A k�rh�z zordon falai k�z�l kil�pve kiss� fell�legzett, szem�re tolta hatalmas napszem�veg�t �s besz�llt egy taxiba. Senkinek sem sz�lt, hogy t�vozik, vagy egy�ltal�n, hogy hov� megy. A sof�rt csendre intette, vagy ha �gy tetszik, megvette a hallgat�s�t �s utas�t�sa szerint, addig mennek, m�g ki nem fogy az �zemanyag. A belv�ros aknatet�s utc�i teljesen bedugultak a d�lut�ni cs�csban. Egy �les kanyar bev�telekor h�ta er�teljesen �t�d�tt neki �l�s�nek �s tompa f�jdalom cik�zott v�gig v�ll�n. Ord�tani volt kedve, de csak t�rt. A hatalmas �p�letek tetej�n fesz�l� plazmat�v�k folyamatosan ontott�k magukb�l a m�ltkor t�rt�nt borzalmak r�szleteit. Hib�snak �rezte mag�t. R�m�lmok gy�t�rt�k az�ta minden este, de meg�rdemeltnek �rezte ezt a fajta b�ntet�st. A felh�karcol�k lassan t�ntek el szemei el�l �s egy csendes kertv�rosban tal�lta mag�t. Ismer�s volt sz�m�ra a k�rny�k. A sarki z�lds�ges forgataga �s ez id�s elad� h�lgy kacaja szinte bev�s�d�tt az eml�keibe �s tiszt�tott�k meg elm�j�t. H�t persze. R�gen itt �lt a csal�dj�val… amikor m�g minden rendben ment. Kiss� meg�t�gette a taxisof�r v�ll�t, pontos c�met dikt�lt neki, �s meg sem �lltak a v�g�llom�sig. A l�ny leemelte szeme el�l a szem�veget, gondosan �sszehajtotta �s a jatt kifizet�se ut�n kisz�llt a kocsib�l. Egy hatalmas kov�csoltvas ker�t�s el�tt �llt meg �s p�szt�zta a neh�z f�m m�g�tt h�z�d� eml�keket. Itt nem csak sz�m�ra volt egy ismer�s… A kapu hangosan nyikorgott fel az �rkez�s�re, majd rutinosan szedte �tj�t az �reg t�rk�veken. Fej�t les�t�tte �s csak olykor pillantott fel maga mell�, egy-egy nevet olvasva. A m�rv�nyt�bl�kon fesz�l� nevek m�r a m�lthoz tartoztak. Itt-ott s�r� any�k �s gondoskod� id�sek �ltek sz�tlanul, egyre csak maguk el� b�mulva… a s�rhelyre. A l�ny s�hajtott egyet �s elpislogta el�t�r� k�nnyeit, majd egy �jabb ajt�hoz �rt. A csal�dja k�l�n szent�lye. A kis faajt� szabad bej�r�st engedett neki, majd folytatta �tj�t a csod�latos r�zsalugas alatt, mely alag�tk�nt vezette �t. Amint kil�pett al�la, egy hatalmas, fekete m�rv�nyt�bl�t l�thatott maga el�tt, melyre szikr�z� ez�st bet�kkel volt v�sve �desanyja neve. Mindig megnyugv�sra lelt, ha idej�tt. A t�bla el�tt apr� szirm� vir�gok sz�tt�k be a f�ldet, melyr�l �nk�nytelen�l is leszak�tott egyet, majd m�lyen mag�ba sz�vta annak illat�t. Orchidea… Az �desanyja, Elenor kedvenc vir�ga volt. Az eml�kk�pre, mi szerint Elenor teljesen kik�sz�tette �desapj�t az olykor h�bortos �s �sszer�tlen vir�gkompoz�ci�kkal �s az orchidea magas fok� im�dat�val, kiss� elmosolyodott. K�t ujja k�z� szor�totta a let�pett sz�l sz�r�t �s lassan kezdte forgatni, mik�zben megbabon�zva figyelte annak szirmait.

- Tudod, mennyire hi�nyzol? – fakadt s�rva hirtelen a l�ny �s a sz�lat olyan g�rcs�sen tartotta, hogy az kett�szakadva hullott a f�ldre ujjai k�z�tt.

