Elsz�nts�g, dac, kih�v�s.

Miut�n elment, Rhys ism�t a l�ny fel� fordult. �llkapcs�t �sszeszor�totta, nagy leveg�t vett s odament hozz�. Beth m�r szinte a korl�thoz tapadt, annyira szor�totta. Nem mert a szemeibe n�zni, �gy csak nyelt egyet, ahogy meg�llt el�tte a m�sik. J� id�t�lt�s volt elm�lyedni az ing r�ncaiban…

- Elmagyar�zn�d, hogy mi is volt ez? – k�rdezte Rhys fojtott hangon. Beth eg�sz test�ben megremegett, t�rdei elgyeng�ltek, sz�ve kihagyott egy �temet, azt�n �r�lt iramban kezdett neki �jra.

- Nem t�rt�nt semmi… - v�laszolt a l�ny alig hallhat� hangon.

- Igen, mert k�zbeavatkoztam…

- Mi�rt avatkozt�l k�zbe? – n�zett fel r� v�g�l.

A f�rfi szemei els�t�t�ltek, most ink�bb hasonl�tott a viharos tengerekre, mint a napos, felh� n�lk�li �gboltra. �llkapcs�t �jra �sszeszor�totta.

- Nem v�laszolt�l a k�rd�semre… - morogta.

- Azt mondtad nincs belesz�l�som az �letedbe… nem �rtem, hogy akkor te mi�rt vonsz felel�ss�gre…

- A haj�mon vagy… - pr�b�lta kih�zni mag�t a k�rd�s al�l. – Mindenhez k�z�m van, ami itt t�rt�nik…

- � h�t persze… egy�ltal�n szabad megsz�lalnom? Csoda, hogy m�g nem z�rt�l le valamelyik kabinba, megk�t�zve… mert ugyeb�r ez is hatalmadban �ll, Kapit�ny! – v�laszolt d�h�sen. Mi�rt van az, hogy ez a f�rfi mindig kihozza a sodr�b�l?

- T�nyleg ezt akarod? Hogy �gy b�njak veled, mint egy darab ronggyal? – sziszegte Rhys, �sszeszor�tott fogai k�z�tt. – Ha nagyon akarod, teljes�thetem a k�r�sedet… hatalmamban �ll! – ism�telte a l�ny szavait.

Beth �k�lbe szor�totta kezeit. Szinte m�r remegett az idegt�l, k�nnybe l�badt a szeme, ajkait egy vonall� pr�selte.

Rhys j�ghideg tekintet�t a l�ny�ba f�rta �s k�zelebb hajolt. Beth csak egy kicsit d�lt h�tr�bb, ajkai elv�ltak egym�st�l, sz�j�n �t vette a leveg�t.

- Ha kedveled a spanyolt, add meg neki a lehet�s�get, hogy �letben maradhasson, azzal hogy nagy �vben elker�l�d…

A l�ny zavartan pislogni kezdett.

- Nem t�rt�nt k�zt�nk semmi… - A francba, mi�rt is magyar�zkodik?

- M�g nem! – suttogta. – �s nagyon aj�nlom, hogy ne is t�rt�njen…

- Nem akarod az eg�sz haj�t eltiltani t�lem? – k�rdezte g�nyosan, ugyanakkor megt�rten.

- J� �tlet… - hajolt m�g k�zelebb hozz�. Beth �sszeszor�totta szemeit �s elford�totta fej�t. Benne rekedt a leveg�, mikor meg�rezte a m�sik sz�j�t az arc�n, ami �tsiklott a f�l�re. Gyomra di�nyira zsugorodott, k�rmeit belev�jta a korl�t kem�ny f�j�ba. Rhys k�vette ajkaival a l�ny f�l�nek �v�t, majd �jra megsz�lalt.

- Ne akarj bajt magadnak, Beth… Ne akard, hogy Rio is �gy j�rjon, mint az, az angol kutya…

Beth lelki szemei el�tt megjelent Tom, ahogy �lettelen teste elter�l a f�ld�n…

- Tom nem az embered volt… - suttogta vissza a l�ny. Rhys a fogai k�z� vette a l�ny f�lcimp�j�t �s gyeng�den megh�zta egy kicsit.

- Att�l m�g lehet ugyanolyan hal�la…

- K�pes lenn�l arra, hogy meg�ld �t? Miattam?

Rhys r�gt�n meg�llt a kis j�t�k k�zben. Mag�ban �tkoz�dva kiegyenesedett. Megv�rta, m�g a l�ny feln�z r�, csak az ut�n v�laszolt.

- Amikor el�sz�r hoztalak fel erre a haj�ra, tettem egy �g�retet…

Beth-ben �l�nken �lt a k�p… A haj�t koroms�t�ts�g vette k�r�l, csak a gyerty�k vil�g�tott�k meg a fed�lzetet. F�lmeztelen f�rfiak, szenved�lyes, vad tekintetek… A Kapit�ny szorosan tartotta maga mellett, egy l�p�st sem tett n�lk�le… „Ha b�rki hozz� mer ny�lni, saj�t kez�leg fogom kiny�rni…”

- Szabad akaratomb�l vagyok itt… - v�laszolt m�gis.

- Az �g�retem addig tart, am�g le nem sz�llsz a haj�r�l… addig pedig senki sem v�ltoztathatja meg… m�g Te sem!

- Nem vagyok a tulajdonod… - l�pett egyet h�tra. Rhys k�vette.

- Ha tetszik, ha nem, ami ezen a haj�n van, mind az eny�m! Az � �let�k felett is �n rendelkezem! – mutatott k�rbe a leg�nys�gre utalva. – Te sem vagy kiv�tel ez al�l, Beth! Jobb, ha hozz�szoksz…

- Mi�rt is gondoltam azt, hogy a f�rfiak lehetnek k�l�nb�z�ek… pedig mind egyform�k! – morogta g�nyosan a l�ny �s elindult, hogy ott hagyja a f�rfit, de az megragadta a felkarj�t.

- Engem ne hasonl�tgass m�shoz, Beth! Egy�ltal�n nem ismersz!

A l�ny nem sz�lt semmit, csup�n jelent�s�gteljes pillant�st vetett a kez�re, amely a karj�t szorongatta, majd �jra a szemeibe n�zve k�rd�n felvonta egyik szem�ld�k�t.

- Biztos vagy benne?

Rhys �gy engedte el, mintha par�zshoz ny�lt volna. A l�ny komor tekintettel h�tr�lt.

- Valerieval fogok aludni… �s nem �rdekel, hogy mit sz�lsz hozz�... Engedelm�vel, Kapit�ny!

Megfordult �s a l�pcs� fel� vette az ir�nyt. Rhys tombolt bel�l, legsz�vesebben addig szorongatta volna azt a csinos kis nyak�t, am�g csillagokat nem l�t!

Azt�n elengedn�... �s minden k�rdez�s vagy k�r�s n�lk�l az �gy�ba vonszoln�…

Most k�ts�g k�v�l � nyerte ezt a… csat�t. A h�bor� viszont m�g h�tra van… abb�l pedig nem enged.

K�rbe n�zett �s �szrevett n�h�ny oldals�, sunnyog� pillant�st. Csak nyugalom! Nem kezdhet el itt �rj�ngeni az emberei szeme l�tt�ra! A l�nyt majd megtan�tja arra, hogy mi�rt is nem szabad ellenkeznie… Tal�n jobb, ha min�l hamarabb hozz� is kezd…

Nyugodt, tal�n t�ls�gosan is kim�rt l�ptekkel a kabinja fel� vette az ir�nyt.