Sok baj, egy hat�rid�

A f�lhom�lyos k�v�z�ban rajtuk k�v�l csak egy szerelemt�l elvar�zsolt p�r ragadt. T�l k�s� volt m�r a cs�csforgalomhoz, de �gy legal�bb volt hely egy nagyobb asztaln�l, ami a kandall� k�zel�ben volt.

Nasira megk�nnyebb�lten �lt le egy puffra a kandall� mellett. Levette a sapk�j�t, s�lj�t, t�li kab�tj�t, keszty��t, �s lejjebb h�zta a meleg pul�ver�n a cipz�rt. Hagyta elszabadulni hossz�, s�t�tbarna hull�mos haj�t, aminek l�tt�n Wendy sz�ve elfacsarodott. Gy�ny�r�...! S�t�t b�r�vel, sz�les sz�j�val, �s olajz�ld szemivel b�rkit az ujja k�r� csavarhatott volna, ha �ppen nem nyakig n�th�s. Halomra gy�jt�tte az elhaszn�lt zsebkend�ket, �s folyton a hidegre panaszkodott.

Te�t rendelt, k�t kancs�val is, �s csak mag�nak. Bobbynak k�l�t k�rt. Wendy sz�lt a pinc�rnek, hogy vele nem lesz sok dolga, �gyhogy ne ugr�ljon k�r�l�tte, hacsak nem akar egy kortyot adni a v�r�b�l. Yakovleva k�v�t k�rt, feket�n, Crimson pedig csak egy poh�r vizet.

Wendy furcs�llva n�zte, ahogy Bobby legur�tja a k�l�j�t. Biztos hogy nem engedn�, hogy a k�ly�k ilyen k�s�n m�g k�l�t vedeljen, de h�t... nincs ki r�sz�ljon. Nasira mindent megtesz, csakhogy ne legyen l�b alatt �s ne l�gjon rajta. Wendy nem volt ilyen �nzetlen, pr�b�lta figyelmen k�v�l hagyni Bobby heves udvarl�s�t.

- H�, tudod, mi a t�v�nket Bobbynak h�vjuk – mondta v�g�l, amivel duzzog�sba tasz�totta a fi�t.

- Olyan neh�z vele b�nni – s�hajtott Nasira f�radtan, �s �sszekucorodott a puffon. - Nem tudja mivel elfoglalni mag�t, �s �lland�an izeg-mozog.

- Iskol�ban lenne a helye, meg a sz�lein�l – mondta Wendy szemreh�ny�an. - Nem �tj�rni m�s v�rosba, hogy t�nkretegye azt. Ez h�lye j�t�k.

- Anyu�k �gy tudj�k iskolai t�boroz�son vagyok – vigyorgott Bobby. - Am�gy se vagyok mindig vel�k, csak akkor ha �n is kellek. Igaz�b�l ez a harmadik alkalom a k�t �v alatt, sz�val nem h�z�s.

- M�r k�t �ve...? - h�lt el Wendy, �s beles�ppedt a puffj�ba. Elb�jhat az � f�l �v�vel.

- Igen – sz�lalt meg Yakovleva. - Nasusk�val m�r n�gy �ve ismerj�k egym�st, Bobbyval k�t �ve, �s tavaly �ta Crimsonnal is. �s v�gre t�ged is megtal�ltalak.

- Ti m�r ilyen r�g�ta tudj�tok, hogy �t tudtok kukkantani egy m�sik vil�gba? - ny�gte Wendy. Yakovleva b�lintott.

- Azt�n m�r csak arra v�rtunk, hogy mikor kezd el terjedni a sz�besz�d k�l�nleges t�zm�gusi er�kr�l. Mit ne mondjak, nagyon sokat kellett v�rni, hogy v�gre felbukkanj – Yakovleva szemreh�ny�an tette le az �res k�v�scs�sz�j�t. - Amint meghallottuk a Pokoli Herceg hist�ri�t, idej�tt�nk, de addigra te, meg a d�monszolg�d m�r m�shol j�rtatok, sz�val m�g mindig v�rhattunk r�d.

Wendy d�h�sen morgott, hogy neki nincs d�monszolg�ja.

- Most m�r nem eresztelek – tette hozz� Yakovleva.

Nasira meg�rezte a v�rmes hangulatot, kedvesen k�rdezte Wendyt: - Te hogyan j�tt�l r�, hogy valamivel t�bbet tudsz kihozni a m�gi�b�l, mint m�s m�gusok?

