2. Fejezet

- M�r azt hittem felk�t�tted magad.

- Musz�j itt lenned? – k�rdezett vissza, �s tekintet�t �jra a kandall�ban ropog� t�z fel� ford�totta.

- Ki m�s, ha nem �n? – k�rdezte a sz�ke f�rfi, �s a kis asztalhoz s�t�lt, t�lt�tt mag�nak bort, majd a kandall� el�tti fotelbe �lt.

- Nyugodtan szolg�ld ki magad… - morogta a h�zigazda, �s felhajtotta a poh�r alj�n l�v� folyad�kot.

- Kiss� rossz b�rben vagy… mi a francot csin�lt�l magaddal? – k�rdezte, mint aki meg sem hallotta a morg�st.

- A falnak rohang�ltam…

A sz�ke f�rfi r�pillantott. Term�szetellenesen vil�gosk�k szemeivel, �gy vizsg�lgatta, mint az orvos a betegeit. Ezt � pedig ut�lta. Lionel de Gouvion, az�ta l�togat el n�ha hozz�, mi�ta elvette Mariont. Mindig mellette volt, pedig nem is ismerte a m�ltj�t. Igazi t�rsas�gi l�ny. �s az � ellent�te. Lionel egy percet sem b�rt egyed�l maradni. A mag�ny nem az � m�faja, szokta mondogatni. R�ad�sul a kin�zete sem olyan volt, mint aki megel�gszik azzal, hogy a h�t �t napj�t a saj�t kis dolgoz�szob�j�ban t�lti a pap�rjai t�rsas�g�ban.

S�t�tsz�ke haja, a v�ll�ig �rt, amit egy fekete copfszalaggal fogott h�tra, �s amib�l - szerinte – direkt engedett szabadon n�h�ny tincset. Ebben hasonl�tottak. Egyik�j�ket sem �rdekelte a hajdivat…

Annak ellen�re, hogy sz�ke volt, meglep�en s�t�t, �s s�r� szempill�i voltak… a n�k bolondultak �rte… �s Isten l�ssa lelk�t… � ezt ki is haszn�lta.

- Akkor nem �gy n�zn�l ki…

- Te most �tment�l n�be? – k�rdezte g�nyosan.

- Henry, ne csin�ld m�r! Itt �lsz, �s iszol, mint egy alkoholista! Mi a j� �g�rt nem mozdulsz m�r ki innen?

- Ki fogok…

- Tegnap is ezt mondtad…

- Holnap elmegyek…

Lionel k�k szemei elkerekedtek a d�bbenett�l, �s m�g a sz�ja is t�tva maradt, �gy Henry megl�thatta a k�t hegyes szemfog v�g�t.

- Mi�rt? – k�rdezte m�g mindig leforr�zva.

Henry v�llat vont, �s �jra a t�zbe b�mult.

- Nem tudok tov�bb itt maradni…

Csend telepedett k�z�j�k. Henry tudta, hogy Lionel meg�rtette az okot. Neki is hatalmas megr�zk�dtat�s volt Marion hal�la. V�gign�zte a l�ny �let�t, �s szinte testv�rk�nt tekintett r�, m�r amennyire v�mp�r tekinthet embert testv�r�nek… De ha a la Valois l�nyok k�z�l, Lionel v�laszthatott, akkor ink�bb Mariet – Marion h�g�t - v�lasztotta volna… de � is meghalt.

�ll�t�lag az esk�v�je napj�n lett �ngyilkos. Ironikus tud lenni az �let, ha nagyon akar… mintha, a la Valois l�nyok sorsa az �ngyilkoss�g lett volna… Ijeszt�.

Sokat hallott Marier�l, de szem�lyesen nem ismerte. Sokan azt mondj�k, hogy � volt a legkedvesebb teremt�s a f�ld�n… vannak viszont, akik azt �ll�tott�k, hogy mag�ba fordult v�gleg, depresszi�s, �s m�r semmi nem seg�thet rajta.

� csak egyszer l�tta, akkor is csak fut�lag. A hangj�t se hallotta, �s a szemeit sem l�tta, �lland�an a f�ldet b�multa. Vil�gosbarna haj�t szigor� fonatba rendezte, amit a tark�j�ra csavart fel. Sov�ny volt… ezt m�r a ruha sem tudta eltakarni. Amikor el�sz�r – �s utolj�ra – tal�lkoztak, egy halv�nyk�k ruha volt rajta, ami m�g jobban kiemelte s�padts�g�t. A l�ny olyan volt, mintha �lland�an betegeskedne.

