Nathan megvonaglott a f�dalomt�l, mikor megpr�b�lta megmozd�tani a l�b�t.
- Ne mozogj m�r annyit! - motyogta Valerie, �s �vatosan, vigy�zva, hogy ne okozzon t�l nagy f�jdalmat, csom�t k�t�tt a k�t�s v�g�re. B�r nagyon f�lt att�l, hogy a f�rfi mozg�s-m�ni�ja miatt, nem �gy fog gy�gyulni a l�ba, mint kellene. A jobb l�bsz�rcsontja repedt meg. T�rni eg�szen biztosan nem t�rt. L�tott m�r t�r�seket, ez nem olyan volt. Szerencs�re. Ezt meghallva, Nathan m�r fel is kelt volna... ha nincs Tim, aki megakad�lyozza, �s Rhys, aki megparancsolja, hogy �gyban kell maradnia. El�sz�r � is pr�b�lt �sz�rveket felsorakoztatni, de mintha a falnak besz�lt volna...
A f�rfi haragos pillant�st k�ld�tt fel�.
- Neked k�ny�, nem vagy az �gyhoz k�tve...
- Pedig, ahogy a kalandjaidat ismerem, j�p�rszor ker�lt�l ilyen helyzetbe... - v�laszolt Valerie k�nnyed hangon, apr� mosollyal.
Nathan nem v�laszolt, csup�n keresztbe fonta karjait �s horkantott egyet.
- Am�gy sem vagy az �gyoz k�t�zve - folytatta a n�. - csak k�nyszerpihen�n vagy. Haszn�ld ki! - veregette meg a karj�t �s elfordult. Az oly nehezen fel�ll�tott v�dfal, lerombol�dni l�tszott, ha ilyen k�zel volt hozz�. Pedig meger�s�tette mag�t lelkileg, hogy �gy fog tenni, mintha az a konyhai besz�lget�s meg sem t�rt�nt volna. Nagyon neh�z volt fenn tartani a l�tszatot.
- Val...
Jaj neeee! Csak ezt ne! A f�rfi hangja eg�szen elkomolyodott, Valerie sejtette, hogy mi fog k�vetkezni... m�g sem �rezte mag�t hozz� eg�szen er�snek lelkileg.
- M�g rendet kell tennem a konyh�ban �s a fi�k is v�rn...
- Szerintem a konyha nem fog s�rva fakadni, �s a fi�k is kib�rj�k ezt az �t percet... - szak�totta f�lbe furcs�n mogorva hangon. Na ebb�l hogy menek�lj�n ki?
- Neked is pihen�sre lenne sz�ks�ged... - m�r el�re tudta, hogy rossz �rv.
- Nekem arra lenne a legnagyobb sz�ks�gem, hogy csendben maradj �s...
- Ki is mehetek... - d�nny�gte g�nyosan.
- v�gig hallgass! - fejezte be a mondatot Nathan, mint ha meg sem hallotta volna a l�ny k�zbesz�l�s�t. - Hajland� vagy r�m figyelni? - k�rdezte imm�r visszafogottabban. Valerie keresztbe fonta karjait, de semmi p�nz�rt nem n�zett volna r�... akkor eg�szen biztos, hogy minden �nuralm�t elvesz�ti. Nem csak hogy nem tudta, h�nyad�n �ll az el�tte fekv� f�rfival, de sajgott mindene, irt�zatosan f�radt volt, r�ad�sul szerepet kellett j�tszania... Egy olyan szerepet, ami most elk�pzelhetetlen�l messze �llt t�le.
Nathan el�sz�r csak a k�ny�keire emelkedett, majd lassan kiny�jtotta karjait, hogy azokon t�maszkodjon meg h�tul, �s fel�lt. Valerie ijedten, ugyanakkor d�h�sen meredt r�. Tal�n nem is lenne olyan rossz �tlet a megk�t�z�s...
- Fek�dj vissza! - parancsolt r� ellentmond�st nem t�r� hangon. Megpr�b�lta visszanyomni, de Nathan megfogta az egyik kez�t, amely �ppen a mellkas�n fek�dt, �s nem engedte el, b�rmennyire is h�zogatta a n�. - Nathan!
Most rettenetesen ut�lta mag�t, ami�rt megremegett a hangja. Szerette volna �gy felt�ntetni a helyzetet, hogy biztos mag�ban, meginghatatlan, �sszezavarhatatlan. Aki nem kezd el leveg� ut�n kapkodni, ami�rt meg�rintett�k... m�gis �gy tett...
- Szeretn�k bocs�natot k�rni...
Valerie r�gt�n tudta mire c�loz.
