1. Fejezet

Clermont, �szak-Franciaorsz�g

1853 szeptembere

Az id�, Szeptemberre, m�r j�csk�n rosszra fordult. A k�d szinte mindent befedett, h�feh�r f�tyolk�nt takarva a k�lvil�got. D�l volt, m�gsem lehetett igaz�n l�tni a Napot, h�t m�g �rezni a meleg�t.

A f�k, m�r el kezdt�k hullatni level�ket, m�g ink�bb rontva a kert �sszk�p�n. A sok es�t�l, m�r-m�r mocsarasnak lehetett mondani, az egy�bk�nt gy�ny�r�en megtervezett, barokk st�lus� kertet. A vir�gok, �s k�l�nb�z� alakokra ny�rt tuj�k k�z�tt, padok voltak elhelyezve, az arra s�t�l�knak, amik most f�nylettek a v�zt�l. A s�v�nyek kacskaring�s alakja szemet gy�ny�rk�dtet� l�tv�ny volt… b�r nem mindenkinek.

A szob�ban h�v�s volt. �s hom�ly… mint szinte mindenhol a kast�lyban. Nem tudja, mi�rt �ll ide minden egyes nap, �s n�z ki, amikor senki nincs a kertben, senki nem besz�l hozz�, �s senki sincs mellette, hogy egy�tt n�zhess�k az id� m�l�s�t… Senki.

N�m�n s�hajtva, ell�pett az ablakt�l, �s visszafordult az asztal�hoz. A b�tordarabon, hatalmas pap�rk�tegek, tollak, tint�k, minden, ami sz�ks�ges volt, hogy elterelje figyelm�t a mag�nyr�l. Soha nem hitte volna, hogy miut�n elj�n Angli�b�l, ennyire vissza fog v�gyni. De nem hagyhatta itt a birtokot, ami m�r az �v�. Az igaz, hogy eladhatn�, de ha m�g sem siker�lne minden �gy, ahogy szeretn�, hova j�nne vissza? Ennyivel am�gy is tartozik „neki”.

- Monsieur Noir!

Megfordult, majd b�lintva a komornyiknak, megv�rta, m�g az bez�rja maga m�g�tt az ajt�t, �s odas�t�l hozz�.

- Pardon a zavar�s�rt, Monsieur! Levelei jh�ttek, gondoltam, fel’ozom �ket…

- Merci, Johnaton…

A komornyik �tadta a levelet, meghajolt, majd kis�t�lt a szob�b�l. Elgondolkodva pillantott le a kez�ben tartott bor�t�kra, amelyen, er�sen jobbra d�l�, cirka �r�st l�tott.

J�l ismerte ezt az �r�st… t�ls�gosan is j�l. Lemond� s�hajjal nyitotta ki a bor�t�kot, �s m�r nem is lep�d�tt meg a n�h�ny soros levelen, amit az any�sa k�ld�tt.

Dr�ga Vejem,

Gondoltam, mag�nyosnak �rzed magad, �s m�r �n is r�gen l�ttalak, �gyhogy szeretn�m, ha elj�nn�l holnap d�lel�tt egy kis te�ra. Az unokah�gomat is elh�vtam, szerintem, j� t�rsas�g lenne. Mindenesetre v�rni fogunk…

Szeret� any�sod,

Morgana

Cinikusan felhorkantott a v�g�n… m�g hogy szeret�… t�zok�d� h�zis�rk�ny…

R�gt�n �tl�tta a megh�v�s l�nyeg�t. Most, hogy m�r nem tudta a l�nya �let�t ir�ny�tani, kez�be vette az unokah�ga �let�t, �s �ssze akarja h�zas�tani vele. M�g mit nem! A dr�ga Felicity, a maga buta m�dj�n, m�g el is hiszi, hogy ez megt�rt�nhet.

Az � r�sz�r�l, m�r le is van z�rva az �gy. Soha az �letben nem fog m�g egyszer megh�zasodni! El�g volt egyszer �t�lni… Nem szeretn� t�bbsz�r.

B�r bevallotta, hogy egyre nehezebben viseli a mag�nyt. Persze amikor m�r nem b�r mag�val, fogja mag�t, �s elmegy egy bord�lyh�zba, esetleg elkap egy mag�nyos j�r�kel�t, egy kicsit fog�csk�zik vele, azt�n pedig tesz r�la, hogy m�snap halott legyen. De ez fog menni a hal�la napj�ig? Utcan�kkel sz�rakozni, utcan�kb�l inni, �s utcan�kkel hanc�rozni? Ez azt�n az �let!

