9. r�sz: Az orosz, az arab, a texasi �s a term�szetv�d� macs�

  2012.01.18. 16:42

 Az orosz, az arab, a texasi �s a term�szetv�d� macs�

 

 

Igen. Most depresszi�s lett. Egy �r�t �lt a k�dban, semmibe mered� arccal, �s csak az�rt j�tt ki, mert a jobb kez�r�l m�llani kezdett az anyag �s feket�re mocskolta a vizet.

Azt�n az �gyba vet�d�tt, egy sz�l f�rd�k�nt�sben, �s nagyokat s�hajtott. Egyed�l volt. Teljesen.

H�rom nap, �s a maival egy�tt n�gy �jszaka.

Hogyan hozhatn� rendbe n�gy �jszaka alatt az �let�t? Mindent, amit csak elrontott benne?

Hogy seg�thetne Louison? Hogy hozhatn� vissza a l�t�s�t, mivel menthetn� meg a szerelm�t, mivel tehetn� boldogg�?

Mit tehetne Amy�rt? Hogyan enyh�thetne Belial �nmarcangol�s�n?

Mit csin�ljon?! Hale-nek igaza van... hasznavehetetlen.

 

Wendy nem vette �szre, hogy ny�lik az ajt�, �s Sayal bel�p. A d�mon odal�pett az �gy mell�, let�rdelt, hogy Wendyre n�zhessen.

- Mindent magadnak k�sz�nhetsz, ismerd el v�gre. Azt�n pedig menj a dolgodra, csin�lj, amit akarsz.

Wendy r�n�zett, felmutatta a k�t kez�t neki. - Megvan k�tve a kezem – suttogta halkan. - Semmit se tehetek.

Hatalmasra t�gult a szeme, mikor Sayal mindk�t kez�t megfogta, az ujjai hegy�t pedig az ajk�hoz �rintette. Nem cs�kolta meg, csak jelk�pesen hozz��rintette, �s Wendyben m�gis egekig szaladt a forr�s�g. Sayal most el�sz�r �rt hozz�.

Csakhogy a d�mon szor�t�sa er�s�d�tt, �s Wendy �rtetlen�l t�rte, hogy Sayal egy k�zzel leszor�tsa a csukl�j�t, �s f�l� hajoljon.

- Mit... - ny�gte elhull�an.

- Most van megk�tve a kezed, le�nyz� – mondta Sayal kifejez�stelen hangon, szabad kez�t pedig Wendy combja k�z� cs�sztatta a f�rd�k�peny alatt. Wendy reflexszer�en szor�totta �ssze a combjait, satuk�nt szor�tva Sayal meleg kez�t.

- T�nyleg semmit nem tehetsz?

- Engedj el – ny�gte Wendy rekedten. Sim�n beler�ghatna a f�rfiba, ha elereszten� a kez�t... de ha elereszti, Sayal...

- Csak rim�nkodni tudsz? Vagy megr�gsz, �s v�llalsz n�mi kock�zatot? - Sayal sz�ja sark�ban kaj�n mosoly bujk�lt, �s Wendy elv�r�s�d�tt m�rg�ben. F�szkel�d�tt egy ideig, v�letlen�l se enyh�tett combjai szor�t�s�n, �s Sayal unta meg el�sz�r a haboz�s�t. A nyak�hoz hajolt, a f�l�n�l cs�kolta meg, �s Wendy egy r�m�lt ny�g�ssel �sszer�ndult. A francba, ezek minden erog�n pontot kisujjb�l megtal�lnak?! Gyorsan elmenek�lni, miel�tt r�j�n a t�bbi turpiss�gra, vagy net�n olyanokra, amikr�l � maga se tud...

Feszegetni kezdte a kezeit, de Sayal csak m�g er�sebben szor�totta �ssze a csukl�it, �s a feje f�l�tt a p�rn�ba pr�selte. - El�g! - ny�g�tt fel Wendy. - Nem engedem, eressz el!

- Nem engeded? - k�rdezett vissza Sayal, mint aki komikusnak tal�lja a hallottakat. Nyelv�vel k�stolgatta tov�bb Wendy nyak�t, majd egy ponton beleharapott. Wendy felsikkantott, �tcik�zott rajta az izgalom, �m szabadulni is akart, de Sayal tov�bbi harapd�l�sai �tt�rtek egy g�tat.

