Az idő gyorsan telet. Már a díszvacsorán ültünk és azt hallgattuk, hogy az előadásról tesznek fel kérdéseket a riporterek. De mi nem foglalkoztunk velük. Szorosan egymás mellett ültünk mindketten szerelmem pocakján nyugtatva kezünket, összekulcsolt ujjakkal, sejtelmes pillantásokat vetve egymásra. Tudtam, hogy még sok idő van hátra, de nem bírtam magammal. Alig vártam, hogy Sora hasa kicsit kikerekedjen, és hogy elkezdjen azzal a jellegzetes járással járni, ami annyira jellemző volt a várandós nőkre. Ő megigézett szemekkel tekintett szét a tömegbe. Most ő válaszolt helyettem is.

Mikor vége lett a sajtótájékoztatónak ismét csak egymással foglalkoztunk. A többiek próbáltak rájönni boldogságunk okára, de nem nagyon engedtük be őket a titkunkba. Csak Yuri és Aldo somolygott rajtuk, csak ők tudták, amit mi, de azt se teljesen. Sora fejében is ezek a gondolatok jártak. Rám pillantott. Tudtam, mire gondol. Közel hajoltam hozzá és úgy suttogtam a fülébe, hogy biztos csak ő hallja!

- Sietek vissza szerelmem. Nem akarom, hogy kételkedj bennem!
- De, hova mész? - nézett rám kérdőn.
- Meglepetés!

Kisiettem a teremből. Hallottam, hogy Kalos morgott valamit Sorának, de ő is csak mosolyogni tudott rajtam. Siettem, tudtam, hogy az üzletek lassan zárnak. Berontottam az első ékszereshez, amit találtam. Az eladók készségesen álltak rendelkezésemre, ahogy felismertek, holott már fél órája zárva voltak. Kiválasztottam a legszebb eljegyzési gyűrűt, amit csak találtam. Egy egyszerű fehérarany gyűrű volt, apró kis kövekkel kirakva. Nem túl feltűnő, nem túl hivalkodó, mégis elegáns. Tudtam, hogy Sora ilyet szeretne, bár soha nem beszélgettünk erről. Tudtam, hogy nagyon fog tetszeni neki. A számlát hazaküldettem. Nem sok pénzt hordok magammal a szmokingom zsebében. Ám az eladók készségesen engedtek.

Siettem vissza a díszvacsorára. Ahogy beléptem az ajtón Sorát kerestem tekintetemmel. Éppen Yurival táncolt. Sokan voltak körülöttük a parketten ők mégis különálló szigetet alkottak a maguk módján. Láttam, ahogy halkan suttognak egymásnak, csak egymáshoz intézve szavaikat. Sejtettem miről beszélgettek. Sora gyönyörű volt. Kecses és nőies. Sötétkék estélyije hálásan simult testére, sejtelmesen mutatva Sora bájait, amit igazán csak én ismertem egyedül a világon. Milyen nagy szó. Csak én érintettem őt, és azzal a kis meglepetéssel, ami a zsebemben lapult, elintézem, azt hogy ez örökre így is maradjon. Furcsán és önzőn hangozhat ez a számból, de büszke voltam magamra, hogy ő csak az enyém. Fejét enyhén oldalra döntve figyelte Yuri szavait, néha helyeselt, néha válaszolt. Sokszor halványan elmosolyodott.

Ekkor lépett mellém Aldo megzavarva gyönyörködésemet. Komoly szemekkel nézett rám, azzal az atyáskodó tekintettel, ahogy Yurira is nézhetett anno, amikor megkérte tőle Layla kezét. Szemeiből vetített a mondat: Ugye komolyak a szándékaid!

- Már mielőtt tudtam volna, megkértem a kezét odafenn. Ő csak tetézte ezt a hírrel, amit elmondtunk nektek.

Ő csak bólintott és tovább sétált. Tudtam, hogy nagyon megszerette Sorát. A kiképzésünk alatt is szinte minden nap beszéltek telefonon. Sorának sikerült újra megnevettetnie, sőt valamennyire feledtetni tudta vele lánya elvesztését. Hármuk között láthatatlan kötelék alakult ki, ami örök életükre össze fogja kapcsolni őket. Aldo gyerekeinek fogadta Sorát és Yurit, ezzel ők testvérekké váltak. Tudták, hogy soha nem maradnak egyedül a világban. Olyan kötelék alakult ki köztük, amit csak egy haláleset tud sajnos kialakítani.

