AJÁNLOM AZ OLDALT
Egyszer réges-régen több ezer évvel ezelőtt a Menny háborút vívott a Pokollal. A háború oka az Isten és Lucifer között húzódó ellentét volt. Lucifert Isten ugyanis nagyobb hatalommal ruházta fel, mint a többi angyalt. A szabad akarattal... Amikor Isten megteremtette az embert, Lucifer látta, hogy milyen jó az imádat. Ezt az imádatot magának akarta, s ekkor megkérdőjelezte az Úr hatalmát. Azt állította Istenről, hogy nem jogosan uralkodik, és, hogy megfoszt valami jót az angyaloktól és az emberektől egyaránt. Szabad akaratát rosszul felhasználva, rávette az első emberpárt, hogy őt imádják, akik ezzel elkövették az ősi bűnt. Isten száműzte őket az Édenkertből majd mennyei háborút indított. Lucifer lett a démonok fejedelme, míg követői az első tiszta vérű démonok.
Az angyalok seregeit Michael arkangyal vezette a véres háború alatt. A csata több mint ezerötszáz évig tartott, s ez idő alatt az emberek száma jelentős mértékben növekedni kezdett, akik így benépesítették az egész bolygót. Semmit sem észleltek a háború borzalmaiból, hiszen az egy másik síkon ment végbe mivel lerombolta volna mindazt, amit Isten megteremtett. A kezdetekben csak a hatalmas, pusztító viharok, özönvíz, mint parányi katasztrófák sújtották a földet, mint a háború kisebb kivetülései, ami félelmet keltett az emberek szívében s hitük megerősítésére sarkallta őket.
De történt egyszer valami, ami mindent megváltoztatott. Nemcsak a háború további kimenetelét befolyásolta, de a jövőre is nagy kihatással volt. Ugyanis a háború hosszú évszázadai alatt egy démon szerelemre lobbant egy angyal iránt. A halál démona volt ő, a legerősebb mindközül, ki több ezer angyalt ítélt halálra a véres háború alatt. De szerelmük jóval erősebb volt elődeik között húzódó viszálynál. Azonban mikor egymással kerültek szemben a csatatéren nem bírták végrehajtani a parancsot. A parancsot… hogy öljék meg egymást. De valamit tenniük kellett mivel a háború közepén való tétovázás a legrosszabb végkifejlet, amit el lehet képzelni. De nem tették meg... S ennek a döntésnek nem csak, hogy nem várt következménye, de számos hátulütője is származott. Az egymással szemben álló felek felbőszültek a furcsa pár láttán s nekik támadtak. A démon kész volt felvenni a harcot mind az égiekkel mind a pokol legmélyebb söpredékével, hogy megvédje a számára oly becses lényt, de az angyal ekkor elé állt s kezét a démon mellkasára helyezte. Ártatlanságára a démon szíve megszelídült majd ezt követően támadói elé szúrta hatalmas kardját, a Bloodcallert. Nem harcolt tovább… Odasétált az angyalhoz, átölelte majd gyengéd csókot lehelt a mennyei lény szájára. A feléjük tartó tömeg ekkor megtorpant majd egyre fokozatosan hátrálni kezdtek. Az angyal és a démon eggyé vált. Alakjukat erősen izzó fény vette körül, ami teljesen elvakította a többi lényt, akik körbevették őket. Térdre ereszkedtek az előttük álló pár előtt, mert úgy érezték ez csakis valami olyan hatalom beavatkozását jelentette, ami még Isten erejét is felülmúlja. A vakító fény beragyogta a csatamezőt s elégette a halott testeket s a megalvadt vörös-fekete vértócsákat. A lángoló égbolt tüze szertefoszlott s a sikolyok is alábbhagytak… de csak egy percre.