S�hajtott, a l�bai pedig feladt�k a tov�bbi er�lk�d�st. Valami azt sikoltotta a fej�ben, hogy legyen esz�n�l, de amint Sayal ujjai el�rt�k �t, az a bizonyos hang egy flegma szusszant�ssal nyugt�zta a dolgot.

Wendy hangosan felny�g�tt, megfesz�lt minden porcik�ja, �s mikor a tekintete Sayal nyak�ra esett, a fogai is megf�jdultak, annyira k�v�nta volna belev�jni �ket, �s a v�r�t sz�vni. Ak�zben, hogy �lvezi Sayal k�nyeztet�s�t, m�g v�rt is inni, az... az lenne mindennek a teteje... Ki�hezetten s�hajtozott. A harap�s lehet�s�ge sokkal jobban felizgatta, mint Sayal apr�cska harapd�l�sai, nyalifalija, �s cs�kolgat�sa. Harapni...!

Nem eml�kezett r�, hogy szabadult ki, �s hogy s�p�rte a f�ldre a d�mont. Csak akkor kezdett feloszlani a k�d, amikor p�r centi v�lasztotta el Sayal kifesz�tett nyak�t�l.

R�m�lten eleresztette a d�mon haj�t, �s elh�tr�lt a k�zel�b�l, a f�rd�k�peny�be kapaszkodott. Sayal fel�lt, nagyot szusszantott, �s Wendy sz�m�ra bosszant� f�lmosollyal n�zett r�. K�t ujj�n v�gignyalt – Wendy id�tlen nyikkan�st hallatott, paprikav�r�sre gy�lt az arca -, �s egy lusta, el�gedett pillant�ssal b�lintott Wendy fel�.

- Nagyon szesz�lyes l�ny vagy. Meglept�l.

Wendy leveg��rt kapott, azt�n kiviharzott a szob�b�l. A folyos�n is k�s�rte Sayal nevet�se.

 

Belial d�bbenten b�mult a l�nyra, ahogy berontott, kez�ben egy csillog� disckel, m�g�tte Charlie-val �s Alvarezzel, akik egy lej�tsz�t, �s hangfalat cipeltek.

- El se kezdj�tek – figyelmeztette �ket a farkas. Wendy szikr�z� tekintettel meredt r�.

- H�rom nap – mutatta fel az ujjait.

- Mi? - Belial bamb�n n�zett r� Amy �gya mell�l. Wendy felkapcsolta a villanyt, f�ny �rasztotta el a szob�t. A lej�tsz�t �ramra kapcsolt�k, Wendy megetette vele a lemezt, majd odas�t�lt Amyhez. El�sz�r megh�zta a l�ny f�l�t, de Amy nem reag�lt. Csak a falat b�multa �res tekintettel.

- Egy hete nyomod az �gyat. Nincs m�r eleged? Igaz, el se tudom k�pzelni mit �rzel, nem is akarom tudni. K�pzeld, nekem is van p�r bajom, az el�bb �n is �gynak estem – rossz �tlet volt – tette hozz� Wendy. - Annak tetej�be, m�g mindig megvannak a bajaim. �s a nyomaszt�, rossz �rz�s is. Elhat�roztam, hogy kit�ncolom �s ki�neklem magamb�l – hajolt k�zelebb Amy arc�hoz. - �gy gondoltam, hogy itt �gyis d�grov�s van, mi�rt ne lehetne itt? Senkit se zavar.

Amy szempill�ja megrezzent, Wendy pedig megsim�totta a l�ny sz�nkavalk�dos haj�t.

- Persze a bajok nem sz�nnek meg att�l, hogy t�ncolok �s �nekelek, mint egy h�lye. Egyszer�en csak k�nnyebb lesz. Ez is t�bb a semmin�l.

Wendy felk�sz�l�dott az �gyr�l, megnyomta a lej�tsz� gombot, majd a l�b�val tekerte fel a hanger�t. Grio hangja dalolt bele a cs�ndbe.

Belial Wendy karj�ba markolt. - H�lye n�szem�ly, hagyd ezt abba!

- Ha nem hagyod, hogy csin�ljam, t�ncolni fogok veled.

Belial sz� n�lk�l visszavonult, �s Wendy m�g egyszer tekert a hangon, azt�n megpr�b�lta t�l�nekelni Grio hangj�t, �s odat�ncolt Amyhez.