Elmélkedésemet Sora zavarta meg. Nem vettem észre, hogy odajött, csak azt, amikor hozzám bújt és lágy csókot lehelt mellkasomra. Magamhoz szorítottam. Ilyenkor érzem igazán mennyire szeret. Az ilyen apró gesztusokból.

- Mikor megyünk haza? - kérdezte ő fáradt szemekkel.
- Nemsokára drágám, de még maradnunk kell kicsit. Kalos megöl minket, ha most elmegyünk.
- Majd én elintézem. Leon?
- Igen? - láttam rajta, hogy kérdezni akar valami, de nem merte. Igen, kételkedést láttam szemeiben.
- Semmi. - válaszolta.

Azzal elindult Kalos felé. Láttam, hogy egy szuszra mond el mindent Kalosnak, aki aggódó szemekkel nézett Sorára. Felemelte sérül csuklóját, elmerülten tanulmányozta. Boszorkány. Kalos mondott még valamit Sorának, majd egy puszit nyomott homlokára. Sora elindult felém. Megtorpant. Nem igazán értettem a villanást a szemében. Kacsintott egyet felém, majd visszafordult Kaloshoz. Lábujjhegyre állt és súgott valamit Kalos fülébe. Főnököm arca először értetlenséget tükrözött, majd meglepettséget végül egy hatalmas mosoly terült szét arcán. Felemelte Sorát, magához ölelte és megpörgette a levegőbe. Sarah értetlenül nézett rájuk, majd felém, de én csak legyintetem. Tudtam nagyon jól mit mondott Sora Kalosnak, de minél előbb szabadulni akartam. Ha elmondjuk most mindenkinek, soha nem érünk haza.

Sora elindult felém. Apró kezét kezembe helyezte és így indultunk el haza. Sokat beszélgettünk főleg az előadásról. Bennem felsejlett a legutóbbi alkalom, amikor egy díszvacsoráról sétáltunk így haza. Mennyivel másabb volt minden. Sok minden történt azóta. Most végtelenül boldog voltam, akkor a kétségbeesés marcangolt. Csak a szerelmem volt azonos.

Megérkeztünk házunk elé. Sora rám pillantott. Pajkos tekintettel nézett rám. A következő másodpercben már egy mély és szenvedélyes csókkal vetette rám magát. Átkaroltra nyakamat, felugrott ölembe és átkarolta derekamat lábaival. Ahogy ágyékaink összeértek szinte megbolondított a vágy. Fél kézzel Sorát tartottam, másik kezemmel kétségbeesetten kerestem kulcsomat. Sora kezével nadrágomnál kezdett el matatni. Gyorsan megtalálta célját, kigombolta nadrágom gombjait, majd kibújtatta nemi szervemet alsónadrágomból. Felszisszentem, a hirtelen jött szabadságtól. Ekkor találtam rá a kulcsra Sora táskájában. Gyűlölöm a női táskákat.

Beillesztettem a zárba a kulcsot és benyitottam az ajtón. Sora ebben a pillanatban félrehúzta tangáját, kicsit felemelkedett és egy határozott mozdulattal vezetett magába. Nyögésünket egy csókkal fojtotta el. Az ajtót becsaptam és Sora hátát neki támasztottam. Gyorsan, szenvedélyesen kezdtem el mozogni benne. Ő is felvette a ritmust, így okozva örömet mindkettőnknek. Gyorsan jutottunk el együtt a csúcsra. Sora ajkát egy kéjes nyögés hagyta el, miközben én nyakába nyögtem a gyönyörtől. Ő ráhajtotta fejét vállamra, pihegett egy kicsit, majd lecsúszott rólam. Ott hagyott, ahol voltam, úgy ahogy voltam. Mondtam, hogy boszorkány. Rendezte ruháját és a konyha felé indult.

- Éhes vagyok. Te? - kérdezte ártatlan hangon.
- Azt már nem kisasszony ... - suttogtam.

Belépett a konyhába, én követtem. A hűtőnél kezdett el pepecselni. Én mögé léptem és nyakát kezdtem el csókolgatni, miközben kezeimmel melleit kényeztettem. Hátravetette fejét, és behunyta szemét. Belement a játékba. Egyik kezemmel a hátát támasztottam meg, másik kezemmel lábai alá nyúltam és felemeltem. Ő fülemet harapdálta, majd nyakamat kezdte csókokkal beborítani. Én határozott léptekkel haladtam a háló felé. Letettem az ágyra és a szekrényhez léptem. Két sálat vettem ki belőle, de úgy hogy Sora ne láthassa azt. Érdeklődve figyelte tevékenységemet, de nem óhajtottam még elárulni neki, mire készülök. Lassan kezdtem el csókolgatni, és ő hamar beadta derekát. Levettem róla ruháját, ami alatt csak a tangája volt. Ekkor kezdtem kivitelezni ördögi tervemet. Két kezét feje felé emeltem, és nyakát kezdtem csókolgatni, majd rátértem ajakaira. Mire befejeztem csókunkat már mindkét keze szorosan ki volt kötve az ágyhoz.

