33. Fejezet

C�ltalanul bolyongott D�mon h�t�n, a v�rosban. M�r j�csk�n elm�lt d�l, m�r megj�rta Ralph bar�tja otthon�t is. Nagyon j�l elvan �jdons�lt feles�g�vel �s most irigy is lett r�. Bezzeg neki nem adatik meg, hogy legal�bb tart�san legyen fegyversz�nete Daisyvel.

Sok�ig gondolkozott azon, hogy vajon elmenjen-e Maharethez, hogy valami tan�csot k�rjen az �lmaival kapcsolatban. Id�ig m�g csak egyszer besz�lt az �regasszonnyal, de akkor sem ilyen �gyekr�l.

Akaratlanul is a sik�tor fel� vette az ir�nyt, majd egy rozoga ajt�n�l lepattant lov�r�l, kik�t�zte, hogy el ne menjen, majd bekopogott, �s bel�pett.

Maharet, �ppen pap�rokat rendezgetett, mikor Allen bel�pett, �s felpillantott, k�v�ncsiskod�an, vajon ki lehet az. Nem pal�stolta meglepet�s�t, mikor megl�tta �t. Utolj�ra h�t �ve j�rt n�la a f�rfi.

Lucifer, dorombolva d�rzs�lte mag�t Allen l�b�hoz, �s addig nem hagyta abba, m�g a f�rfi fel nem vette.

- J� napot Maharet – k�sz�nt Allen, �s �vatosan bentebb l�pett, fej�t j�l lehajtva, nehogy leverjen valamit.

- Lord Allen… micsoda meglepet�s… mi j�ratban vagy fiam?

- �n… - miel�tt folytathatta volna, az �reg n� hellyel k�n�lta, � pedig k�szs�gesen elfogadta.

- Folytasd.

- J�, nem kertelek. Maga is tudja, hogy mindig �lmodom teliholdkor, de az �lmaimban meghal Daisy. Mindig. Seg�ten�k rajta, de nem tudok. �n szerint ez mit jelent? - hadarta el zavartan a f�rfi, Maharet arca pedig egyre agg�d�bb lett. Mikor h�t �ve itt j�rt a fi�, akkor is ugyanezzel a probl�m�j�val j�tt. Akkor azt mondta, biztosan lesz valami ilyesmi a j�v�ben, akkor meghalt Sarah. De most, hogy felismerte a n�t az �lm�b�l, ez �gy teljesen m�s.

- Hogy vagytok most Daisyvel, Allen?

Allen lehajtotta a fej�t, �s szomor�an megvonta a v�ll�t. Maharetnek megengedte, hogy tegezze, hiszen nagyanyjak�nt tekintett r�, csak a mostani id�kben, el�g keveset l�togatta meg… h�t �ve.

- Rosszul. R�j�ttem, hogy most ugyan ott vagyunk, ahol elkezdt�k. Pedig m�r nagyon j�l megvoltunk!

- Elhiszem… �s mi�ta ismerted fel?

-… A b�l �ta. Backwish b�lja �ta.

- �rtem… �s volt mikor megsz�ntek az �lmok?

- Igen, mikor… mikor…

Maharet elvigyorogta mag�t, kimutatva hi�nyos fogsor�t.

- �rtem �n! Sz�val mikor testileg is k�zelebb ker�ltetek egym�shoz, az �lmok megsz�ntek.

- Igen – b�lintott r� Allen.

- Akkor vigy�zz.

- Mire? - k�rdezte �rtetlen�l, �s tork�ban hatalmas gomb�c n�tt.

- Az �lmodban mindig megjelenik valaki, aki meg�li Daisyt, j�l tudom?

- Igen.

- Nos, az illet� lehet, a csal�dodb�l valaki, aki nagyon nem sz�vleli Daisyt, vagy b�rki m�s… de mindenesetre vigy�zz Daisyre fiam! Az �lmok sokszor v�lnak val�ra.

Daisy ny�g�sen kelt fel. Fel sem �lt�z�tt, m�r megjelent a szobal�nya, hogy Mrs. Montgomery azonnal l�tni akarja. Nem foglalkozva azzal, hogy csak egy k�nt�s, �s h�l�ing van rajta, beh�vta a n�t. Flor g�g�sen l�pdelt be a szob�ba, de nagyon l�tszott rajta, hogy m�r csak pr�b�lja fent tartani ezt a h�v�ss�get.

- J� reggelt – sz�lalt meg.

- Viszont – v�laszolt Daisy.

- Tudja meg, hogy nem �nsz�ntamb�l vagyok itt! A f�rjem besz�lt r�, erre az elvetem�lt �tletre. �s azt se higgye, hogy ezek ut�n puszipajt�sok lesz�nk! Ne rem�nykedjen ilyesmiben!