Egy hirtelen elhat�roz�sb�l, kiment a szob�b�l. V�gigs�t�lt a sz�les folyos�n, majd balra fordulva, lesietett a V alak� l�pcs�n. Szeme sark�b�l, l�tta, hogy a komornyik ny�jtan� fel� a kab�tot, de m�g f�l�ton meg�ll�totta, �s kiment a szabadba.

T�rd�f�sk�nt �rte a cs�p�s hideg, f�leg, hogy csak egy nadr�g, csizma, �s egy b�, ing volt rajta. Haj�t csak f�lig fogta fel. Az aluls� tincsek, le�rtek eg�szen a lapock�ja alj�ig, �s igaz, hogy szorosan fogta �ssze fel�l, mindig kiszabadultak el�l, �s az arc�ba l�gott.

�tv�gott a kavicsos el�udvaron, majd az ist�ll� fel� vette az ir�nyt. Az ist�ll�fi�, mikor �szrevette, egy b�lint�ssal �dv�z�lte, �s m�r ment is a lov��rt. Mire be�rt, a s�t�tbarna, teliv�r cs�d�r, m�r fel is volt nyergelve.

Sz� n�lk�l �tvette a kant�rt, majd kivezette az ist�ll�b�l, �s felpattant r�. T�rdeivel er�sen megl�kte a lovat, mire az egy horkant�s ut�n elindult, �s r�gt�n v�gt�ba kezdett.

Kisz�guldott a birtokr�l, majd �tadta mag�t a f�jdalmasan hideg �rz�snek, hogy most, tal�n a lelke, ha m�g csak egy kicsit is, de szabad…

A v�ros, �s a birtok k�z�tt, volt p�r m�rf�ldnyi, szabad ter�let, amit sz�nt�nak haszn�ltak. Egyetlen l�lek sem j�rt arra, olyan volt ez az eg�sz, mintha kiirtott�k volna a lak�kat.

�tugratott egy v�kony patakon, majd r�t�rt a kitaposott f�ld�tra, mely a v�ros sz�v�hez vezetett.

N�h�ny perc m�lva el�rt egy el�gaz�st, �s nem Clermont, hanem a templom, mag�nyos tornya fel� vette az ir�nyt.

Az �g sz�rke volt, �s ugyanolyan komor, mint ahogy mag�t �rezte. N�h�ny j�r�kel�, csod�lkozva n�zett ut�na. Ny�lv�n meglepte �ket a kiss� lenge �lt�zete. M�r el�re hallotta mag�ban, a helyi pletyk�kat. „a gr�f, m�g fel�lt�zni sem tud rendesen! Botr�nyos! Nem is csoda, hogy egyed�l maradt… ”

Lelass�tott, mikor el�rte a templomot. Nem �llt meg, hanem a l�val egy�tt bel�ptetett a temet�be. A s�rok szerencs�re nem �lltak olyan k�zel egym�shoz, hogy ne lehessen akad�ly n�lk�l elmennie.

A temet� v�g�ben, egy egyszintes, k��p�let �llt, ablakok n�lk�l, amit egy kisebb kov�csolt vaskapu vett k�rbe. Lesz�llt a l�r�l, majd a kant�rt a ker�t�shez er�s�tette. Bel�pett a kapun, ami keservesen nyikorogva, de engedett a j�vev�nynek. Meg�llt a vaskos faajt� el�tt. Most, hogy itt volt, m�r nem is tudta pontosan, hogy mi�rt j�tt ide. Nagy leveg�t vett, l�legzete p�rak�nt sz�llt fel, ahogy kif�jta.

Az ajt�ba v�sett, megfeketedett bet�kre pillantott.

La Valois

Megfogta a kilincset. A j�ghideg f�mdarab, cs�szva simult tenyer�be. Lenyomta, majd r�gt�n m�g rosszabb hangulata lett, ahogy meg�rezte a leveg�ben a hal�l, �s az �sszet�veszthetetlen, �lettelen test szag�t.

Bel�pett.

A helyis�g h�rom fal�t, polcszer� bem�lyed�sek fedt�k, ahol gener�ci�k halottai pihentek, �r�k �lomban.

A terem k�zep�n, k�t k�asztal �llt, amelyeken k�t, lef�tyolozott test fek�dt. A bal oldalihoz l�pett. Ahogy egyre k�zelebb �rt hozz�, �gy szorult �ssze a torka. A feh�r f�tyolon kereszt�l, m�g mindig l�tszott feles�g�nek az arca. Olyan nyugodt volt… olyan gy�ny�r�… �s olyan… �lettelen.

Nem l�tszott rajta semmi nyom, olyan volt, mintha aludna…

J�v� h�ten � is, az �sei mell� ker�l. �s ahogy lassan telik az id�… bel�le sem marad m�s, csak egy adag por, �s csont.