Wendy �rtetlen�l r�zta a fej�t. - Nem gondoltam, hogy term�szeti m�gia. A n�v�rem nekromanta, �gy azt hittem, az eny�m is olyan er�. H�napokkal ezel�ttig m�g azt hittem, hogy a Poklot id�zem meg vele – vallotta be v�g�l. - F�ltem is t�le, �s ink�bb soha nem haszn�ltam. Gyerekk�nt �pp eleget sz�rakoztam vele...

- Ez �des – hunyorgott Yakovleva. - Nem hittem, hogy ilyen naiv vagy.

Nasira rosszall�an n�zett az orosz n�re, majd Wendyre n�zett. - �n akkor, mikor a falunk mell� egy tavat hoztam �t V�zorsz�gb�l. �lland�an az asz�ly �s a sz�rass�g ellen k�zd�tt a falunk, kev�s v�zm�gus volt, �s nem volt el�g erej�k, hogy j� term�s�nk legyen – mes�lte Nasira. - Azt�n egyszer hopp, ott termett a tavam. Nem egyszer� v�zm�gia volt, tudtam az elej�n, pedig m�g eg�szen kisl�ny voltam. Bobby pedig a csal�dj�n seg�tett a sz�llel. Egy d�monszolg�t tart otthon, ami sz�lenergi�val l�tja el a farmjukat, �s elterelni a torn�d�kat. Hasznos �tlet – mosolygott Nasira. - Nekem is kellett volna egyet hagynom otthon, hogy sose legyen gond a v�zzel.

Wendy h�nyingert �rzett. - �gy besz�lsz r�luk, mintha t�rgyak lenn�nek.

- Nekik nincs gondjuk ezzel – mondta Yakovleva. - Nem sz�m�t nekik, csak szeretnek itt lenni. B�rmit megtenn�nek, hogy egy kicsivel tov�bb lehessenek itt, mint mi engedj�k.

- Ha embersz�mba venn�tek �ket, igenis gondjuk lenne ezzel – sziszegte Wendy. Hajjaj, de m�g mennyi... - Kicsit �gyetlenek, �s gyerekesek az elej�n, de �rtelmesek, ugyanolyan �rz�seik vannak, mint nek�nk, csak s�r�l�kenyebbek, mint mi. Nem mindegy, hogy b�ntok vel�k, mert egyszer azt fogj�tok �szrevenni, hogy elhagynak titeket... M�g akkor is, ha sokkal rosszabb helyzetbe ker�lnek...

- Sz�val veled m�r megesett? Hagytad civiliz�l�dni a Pokoli Hercegedet? - kaj�nkodott Yakovleva. - Egyszer� elker�lni az ilyen helyzeteket, ha nem figyel�nk r�juk t�l sokat. Addig j�, am�g �k keresik a mi kegyeink.

- Baroms�g – sziszegte Wendy mag�nak, �s elkapta Crimson pillant�s�t. A f�rfi j�k�p� volt, a borosty�nsz�n� �risze, amit fekete karika fogott k�zre, gy�ny�r� volt, a t�rdig oml� hossz� haja �polt, csillog�. Cs�ndes, mag�ba z�rk�zott egy alak volt, de soha semmi nem ker�lte el a figyelm�t.

- Minden �l �s �rez – mondta halkan Wendynek. - T�r�dni kell vel�k, �s h�l�sak lesznek. Az is t�r�d�s, ha meghagyod b�k�j�ben a m�sik vil�got, nem bolygatod meg, �s nem kavarod �ssze ezt a vil�got azzal. Tudok �tj�r�t nyitni a F�ld Hercegs�gbe, de m�g soha nem k�rtem onnan seg�ts�get. Amit teszek, az mind a saj�t er�mb�l van.

- Akkor mi�rt vagy vel�k?

Crimson lassan megr�zta a fej�t. - Majd egyszer r�j�v�k.

- Ennyit soha nem dum�lt�l egyszerre – nevetett Bobby. - Nastya, hallottad miket mondott?

A n� csak v�llat vont, Wendy pedig mag�ban f�jtatott. Persze, vele nem �ll le veszekedni...

- �s megk�rdezhetem, hogy �n mi�rt vagyok itt?

A k�t n�, �s Bobby �sszen�ztek, Wendy pedig tudta, beletraf�lt. - �h, mi�rt is ne lenne valami oka, hogy ennyire kerestetek engem!?