- Ezzel m�r elk�st�l... - r�ntotta meg ism�t a karj�t, de Nathan er�sen tartotta, elvette a mellkas�t�l �s az �gynak szegezte.
- Figyelj...
- Most is ugyanazt teszed! - emelte meg a hangj�t, b�r nem tudta eld�nteni, hogy a f�lelemt�l, vagy att�l a furcsa �rz�st�l, ami a gyomr�t mardosta. A m�sik szemeibe n�zett, hogy l�ssa mit v�ltottak ki bel�le a szavai. A f�rfi arca eg�szen szoborszer� lett, szemei hidegen csillogtak, de lassan lazult a szor�t�sa, majd keze lecs�szott az �v�r�l.
- Nem fogok visszaj�nni a haj�ra, gondoltam az�rt sz�lok...
Hangja, mint a j�gcsapok, �gy f�r�dtak teste k�l�nb�z� pontjaiba. H�t m�g a szavai! Hogy �rtette azt, hogy... h�t nem mindegy? Az a l�nyeg, hogy nem fogja minden nap l�tni... nem? Legal�bb nem lesz mindig zavarban...
- Mi�rt?
Nathan z�ld szemei az arc�t p�szt�zt�k. Volt benn�k valami nyugtalan�t�, mintha eg�szen a csontja belsej�be l�tna... ami persze teljess�ggel lehetetlen! Sz�j�nak a sark�ban apr�, alig �szrevehet�, cinikus mosoly jelent meg. Te j� �g! Sosem l�tta m�g ilyennek.
- Azt hiszem elegem lett ebb�l az �letb�l... keresnem kell valami jobbat... - nyomta meg az utols� sz�t, mik�zben k�zelebb hajolt. Valerie annyira led�bbent, hogy m�g h�tr�lni sem jutott esz�be. - hiszen itt �gysem kaphatok meg mindent, nem igaz?
Percekig n�m�n meredtek egym�sra. Valerie mondani szeretett volna valamit, de semmi �tlete nem volt. Ilyenkor m�gis mit mondhatna az ember? H�ly�n j�nne ki, ha marasztalni kezden�... �s b�ntotta is a tudat, hogy legsz�vesebben ezt tenn�.
- Te tudod... a te �leted...
- �gy igaz... �gyhogy ak�r itt is hagyhatsz, ahogy el�szeretettel szoktad... tudok vigy�zni magamra! - ereszkedett vissza a k�ny�keire. Valerie �sszeszor�totta ajkait egy pillanatra, szemeit a szemben l�v� falra szegezte.
- Paracsot kaptam a marad�sra. - k�z�lte hideg hangon.
- �s te mindig engedelmeskedsz, igaz? - vigyorogta el mag�t, de ebben nem volt egy cseppnyi j� kedv sem. T�m�ny g�ny!
- Ne kezd el megint! Nem vagyok hajland� v�gig hallgatni...
- � eln�z�st... elfelejtettem, hogy mindig az van, amit te akarsz!
Valerie felpattant az �gyr�l, �s megp�rd�lt tengelye k�r�l, hogy a f�rfira n�zhessen. - Mire j� ez az eg�sz? Mit ezzel akarsz el�rni?
- �n? Semmit... egyszer�en csak �gy viselkedem, ahogy te szokt�l... nem semmi, mi? Milyen �rz�s cs�t�nynak lenni? A hanghordoz�sodb�l �t�lve, soha nem n�zt�l t�bbnek...
- Hagyd abba... - suttogta remegve. Nathan viszont nem kegyelmezett neki.
- "Hagyd abba!" Mint ha te b�rmikor is sz�neteltetted volna a len�z� hangnemet! Felfogtam, hogy rangban felettem �llsz, de soha sem k�pzeltem, hogy val�ban ilyen vagy... ennyire...
- Nem! - ki�ltott r� a s�r�ssal k�sz�dve. - Sohasem tartoztam igaz�b�l az angol t�rsadalom elitj�hez, ezt te is tudhatn�d! Csak t�nkretettek �s...
- Az, hogy t�nkretettek, nem ments�g arra, hogy �gy b�nj az emberekkel, mint valmi undor�t� dologgal...
- Nem b�nok �gy az emberekkel! - v�dekezett, mik�zben �t�lelte saj�t mag�t.
- Igazad van... csak velem b�nt�l mindig �gy...
Valerie-ben m�g a leveg� is benn akadt. Elsz�rny�lk�dve n�zett a f�rfira, mik�zben lassan a fej�t kezdte r�zni. - �n nem...
- Legal�bb ne tagadd... - mondta halkan Nathan �s teljesen visszafek�dt, a plafont b�mulva. - Ett�l m�g az is jobb, ha pof�n v�gsz.