Alvarez Belialhoz osont. - Ne sz�vd mellre – ki�ltotta, hogy a d�b�rg�, cs�p�risz�l�s zen�n �t meg lehessen hallani. - Egyszer csak kirohant a zuhany al�l, hogy t�ncolni akar Amyvel. Charlie szerint, jobban tette volna, ha f�be l�vi mag�t, de � Amyvel akart t�ncolni, �s ezt hajtogatta folyamatosan. Nem tudom mire k�sz�l, de ha ezzel... h�, ezzel megind�t az emberben valamit – t�totta el a sz�j�t Alvarez.

Wendy hirtelen felnevetett, tov�bb forgott, �s �nekelt Amynek. A l�ny figyelt r�, a sz�ja mosolygott, ujjaival a p�rn�n dobolt. A k�vetkez� sz�m k�zep�n fel�lt, �s Wendy diadalittasan ugr�ndozott fel-al�.

A harmadik sz�m elej�n Amy izgatottan kik�sz�l�dott az �gyb�l, megfogta Wendy kez�t r�nevetett �s egy�tt kezdtek r� a dalra. A t�ncuk hajsz�lra egyforma volt, szipork�ztak, nevettek, teli torokb�l �nekelt�k a dalt, �s k�zben el sem eresztett�k egym�s kez�t.

A dal v�g�n Amy felsikoltott, Wendyre vetette mag�t, �s led�nt�tte a l�b�r�l. A v�mp�r nagyot ny�g�tt, megpr�b�lt fel�llni, de Amy g�rcs�sen kapaszkodott bel�, �s remegett a s�r�st�l.

Az �l�nks�g eme megnyilv�nul�sa l�tt�n Charlie b�lintott, �s p�rezer decibellel lejjebb vett a hanger�b�l.

Percekig csak Amy f�j� ord�t�s�t�l csengett a f�l�k. Wendy pedig n�m�n b�mult a plafonra, szorosan tartotta Amyt, hogy ne verg�dj�n. Nem sz�m�tott, hogy Amy �sszek�nnyezi, a f�l�be �v�lt, �s �sszekarmolja, csak tartotta, �s igyekezett nem s�rni.

Siker�lt.

V�g�l Amy lecsendesedett, halkan ny�sz�tett, zih�lt, �s meg-megremegett. Wendy lehunyt szemmel simogatta a r�vid haj�t, b�r azalatt a p�r h�nap alatt, am�g nem l�tta kicsit megn�tt a sz�nes kavalk�d.

- K�nnyebb – ny�gte a l�ny rekedten. - K�nnyebb... Nem akarok meghalni... �n t�nyleg nem... Hidd el, �s Belial is... mindenki... higgy�tek el... Nem megyek el...

- Akkor t�ncolsz m�g velem? - Alvarez hangja hallatszott, �s Amy egy halk ny�g�ssel lesz�llt Wendyr�l. Wendy lassan fel�lt, �s hagyta, hogy Belial felh�zza a f�ldr�l. A f�rfi tekintete egyszerre volt elk�pedt �s d�h�s, Wendy s�hajtott egy nagyot, megfogta a farkas �reg kez�t.

- Bocs, �n nem tudtam kiv�rni a v�g�t.

Belial �sszer�ndult. � kiv�rta volna Amy hal�l�t, kiv�rja, v�gigszenvedi, elereszti, abban a hiszemben, hogy nem tehet semmit.

- Elh�ly�tett a szeretet – mosolyodott el Wendy, �s miel�tt m�g Belial a fej�be kukkantott volna, lez�rt egy �vegfalat a fej�ben, amin kereszt�l l�tj�k egym�st, de hallani nem hallanak semmit. Nincs m�s, csak egy �res mosoly.

M�g�tte irigys�g, �s keser�s�g. H�rom nap, Belial. H�rom nap. Legy�l velem mindh�rom napon �t, ahogy Amyvel volt�l...! Legy�l mellettem a v�g�ig... Azt�n ne engedj el, ne mondj le r�lam, h�zz vissza, �s ments meg... Engem ne eressz el!

�s Belial ebb�l nem l�t m�st, csak egy mosolyt. Ez�rt hajt csak fejet, ez�rt csusszannak ki az ujjai a kez�b�l.

Wendy sz�ja megremegett, ahogy Belial eleresztette a kez�t. Nem �rti...! Meg kell neki mondani, k�l�nben, �rtetlen h�megyed l�v�n, sose fogja meg�rteni...! - Belial!

- Mi az?

- Az a h�rom nap...