Arc�t tenyereibe temette �s a f�ldre g�rnyedt sz�ve f�jdalm�ban, majd lass� ringat�z�sba kezdett. F�jdalma s�t�tj�ben �gy hitte, a ringat�z�s nem saj�t mag�t�l, hanem �desanyj�t�l ered, aki �gy tartja �t a karjaiban, mint r�gen, gyermekk�nt. K�nnyei alatt halv�ny mosoly sejlett fel, �m mikor a val�s�g er�s f�nye t�rte meg �des ill�zi�j�t, tork�r�l �les ki�lt�s szakadt fel �s �kl�vel a f�ldbe csapott. Ha b�rki l�tja, senki sem hinn� el. Sora Naegino? A rideg �s er�s, hat�rozott egy�nis�g �gy? Megt�rve? Lehetetlen… A l�ny hirtelen megfagyott �s k�v�lten maradt maga el�. Nem… Nem hozhat sz�gyent az anyja �s apja nev�re. �ll�sba torn�szta mag�t, k�zfeje �k�lben g�rnyedve fesz�lt maga mellett, egy er�teljes mozdulattal szabad�totta meg k�nnyei s�ly�t�l arc�t �s szikr�kat vet� szemekkel n�zett a k�t�bla bet�ire.

- B�szke leszel r�m… - fogadta meg mag�ban �s �gy t�vozott, ahogy j�tt… csendben… �szrev�tlen�l.

A kapun kil�pve m�ly leveg�t vett �s lassan sz�ktette l�legzet�t a k�lvil�gba. Szem�veg�t orr�ra tolta �s k�nnyed s�t�val folytatta �tj�t c�ltalanul. �szre sem vette, hogy titokban valaki minden l�p�s�t �rgus szemekkel figyelte. A belv�rosban, a szemf�lesebbek szinte azonnal felismert�k �t, gy�gyul�st �s kitart�st k�v�nva neki. De sosem l�tezett, �s ezek ut�n sem l�tezik a j�… rossz n�lk�l. Egy k�z�pkor� fi�kb�l �s l�nyokb�l �ll� csoport j�tt vele szembe �s �k sem szalasztott�k el megsz�l�tani �t…

- Nocsak, nocsak! – sz�lalt �les hangj�n egy fekete, g�nd�r haj� l�ny. – Csak nem a mi kis �dv�sk�nk, szem�lyesen? – �m Sora csak lehajtott fejjel els�t�lt mellett�k, mire valamelyik�k visszar�ntotta �t.
- Ne olyan siet�sen! – tette cs�p�j�re karjait egy r�vid, sz�ke haj� l�ny. – M�g nem v�gezt�nk!
- Nem tudom, mir�l besz�ltek! – s�gta halkan, mik�zben mag�ban ezer �tkot sz�rt arra, aki megr�ntotta s�r�lt v�ll�hoz tartoz� karj�t.
- Azt hiszed, hogy az ostobas�god miatt t�rt�nt v�rengz�st elfelejtett�k?
- Miattad halt meg a kedvenc sz�n�szem! – s�rta a sz�ke �s vigaszt keresve fordult az egyik fi� mellkas�ra.
- Att�l, mert neked nem jelent sokat az �let, m�g nem kellene a m�sok�val j�tszanod! – kiab�lta a fekete, mire a j�r�kel�k is felfigyeltek, de csak sustorogva tov�bbhaladtak.
- Nem tudom… mir�l besz�ltek… - ism�telte, de hangja rekedtes �s f�jdalmas volt.
- Te �lted meg �ket! – d�fte sz�ven szavaival a l�nyt, aki teljesen �sszet�rt legbel�l a kijelent�st�l. – Te volt�l!