Yakovleva egy viseltes cigit dugott a sz�j�ba, r�gy�jtott, �s n�m�n h�trad�lt. - Nasisra elkezden�d elmagyar�zni Wendusk�nak? Nekem el�bb el kell ezt sz�vnom.

A n� s�hajtott, de el�bb m�g kif�jta az orr�t. - Tudsz az egyezm�nyr�l, amit a vil�gok �rtak al�?

- Nagyvonalakban. valami jogi proced�ra... Amire ti fittyet h�nytok.

- Csukjanak b�rt�nbe – r�ntotta meg a v�ll�t Yakovleva, �s tov�bb p�f�g�tt. Nasira f�radtan s�hajtott.

- Most mondhatom, vagy veszekedni akartok? K�sz. Sz�val, nem egyszer�en jogi k�rd�s, hanem amolyan biztons�gi hat�rozat.

Wendy n�m�n felvonta a szem�ld�k�t.

- Ugye, am�g nem cs�sztak egybe a vil�gok, olyan volt minden, mint egy emeletes torta. A mi vil�gunk volt a legtetej�n, mi�nk volt a legkisebb is, �s azt�n alattunk sorakozott a t�bbi. Egy kiv�tel�vel mindegyiket ismerj�k.

- A legals�t, igaz? �s?

- Amikor a vil�gok �sszecs�sztak, minden �sszekeveredett. Ha kiny�jtom a kezem – oldalra b�k�tt a kez�vel -, mind a h�t vil�gon egyszerre ny�lok �t. Mindegyik itt van, �s el�rhet�. De az egyikbe m�g mindig nem tudunk bejutni.

- Ez hogy j�n ahhoz a megegyez�shez?

- �gy, hogy a vil�gok att�l tartanak, ha egyszerre mind az �t helyre nyitva lenne egy �tj�r�, a vil�gok megint �sszezuhann�nak. Az ismeretlen vil�g pedig mindent beter�tene, �s elvileg...

- Vil�gv�ge? - k�rdezte Wendy szkeptikus pof�val. Nasira sz�gyenl�sen v�llat vont.

- Ez csak a legrosszabb felt�telez�s, �s a megegyez�s ennek bek�vetkez�s�t igyekszik teljesen ellehetetlen�teni. A m�sik v�glet, hogy ny�lik egy �tj�r� oda is.

- Minden a mi vil�gunkban tal�lkozik – Yakovleva elnyomta a csikket a hamutart�ban. - J�gszigetr�l p�ld�ul nem lehet �tj�rni Sz�lligetbe, de ebb�l a vil�gb�l egyszer�en. Olyan a mi vil�gunk, mint egy �tj�r�h�z, �s mi �szre se vett�k sok�ig. Nem csak arr�l besz�lek, hogy a d�monok �tj�hetnek ide, vagy m�s vil�gokba mehetnek innen. Hanem arr�l, hogy mi lehet m�g ezen t�l – hajolt el�re izgatottan. - Vajon milyen er�k lehetnek m�g, amiket nem ismer�nk? Honnan j�het a m�gia, hol lehet mindennek a forr�sa? Isten, Allah, Buddha, Sors, nem mind ugyanonnan j�n?

- �n ilyesmivel nem foglalkozom – r�zta Wendy a fej�t, m�g a kez�vel is nemet intve, de Yakovleva nem foglalkozott vele.

- Ha a mi kis vil�gunkban ilyen er�k munk�lkodnak, milyen lehet ott, ahonnan az eg�sz sz�rmazik? Mi mehet v�gbe egy apr�cska v�zm�gus var�zsl�sa k�zben abban a m�sik vil�gban? Lefogadom, hogy olyan dolgok vesznek k�r�l minket olyankor, amiket nem l�thatunk, mert nem is ebben a vil�gban t�rt�nnek �s m�gis kihat�ssal vannak r�nk.

- Soha nem volt el�g szabadid�m, hogy ezen gondolkodjak, egy�ltal�n nem �rdekel – heveskedett Wendy. Minden szemp�r r�szegez�d�tt. �szre se vette, hogy fel�llt id�k�zben.

- Mi�rt akarsz elmenni? M�g nem mondtam semmit – Az orosz kem�nyen n�zett r�, �sszef�zte az ujjait maga el�tt.

- Sejtem, hogy mit akarsz, �s nekem nem tetszik. Hazamegyek.