Meglepett szemekkel tekintett rám. Ekkor kezdtem el vetkőzni én is. Lassú, vontatott mozdulatokkal vettem le magamról szmokingomat, gomboltam ki ingemet, vettem le nadrágomat. Lerúgtam magamról zoknimat, és mikor ezzel végeztem közelebb mentem Sorához, de csak annyira, hogy én elérhessem, ám bármikor visszavonulót fújhassak, amikor ő akar közeledni. Lassan kezdtem el csókolgatni melleit, elidőzve magasodó mellbimbóinál. Kezeimet nem használtam. Egyre csak haladtam lefelé, majd hasát egy kis nézegetés után kezdtem el apró csókokkal hinteni. Innen combjaihoz érkeztem. Itt lépett először akcióba bal kezem. Egy határozott mozdulattal szabadítottam meg szerelmemet fehérneműjétől. Nyelvem hegyével belső combjától indulva kezdtem keresni csiklóját. Mikor elértem célom egy apró, de annál kéjesebb nyögés volt a jutalmam. Folytattam tevékenységeimet, amihez társult két ujjam is. Mikor láttam, hogy Sora lassan eléri a beteljesedést, abbahagytam minden tevékenységemet. Megcsókoltam, olyan szenvedélyesen, ahogy csak tudtam.

- Mért kínzol Leon? Oldozz el, kérlek. Érezni akarlak, simogatni, ölelni. - nyögdöste Sora a számba.
- Nono kincsem. Nem olyan egyszerű ám kiszabadulni.
- De hát ...
- Semmi de hát. Először válaszolni kell egy kérdésre.
- Leon ne kínozz.
- Én nem látom, hogy szenvednél. - lassan csókolgattam végig nyakát, kikötözött karjait.
- Mi a kérdés?
- Ma már feltettem egyszer. - láttam, ahogy megérti, mire gondolok.
- Igen, igen, igen. Ezerszer is igen.
- Mi igen? - kérdeztem tettetett értetlenkedéssel.
- Hozzád megyek!

Megcsókoltam. Nem akartam vad és mohó lenni. Szerelemmel teli gyengéd csókot adtam neki. Közben kikötöztem csuklóit. Ő körbefonta kezét hátamon és magához szorított. Már kezdett volna megint belemelegedni a csókba, amikor megszakítottam azt.

- Nem felejtettél el valamit?
- Mit?
- A gyűrűt.
- De hát én ...

Ekkor vettem elő a dobozt. Sora remegő kézzel vette el tőlem. Óvatos mozdulattal nyitotta ki a dobozt, mintha attól félne, ha gyorsan nyitja ki eltűnik a kezéből. Láttam, ahogy felcsillan szeme, amikor meglátta tartalmát. Kivettem kezéből és magamhoz húztam.

- Sora Naegino, lennél a feleségem?
- Igen! - a nyakamba ugrott és szorosan ölelt.

Felhúztam ujjára a gyűrűt, amit büszkén vizsgálgatott.

- Tetszik?
- Soha nem láttam még szebbet. Mindig ilyet szerettem volna. Ez csodálatos.
- Szerelmes vagyok beléd.
- Tudom Leon. Én is beléd!
- Mit te is?
- Szerelmes vagyok beléd Leon Oswald!

Egész éjjel szerettük egymást, és hajnalban boldogan aludtunk el egymást ölelve.

***************************

Az idő gyorsan telt, mint már említettem. Mindenki nagyon örült boldogságunknak. Rozetta ismét megfenyegetett, hogy vigyázzak Sorára, mert megbánom. Ismét nagy riadalmat keltett szívemben, mint eddig mindig.