Az inger�lt l�nyokat a j�zanabb fi�k vezett�k el, mag�ra hagyva a vil�g�t vesztett l�nyt. Sora m�g mindig mozdulatlanul �s s�ket�l meredt maga el�. K�r�l�tte m�r mindenki tudta, ki is � val�j�ban. Sajn�l� �s haragos tekintetek �gett�k b�r�t, szitkoz�d� �s egy�tt �rz� szavak hasogatt�k tudat�t, mit v�g�l m�r k�ptelen volt elviselni �s fut�snak eredt. Maga sem tudta, hov�, de �gy �rezte, ha meg�ll… mindennek v�ge. �rezte, ahogy t�dej�t marcangolja a metsz� leveg�… ahogy tagjai egyre nehezebben �s rendetlen�l vonaglanak teste ut�n… ahogy l�bai olykor megbicsakolva nyilalltak fel… de egyik f�jdalom sem volt k�pes t�ltenni azon az egyen, ami a sz�v�t ostromolta. L�bai alatt a talaj lassan homokoss� puhult �s n�ha v�z nyaldosta csupasz sz�r�t, mely �bred�sre k�sztette megbabon�zott tudat�t. �szre sem vette, hogy le�rt a partra. Tekintet�t a lemen� nap aranysz�n�be �lt�z�tt hull�mokra vetette, majd visszan�zett a m�l� m�g�tti v�rosra. Elv�gyott innen… messzire akart menni, ahol senki sem ismeri. Nagyon j�l tudta, hogy meg�rdemli a f�jdalmas szavakat… a keser� k�nnyeket… m�gis k�ptelen volt elviselni a vel�k j�r� f�jdalom terh�t. A hatalmas lak�parkok k�z�l felismert egyet, mely a vill�ja ablak�b�l is t�k�letesen l�that volt. Egy apr� mosollyal tudatta mag�nak, hogy nem lehet messze az otthon�t�l… az �res falakt�l… az alig haszn�lt b�torokt�l… Mobilj�t is az otthon�ban hagyta, amelyre az�ta m�r t�bb mint t�z nem fogadott h�v�s �rkezett �s tucatnyi �zenet maradt megv�laszolatlanul. Az aranyl� ragyog�s �jra rabul ejtette tekintet�t �s v�gre megnyugv�sra lelt sz�v�ben… azonban…

- Ism�t tal�lkozunk… Mis Naegino… - sz�rte a fogai k�z�tt az idegen.

Ez a hang, a ki�ll�s, a magass�g, minden olyan r�miszt�en hasonl�tott arra a gazemberre, de biztosan csak akkor tudta, hogy � az, amikor tekintet�k tal�lkozott a maszkja m�g�tt. A s�t�t arany tekintet ism�t b�kly�t k�t�tt tagjaira �s zakatol� sz�v�re. Tehetetlen�l n�zte, ahogy k�zeledik fel� �s karjait sz�tt�rja maga mellett.

- Mi az, m�r meg sem ismersz? – pislogott rejteke m�g�tt. – Vagy tal�n pont ez�rt viselkedsz ilyen elutas�t�an? – nevette �rd�gien.

Sora v�gre kiszabadult a f�rfi var�zs�b�l �s l�bai megiramodtak, de nem jutottak messzire. A f�rfi er�s karja megragadta �t �s er�szakosan kezdte r�ngatni, majd felpofozta az engedetlen l�nyt �s megragadta kecses nyak�t.

- Micsoda egy sz�ps�g lett bel�led… sosem hittem volna… - ragadt meg egy tincset m�sik kez�vel �s m�lyen mag�ba sz�vta haj�nak illat�t. – Azt hitted, b�ntetlen�l �lhetsz a n�lk�l, hogy tudn�d, t�nkretett�l egem? Hm? – szor�totta egyre jobban a nyak�t, de a l�ny, csak�gy, mint aznap este, sz�tlan �s mozdulatlan volt. – Mond, csak! Milyen �rz�s a hal�l mark�ban lenni? Milyen �rz�s tudni, hogy az �leted m�r semmit sem �r? Milyen �rz�s minden este azzal a tudattal elaludni, hogy lehet, ez lesz az utols�? Milyen? Milyen? Milyen? – kiab�lta egyre er�teljesebben, mik�zben ujjai egyre szorosabban tartott�k �t.

Sora ajkai elv�ltak egym�st�l �s leveg��rt ki�ltottak volna, de minden hang fent akadt test�ben. Szem�be k�nnyek sz�ktek a k�rd�sek visszhangos tort�r�j�nak f�jdalm�t rejtetve magukban. �gy kell lennie? Val�ban ennyi lenne az eg�sz? Szemei lassan elnehezedtek �s pill�it leeresztve v�rta a v�get, mikor hangos d�rren�s r�zta meg a partot. Ijedten kap�l�zott a f�rfi karjaiban, aki azonban nem eresztette, hanem mag�hoz r�ntotta �s fegyver�t fesz�tette a m�l�n settenked� alaknak.