Jaya nyitott be az ajt�n, szuszogott egy keveset, elcsod�lkozott a t�ncol� Amyn, majd Wendy fel� fordult. - Keresnek.

Wendy ledermedt. Tuti valamelyik d�mon, a k�rd�s csak az, – Melyik?

Jaya furcs�llva �sszevonta a szem�ld�k�t. - Mi melyik? N�gy idegen. A templom el�tt.

- Kiz�rt, hogy pont engem keressenek – r�zta Wendy a fej�t. Huh, nem Anael, �s nem Sayal... huh... Jaya cs�p�re v�gta a kez�t, dobott egyet loknis frizur�j�n.

- Azt keresik, aki k�pes felszak�tani a vil�gok hat�r�t, hogy T�zf�ld�re nyisson �tj�r�t. Szerintem t�ged keresnek!

Wendy �rtetlen�l r�ncolta a szem�ld�k�t, Jaya t�relmetlen�l toppantott, az ereje, mint t�sk�s hull�m, megcsapta Wendyt. A folyos�n megjelentek a d�monok, mintha T�zf�lde eml�t�s�re m�ris pattaniuk kellene. B�r, katon�k... ki tudja?

- Azt mondj�k, �k is k�pesek r�. Olyanok, mint te – Jaya tekintete szikr�t h�nyt -, �s besz�lni akarnak veled.

Az utols� mondatokra Fiachra, Sayal �s Anael egy emberk�nt b�multak Wendyre. Wendy pedig haboz�s n�lk�l otthagyta a szob�t, Belialt, Jay�t, �tv�gott a d�monok k�z�tt, �s kivar�zsolta mag�t a templomkapu el�.

A l�pcs� alj�n, a parton n�gy alak �lldog�lt, Wendy pedig el�bb az �rny�kba h�z�dott, hogy megfigyelje �ket. S�t�t volt, �gyhogy a v�mp�rszemeit h�vta el�. H�rom n�, �s egy kisgyerek... Egy kisfi�! Egy magas, sz�ke haj� n�, kiugr� orc�val, �s sz�gletes arccal szigor� tekintettel figyelte a templomot, egy sz�l hossz�ujj�ban �s farmerban volt. A m�sik n�, nyakig s�lban, f�lv�d�vel, �s keszty�vel a gyerekre vigy�zott, aki minduntalan a j�gre akart menni. A harmadik n�... Nem! F�rfi! Csak megt�vesztette a t�rdig �r�, hossz� hajzuhatag.

Wendy mag�ban �tkoz�dott. Az els� n� orosz volt, a m�sodik arab orsz�gb�l sz�rmazott, a gyerek texasi, de a f�rfi... Wendy el nem tudta k�pzelni, semmit nem l�tott rajta, ami a haz�j�ra utalt volna.

Ekkor kiny�lt a templomajt�, f�ny�r �ml�tt a l�pcs�re, �s a n�gy alakra. A h�rom d�mon esett ki az ajt�n, Wendy pedig ideges mozdulattal a haj�ba t�rt, �s elindult a l�pcs�n. - Menjetek vissza – sziszegte h�tra, de csak Anael torpant meg. Fiachra felr�ppent az �gre, Sayal pedig szapor�n szedte a l�pcs�fokokat, hogy be�rje Wendyt, ez�rt a v�mp�r �rny�kba l�pett, �s a n�gy idegen k�z�tt termett. Mind h�tr�bb ugrottak, a s�las, f�lv�d�s n� m�g a sz�v�hez is kapott.

- Vissza! - sziszegte Sayal fel� Wendy. - Ez nem a te dolgod!

- K�v�ncsis�g – mondta erre a d�mon, �s meg�llt Wendy el�tt. - Vajon milyenek, akik k�pesek �tszak�tani a hat�rokat? - k�rdezte, �s f�rk�sz tekintettel n�zett v�gig a k�t n�n, a kissr�con, �s a f�rfin.

- �tlagos emberek – t�j�koztatta �t Wendy cs�fond�ros mosollyal. - Nincs foguk, nem harapnak, nem n� bund�juk, nem von�tanak a holdra. Egyek a t�megb�l, n�mi r�ad�ssal. Visszamenn�tek?

- N�mi r�ad�s? - k�rdezte egy �les hang, �s Wendy az orosz n� fel� fordult. A sz�rke tekintet kem�ny volt, �s a befagyott foly� j�ghegyeket robbantott ki mag�b�l. Tipikus – gondolta Wendy.