Addig amíg egy hétszárnyú ezüstnyílvessző át nem szúrta az egymást ölelők testét. Észrevehetetlen gyorsassággal száguldott a légkörben s fúródott át a természetfeletti lények testén egymáshoz szögezve őket ez által. Nem tudták, hogy honnan jött a lövés, de páran egy fekete szárnyú angyalt láttak. Egyesek szerint Lucifer, maga a Sátán volt az aki a lövést leadta, mások szerint ez volt kettőjük sorsa, ami akkor abban a pillanatban beteljesült. Titkolt szerelmük már az első pillanattól fogva halálra volt ítélve s mivel ennek kockázatával ők is tisztában voltak egyáltalán nem is sajnálták őket. Az angyal hatalmas hófehér szárnyaival átölelte a démon eltorzult testét, fejét pedig nyakába temette. Egymás karjaiban haltak meg s foszlott szét testük, mígnem csak két tűnőben lévő fénycsóva maradt belőlük, amiket Rafael arkangyal felfogott egy-egy lélekkőbe. Az angyali sereg visszaűzte a démonokat a Pokol sötét bugyraiba, amit végül Uriel zárt be. Azóta ő őrzi a Pokol kulcsait s majd az Ítélet napján ő fogja kinyitni annak kapuit. Minő aggasztó hír volt ezen kívül, hogy jó pár démon a földre menekült, akik így szabadon garázdálkodhattak a halandók között.
- Velük mi legyen?
- Jöjj... Az Égi tanács majd ítélkezik felettük.
- Azonnal indulok.
- Ne késs! Már a kerubok is megérkeztek.
- Csak még el kell intéznem valamit.
- Rendben – szólt az angyal míg hatalmas hófehér tollszárnyaival körbefonta testét majd eltűnt.
Rafael még tűnődött mit csinálhatna velük a tanács, de csak egyetlen egy lehetőség merült fel benne. A körforgásnak folytatódnia kell… De gondolatmenetét szárnyak dermesztően jeges csapkodása szakította félbe míg az orrát a gonosz sötét bűze csapta meg.
- Már csak te maradtál itt, Rafael? – Elég kínos beismerni, de őszintén szólva… jobb előadásra számítottam.
- Szóval te vagy az… Lucifer. Hát neked is sikerült megszöknöd – sóhajtott fel gondterhelten majd tekintetét a démonra emelte.
- Így van.
- Miért? - kezdett bele ingerülten. - Mi értelme volt ennek az egész lázadásnak?! - Rengetegen haltak meg, és miért? - Hogy te szórakozhass egy… Hány világot kell még romba döntened hogy végre elégedett légy?
- Csak ezt az egyet. Nem vagyok mohó. És… mit akarsz csinálni azokkal a lelkekkel? – szakította félbe durván.
- Majd a tanács eldönti mi legyen velük.
- Hahaa – kacagott a démon s mély öblös hangja bevisszhangozta az egész teret, ami inkább mennydörgésre emlékeztetett. - Te is tudod mit csinálnának velük.
- Csakis a tanács tudhatja mi a legmegfelelőbb döntés. És ha most megbocsátasz…
- Várj! – kiáltotta majd a következő pillanatban már előtte is termett. - Jobb ötletem van. Add nekem őket – szólt vészjóslóan, míg egyre közelebb ment hozzá.
- Ne merészeld! Különben…
- Megölsz?
- Áruló lettél. Itt és most végeznem kellene veled!
De a démon továbbra is felé sétált míg kitárta karjait majd hatalmas fekete szárnyaival csapkodni kezdett.
- Add ide nekem azokat!
- Miért olyan fontosak neked?
- Terveim vannak velük. Meg milyen csúnya dolog így elszakítani egymástól két szerelmest? – vigyorodott el amivel kivillantotta éles fogait.
- Őrült vagy!
- Lehet… Tarts velem, és megmutatom mit jelent az igazi hatalom – mondta míg egyik kezét kinyújtotta felé. – A hatalom, amit a te drágalátos parancsolód megtagad tőled. Tőlünk…
- Soha!! – kiáltotta Rafael majd felemelkedett az égbe s gyors távozásra készült.
Lucifer ekkor fekete szárnyaival forgószelet keltett amivel körbezárta az angyal testét. Rafael nem érzékelte a változást ám mikor megpróbált volna kitörni belőle balról gigantikus ütés érte tökéletes arcát aminek következtében kizökkent egyensúlyából. A következő pillanatban égető fájdalmat érzett vállában, majd szokatlan zsibbadást aminek következtében kiejtette kezéből a két fényes lélekkövet.
- Ne!! – kiáltotta el magát, míg kirántotta jobb felkarjából a fekete nyílvesszőt s utánuk vetette magát.
Keresni kezdte őket a mélységes félhomályban, de semmit sem látott még kifinomult látása segítségével sem.
- Csak nem ezeket keresed? – hangzott a kérdés egy kacagás kíséretében.