- Rendben, meg�rtettem – mondta Daisy, de egy�ltal�n nem tudta, hogy a n� hova akar kilyukadni. Hasa, m�r enyh�n g�mb�ly�d�tt, m�r pal�stolni sem tudta, hogy v�rand�s. �nk�ntelen�l cs�szott keze, a saj�tj�ra. Vajon neki, mikor fog megmutatkozni?

- Sz�val… �n csak az�rt j�ttem, hogy… elmondjam, hogy… hogy… nem Allen� a gyermek.

Daisy elfeledkezve mag�r�l, t�tott sz�jjal meredt a n�re. Szinte hallotta, hogy sz�v�r�l egy m�zs�s k� g�rd�l le. H�t m�gsem hazudott! Igazat mondott, mikor azt mondta, Flor csak kital�lta az eg�szet! Sz�rnyalni lett volna kedve, annyira boldog volt! H�t most m�r semmi sem �llhat boldogs�guk �tj�ba. Ha hazaj�n a f�rje, r�gt�n el�js�golja a h�rt, hogy �, bizony, t�nyleg �llapotos! Ez nem lehet igaz! V�ge a szenved�seinek!

- Ne haragudjon, hogy zavartam, �n csak ennyit akar…

- K�sz�n�m – suttogta Daisy. Flor meglepetten n�zett r�, �s ha Daisy szeme nem csalt, �s ha j�l l�tta, egy nagyon apr� mosoly r�ndult meg sz�ja szeglet�ben.

Miut�n Flor elment, Daisy �r�mittasan d�lt h�tra �gy�ban, �s m�r alig v�rta, hogy Allen haza�rjen. Vajon hogy fog reag�lni arra, hogyha egyszer csak oda�ll�t azzal, hogy apa lesz? M�r el�re sejtette a reakci�it. Kett� lehets�ges. Vagy �tcsap szenved�lyes f�rjbe, �s a h�l�szob�ig meg sem �llnak, hogy azt�n ott „�nnepelhess�k” meg a h�rt, vagy a d�bbenett�l meg sem b�r majd sz�lalni… b�r az els� az es�lyesebb, Daisy pedig rem�lte is. M�r r�g nem volt egy�tt vele, �s teljesen hi�nyzott neki. Milyen egy szem�rmetlen n�szem�lyt csin�lt bel�le!

Az ajt� kiv�g�dott, �s Henry l�pett be, teljesen furcsa �br�zattal.

- Daisy, Allen megsebes�lt! Seg�teni kell rajta!

Daisy megint nem foglalkozott vele, hogy h�l�ing van rajta. �gy rohant ki a f�rfi ut�n, felpattant Henry h�ta m�g�, majd hagyta, hogy a f�rfi elvigye a birtokr�l.

Allen siet�sen l�pkedett fel a m�rv�ny l�pcs�k�n. Miel�tt benyithatott volna, Matt, �s Rose j�tt ki, egym�s kez�t fogva. Meglep�d�tt ezen a furcsa viselked�sen, de m�gsem tette sz�v�.

- Daisy?

Matt �s Rose �sszen�ztek.

- Henry azt mondta, hogy te v�rod a szikl�kn�l. El�g sietve mentek el.

- �h, ne - ny�gte Allen, �s kikapta a lov�sz kez�b�l D�mon kant�rj�t.

M�r t�bb mint egy negyed �r�ja lovagoltak. Daisy k�rdezgette a f�rfit, hogy hogyan s�r�lt meg a f�rje, honnan tud r�la, �s sok minden m�st, de Henry, csak egy maradj csendbe -vel elhallgattatta. Gyan�s lett neki a f�rfi, de nem kicsit. M�r f�jt a h�ta is, hogy ennyire h�tul �l, �s rettegett att�l, hogy tal�n valami baja lesz a bab�nak. M�r megingott abban, hogy Henry igazat mondott, hogy Allen valahol eszm�letlen�l fek�dt, de az agg�d�s miatt, ink�bb nem sz�lt.

Az erd� z�ldj�t, felv�ltotta a kavicsos, kem�ny �t, v�g�l Daisy meghallotta a tenger morajl�s�t. Orr�t is megcsapta a s�s leveg�, m�gsem �rezte mag�t jobban, s�t egyre rosszabbul lett. M�r biztos volt abban, hogy Allen nem lesz sehol. De akkor mit akarhat Henry?

- Henry, k�rlek, menj�nk vissza, �n ink�bb otthon v�rn�m meg Allent, j�? - veregette meg a f�rfi v�ll�t, de az csak g�nyosan elmosolyogta mag�t, de nem �llt meg.

- Most m�r itt maradsz!

Daisy �sszer�zk�dott a hangj�t�l, �s nem tudja mi�rt, de p�nikba esett. Nem mert leugrani a l�r�l, mert nagyon f�ltette a gyereket, de akkor mit tegyen?

- Henry, azonnal vigy�l vissza! Hallod? Vigy�l vissza…

Henry hirtelen meg�llt, Daisy pedig a h�t�nak l�k�d�tt. A f�rfi lepattant a l�r�l, �s �t is durv�n ler�ngatta.