- Hazam�gy – ism�telte Yakovleva g�nyos kis nevet�ssel. - Haha, �desem. Mikor olyasmiket l�thatn�l, amikr�l sose �lmodt�l?

- Ny�lv�n az�rt nem �lmodtam r�luk, mert nincs r�juk sz�ks�gem – felelte Wendy �lesen. - �s a holtak nem �lmodnak.

Most m�r Yakovleka is fel�llt. - Akkor nem kell �tj�nn�d. Egyszer�en csak seg�ts, hogy nyissunk egy kaput oda.

Wendy megkem�ny�tette a von�sait. - Nem. Crimsonnak van igaza. Nem szabad bolygatni a vil�gokat, mert nyakunkba szakadhat az eg�sz. Nem tudom mi t�rt�nt, mikor �sszecs�sztak a vil�gok, de van egy tippem, hogy valaki, tal�n egy m�sik vil�gban bekavart. Kaptunk m�gi�s er�t, sz�z �vig tart� h�bor�val fizett�nk �rte, �s a mai napig ny�gi a vil�g a vele j�r� t�rsadalmi, �s faji megk�l�nb�ztet�seket.

- Ha m�g egy h�bor� lesz, legyen, nem igaz? Ledobj�k a marad�k atomot, �trendezik a f�ldr�szeket, elpuszt�tanak mindent, amit lehet. �s? Mi m�r egy m�sik vil�gban lesz�nk.

- �, persze – nevetett Wendy mag�ban.

- Van h�rom nyamvadt napod, hogy meggondolt magad – sziszegte Yakovleka d�h�sen, �s Wendy felh�borodottan indult a kij�rat fel�. - �gy gondolkodj, hogy ne kelljen t�ged b�ntanom!

- Ez t�l sok, nem mondhatsz ilyet! - sikkantott Nasira.

- Haza akarok menni anyu�khoz... - ny�gte halkan Bobby.

Wendy becsapta maga m�g�tt az ajt�t, de m�g a sarkon se j�rt, mikor a nev�t ki�ltott�k. Meg�llt, bev�rta Crimsont, �s tart�zkod�n karba fonta a kez�t. A f�rfi szusszantott egyet.

- R�j�tt, hogy te v�mp�r vagy, �gy nem �rthat neked. Azt mondta, ha nem �llsz k�t�lnek, a v�rost j�gkock�v� v�ltoztatja.

- Ribanc – sziszegte Wendy, �s d�h�sen elindult.

- Elk�s�rlek egy darabon.

- Fel�lem...

Am�g a belv�roson v�gtak �t, a ny�zsg�, �jszakai t�megen, egy sz�t se sz�ltak egym�shoz. Wendy fej�ben megfordult p�rszor, hogy megk�rdezi mi�ta n�veszti a fick� a haj�t, �s mivel �polja, hogy ilyen gy�ny�r�, �s milyen fura v�r cs�rgedezik benne, hogy ilyen gy�ny�r� szemp�rral rendelkezik, �s... �s... k�l�nben is, mi�rt olvad t�le k�re a n�? T�l mag�nak val�. Cs�ndes, sose mosolyog.

Az �v�ros hat�r�t �tl�pve se j�tt meg a besz�l�k�j�k, a v�ros zaja pedig egyre tomp�bb lett m�g�tt�k. A feh�rre kopott romok k�z�tt jeges sz�l s�v�tett, a foly� csobog�s�t hozta el nekik.

- K�zel van ide az �ce�n? - k�rdezte Crimson hirtelen.

- Nem igaz�n.

- �s a hegyek?

- Azok el�gg�. A foly� a hegyekb�l j�n, �s olvad�skor, ny�r elej�n hatalmas �rv�z szokott itt lenni. Ki is �nt�tt minket legut�bb, akkor abban a templomban voltunk – mutatott �t Wendy a t�lpartra. - F�ny is van ott. Ha j�l tudom, most is v�mp�rok lakj�k.

- Nagyon cs�ndes hely.

Bagoly mondja – gondolta Wendy. - Az a j� benne.

A semmitmond� besz�lget�s ut�n megint elhallgattak. A rakparton s�t�ltak tov�bb, m�r l�tszottak a templom tornyainak k�rvonalai.

- Mi�rt vagy vel�k, ha te se �rtesz vel�k egyet? - k�rdezte most Wendy. Crimson kicsit v�rt a v�lasszal.

- Nem tudom, igaz�n. Nem tudtam magammal mit kezdeni.