- Az�rt mondtam, hogy elmenjen v�gre – mondta Wendy, �s elmosolyodott. - Nem akartam a jelenl�v�k k�z�l egy haland�t se egy norm�lis m�gus szintj�re alacsony�tani.

A n� arca megr�ndult, majd visszamosolygott Wendyre. Wendy tudta, a n� r�helli �t. - Anastasiya Yakovleva.

- Wendy – biccentett a v�mp�r, majd Sayal bord�i k�z� k�ny�k�lt. - El�g a k�v�ncsiskod�sb�l! Menjetek vissza – sziszegte d�h�sen.

- Fiachra – sz�lt halkan Sayal.

Ekkor hatalmas robaj �s f�ny t�madt, Wendy r�m�lten p�rd�lt meg. A fekete d�mon h�znyi t�zhull�mokat eresztett a befagyott foly� tetej�re a leveg�b�l.

- Kiz�rt, hogy odaf�nt meghallotta volna! - tajt�kzott Wendy. - Olyan nincs! �s k�l�nben is, mit csin�l?!

G�z csapott fel, mindent eltakart a feh�rs�g, k�zben a j�g recsegve t�rt meg, v�z fr�ccsent sz�t, �s a t�zhull�mok meg�ll�thatatlanul robajlottak v�gig a j�gen. Wendy remegett m�rg�ben, ahogy Sayal fel� fordult.

- Mi�rt nem te mocskolod be a kezed?! Csin�ln�d ink�bb te!

Sayal szeme hunyorogni tetszett. - Ma m�r egyszer bemocskoltam magam.

A l�ny zaklatottan szuszogott, majd d�h�s nyikkan�ssal elfordult t�le. Pof�tlan diszn�, pfuj...!

Mikor Fiachra eleg�nsan landolt a parton, a v�z m�g mindig bugybor�kolt �s g�z�lg�tt. A d�mon megr�zta a sz�rnyait, magasra tartott �llal v�gigvonult a n�gy idegen k�z�tt, �s meg�llt Sayal m�g�tt.

- �dv�zlet T�zf�ld�r�l – mondta Sayal, �s a k�t d�mon egyszerre ford�tott nekik h�tat. Wendy addig morgott ut�nuk, m�g be nem csukt�k maguk ut�n a templomajt�t �s �jra s�t�ts�g nem borult az utc�ra.

- Ez... ez... megakir�ly volt! - ki�ltotta el mag�t a fi�cska, mire Wendyt�l kapott egy sz�r�s tekintetet. Barna, sz�nakazal haj�ra r�f�rt volna egy alapos hajv�g�s, csupa szepl�s arca ragyogott, �gk�k szemei �l�nken csillogtak, ahogy Wendyre n�zett. - Szerelmes vagyok, kish�lgy! Hozz�m j�ssz?

Wendy a homlok�hoz kapott a h�zass�g eml�t�s�re. - El�bb ink�bb n�j f�l, �s kezdj el borotv�lkozni...

- Neked b�rki j� lenne, ha megfelel�ek a m�reti – jegyezte meg sz�r�san az orosz Yakovleva. Wendy v�gign�zett mag�n. Sziv�rv�nysz�n� r�vidnadr�g, papucs, feh�r, j�csk�n dekolt�lt fels�. Kedvtelve n�zte a form�s dekolt�zs�t. Ami�ta r�j�tt, hogy a b�rhib�kat egy kis m�gikus tr�kkel el lehet feddni, sose sajn�lta az er�t arra, hogy a mellkas�n �ktelenked� sebhelyet elt�ntesse a szemek el�l. �let�ben el�sz�r – �lete ut�n, mellkidob�s ruh�kat hordhat.

- Ja... holtan k�nny� elfelejteni, hogy t�l van.

- Ahogy l�tom, van mivel f�teni.

Wendy tekintete elkomorult, Yakovlev�ra n�zett. - Igen. Nem �gy, mint a belv�rosban, emberek t�zezreinek.

�nel�g�lt kuncog�s, �s szer�ny v�llvonogat�s volt a v�lasz.

- Mi csak fel akartuk h�vni a figyelmed – sz�lalt meg a sapk�s n�. Beteges hangja n�th�r�l �rulkodott, �s f�radts�gr�l. Wendy karba fonta a kez�t. - T�ged kerest�nk.

- �. Drasztikusabban nem is lehetett volna.

- G�nyol�dj csak – mondta Yakovleva. - A l�nyeg, hogy megtal�ltunk.

