34. Fejezet

- A francba Daisy! - vert �k�llel a l�ny feje mellett a homokba. - Kelj m�r fel! Daisy!

Hom�lyos szemekkel hajolt le, hogy m�g egyszer leveg�t adjon neki. H�tr�bb d�lt, hogy megn�zhesse, haszn�lt-e valamit, de a l�ny ugyanolyan mozdulatlan maradt. Ajkai sz�tny�ltak, szempill�i nedvesen tapadtak arc�hoz, ahogy h�l�ruh�ja is test�hez, felt�rva a rejtett idomokat, amiket csak � ismert.

Allen ny�gve t�rdelt tov�bb feles�ge felett, �s nem tudta mit tegyen. Sz�v�t olyan mintha szegekkel szurk�ln�k, nem tudta hova tegye ezt a f�jdalmat.

- Ne hagyj itt – suttogta, mik�zben szorosan lehunyta szemeit, �s mag�hoz szor�totta az elernyedt testet. �gy szor�totta, mint haj�t�r�st szenvedett, a ment�k�telet. Csak hogy ez a ment� k�t�l, m�r nem nagyon akart �lni. � �ld�zte ide. � miatta nem akar felkelni. � miatta t�rt�nt mindez.

Felord�tott volna a f�jdalomt�l, de nem �rt volna vele semmit. Itt tartja karjaiban az egyetlen n�t, akit valaha szeretett, de a hal�lba �ld�zte. Igaza volt Mattnek. Nem kellett volna soha hozz��rnie. M�g mindig elevenen �lt eml�keiben az els� tal�lkoz�s minden egyes perce. A sz�ja, a haja, a teste, amit m�r soha sem �rinthet meg m�g egyszer.

- T�l… t�l szoros…

Allen biztosra vette, hogy csak a k�pzelete j�tszik vele, de r�gt�n mag�hoz t�rt, mikor a l�ny g�rcs�sen k�h�gni kezdett. Laz�tott a szor�t�son, �s t�volabb tartotta mag�t�l a n�t, hogy megbizonyosodjon r�la, t�nyleg �l! �s t�nyleg �lt... Mikor minden vizet felk�h�g�tt, ernyedten omlott vissza Allen karjaiba, aki h�l�san �lelte mag�hoz.

- Soha ne ijessz meg �gy m�g egyszer! Hallod? – mondta remeg� hangon, �s az sem �rdekelte volna, ha megl�tja valaki, ahogy elerednek a k�nnyei.

Daisy er�tlen�l b�lintott, �s karjait f�rje nyaka k�r� fonta.

Miut�n a l�ny el�g er�t szedett �ssze, hogy rendesen �ber tudjon maradni, Allen a karjaiba kapta, majd hazas�t�ltak. �tk�zben Daisy mindent elmondott Florr�l, de m�g nem sz�lt a saj�t gyerek�kr�l. Azt nem tudta, hogy mi�rt nem. Tal�n nem volt megfelel� az id�z�t�s.

Mikor haza�rtek, Matt, �s az apjuk, k�zrefogt�k Henryt, aki azt mondta, hogy mindketten meghaltak. Nagy volt a megd�bben�s, mikor megjelentek a h�zban, csurom vizesen.

- Lussie! - sz�lt Allen a h�g�nak. - K�rlek, k�s�rd fel Daisyt.

- Rendben – egyezett bele a l�ny, majd lassan felvezette a l�nyt a l�pcs�n.

Mikor elt�ntek a fordul�n, Allen megragadta b�tyja nyak�t.

- Engem nem tehetsz ilyen k�nnyen el l�b al�l, rem�lem, felfogtad! - sziszegte Allen.

Henry rezzen�stelen arccal hagyta, hogy �ccse a falnak l�kje.

- Azt hiszed, megijesztesz? Az a kis ringy�, t�ls�gosan a sz�vedhez n�tt. Sz�gyent hozol a csal�dunkra! Egy v�mp�r nem �gy viselkedik! M�gha az a n�szem�ly v�mp�r lenne, tal�n azt mondan�m, rendben! De egy ember! Sz�nalomra m�lt�.

- Ne avatkozz az �letembe! Te volt�l annyira rajta, hogy elvegyem, akkor most mit cirkuszkodsz?