Rafael ekkor észrevette a démont, aki egyik kezében egy íjat míg a másikban pedig két fekete színű követ tartott.
- Kiengedted őket? – szörnyülködött el majd a két kő után nézett melyeket a démoni kéz elengedett s amik zuhanni kezdtek a mélybe.
- Igen. Jobb ez így – folytatta mosolyogva.
- Ezzel most felborítottad a körforgást! – szólt rá erős hangon aminek következtében egy villám világította be a sötét égboltot s láttatni engedte a feléjük közeledő angyalokat.
- Nem értem miért baj hogy szabadjára engedtem két lelket amik így visszatértek a lélekfolyamba ahol keletkeztek s majd újjászületnek.
- Te is nagyon jól tudod hogy kik voltak ők.
- Igen. Még találkozunk, testvérem – mondta majd ujjait szájához érintette majd az arkangyal felé intett velük.
- Lucifer!! – kiáltott utána.
A démon ismét egy mélyet kacagott majd szárnyait maga köré fonta s egy fekete füstben eltűnt szeme elől. Rafael ezek után visszatért és közölte az eseményeket a Mennyei tanács tagjaival.
- Elbuktam... Vállalom a büntetésemet, Sariel.
- Hát megtörtént… – szólt egy fehér csuklyába burkolózott alak. - Már csak idő kérdése és újjászületnek valahol.
- De az angyal szabad akaratából döntött úgy hogy egy démonnal szövetkezik.
- Ez nem szövetség volt, hanem szerelem, Sariel.
- Úgy tűnik Isten nemcsak Luciferrel kivételezett. Ha így születik újjá abból még…
- Fejezd ezt be Rafael! De, várj… lehet… hogy nem is járnánk mi olyan rosszul ezzel a furcsa párossal.
- Miket beszélsz? Te is tudod mi történt volna, ha az a gyerek valaha is megszületik.
- Szóval te tudtál róluk, Rafael?!
- Igen – sóhajtott fel. – Igen, tudtam.
- Mégis hogyan…
- És Luciferrel mi legyen? – vágott közbe az egyik angyal.
- A háború veszteseként biztosan tisztában van vele, hogy a Mennyországból kitaszítottá vált, a többiekkel együtt.
- És Azriel?
- Őt most már nem ez a név illeti meg… - szólalt fel hirtelen sejtelmes hangon a fehér csuklyás orákulum.
- És az angyal?
Az orákulum megrázta a fejét.
- Ha a tűzzel játszunk könnyen megégethetjük magunkat. A történtekről senkinek egy szót sem.
- Helyes...
- Így van. Sorsuk mostantól az Úr kezében van. Isten irgalmazzon, ha ezen két lélek valaha is találkozna egymással. Nem engedhetjük, hogy a prófécia beteljesüljön.
- Tudjátok mit kell tennünk…
Így ért véget az első nagy háború. A Mennyország dicsőséget aratott de mi áron? Rengeteg angyal halt meg a csata folyamán s most már a megmaradtak között is viszály alakult ki Isten ajándéka miatt, ami egy újabb véres háborúhoz vezethet.
2086.
Az idő elteltével az emberek száma jelentősen megfogyatkozott a bolygón s a nagyobb városok, mint például New York, London vagy éppen Tokió eltűntek a föld felszínéről. Az állandó háborúskodás tönkretette nemcsak az embereket, de az egész világot. Járványok tomboltak, amelyek rosszabbak voltak mint a pestis, és a radioaktív sugárzásoknak köszönhetően pedig a népesség több mint harminc százaléka mutálódott. Az egész világ egy hatalmas háborús övezetté alakult, melynek területeit vagy a hadsereg tartja uralma alatt, vagy a fertőzött mutáns hordák. De ettől elkülönülve voltak, akik harcolnak ellenük. A sakktábla másik oldalán feltűntek különféle misztikus lények, félszerzetek is. Amíg nem mutánsok irtják a lakosságot vagy éppen fertőztek egy másik gonosz réteg emelkedett fel s folytat örökös harcot egymással. A démonok…
Kifejezések és tulajdonnevek magyarázata
- Mutánsok, szörnyek…
Alap tulajdonságuk, hogy többszörös fizikummal bírnak egy átlagembernél. Képesek alakjukat változtatni, továbbá különféle fegyvereket, például pengét kreálni karjaikból, hogy azokkal a védtelen lakosságot terrorizálják. Jellegzetes ismertetőjegyük a rothadt hús szaga a környezetükben, ugyanis ezzel csökkentik éhségüket. Bőrük hófehér, míg szemük szivárványhártyája vérvörös. Ez állandó attól eltérően éppen milyen alakot vesznek fel. Számuk a háború alatt megfogyatkozott így a túlélők az éjszaka sötétjében járva vadásznak újabb áldozatok után.