A n� eg�szen az ajt�ig h�tr�lt. Mikor a h�ta neki�tk�z�tt, t�rdei felmondt�k a szolg�latot, �s a f�ldre cs�szott. - �n... nem... �n... sajn�lom... - suttogta elgy�t�rten. Nathan semmi jel�t nem adta, hogy hallotta volna, csup�n �sszeszor�totta a fogait. Valerie belet�rt a haj�ba �s hangosan, m�g mindig reszketve fels�hajtott. - Sohasem ut�ltalak, Nat...
- Ezt el�g neh�z elhinni... - j�tt az unott hang� v�lasz.
- Pedig igaz... egyszer�en csak... t�l sok volt�l nekem...
A csend szinte bel�lr�l marcangolta. M�r nagyon �gy n�zett, ki hogy annyira megb�ntotta a f�rfit, hogy sz�ra sem m�ltatja, amikor v�g�l m�gis visszak�rdezett.
- T�l sok? - Hangja egyszerre volt tan�cstalan, v�dl�, ugyanakkor k�v�ncsi is. Valerie keser�en felnevetett.
- Tudod, a f�rjem nem igaz�n foglalkozott velem... jobban lek�t�tt�k a lovai. Ez�rt... kicsit furcsa volt, az a hirtelen j�tt figyelem, amit... amit ir�nyomban mutatt�l, �n pedig... megijedtem. Nem mondhatom azt, hogy ez a f�lelem elm�lt, mert nem, de...
�sszeszedte mag�t annyira, hogy l�bra �lljon. H�trasim�totta haj�t �s szomor� mosollyal a f�rfira pillantott, aki szint�n �t n�zte. - Az a gond, hogy nem tudom mire sz�m�tsak egy f�rfit�l... - egy pillanatra leajtotta a fej�t, megk�sz�r�lte a tork�t, �s egy hatalmas m�-mosollyal visszan�zett r�. - Sajn�lom, ha b�rmivel is megb�ntottalak, nem sz�nd�kosan volt, �s az eln�z�sedet kell k�rnem a viselked�sem�rt... - hadarta egyre gyorabban. "K�ny�rg�m, leveg�t!" - rem�lem az�rt nincs harag - nevetett fel hiszt�rikusan. - Bajt�rsak az�rt maradhatunk, m�gha nem is l�tlak t�bb�... - �RISTEN, mit hadov�l itt �ssze? - Azt hiszem �n ink�bb megyek!
"Igen, az jobb lesz!"
Vill�mgyorsan fordult az ajt� fel�, amit szinte felt�pett, s kimenek�lt a folyos�ra. M�g be sem z�rta teljesen az ajt�t, amikor meghallotta Nathan hangj�t.
- Gyere vissza! - a k�t sz� egyszerre volt k�r�s �s parancs.




Viharr�l, vill�mokr�l, mennyd�rg�sr�l �s ki�ltoz�sr�l, �lmodott... Te j� �g, milyen sz�rny� �lom! Rettenetes volt... M�g szerencse, hogy fel�bredt, miel�tt megtudta volna, mi is t�rt�nt vele az ut�n a furcsa zuhan�s ut�n...
Ijeszt�en teljes volt a s�t�ts�g... egy pillanatra azt sem tudta hol lehet, de a finom ring�sokb�l r�j�tt, hogy m�g mindig a haj�n. Furcs�llotta, ugyanis nem eml�kezett r�, hogy valaha is ilyen s�t�t lett volna a kabinban... hol... hol lehet?
Alig b�rta megemelni a jobb kez�t... olyan volt, mintha vasb�l lenn�nek a csontjai... a leveg�v�tel is f�jdalmas volt... a bord�i iszonyatosan sajogtak, minden kis l�gv�tel szenved�s volt... �s ez a s�t�ts�g! Csak nem megvakult...
B�rmennyire is nehez�re ment, v�g�l siker�lt felemelnie a kez�t teljesen. Tork�b�l meggy�t�rt ny�g�s szakadt fel...
- Csak nyugalom... - sz�laltak meg k�zvetlen�l mell�le. S�rni lett volna kedve a megk�nnyebb�l�st�l, mikor felismerte a hangot.
- Rhys... - suttogta, hangj�b�l ki lehetett hallani a kezd�d� p�nikot.
- Itt vagyok... - fogta meg a f�rfi a kez�t. Az �rint�st�l teljes nyugalom sz�llta meg.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte a legrosszabbt�l tartva. Vajon az �lm�nak k�ze van mindehhez? �s m�gis mi�rt nem l�t m�g mindig semmit?