- Engedj el! Henry, mit akarsz? Engedj el! Haza akarok menni!

- Az nem a te otthonod! Te csak egy betolakod� vagy! – f�rmedt r�.

- Engedj el!

A f�rfi nem engedett a szor�t�son, �s egyre csak a szikl�k perem�re vonszolta �t. Ki�rtek a sz�l�re, Daisyt pedig a v�ll�n�l fogva maga el� �ll�totta, a tengerrel szemben. A sz�l vadul cib�lta haj�t, �s h�l�ing�t. Reszketve lepillantott, �s annyit �szrevett, hogy nincsen alattuk �les szikla. Az kicsit arr�bb volt m�g. De �gy is tudta, hogy mi Henry sz�nd�ka. Meg akarja �lni. Csak az�rt, mert � betolakodott a csal�dj�ba.

- A kis Daisy �ngyilkos lett, mert nem b�rta m�r a f�rje kiruccan�sait. Pr�b�ltam megmenteni, de m�r k�s� volt.

- Te �r�lt vagy – suttogta a l�ny hal�lra r�m�lve.

- Az lehet. De te halott leszel.

- Henry, gyermeket v�rok! Nem �lhetsz meg mindkett�nket!

- De, megtehetem. Senki sem fog gyan�s�tani.

- Ahogy Sarahn�l sem, igaz? - esett ki a sz�j�n Daisynek.

- Nem �rdekel, mit gondolsz r�lam… �gy sem tudod az igazat!

- Henry ne, k�rlek! - k�ny�rg�tt, �s felzokogott. Nem �rhet �gy v�get az �lete. M�r megint minden j�ra fordult Allennel, tal�n v�glegesen is, erre meg, meg fog halni! Ez �gy nem igazs�gos!

- B�cs�zz el sz�pen – suttogta a f�rfi a f�l�be, �s egy apr�t l�k�tt rajta. Daisy sikoltozva h�tr�lt, de �lland�an Henrynek �tk�z�tt. Nem, nem szabad, ezt nem lehet, nem halhat meg!

Henry keze elengedte, �s valaki elr�ntotta m�g�le a f�rfit, de Henry m�g egy utols� l�k�ssel, el�rte, hogy kibillenjen egyens�ly�b�l, �s a tenger fel� d�lj�n.

- Daisy! - Allen �ppen el tudta kapni feles�ge karj�t, de � is ut�na cs�szott, �s csak szerencs�j�n m�lt, hogy el tudta kapni a sziklap�rk�nyt. Ott l�gott, t�bb m�terre, a vad tenger felett, �s k�ny�rg�tt, nehogy megcs�sszon egyik keze sem.

Henry fels�bbrend�en, s�t�lt oda, �s levigyorgott testv�r�re.

- H�rmat egy csap�sra. Nem is rossz!

- Rohadj meg, Henry! - vicsorgott Allen, mire Henry r�taposott a kez�re, Allen pedig felki�ltott a f�jdalomt�l, majd kics�szott keze k�z�l a talaj…

Nem tudta minek tulajdon�tsa, hogy �ri�si szerencs�j�k volt, de nem estek r� szikl�ra, vagy egy�b hal�los dologra. Mikor a tengerbe zuhantak, Allennek kics�szott feles�ge keze az �v�b�l, �s k�t felj�vetel ut�n tudta megtal�lni, az �pp s�llyed� l�nyt.

Nagy er�fesz�t�s�be telt, hogy ki�sszon a partra, de �gy, hogy a l�nynak se essen baja k�zben.

K�h�gve, �s leveg� ut�n kapkodva, n�gyk�zl�b m�szott ki a homokos partra, mag�hoz szor�tva a l�nyt. Mikor m�r �gy gondolta, hogy sek�ly a v�z, �vatosan lefektette a l�nyt, majd maga is mell� zuhant.

T�rdei �s karjai �gy remegtek, mint m�g soha. Maga mell� n�zett, �s �szrevette, hogy a l�ny szemei m�g mindig csukva annak. R�m�lten t�rdelt fel�, �s f�l�t a sz�j�hoz rakta, de nem hallott semmit. K�t ujj�t a nyaki �t��rhez nyomta, de az is alig l�ktetett. Az els� m�sodpercekben, azt sem tudta mit tegyen. Kapkodta a fej�t, megr�zta a l�ny v�llait, de � csak nem �bredt fel.

- Daisy… Daisy! Hallasz, engem? Daisy!

A n� orr�t befogva, sz�tnyitotta ajkait, majd leveg�t f�jt a sz�j�ba. Azt�n v�rt n�h�ny pillanatot, de megint nem reag�lt. Elkeseredetten hajtotta v�gre ugyanezt a mozdulatot, m�g egyszer, k�tszer, h�romszor…