- Az volt, hogy majd v�mp�rr� is teszed! De m�r majdnem egy f�l �ve h�zasok vagytok, �s sehol semmi! M�g mindig ember!

- Azt hiszem, fiam… - sz�lt k�zbe Rufus, furcs�n komor tekintettel. - Elegend� okot mondt�l arra, hogy v�gleg elmenj innen!

- Mi? - kapta oda a fej�t Henry. - Ezt hogy �rted?

- �gy �rtem, hogy m�t�l ki vagy tagadva. Nem tartozol ebbe a csal�dba. Mehetsz oda, ahova akarsz.

- Ezt nem teheted meg velem, hallod? Nem teheted meg! - kelt ki mag�b�l k�ts�gbeesetten.

- De megtehetem, �s meg is teszem. Szedd �ssze a holmidat. F�l �r�d van, hogy elt�nj innen!

Henry betartotta a f�l �r�t, �s ennyi id� m�lva, m�r azt hihett�k, hogy nem is volt ott soha. Daisy az eg�sz napot �taludta, Allen pedig mellette virrasztott. Soha sem �lt �t olyan f�jdalmat, amit akkor, mikor azt hitte, elvesz�ti. M�gis mit kezdene n�lk�le? Egy fabatk�t sem �r az �lete, ha nincs mellette Daisy, aki kit�lti a napjait.

De ha mellette marad, tal�n a l�ny tov�bbra is csak szenvedni fog. B�r nincs itt Henry, Flor pedig boldog h�zass�gban �l, nincs aki, b�ntan� �ket, de mindig lesznek �j ellens�geik.

Daisy d�l k�r�l �bredt. Rettenetesen f�jt a feje, �s r�gt�n has�ra rakta kez�t, �s mosolyogva nyugodott meg, hogy biztosan ott van, hiszen alig �szrevehet�en m�r domborodott. Felkelt, megmosdott, �t�lt�z�tt, majd vid�mabban ment le az �tkez�be, de ott senki sem volt. Charlest�l megtudta, hogy Allen a k�nyvt�rszob�ban tart�zkodik, �gy oda ment.

Kopog�s n�lk�l nyitott be. Szerencs�re f�rj�n k�v�l, nem volt m�s, �gy maga m�g�tt becsukta az ajt�t, �s lassan a f�rfihez s�t�lt. Allen felpillantott napl�ja m�g�l, majd mikor megl�tta Daisyt, becsukta. „Itt az id�.”

- Allen… szeretn�k mondani valamit…

- Figyelj Daisy… - szak�totta f�lbe a l�nyt, aki m�r el�re rosszat sejtett. Mikor lett ilyen pesszimista? - Ma… voltam a papn�l, �s… k�rtem hogy bontsa fel a h�zass�gunkat.

Daisy egy pillanat alatt s�padt le, �s legsz�vesebben el�jult volna, de nem mert. Hogy mit akar?

- D-de… mi�rt?

Allen szemeiben m�ly f�jdalom csillogott, de elkapta a l�nyr�l.

- Ha mellettem maradsz, �lland�an vesz�lyben leszel. B�rmennyire is f�j, de el kell, hogy engedjelek. Nem lehetek olyan �nz�, hogy magam mellett tartsalak, mikor tegnap majdnem meghalt�l.

- Allen, engem nem �rdekel!

- Daisy… ne. Most m�r teljesen mindegy…

- Ne d�nts helyettem is! Feln�tt n� vagyok, tudok gondolkodni, �s d�nt�seket hozni! Nem kell, hogy helyettem hat�rozz el dolgokat! �s m�gis megmondan�d, hogy hova menj�nk?

- �n nem megyek veled…

- Nem r�d gondoltam – t�rt ki bel�le a s�r�s, �s m�r megint akaratlanul has�hoz szor�totta kez�t, amit k�vetett Allen tekintete. J� n�h�ny percbe telt, m�g r�j�tt, hogy mire is c�loz a l�ny.

- Te… t�lem…

- Igen! Gyereket v�rok t�led, te meg el akarsz innen k�ldeni! - fakadt ki majdnem kiab�lva a l�ny.

Allen nem akart hinni a f�l�nek. Daisy �llapotos. M�ghozz� t�le! Gyereke lesz!

- Ez… biztos?

Daisy b�logatott.