Hozz� k�pest a n�v�re, k�sz istenn� volt. �gy vonult be mindenhova, mintha �v� lenne a vil�g. Tiszt�ban volt a saj�t vonzerej�vel, �s ezt nem is tagadta. Tudatosan haszn�lta fel b�jait a m�sik nemmel szemben.

Visszat�rve Lionelhez… � ismerte az eg�sz mocskos t�rt�netet, az elej�t�l, a v�g�ig. Ismerte, v�gig hallgatta, de meglep� m�don, nem t�volodott el Henryt�l. Nem vetette meg, nem tolta az arc�ba, hogy mennyire volt hib�s, �s mennyire nem.

- �s… hova akarsz menni? – t�rte meg a csendet, a f�rfi.

Henry elbambultan n�zte a l�ngokat, ahogy narancsos f�ny�kkel, megvil�g�tanak ezt-azt.

- Nem tudom… tal�n vissza Angli�ba.

- Vissza akarsz menni a birtokra?

Henry belet�r�d�tt mosollyal, lassan megr�zta a fej�t.

- Oda m�r soha nem mehetek vissza, Lio…

- De ha bocs�natot k�rn�l t�l�k… tudom hogy ez nem a te st�lusod, de ezzel t�nkre fogod tenni magad.

Henry oldalra pillantott, �s �gy figyelte a f�rfit, aki rem�nykedve n�zte �t.

- �n m�r t�nkre vagyok t�ve, Lio… m�r r�g�ta.

- A francokat vagy… ink�bb mondhatn�nk �gy, hogy csak alszol. Valakinek fel kellene �bresztenie! Ha gondolod, megkereshetem a herceget, illetve a te esetedben a hercegn�t, te meg fek�dj be az �gyba, csipk�s h�l�ingben, r�zs�val a kezedben…

Henry nem volt �ppen az a nevetg�l�s fajta, de a k�pre elnevette mag�t.

- �s kit hozn�l nekem?

- Nem is tudom… tal�n az ikertestv�rem?

- Nem, k�sz�n�m kihagyom! A homoszexu�lis f�rfiak nem �rdekelnek!

- Most megint szerelmi b�natban van… mondtam neki, hogy t�rjen m�r �szhez, �s vegyen el egy n�t, de nem hallgat r�m!

- Akkor r�zd meg! Vagy cser�ld ki a ruhat�r�t… - morogta gonoszan Henry, �s �jra elkomorult.

- Ha t�nyleg tal�ln�k valakit… adn�l neki egy es�lyt? – k�rdezte Lionel puhatol�zva.

Henry �sszevont szem�ld�kkel pillantott r�.

- Felcsapt�l ker�t�n�nek?

Lionel ravaszan elmosolyodott, szemei vid�man csillogtak.

- Ker�t�nek mondhatni, de n�nek semmik�pp! Sz�val?

Henry n�m�n megr�zta a fej�t.

- Soha t�bbet, Lio… Soha t�bbet.

M�snap tizenegykor, ugyanott �llt, ahol szokott. A k�nyvt�rban, az ablakn�l, �s a kinti t�jat n�zte. Lionel tan�cs�t megfogadta, miszerint utolj�ra menjen el, any�s�hoz, �s legal�bb b�cs�zzon el, ha t�bbet nem t�rne vissza Franciaorsz�gba.

Tekintet�t levette az ablakr�l, majd felvette s�tabotj�t, mely egyben egy rejtett kard is volt, �s kil�pett az ajt�n.

Haj�t egy fekete szalaggal, csak f�lig fogta fel, ahogy szokta. H�feh�r ing volt rajta, melynek gall�rjait kikem�ny�tett�k. Van�lia s�rga, selyemb�l k�sz�lt nyakkend�j�t, t�bbsz�r �ttekerte nyaka k�r�l, mire el�l, rendezett csokorba k�t�tte, �s egy nyakkend�t�vel er�s�tette meg. M�lyk�k mell�ny volt rajta, amit arannyal h�mzett d�sz�t�sek fedt�k. A nadr�g is k�k volt, ami m�r majdnem �thajolt feket�be.