- Irigylem, akiknek van idej�k az �let rejtett dolgain elm�lkedni, �s m�g nem is tudnak mit kezdeni magukkal – horkant Wendy g�nyosan.

- Nekem idegen ez a vil�g. T�nyleg nem tudtam mit tehetn�k.

- Most m�r tudod?

- Lehet.

Ezut�n csak akkor sz�ltak egym�shoz, mikor Crimson intett, hogy innen visszafordul. El se k�sz�nt, csak egyszer�en elment, Wendy m�gse lett r� d�h�s. Nem eml�tette a h�rom napos hat�rid�t. J�gkocka a v�rosb�l, te j� �g! Minden j�g jegy� m�gus buggyant?!

Ha m�r h�rom napos hat�rid�k... H�ny fel� szakadjon aznap este? Raoul azt mondta hazamehet! De nem hagyhatja itt a bar�tait se! Sayal viszi T�zf�ld�re, Naberusszal egy�tt. �s m�g Anael is ugr�l a szex�rt.

Idegesen a haj�ba t�rt, lerogyott a templom oldal�ba.

- J�rjunk egyet?

Wendy a sz�v�hez kapott a hang hallat�n. Charlie l�pett ki egy �rny�kb�l, ez�rt megnyugodott, majd bossz�san �sszevonta a szem�ld�k�t.

- Nem kell, k�sz.

- Naaa, csak tipegj�nk egy kicsit – nyafogott a v�mp�r, �s felr�ngatta Wendyt a f�ldr�l. - L��gyszeeee!

- Nem akarok – duzzogott Wendy, de a l�ba m�r vitte Charlie ut�n.

Wendy bizonytalanul k�dorgott Charlie m�g�tt. - H�, hova megy�nk? - Charlie h�trafordult, h�ttal ment tov�bb.

- Hm, mi az?

- Gyanus ez az eg�sz. Hova viszel?

- Oda, ahol meghalt�l – k�z�lte Charlie, �s �jra el�re fordult. Wendy tork�ban gomb�c n�tt, ugye csak viccel?! A borzad� r�m�let mindegyre csak a hatalm�ba ker�tette, b�r nem igaz�n �rtette, hogy mit�l f�l. Van ott valami lappang� szellem, amivel szembe kell n�znie? Egy sz�rnyeteg, egy hulla, egy bossz�szomjas k�s�rtet – az � r�szei?

Biztosra vette, hogy valami lesz ott. Tasz�totta a hely, f�lt t�le, mintha az a sik�tor mindent elvehetne t�le. Egyszer m�r siker�lt neki, tal�n most is...

A k�rny�k m�r ismer�s volt, Wendy �nk�ntelen�l is megfogta Charlie ing�nek az ujj�t.

A k�vetkez� utc�n balra, �s k�z�pt�j�kon baloldalt ott a sik�tor... Nem lehet, hogy m�r... csin�ltak vele valamit?

Nem, semmit. Wendy nagyot nyelt, h�t itt is van.

Nem v�rta se sz�rnyeteg, se zombi, se szellem, se k�s�rtet. Egy l�lek se j�rt arra. Egyed�l a sz�l vitte a szemetet, z�rgette a magas faker�t�s l�ceit, a hirdet�seket t�pte le r�la.

Az �g vil�gon senki nincs itt.

Wendy hanyatt fek�dt a l�mpa alatt, Charlie mell� huppant, �s egy�tt b�mult�k a l�mp�t.

- A v�mp�rok t�bbs�ge f�l att�l a helyt�l, ahol megmurd�lt. Tele van a fej�k t�vk�pzetekkel, tiszt�ra babon�sak, meg azt hiszik �jra feldobj�k a talpuk, ha odamennek. Te nem r�m�lt�l meg?

- Fogd be egy kicsit.

- �h, el�rz�keny�lsz! - �r�mk�d�tt Charlie. - Meghat�dsz, nosztalgi�zol! Mindj�rt hiszti j�n! Ismerlek �m!

- Csak fogd be.

Charlie Wendy f�l� hajolt, eg�szen k�zelr�l b�mult az arc�ba. - S�siii, ok� vagy?

Wendy szeme r�snyire sz�k�lt m�rg�ben. - T�nj innen, vagy lesm�rollak!

A v�mp�r diszkr�t k�hint�ssel visszafek�dt a hely�re. - Te mindig eltal�lod, hogy tartsd sakkban a f�rfit.