Wendy el�r�bb l�pett, hogy k�zelebb lehessen hozz�. - �s kellett hozz� a felhajt�s? Az a sok ember�let?

- Mintha te kis kezecsk�d olyan tiszta lenne, Pokoli Herceg.

Wendy sz�lesen elmosolyodott. - Nem �n vagyok a Pokoli Herceg.

- De te h�vtad �t, onnan T�zf�ld�r�l. A te szolg�d.

Wendy idegesen mosolygott tov�bb. - Nem a szolg�m.

- Melyik�k volt?

- Nem volt k�zt�k. �s hogy tudd, �k sem a szolg�im – Wendy m�r meg se pr�b�lt mosolyt er�ltetni az arc�ra. - Szerintem m�g most menjetek el. Viszl�t!

- N�lk�led nem megy�nk el – emelte fel a hangj�t Yakovleva, Wendy pedig felh�borodottan tette cs�p�re a kez�t. A sapk�s n� gyorsan felemelte a kez�t.

- Nastya �gy �rtette, szeretn�, ha elj�nn�l vel�nk besz�lgetni – ford�tott gyorsan, kicsit n�th�s hangon. - Be�lhetn�k egy meleg k�v�z�ba, mondjuk. Ez a hely nem �pp alkalmas a besz�lget�sre, �s m�g hideg is van – borzongott meg a n�. - �gy �rtette.

- Nem – utas�totta el Wendy ridegen. - Nincs r� okom, hogy veletek k�v�zgassak �s dumcsiznak. Id�m �s t�relmem sincs hozz�tok, sz�val menjetek haza!

- �h�! - nevetett fel Yakovleva g�nyosan. - Tal�lhatok neked p�r okot, hogy vel�nk gyere! Itt van p�ld�ul az els�: Nasira k�sz ezt az �v�rost el�rasztani v�zzel.

- Ne mondj ilyet! - r�m�lt meg a sapk�s n�. Wendy remegett visszafojtott d�h�ben, majd egy lass� mozdulattal a haj�ba t�rt, hogy lehiggadjon, �s kital�ljon valamit. Yakovleva el�gedetten fonta karba a kez�t, mikor Wendy r�pillantott.

- Ink�bb zsarolj meg – vicsorogta a v�mp�r. - Azzal, hogy elt�nteted a vizet az �v�ros hat�r�r�l, hogy kiolvasztod a f�t�scs�veket a belv�rosban.

- M�g te osztod a felt�teleket, Wenduska?

- J�, megcsin�ljuk! - egyezett bele Nasira gyorsan. - Ha a t�v�toronnyal – amit Bobby tett t�nkre – n�zett a sz�lesen vigyorg� fi�ra -, vagy az elnyelt utc�val b�rmit tudn�nk kezdeni, megtenn�nk azt is. De a t�v�tornyot �jra kell �p�teni, �s a felforgatott hivatali utc�t Crimson ligett� var�zsolta.

Az eddig sz�tlan f�rfi m�rgesen h�mm�g�tt. - Sokkal jobb azoknak a f�knak ott, mint b�rmilyen �p�letnek.

- �hm... igen, persze – d�nny�gte Nasira, majd odal�pett Wendy el�, �s a kez�t ny�jtotta. - Nasira Karim vagyok, v�z. A fi� Bobby Porter, sz�l...

- Mondd, hogy a f�rjed vagyok! - kurjantotta a sr�c. Nasira meg se hallotta, a hossz�haj� f�rfira mutatott. - � pedig Crimson, f�ld. Nastya, h�t, egy�rtelm�.

Wendy morcosan biccentett egyet, hogy csak osztozzanak rajta mind a n�gyen, �s v�letlen�l se fogadta el Narisa jobbj�t. A n� egy bocs�natk�r� mosollyal megvonta a v�ll�t, leeresztette a kez�t.

- Akkor mehet�nk v�gre? - mordult Yakovleva idegesen.

- Persze – b�lintott Nasira �l�nken.

- H�! F�t�s, �s �rv�z rendben van?! - sz�lt k�zbe Wendy. Nasira hunyorogva b�lintott, Yakovleva pedig idegesen integetett a kez�vel.

- Igen, igen! - hadarta t�relmetlen�l. Wendy hasik�j�t egy kaj�n sz�rnyike simogatta odabent, sz�lesen elmosolyodott, m�g a szemfogait is kivillantotta.