- Ha k�zelebb j�n, esk�sz�m, meg�l�m a n�t! – kiab�lta.
- Ne legyen bolond! – felelt neki az alak, kit hangj�r�l Sora azonnal felismert �s rem�ny csillant meg el�tte.
- Igen! Bolond vagyok! Az �let bolondja! – nevetett t�bolyultan.
- Eressze el a l�nyt �s megl�tja, p�r �v a b�rt�nben vagy a dilih�zban igaz�n j�zan�t� lehet! – cukkolta.
- Nem vagyok �r�lt! – kiab�lta, mire pisztolya hideg cs�v�t a l�ny hal�nt�k�nak szor�totta.
- Akkor most mi a fen�t m�vel? – k�zeledett az alak, de a szikl�kt�l nem lehetett l�tni, merr�l.
- Igazs�got szolg�ltatok! – nevette, �s ezt kihaszn�lva az alak el�ugrott egy szikla m�g�l �s r� vetette mag�t a f�rfira, miut�n ell�kte a karmai k�z�l v�denc�t.

Sora a homokban landolt �s szinte azonnal felpattant, amikor hallotta a dulakod� f�rfiak hangj�t. �t�s, �t�st �rt, szinte kivehetetlen volt a korai hom�lyban, ki kerekedett fel�l kin. �sszekulcsolta ujjait �s zokogva figyelte �ket. Legsz�vesebben odaugrott volna hozz�juk �s sz�tv�lasztotta volna kettej�ket, nehogy megs�r�lj�n valaki. �s mintha megsejtette volna… a p�f�l�sek tompa dobj�t egy, a hajnalt kereszt�lmetsz� d�rren�s v�gta kett�.

- JERRYYY!!! – sik�totta a l�ny hirtelen �s fel�j�k kezdett rohanni.

Csak azt l�tta, hogy a maszkos f�rfi lel�kd�si mag�r�l a test�r neh�z test�t, diadalittas kacajjal �llt fel �s rohant bele az �jszak�ba. Sora t�rdre vetette mag�t �s sz�longatni kezdte a f�rfit, aki f�jdalmasan ny�g�tt fel a karjaiban.

- Jerry! Az istenit, mit m�velt�l? – kem�ny�tette meg von�sait, hangj�t �s �rz�seit, b�r k�nnyeinek nem parancsolhatott.
- Kisasszony… �nnel minden… rendben? – lihegte f�jdalmasan.
- Persze! – mosolyodott el nehezen. – Hiszen itt vagy nekem! – sim�tott v�gig a f�rfi fels�test�n, mire ujjai furcsa melegs�get �reztek a v�lla t�j�k�n.

Kez�t elemelte a f�rfir�l �s a hom�lyba tartotta, hogy jobban szem�gyre vegye. V�r… v�r futott v�gig az ujjain, a csukl�j�n lefel� az alkarj�n kereszt�l. Tekintete �ress� v�lt �s megbabon�zva figyelte a s�t�tben feket�nek t�n� vonal lass� �tj�t b�r�n, melyet szinte fel�getett maga ut�n. A f�rfi mozgol�dni kezdett �s ahogy v�denc�t l�tta, azonnal pr�b�lt fel�lni, minek k�vetkezt�ben a l�ny lassan h�travetette mag�t �s elter�lt a jeges homokban. Szemei a semmibe meredtek, hangja beleveszett tork�ba, mozdulatra k�ptelen volt. Gondolataiban m�r r�g nem a parton voltak. Egy f�ny�z� b�lra igyekezett d�szes ruh�j�ban, tal�lkozott a bar�taival… Mr Kenneth-tel… azt�n t�vozni k�sz�lt… �s kezdet�t vette a borzalmak �jszak�ja. Mozdulatlan szemeib�l halv�ny k�nnyek csillantak fel, mik�zben saj�t maga b�rt�n�ben szenvedett. Test�re sz�m�ra ismeretlen nyelven pr�b�lt seg�ts�get h�vni maguknak, majd a s�t�t �jszak�t v�r�s �s k�k f�nyek furcsa, j�t�kos vill�dz�sa t�rte meg. Egy f�rfi megragadta �ll�t �s fel� ir�ny�totta tekintet�t. Egy ment�s k�rlelte feleletre vagy csak valamif�le reag�l�sra, de minden hi�ba. Azt�n �jak j�ttek �s feltett�k egy �gyra. Furcsa volt ott fek�dni a homok ut�n. Csak a felkel� napt�l v�r�sre festett �g halv�ny f�ny�t l�tta maga f�l�tt, mely k�pbe olykor belekapott egy-egy k�z vagy f�ny. Neh�z takar�t ter�tettek kih�lt test�re v�g�l betolt�k egy aut�ba. Val�sz�n�leg ment�aut� lehetett. A k�p besz�k�lt. Mindenhol m�szerek l�gtak �s az apr� helyen mindenki vele foglalkozott. Pill�i lassan nehezedtek el �s csuk�dtak le v�gre, megszak�tva a f�lelmetes b�b�jt, mely nem eresztette. A k�vetkez�, tiszt�bb k�p s�t�t volt, de �lettel telibb, mint b�rmi m�s. A monitorok, melyre test�t k�t�tt�k egyre er�sebb �s szapor�bb csipog�sba kezdtek, mire mindenki felfigyelt a szob�ban.