- A haj�k�t�l eltal�lt, te pedig leest�l a l�pcs�n... - v�laszolt Rhys halkan. M�sik kez�vel is megfogta a l�ny�t, mik�zben nagyot s�hajtott. - K�t bord�d t�rt el, �s t�bb �r�n kereszt�l eszm�letlen volt�l.
Sz�val ez�rt f�j annyira szinte minden porcik�ja...
- Jellemz� r�m... - ny�gte rekedten. M�g ha nem is l�tta, tudta, hogy a f�rfi arc�n apr� mosoly-f�le suhan �t. � is megpr�b�lt mosolyogni de a bal arca fesz�lt, �s �rezte, hogy van rajta valami. M�r �ppen azon volt, hogy megk�rdezi mi ez, amikor Rhys elvette az egyik kez�t. A valamir�l kider�lt, hogy borogat�s, amit �ppen most emelt le �vatosan a f�rfi. � sz�val ez�rt volt ilyen s�t�t...
Lassan felnyitotta szemeit, �s oldalra sand�tott, ahol a f�rfit sejtette. Rhys �t n�zte.
- Szia - k�sz�nt f�l oldalas mosollyal. Szemei alatt s�t�t karik�k �ktelenkedtek, haja k�cosan ter�lt sz�t v�ll�n. Bal v�ll�nak a tetej�n elszakadt az ing. A r�sen �t l�tsz�dott, hogy lehorzsolta valahol. Nagyj�b�l m�r megsz�radtak a ruh�i, de m�g l�tszott, hogy itt-ott nedves.
- Szia... - k�sz�nt vissza. Amint ezt megtette, a f�rfi elkapta r�la a pillant�s�t �s t�bbet nem n�zett vissza r�. Mi�rt ker�li a tekintet�t? Ennyire... ennyire s�lyos lenne a s�r�l�se? Bal kez�t, amit a f�rfi tartott, elvette onnan, majd az arc�hoz ny�lt. F�jt az �rint�s, de nem �rzett m�ly sebet.
- Valerie szerint semmi sem fog l�tsz�dni. Csak id� kell neki...
Megk�nnyebb�lt, b�r �gy m�g nagyobb rejt�ly volt sz�m�ra a f�rfi mostani viselked�se. Lehet, hogy haragszik r�, ami�rt felment? Oldalra hajtotta fej�t, hogy az ablakokra pillantson. Legal�bb hat �vegen v�gigfutott a reped�s...
Visszan�zett a f�rfira, aki furcs�n hallgatag volt. Fej�t lehajtotta, �s saj�t kezeit n�zte, amik az �gyon pihentek.
- Mi a baj? - k�rdezte alig hallhat�an, s bal kez�t lassan a f�rfi�ra tette. Rhys egy pillanatig csak meredt maga el�, v�g�l nem n�zve r�, megsz�lalt.
- Mi�rt l�kt�l el? - hangja kem�ny volt, szinte v�dl�. Meglepte a k�rd�s, f�leg, hogy el�gg� felk�sz�letlen�l �rte. Erre most mit v�laszoljon?
- �n... nem akartam.
- Mit nem akart�l? - k�rdezett vissza t�relmetlen�l.
- Nem akartam... hogy bajod essen...
Rhys szemei megvillantak, ahogy r�n�zett. �jra az a kif�rk�szhetetlen pillant�s! Semmi �rzelem! Megint elz�rta mag�t el�le!
- Nem kellett volna a seg�ts�ged... - h�zta el kezeit a l�ny� al�l. Beth �gy �rezte, hogy a kabin h�m�rs�klete, legal�bb t�z fokot cs�kkent... pedig tudta j�l, hogy ez lehetetlen...
- De... �n...
- Meg�g�rted, hogy nem j�ssz fel, m�gis megtetted!
- Az ablakok miatt! Megijedtem Rhys! Nem tudtam mit tegyek! - hangja elv�konyodot a jeges r�m�lett�l. Mit tett?
- �tmehett�l volna, a szomsz�dos kabinba, ott volt Valerie is! - emelte meg a hangj�t. Te j� �g, mi�rt �rzi azt, hogy egy �letre elrontott mindent? A f�rfi megharagudott r�... � �gy v�lte jogtalanul.
- Honnan tudhattam volna? - k�rdezte, s a hangja m�r er�teljesen remegett. Nem kell sok, �s els�rja mag�t. Megint el�tte. - Rhys...
A f�rfi, ahelyett, hogy v�laszolt volna, fel�llt, �s az ajt�hoz s�t�lt. - M�g legal�bb k�t nap �s kik�t�nk... m�r nem kell sok �s el�rj�k a szigetet...