- Démonok…
Más néven bukott angyalok, akiket kiűztek a mennyekből. A bukott angyalok vezetője a Sátán, aki maga is angyal volt, de fellázadt Isten ellen, emiatt a háború veszteseként letaszították a Mennyből. Azok az angyalok akik csatlakoztak a lázadáshoz magukat a sátán utódaiként tartották számon. Ők voltak az első tiszta vérű démonok.
Két csoportra oszthatjuk őket.
I. csoport: Szőrös, ocsmány teremtmények szarvakkal, és éles fogakkal. Nem járnak falkában és kedvenc szórakozásaik közé tartozik az emberek felzabálása vagy megszállása. Számuk nagyjából megegyező a mutánsokéval.
II. csoport: Torz alakjuk volt, de miután emberekkel párosodtak az utódok már képesek voltak emberi alakot felvenni, de ha úgy tartotta kedvük átalakulhattak eredeti, démoni alakjukba bár ezzel némi energiát veszítettek. Fent maradásuk érdekében klánokba tömörültek. Kilétüket titkolják, és ha valaki is megpróbálná leleplezni őket annak azonnal kitörlik emlékezetét vagy megölik. Így az emberek szemében csak az I. csoport démonai léteznek. Nem képesek elkapni fertőzéseket vagy megbetegedni, de különleges képességekkel rendelkeznek. Nem kell autót lízingelniük a gyors közlekedés érdekében, hisz legalább olyan gyorsan futnak, mint egy sportgépjármű. Vannak, akik rendelkeznek telepátiával, telekinézissel vagy akár alakváltással is, vérvonaltól függően. Képesek teleportálni magukat egyik helyről a másikra, de ahhoz látniuk kell a célt különben könnyen egy falban köthetnek ki. Sebeik pedig gyorsan gyógyulnak.
Felismerhetőek tökéletesen szép arcukról, és nem mindennapi méreteikről. A férfi démonok különleges illatanyagot bocsátanak ki magukból, amellyel képesek magukba bolondítani az ellenkező nemet legyen az halandó vagy éppen démon. Hagyományaik szerint maguknál tartanak egy kardot, amit harc közben használnak.
- Félszerzetek…
Azok az emberek, akiket megkísértve démonokká alakultak át. Képességeik teljesen megegyeznek a démonokéval, de nem számítanak teljes értékűnek mellettük. Arcukra égetett tetoválásszerű pecsét különbözteti meg őket a tiszta vérűektől. Nem képesek átalakulni démoni alakjukba mert azt egy pecsét tartja kordában amit képtelenek eltávolítani bőrükből. Naponta egyszer vért kell inniuk, ezzel regenerálják magukat és nyernek erőt. Ilyenkor sokkal ingerlékenyebbek lesznek az átlagnál, és ha a vérutáni vágyuk felülkerekedik rajtuk őrült gyilkoló géppé válnak, míg ki nem elégítik vágyaikat.
- Angyalok…
Az angyalok Isten küldöttei. Isten akaratát adják hírül az embereknek, és segítenek rajtuk. Az angyalok természetfölötti lények, akik Istenhez és az emberekhez hasonlóan személyiséggel, vagyis intelligenciával, a beszédre való képességgel rendelkeznek. Képesek testben megjelenni a földi szférában, és így részt venni földi eseményekben. Azonban nem éreznek szerelmet vagy más emberi érzelmeket és nem rendelkeznek szabad akarattal sem. Ha egy angyal vagy egy kegyvesztett megcsókol egy halandót, akkor az meghal. Szőke hajuk, kék szemük és hatalmas hófehér szárnyaik vannak. Ez utóbbit kivéve minden állandó, attól eltérően, hogy a földön éppen milyen alakban járnak.