Le�rt a f�ldszintre, �s engedte, hogy a komornyik felseg�tse r� a fekete frakkot, amely a t�rd�ig �rt, �s h�tul felv�gt�k. �tvette Johnatont�l az �r�t is, amit a mell�ny�nek a zseb�be rejtett, a l�nc�t pedig a sz�l�hez er�s�tette.

- Eb�d ut�n kezdj�k el a pakol�st. Holnap indulunk.

Kiment a szabadba, �s les�t�lt a l�pcs�n. B�lintott az ist�ll�fi�nak, aki �tadta a kant�rt, majd felpattant a l�ra, �s kiv�gtatott.

Clermont nem volt egy nagy v�ros… de kicsinek sem volt mondhat�. Itt is megvolt minden, ami egy v�rosi �lethez kell. Sz�nh�z, szalonok, a legfrissebb divatot k�vet� �ruh�zak, �s nem utols� sorban, bord�ly.

Az �let ny�zsg�tt Clermontban. A j�rd�k tele voltak j�r�kel�kkel, akik n�ha meg-meg�lltak, hogy szem�gyre vegy�k a kirakatot, vagy �ppen f�lresz�l�tott�k ismer�s�ket. Volt itt ember, minden r�tegb�l. Arisztokrat�k, csavarg�k, egyszer� polg�rok, kurtiz�nok, zsebtolvajok… �s m�g sorolhatn�.

Ahogy haladt a f�utc�n, �rezte, hogy minden szem r�szegez�dik egy pillanatra, de nem vett r�la tudom�st. M�r megszokta, hogy �gy viselkednek a k�zel�ben. Mintha valami lepr�s lenne… b�r ezek csak emberek!

Voltak a fels�bb k�r�kb�l f�rfiak, akik megemelt�k kem�ny kalapjaikat k�sz�netk�ppen, voltak, akik r�k�sz�ntek.

- Bonjour monsieur!

Henry csak egy b�lint�ssal v�laszolt, �s nem �llt meg. Egy kicsit kisebb, de �pp oly forgalmas utc�ra kanyarodott be. Ebben az utc�ban, csak elsz�rtan voltak �zletek, ez ink�bb lak�ker�let volt.

P�r perc ut�n meg is l�tta a klasszicista �p�letet. A d�szesen kov�csolt kapu m�g�tt, j� p�r m�teren kereszt�l, kavicsos �t vezetett a h�z bej�rat�hoz, melyet tereb�lyes f�k sora szeg�lyezte. A h�z el�tt egy sz�k�k�t �llt, �s m�g�tte m�g l�tni lehetett a k�toldali l�pcs�sort.

A kapu most nyitva �llt, ny�lv�n v�rt�k m�r. Mag�ban morogva belovagolt a kapun. Az any�sa �tl�t rajta… mindig is �tl�tott.

A sz�k�k�tn�l lesz�llt a l�r�l, majd az el�be siet� inas kez�be nyomta a kant�rt.

- K�t szemed r�! – vetette oda fenyeget�en. A fiatal fi� s�r�n b�logatott, majd elvezette a lovat.

Nagyot s�hajtva indult el a l�pcs� fel�. M�g fel sem �rt teljesen, mikor kiny�lt a hatalmas ajt�, �s egy g�rbeorr�, k�rszak�llas, kopaszod� f�rfi �llt el�.

- Monsieur Noir! Az �rn�m m�r v�rja!

- Remek… - morogta Henry, majd bel�pett az �reg mellett. Gy�l�lte az any�sa �zl�s�t. M�r ha lett volna… A hatalmas el�szob�ban, a r�zsasz�n volt a f�sz�n. De l�tott ezenk�v�l lil�t, m�lybord�t, indig�k�ket… Rosszul volt az eg�sz h�zt�l.

- �h, ’Enry! M�hr olyan rh�g l�ttam!

Henry kicsikart mag�b�l egy mosolyt. Tudta, hogy �gy n�zhet ki, mint egy idi�ta. Megfordult, majd pillant�s�t, egy t�zv�r�s haj� n�n hagyta. Felicity la Valois a maga m�dj�n nem volt egy cs�nya n�… csak ne lenne ennyire elk�nyeztetett, fennh�j�z�, �s buta!

- Ma dame… �r�l�k, hogy �jra l�thatom! – biccentett a fej�vel, �s elfogadta a fel� ny�jtott kezet, majd egy apr� cs�kot lehelt a keszty�s k�zfej�re.