Wendy a feje al� tette a karjait, elmosolyodott. - Nem is vagy f�rfi, hogyha nem kell a cs�kom.

- M�g azt is vallom, hogy homokos vagyok, csak hagyj�l.

- Ez rosszul esik, tudod? - fintorodott el Wendy.

- T�ged meg lehet b�ntani? Nem �gy veszem �szre, mintha lenn�nek �rz�seid – vid�mkodott Charlie, Wendy a has�ra �t�tt, mire a v�mp�r ny�gve �sszeg�rnyedt.

- Hazudsz – mondta Wendy �s fel�lt. Charlie ny�g�tt m�g egyet, azt�n feln�zett Wendyre, �s saj�tos, ajakbiggyeszt�s mosoly�val hunyorgott.

- � jaj, az a sok �v rajtam hagyta a nyom�t. K�nnyen lebuktam?

A l�ny �t�lelte a t�rdeit, a l�bujjait b�kd�ste zavar�ban. - Mostan�ban olyan �rz�sem van... mintha te lenn�l az egyetlen, aki m�g tudja, hogy vannak �rz�seim.

- Ez h���zelg� marhas�g, k�szi...

- M�sok, csak... �tg�zolnak rajtam! - puffogott Wendy.

- �s te is rajtuk.

Wendy megr�zta a fej�t. - Akkor rosszul fogalmaztam. Nem foglalkoznak velem �gy, mint te!

Charlie nem v�laszolt, elgondolkozva figyelte Wendyt. M�gis, mit mondhatna? Ezek itt v�r�llatok, v�mp�rok, �s hasonl�k, akik m�r olyan r�g a saj�t vil�guk csapd�iban senyvednek, hogy megtanult�k a farkast�rv�nyeket. Egyed�l vagy, �s csak magadra sz�m�thatsz. Majd te is megtanulod, egyed�l r�j�ssz, csak h�t, el vagy k�nyeztetve, a legelej�t�l kezdve. ���s, h�ha, ez legink�bb az �n hib�m... Pfujja, egy szentiment�lis h�lye vagyok, de h�t... alig vagy feln�tt. �s �n, v�gigk�s�rtem az �leted, hogy ne t�mogassalak ut�na is?

Eeeezt nem mondhatja Wendynek. A csaj kir�h�gi, vagy nem veszi komolyan, esetleg mind kett�, mert a r�h�g�s abb�l k�vetkezik, hogy h�ly�nek n�zi. Ez van.

- Tudod mit sajn�lok? - k�rdezte Wendy vid�man.

- Nya?

- Az ellopott szakdolgozatomat – nevetett fel Wendy. Charlie hitetlenkedve felki�ltott. - Te nem vagy norm�lis! Egy halom h�lye adat, egy h�lye suliba, egy h�lyes�g miatt! Dili!

Wendy pedig hangosan nevetett, �s Charlie abba is hagyta a puffog�st. �gyse szokott nevetni.

Raoul h�trad�lt a kanap�n, a fej�t h�travetette, �s nagy leveg�t vett. Luther egy sz�ken �lt, keresztbe vetett l�bbal, hanyag eleganci�val, �s a f�v�mp�rt f�rk�szte.

Naberus az ablakon b�mult ki, s�v�ran tapadt r� az �vegre. Ott, a hegyek k�z�tti kis faluban havazott. Raoul hanyagul intett a kez�vel. - Holnap kimehetsz, ha akarsz.

Naberus tekintete egyszeriben megkem�nyedett. - Ink�bb engedn�l vissza Wendyhez.

- Wendy, Wendy, Wendy... egy �ll� hete ezt hallgatom – k�pte Raoul. - Megmondtam, nem? N�gy �jszaka, �s �jra Wendyzhetsz.

M�r ameddig ez lehets�ges, morgott mag�ban Naberus.

Raoul f�radtan lehunyta a szem�t. - Elegem van bel�le – suttogta. Luther szeme kicsit megr�ndult, de am�gy nem sz�lt. Szem�t v�g�l arra a felt�pett bor�t�kra f�ggesztette, amit Raoul szorongatott a kez�ben.

Se felad�, se pontos c�m, csak egy sz� a bor�t�kon: Raoul

A lev�l maga igen r�vid, l�nyegre t�r�, �s fenyeget�. Hat�sos.

A feh�rhaj� v�mp�r mag�ban elmosolyodott, meglegyezte mag�t a bor�t�kkal. - Olyan k�r...