Esküvőnk időpontját a baba születése előtti utolsó hónapba tűztük ki. Sora elmerülten készült rá a lányok segítségével. Sokszor elszontyolodott, amikor rájött valaki hiányzik a lányok tömegéből. Ilyenkor elvonult és felhívta Yurit vagy Aldot, majd újra mosolyogva jött ki a szobából, kicsit könnyes szemekkel. Ezekben a pillanatokban mindig csak az én jelenlétemre vágyott. Sokszor volt, hogy ölembe kucorodva aludt el, miközben én egy könyvet olvasgattam. Szerettem ezt az időszakot. Sora egyre érzékenyebb lett, ahogy növekedett a baba. Minden vizsgálatra elkísértem. Igazán lelkes apuka voltam. Sora nem volt nyafogós, nem evett mintha kötelező lenne. Hála égnek ő nem hitt a tévhitnek, miszerint kettő helyett kell ennie.

Nem voltak extra kívánságai. Engedelmes volt, hamar felhagyott az artista élettel. Kate azt mondta neki, maximum 4 hónapos terhességig engedi neki az ugrálást. Sora, amíg tudott szerepelt, majd könnyes búcsút vett egy időre a színpadtól. Sokat segített neki, hogy Fantomot továbbra is látta. Én sem szerepeltem tovább, aminek egészen egyszerű oka volt. Sora volt a partnerem és a szerződésemben az állt, hogy vagy vele szerepelek vagy senkivel. Kalos nem repesett az örömtől, de mit tehetett, ő maga írta a szerződést.

A 30. heti ultrahangon hatalmas meglepetés fogadott minket. Nem akartuk megtudni a baba nemét, meglepetésnek akartuk hagyni. Sora nőgyógyásza lassan kente fel Sora gyönyörű-gömbölyű pocakjára a zselét. Én a vizsgálóasztal melletti széken üldögéltem, és mint mindig, izgatottan vártam, hogy láthassam a kis csöppséget. Reménykedtem, hogy mostmár nem fog hátat fordítani nekünk, mint eddig. Az eddigi vizsgálatok alatt kiderült, hogy semmi baja nincs a babának, makkegészséges. Az orvos lassan megkereste a babát, és hirtelen hallhatóvá vált a baba szívverése. Mérhetetlen öröm árasztotta el lelkünket. Sora könnyes szemmel tekintgetett felém, én is fátyolos szemekkel néztem a monitort. Az előző vizsgálatok alatt megtanultam nagyjából, mit is kell keresnem a képen.

- Tudtam én! - mondta az orvos.
- Mit doktor úr? - kérdezte Sora kicsit megszeppenve.
- Azt hogy ketten vannak.
- Tessék? - kérdeztem.
- Emlékeznek, mondtam, hogy furcsa a szívhang. Mintha visszhangozna. Nos ez azért volt, mert kettőt hallottunk.
- Ikrek?
- Igen. Szeretnék tudni a nemét?
- Nem. - mondtuk egyszerre.

Mikor kijöttünk az orvostól, láttam hogy Sora kissé sokkos állapotban volt.

- Nem kell aggódnod kicsim! Minden rendben lesz.
- Na de kettő. Elsőre.
- Szerintem ez nagyszerű. Boldoggá teszel Sora.
- Te is engem ...

Az esküvőnk napja hamar eljött. Azon kaptam magam, hogy a templomban állok az oltár mellett és várom életem szerelmét. Visszapörgettem fejemben kapcsolatunkat, az elejétől fogva. Mennyi mindent éltünk át együtt. Nincs nálam boldogabb ember most a földön. Felcsendült a zene a templomban. Sora kérésére nem a szokásos Nászinduló volt. Lassú zene lágyan kezdett el szólni a templom falai között, egy férfihang kezdett el spanyolul énekelni. Gyönyörű volt és emelkedett. Kinyílt az ajtó és a koszorúslányok kezdtek felénk lépkedni. Az én tanúm Yuri volt, Soráé pedig Sarah. Mindenki tudta, hogy ki áll ott még Sora lelki szemei előtt.

Mikor megérkeztek mellénk a koszorúslányok a zene is váltott. Most egy magányos női hang csendült fel, ahogy minden kíséret nélkül, a szerelemről énekelt franciául. Ekkor jelent meg az ajtóban szerelmem. Jobbján Aldo, balján Kalos volt. Ketten kísérték oltárhoz. Gyönyörű volt. Ruhája mellére feszült, ám szabadon hagyta hátát. Karrésze illetve vállpántja nem volt. Hasa felett selyem övvel volt elkötve a ruha. Innen kezdődött a már hatalmasra nőtt pocakja, amire lengén borult rá a ruha. Nem volt abroncs, nem volt millió alsó szoknya. Egyszerűen ölelte körbe testét az anyag. Leért egészen a földig, és apró uszályt húzott maga után. Fátyol takarta arcát. Haja laza kontyba volt tűzve, és apró fehér gyöngyök díszítették.