- Mi t�rt�nik? – h�k�lt fel egy f�rfi… ha j�l hallotta, az apja, Kalos volt az.
- �gy l�tom, �bredezik. – hajolt fel� Dr. Kate, majd megsim�totta a l�ny arc�t. – J� reggelt, Csipker�zsika!
- Mi… hol vagyok? – h�zta �ssze szem�t a f�nyre.
- Most m�r minden rendben van. A sr�cok behoztak t�ged, mert kicsit ki�t�tted magad! – pr�b�lta terelni a zord t�nyeket a n�.
- M�r eml�kszem… - s�gta �s feltorn�szta mag�t �l�sbe, mire a sebes v�ll�ba �les f�jdalom hatolt.
- Csak �vatosan! – l�pett oda hozz� Layla �s Yuri, amikor a l�ny f�jdalma ki�lt arc�ra is, �gy seg�tettek neki.
- Jerry… - s�gta a l�ny kikerekedett szemekkel. – Hol van Jerry? Mi van vele? – zil�lta.
- Nyugodjon meg, kisasszony! – t�rult ki hirtelen az ajt� �s bel�pett rajta az izomkolosszus.
- H�la az �gnek… - mosolyodott el.
- A doki szerint p�r h�t �s olyan leszek, mint f�nykoromban! – fitogtatta erej�t �s felkapta a doktorn�t.

A kialakul�, kellemes hangulatban csup�n egy ember nem tudott felh�tlen�l �r�lni a t�bbiekkel. Sora lehunyta a szemeit �s gondolkozott. Nem lenne k�pes elviselni a tudatot, hogy Jerry folyamatos vesz�lyben lenne csak az�rt, mert �t v�di �jjel nappal… nem most, mikor a feles�ge… Dr Kate gyermeket v�r. Tekintet�t szel�den vezette v�gig a boldog p�ron �s az ujjukon csillog� gy�r�k�n, majd lassan apj�ra vezette pill�it, aki azonnal meg�rezte a l�ny aggodalm�t �s f�lelmeit. S�hajtva fogadta meggy�t�rt l�nya kimondatlan k�r�s�t �s kiterelt mindenkit a szob�b�l, �gy odakint folytatt�k a boh�ckod�st. Kalos egyenesen az ablakhoz s�t�lt �s csendben v�rta l�nya szavait. Sora viszont m�g nem �llt k�szen arra, amit mag�ban m�r elrendezett. �vatosan visszafek�dt az �gy�ba, felh�zta l�bait, jobb karj�t pedig szem�re hajl�totta, k�ny�khajlat�val elrejtve remeg� pill�it.

- Elk�ld�m �t… - s�gta, de a m�ly cs�ndben apja is hallhatta.
- Gondoltam… - s�hajtott a f�rfi. – Val�sz�n�leg azt is tudom, mi�rt… - majd l�nya hallgat�s�ra folytatta. – Mert nem akarod, hogy miattad egy gyerek esetleg csonka csal�dban n�j�n fel… Mert att�l tartasz, hogy a k�vetkez� ilyen esetn�l m�r nem �szn�tok meg ennyivel.
- Honnan…? – k�rdezte halkan a l�ny, mik�zben eltakart szemeib�l apr� k�nnycseppek rajzolt�k meg arca vonal�t.
- Mert a kisl�nyom vagy… - nevetett kiss� a f�rfi �s megt�rt l�nya fel� n�zett, aki m�r zokog�sba t�rt ki.