- Ezt pr�b�ltam m�r t�bb hete elmondani, de mindig k�zbej�tt valami… ne l�kj el magadt�l Allen… most m�r ne!

A f�rfi, karjaiba z�rta a n�t, aki szipogva b�jt a v�delmet ny�jt� karokba. Hogy mennyire hi�nyzott m�r ez neki! El se tudja mondani.

Allen lehajolt, hogy megcs�kolhassa a l�nyt, aki k�szs�gesen aj�nlotta fel ajkait. M�r el is felejtette, hogy az el�bb mi�rt s�rta el mag�t. Nem sz�m�tott semmi m�s, csak az, hogy �k itt vannak, �jra egy�tt.

Allen ezerszer vonta vissza szavait, ami a v�l�ssal kapcsolatosak voltak, Daisy pedig �jra, �s �jra megbocs�tott neki. Lehets�ges, hogy ez �gy fog menni, �let�k v�g�ig, de ha mindig boldog lesz a v�ge, akkor egy szava sem lehet.

7 h�nappal k�s�bb

- Mikor sz�letik m�r meg az a gyerek? - k�rdezte k�rbe-k�rbe j�rk�lva Matt. Allen egy fotelben �lt, l�b�val pedig idegesen dobolt.

- Te vagy ideges? Akkor �n mit mondjak? - zs�rt�l�d�tt Allen, �s m�r sokadj�ra s�hajtott fel.

- H� fi�k, ne idegeskedjetek! - sz�lalt meg b�k�t�leg Rose, �s megfogta f�rje kez�t. Matt gyeng�den megszor�totta, �s visszamosolygott kedves�re. - Ha Daisy�rt ennyire agg�dsz, mi lesz, ha �n ker�l�k sorra? - sim�tott v�gig has�n. M�r le sem tagadhatta volna, hogy gyermeket v�r. Miut�n Henry elment, �sszeh�zasodtak, Rose apja pedig boldogan egyezett bele.

- Ki fogok ny�rni valakit.

Daisy ki�lt�sa, �s egy gyereks�r�s szak�totta f�lbe a besz�lget�s�ket, s mindannyian felkapt�k fej�ket. Allen �gy pattant fel, mintha par�zsba �lt volna, Rose pedig �t�lelte f�rje derek�t.

Kiny�lt az ajt�, �s kil�pett rajta Maharet, majd r�vigyorgott Allenre. F�lre �llt, hogy a f�rfi bel�phessen a szob�ba.

Lussie �pp felszedte az utols� rongyot, majd � is kisietett, maga ut�n behajtva az ajt�t. Allen az �gyhoz s�t�lt, ahol m�r Daisy, karjaiban tartott egy kis t�r�lk�z�kupacot. Haja homlok�hoz tapadt, �s f�radtan pihegve mosolygott fel f�rj�re, aki le�lt az �gy sz�l�re, �s �vatosan �tvette a kicsit.

- Mi lesz a neve? - k�rdezte, �s a kicsire pillantott, aki megillet�d�tten fedezte fel az �j vil�got. �ri�si k�k szemeivel vizsg�lta apja arc�t, majd arca megr�ndult, �s elmosolyodott. Allen nem tudta meg�llni, hogy ne mosolyogjon vissza.

- Alena - sz�lalt meg Daisy, �s a f�rfi, egy kis gondolkoz�s ut�n, b�lintott.

- Alena - ism�telte meg a nevet, majd megcs�kolta feles�g�t. - Szeretlek.

Daisy f�radtan hunyta le szemeit, �s m�g elmosolyodott.

-Tudom �des… �n is szeretlek.

Nem tudj�k, mi v�r m�g r�juk. De hogy egy�ttes er�vel, mindenre k�pesek az, biztos.

Daisy elmondhatta, hogy �lmaiban sem mert egy ilyen �let fel� kalandozni. Egy szeret� f�rj, aki r�ad�sul egy gr�f fia.

Mikor m�r egyed�l volt a szob�ban, az oldal�ra fordult, majd fej�t, kez�re hajtotta.

Megh�d�totta London legvadabb v�mp�rj�t. �s csak az �v�, ahogy � maga is a v�mp�r�. �r�kre, m�g vil�g a vil�g.

END

Ha ez tetszett rem�lem a m�sodik r�sz is elnyeri a tetsz�seteket!