Megállt mellettem. Egy-egy puszit kapott két pótapjától. A pap halkan kezdett el beszélni. Az egész templomot átjárt szerelmünk aurája. Mindenki meghatott szemekkel nézte végig a szertartást. Egy percig sem volt kétség, hogy templomban esküszünk meg. Mikor a pap felajánlotta, én rögtön elfogadtam az ajánlatot. Felhajtottam Sora fátylát. Még a szívem is kihagyott egy ütemet olyan gyönyörű volt. Lágy smink volt arcán és mély szerelem szemeiben. Megcsókoltam. Olyan lágyan, gyengéden mégis mélységes szenvedéllyel, hogy érezze azt, amit most élek át ebben a pillanatban. Attól a pillanattól, hogy a feleségem lett a törvény és Isten színe előtt is tudtam, hogy már semmi sem választhat el egymástól.

A buli utána sokáig tartott. Rengeteget táncoltunk mindenkivel. Még én is megtáncoltattam a lányokat. Határtalanul boldogok voltunk, hogy egymásért dobog szívünk. Folyamatosan vigyorogtunk, mint a vadalmák. Mikor az eskükhöz értünk ünnepélyes hangulat lengte be a termet. Az én kérésem volt, hogy az esküket ne a templomban mondjuk el. Kalos, Aldo majd Yuri is elmondta jókívánságait. Ekkor emelkedtem fel, mert én következtem.

- Drága Sorám, szerelmem, feleségem. Kapcsolatunk titokban kezdődött és egy szörnyű balesett kellett ahhoz, hogy kitudódjon, és mindketten biztosak legyünk érzéseinkben. Akkor és ott tudtam a kórházban, hogy Te vagy az a nő, akivel le akarom élni az életemet. Nem akarlak kiengedni bűvkörömből. Egy kis időre mégis sikerült. Sok mindenen ment keresztül kapcsolatunk. Átvészeltük. Most itt állok előtted, végletekig meghatódva. Nézlek, és ki merem mondani, látlak is teljes valódban. Nincs még egy ember, akit ennyire ismernék, és aki ennyire ismerne engem. De tudom, hogy még mindig tudsz majd nekem meglepetéseket okozni. Ezért szerettem beléd, és ezért vagyok fülig szerelmes a mai napig is. Te vagy az én angyalom, az álmom a szerelmem. Nemsokára egy olyan ajándékot adsz nekem, amit csak tőled fogadnék el. Köszönöm neked, hogy akkor adtál még egy esélyt nekem, nekünk. Szeretlek Sora Oswald.

Sora már a második szónál pityergett, ám amikor meghallotta új nevét, elöntötték az örömkönnyek. Lassan, mélyeket lélegezve nyugodott meg. Csókot váltottunk és most ő vette át a szót.

- Leon! Az első pillanattól fogva tudtam, hogy meg fogod változtatni az életemet, a lényemet. Életem felkavarod biztosan. Lényemet, pedig eltiprod, és a mélybe taszítod, vagy a magasba repíted. Mindkettőt átéltük. Nem akarok hatalmas beszéddel bizonygatni semmit. Olyan lényegre törő akarok lenni, mint, ahogy azt melletted, tőled tanultam. Egy szóban, egy mondatban elmondani a világot, amit nekem jelent. Egy szóval le tudom írni az álmomat, a vágyamat, a jelenemet és a jövőmet. Ez az egy szó a te neved: Leon!

Nem tagadom, könnyeztem a beszéd végére. Mérhetetlenül boldogok voltunk. A nászéjszakánk szenvedélyes volt és odaadó. Emlékezetessé szerettük volna tenni egymásnak. Sora minden porcikája érzékenyebb lett a terhesség végére. Gyönyörűnek találtam, mint mindig. Vágyunk ennyi idő után se csitult a másik felé.

Sora ébredt először esküvőnk másnapján. Lassan kelt ki az ágyból, nem akart felkelteni engem. Tett vett a lakásban. Reggelit készített, bevette a vitaminjait. Én lassan ébredeztem. Ahogy kezemmel utána kutakodtam, csalódottan vettem észre, hogy már nem fekszik mellettem. Bementem a fürdőbe, azt hittem ott lesz. Ekkor hallottam meg a padlóra csattanó tányérok hangját. Azonnal a konyhába rohantam.