A f�rfi gyorsan odal�pett hozz� �s a karjaiba z�rta. �rezte minden f�lelm�t, rezd�l�s�t, l�legzet�t �s remeg�s�t. �rezte rajta �desanyja illat�t �s ez az � szemeit is elhom�lyos�totta k�nnyeit�l. A d�lel�tti nap f�nye aranysugaraival vil�g�tott be hozz�juk �s hintett r�juk aranyport, mellyel beragyogta a pillanatot.

M�snap minden lapban megjelent a tegnapi incidens �s az �js�g�r�k, fot�sok k�l�nb�z� �cska tr�kkjeikkel pr�b�ltak a l�ny k�zel�be ker�lni, eddig sikertelen�l. Mivel azonban semmilyen testi s�r�l�st nem szenvedett, Sora eg�sz hamar hazamehetett. Egy v�szkij�rathoz hasonl� l�pcs�h�zon �t t�vozott Kalos-szal �s siettek a vill�j�hoz, mely m�g mindig a mag�nyt �s �ress�get hordozta mag�ban. Sora az ajt�ban visszaintett apj�nak, aki b�lint�ssal adta a l�nya tudt�ra �rt�s�t, majd t�vozott. A nappali fekete-feh�r �rnyalatai megborzongatt�k a l�nyt, aki beinvit�lta mag�hoz test�r�t egy j� er�s k�v�ra. A f�rfi �sszeg�rnyedve, csendben �lt megb�z�j�val szemben egy fotelben. Mind a ketten tudt�k, hogy ezek a pillanatok nem lesznek egyszer�ek egyik�k sz�m�ra sem. Sora szakadatlan figyelte a forr� itala g�z�nek k�l�n�s t�nc�t, mely elvegy�l a nyers leveg�ben, majd arc�t felfedezve a felsz�nen, felpillantott a f�rfira. Lass� mozdulattal kortyolt, majd a cs�sz�t az asztalk�ra helyezte.

- Jerry… - metszette a csendet. – Tudod j�l, mit szeretn�k k�rni t�led… hisz mikor felvettelek, ezt m�r megbesz�lt�k egyszer…
- Tudom… - d�r�gte a szomor� �ri�s.
- Szeretn�m, ha hazamenn�l �s gondoskodn�l a csal�dodr�l.
- Ezt az �n v�delme mellett is meg tudom tenni. – menteget�z�tt.
- NEM! – szor�totta �ssze a szemeit. – L�tod, hogy mit m�veltem veled…
- De ez nem az �n hib�ja! Csakis a magam ostobas�g�b�l s�r�ltem meg!
- A fen�be is! Mi lett volna, ha nem ott tal�l el azaz eszement, hm?
- Kisasszony, �n…
- Nem, Jerry. Ezennel felbontom a szerz�d�sed a Naegino �ggyel kapcsolatban! – �llt fel hirtelen a hely�r�l, odas�t�lt egy �veges szekr�nyhez, a dosszi�k k�z�l leemelt egy fekete fedel�t �s el�keresett egy p�r pap�rt.

Ujjai k�z�tt z�r�gve verg�dtek a lapok, melyeket �sszegy�jtve lengetett meg a f�rfi el�tt, majd hatalmas lelki er�t �sszeszedve t�pte kett� az iratokat. A f�rfi sz�ve egyszerre hasadt kett� vel�k, majd illedelmesen fel�llt, megigazgatta �lt�ny�t, kiss� meghajolt �s t�vozott. Sora nagyon megszerette ezt a fick�t, m�gis, pont az � �rdek�ben tette, amit tett. Hallotta, ahogy Jerry v�gigballag az el�csarnokon a szob�j�ig, majd r�vid id� ut�n �jra visszhangzottak l�ptei a terem padl�j�n. A l�ny gyorsan kiszaladt hozz� �s meg�lelte �t, aki nem csak test�re, de remek bar�tja lett az elm�lt id�kben.

- Hi�nyozni fogsz. – s�gta.
- Akkor mi�rt akarja, hogy…
- El�g! Nem akarok t�bbet besz�lni r�la! – er�ltetett mosolyt arc�ra. – Viszont m�g miel�tt elm�sz, szeretn�k t�led k�rni egy utols� sz�vess�get!
- �llok szolg�lat�ra! – mosolyodott sz�lesen a f�rfi �s mindent elk�vetett, hogy teljes�tse egykori v�dence k�r�s�t.