Nem mondhatta, hogy hal�losan szerette… de mag�t okolta a hal�l��rt… Ha nem fedi fel a titk�t, tal�n m�g ma is �lne.

� pokolba!

Remeg� l�bakkal, le�lt a hideg k�padl�ra, felh�zta t�rdeit, �s jobb kez�vel v�gigsz�ntott haj�n. Fogai �sszekoccantak, m�r teljesen �tf�zott.

Meg sem kellett volna sz�letnie… mert mi �rtelme az �let�nek? B�rkit, akit id�ig ismert, csak b�ntott, gy�t�rt, n�ha tudatosan… n�ha tudatlanul. De mindenkit csak b�ntott! Ha lenne el�g b�tors�ga hozz�, �ngyilkos lenne. De lehet, hogy m�r szinte v�gyik a szenved�sre, ez�rt nem akarja, hogy ilyen k�nnyen v�get �rjen az �lete.

Viszont nem akar itt maradni… b�rhova n�z, b�rmit tesz, mindig a feles�ge jut az esz�be, �s hogy � miatta halt meg. Musz�j lesz elmennie innen, k�l�nben meg�r�l. M�r �gy is a hat�r�n �ll, nem de? �gy lesz a legjobb…

Keresni kell egy n�t is, akit majd mag�n�l tart. A faluban el�gg� elterjedt a h�r, hogy sorra gyilkolj�k a kurtiz�nokat. Nem akart leleplez�dni.

Sz�val holnap �sszepakol, �s elt�nik innen �r�kre. Nem is baj, hogy elj�tt ide. Legal�bb elb�cs�zhat.

Ahelyett, hogy fel�llt volna, megfordult �lt�ben, h�t�t pedig a k�asztalnak vetette. T�nyleg elment az esze…

R�meredt kezeire, melyek a derek�n�l pihentek. Akkora b�ntudata van, m�r k�t �ve, hogy alig b�r t�le �lni… Hi�nyzott neki Anglia, hi�nyzott a csal�dja, m�g akkor is, ha ott m�r nem igaz�n k�v�natos szem�ly. De mag�nak kereste a bajt… elvakultan csak a szab�lyok, �s az �kapja t�rv�nyei szerint akart �lni, nem t�r�dve m�sok �rz�seivel, �s ki akart irtani minden olyan t�nyez�t, ami zavart… m�r bel�tta, hogy hib�t k�vetett el.

Hatalmas hib�t.

Emiatt, most itt �l, egyed�l, a halott feles�ge mellett, �s legsz�vesebben ord�tana. Ord�tana addig, am�g el nem megy a hangja.

Tenyer�be temette arc�t. V�llai megremegtek, � pedig �sszeszor�tott fogakkal tartotta vissza a felt�rni k�sz�l�, k�ts�gbeesett ny�g�st, �s k�nnyeit. Nem s�rhat, ugyan m�r… hiszen f�rfi… csak a gyerekek, �s a n�k s�rhatnak. Neki tartania… kell… mag�t…

M�r olyan er�sen szor�totta �ssze fogait, hogy belesajdult az �llkapcsa. Csod�lkozott, hogy m�g nem roppant �ssze.

Megpr�b�lt nagy leveg�t venni, de ezzel pont az ellenkez�j�t �rte el. Egyszerre t�rt fel bel�le a s�r�s �s az elveszett, ny�g�sszer� hang. Ut�lta mag�t…

Meg�rdemli ezt a sorsot. Amiket elk�vetett, csoda, hogy nem b�nteti m�g jobban az �g. Tudta, hogy h�tral�v� �let�ben csak szenvedni fog. Valahol m�r bele is t�r�d�tt, de most meg akarta v�ltoztatni az �let�t. Szerette volna, ha minden j�ra fordulna… csak egy kis id�re… am�g �sszeszedi mag�t. Azt�n, ha m�g mindig b�nh�dnie kell, �jult er�vel �ll ki. De egyhuzamban ez �gy nem j�… t�l sok… t�l nagy a teher…

Csak egy szem�lyt akart maga mell�. Mindegy, hogy ki, milyen a k�lseje, vagy a hangja… teljesen mindegy. Csak valaki legyen egy kicsit mellette. Akihez besz�lhet, �s � v�laszol neki. Akit meg�rinthet, �s nem t�nik el, ami csak azt bizony�tan�, hogy nem csak l�tom�s volt… akit egy kicsit k�zelebb engedhet mag�hoz… aki �ltal meger�s�dhet lelkileg… B�rkit… Csak j�nne m�r…