- Kegyvesztettek…
Olyan angyalok, akiket bűneik miatt a földre száműztek. Ez lehetett mulasztás, vagy a védencük elvesztése miatt. Szárnyaik nincsenek. Nem öregszenek s életkoruk meghaladhatja a hat-hétszáz évet is. Magasabb termetűek egy átlagembernél, alakjuk pedig erős és tekintélyt sugároz. Erejük egy részét megtarthatták bár ez nagyon csekély része egykori hatalmuknak. Ezek közzé tartozik például gyorsan gyógyuló képességük. Ha rendelkezésükre álló hatalmukból túl sokat használnak fel egyszerre akkor huszonnégy órára elveszítik erejüket s teljesen emberi lények lesznek. Képesek elkülöníteni emberi tudatukat ezzel megelőzve azt, hogy elméjükben kutassanak.
A büntetésüket Sariel arkangyal szabja ki s testükre az ezzel megegyező angyali pecsétet égeti.
- Angyali pecsét…
A kegyvesztetteknek háromszáz évük van arra, hogy jóvá tegyék bűneiket. Ha jót cselekednek, és pecsétjük feltöretlen marad visszakerülhetnek a Mennybe, de ha ártatlanokat ölnek azonnal pokolra jutnak. Ha megszegik ezt a szerződést s maguk törik fel a pecsétet végleg elveszítik erejüket, halandókká válnak, és haláluk után a pokolba kerülnek. Ez a pecsét egyben meggátolja számukra, hogy érzelmeket érezzenek továbbá megvédi őket a külső kihatásoktól. Minden kegyvesztettnek a bőrére a bűnével megegyező pecsétet égetnek. Megtörése esetén a pecsét izzani kezd majd szertefoszlik.
- Őrszemek…
Isten küldöttei. Olyan angyalok, akiket arra rendeltek hogy felügyeljék a kegyvesztetteket a földön. Egyfajta védelmezők. Teljes angyali erővel rendelkeznek de a halandók megtévesztésének érdekében emberi alakban járnak. Kifinomult érzékeik sokkal fejlettebbek más lényeknél és azonnal megérzik a gonosz jelenlétét környezetükben. Képesek teleportálni magukat egyik helyről a másikra de ezzel bizonyos mennyiségű energiát használnak fel hatalmukból.
- Alfa és Omega…
A kezdetet és véget, életet és halált jelöli.
Az Alfa jelképezi az örök jót, akinek gyermeke az angyalok míg, az Omega pedig az örök gonoszat akinek gyermeke pedig a démonok közül kerül majd ki.
- Prófécia…
Egy ősi jövendölés, ami a világ végéről szól. Meg vagyon írva hogy az Alfa gyermeke az angyalok míg, az Omega gyermeke pedig a démonok közül kerül majd ki. Ezen rész már bekövetkezett az első nagy mennyei háború előtt amikor az angyalok választottak sorsuk alakulása mellet hogy csatlakoznak-e Luciferhez vagy továbbra is Isten akaratához hűen élnek. A prófécia szerint az Omega gyermeke lehetőséget kap, hogy megkísértse a gonoszság erejével az örök jót. Ha az behódol neki, gyermekük dönt majd a világ sorsának alakulása felöl. Erejével képes lesz szembeszállni Isten hatalmával és letaszítani őt a mennyei trónról, amivel apokalipszist hoz majd a világra.
- Álcázás…
A fizikai környezetet ezzel rejtik el a kíváncsi szemek elől. A démonok alap képességei közé tartozik, ezzel leplezik búvóhelyeiket. Illúzióként is emlegetik, mivel egy egészen más környezetet hoznak ezzel létre.
- Átváltozás…
A halandók démonokká való átváltozása, amikor eladják lelküket a hatalomért cserébe, ám ezzel megkockáztatják azt, hogy nem élik túl a folyamatot. Az átváltozó félnek démoni vért kell innia, hogy életben maradjon. Minél erősebb vért iszik annál nagyobb az esélye annak, hogy túléli a szertartást. Miután az átalakulásuk befejeződött rengeteg energiát veszítenek és halál közeli állapotba kerülnek. Pihenniük kell, hogy regenerálódjanak mert testüket nagyon megviseli ez a jelenség. Például végtagjaik megnyúlnak, így a mozgás eleinte nehézkes számukra egészen addig, amíg meg nem tanulják új testük irányítását.
- Uralkodó…
A démon klánok alapítóit szólítják így. Ők a legerősebbek azon adott csoporton belül. Bármikor képesek átalakulni démoni formájukba energiaveszteség nélkül.
