38. r�sz

  2012.01.26. 16:17

38. Fejezet

 

 

Valerie m�g szorosabban fogta az ajt� kilincs�t. Sz�ve a tork�ban dobogott, �s az �letben el�sz�r olyan �rz�se t�madt, hogy legsz�vesebben k�t r�szre szakadna. Az egyik fele messzire elrohanna, min�l t�volabb a bent fekv� f�rfit�l, a m�sik viszont… ennek az �nj�nek nem szabad engednie!

Ha most visszamegy, lehet, hogy egy �letre elront mindent. Az eddig oly k�nny�, ugyanakkor vesz�lyes �lete romokban van. Mi�rt tapossa el azt a kicsit is, ami megmaradt? Szegje meg a mag�nak tett esk�j�t? Egy f�rfi miatt? ��rte? Szorosan bez�rta szemeit, �s egy kicsit megr�zta a fej�t. Mi a kisebbik rossz? Ha elrohan, vagy ha bemegy?

M�r t�bb �ve �l egyed�l, „�zvegyen”. Nem mintha, t�lzottan sajn�ln� halott f�rj�t, �s a t�nyt, hogy nincs mellette… az sem kifog�s, hogy gy�szolja, hiszen els� pillanatt�l fogva, mikor megtudta, hogy f�rje halott, fels�hajtott! A l�ncai lepattantak csukl�ir�l, �s szabad lett. A maga ura! � v�laszt, oda megy, ahova akar, azt teszi, amihez kedve van, saj�t v�lem�nyt mondhat… �s ha… v�g�l… �gy d�nt, hogy… v�gleg a szigeten marad… � fogja kiv�lasztani azt a f�rfit, aki… aki majd mellette marad… aki szeretni fogja… �s nem a vagyon��rt! �nmag��rt… de az Isten�rt, hol tal�l ilyen f�rfit?

„Ott bent!”

A francba, egyszer�en nem mehet vissza!

M�r csak abb�l kifoly�lag, hogy a f�rfi azt mondta, nem j�n vissza t�bbet! � viszont nem �ll m�g k�szen arra, hogy letelepedjen! �lni akarja az �let�t! �rezni a szabads�got! Egy f�rfi csak �jra b�kly�ba z�rn�. Kalitk�ba! M�gha aranyb�l is van, s n�hanapj�n kiengedik egy kicsit… az sem p�tolhatja ezt az �rz�st… Nathan �gysem �rtheti ezt meg. � szabadnak sz�letett…

- Sajn�lom – kr�kogta. Ebbe az egy sz�ba, engedte, hogy minden belez�duljon. Az �rz�sei, a f�jdalma, �s egyben a b�cs�ja is. Az utols� �t… milyen kegyetlen vele az �let! Egyszerre „vesz�ti” el Beth-t is �s… �t is. – de mennem kell… dolgom van…

Maga fel� h�zta az ajt�t, hogy teljesen becsukhassa, mikor kir�ntott�k kez�b�l a kilincset. Mire felfogta a dolgot, Nathan m�r ott �llt a sz�lesre t�rt ajt�ban, er�sen zih�lva. Bal l�b�ra nehezedett, a jobbon �ppen, hogy csak tartotta mag�t. Meztelen fels�teste alig l�that�an f�nylett az izzads�g miatt, ami�rt meger�ltette mag�t. Haja most m�g rendezetlenebb�l �llt, f�z�ld szemeiben k�ts�gbees�s csillogott. Sz�vszor�t� l�tv�ny volt.

- Nekem is… - ny�gte ki v�g�l rekedten. Valerie ujjai szinte bizseregtek a v�gyt�l, hogy odamenjen hozz� �s visszatess�kelje az �gyba. Ezzel csak t�nkre teszi mag�t! A f�rfi megkapaszkodott az ajt�f�lf�ban, hogy megtartsa az egyens�ly�t.

- Tess�k? – k�rdezett vissza Valerie �rtetlen�l. Nathan nyelt egyet, a n� szemei pedig a tork�ra tapadtak, ahol az �d�mcsutk�ja megemelkedett egy picit, majd visszas�llyedt.

- Nekem is dolgom van.

Valerie nagyon lassan b�lintott. – Rendben. Fek�dj vissza… ez most nem tesz j�t neked.

Azzal megfordult, hogy elmenjen. Nathan ujjai azonban a kez�re fon�dtak, ami meg�ll�sra k�sztette. M�r csak az�rt is torpant meg, mert nem akarta, hogy elr�ntsa a f�rfit. Nem szeretett volna m�g t�bb f�jdalmat okozni neki.

Most � volt a soron, hogy nyeljen egyet. Meg�llt ugyan, de nem fordult vissza. M�g akkor sem, amikor Nathan lassan h�zni kezdte maga fel�. �vatosan l�pkedett h�tra fel�, mik�zben a sz�ve vadul v�gtatott, d�r�mb�lt a mellkas�ban. Csak rem�lni tudta, hogy a f�rfi nem hallja meg.

K�t l�p�s volt �sszesen, amit meg kellett tennie. Mire meg�llt, Nathan karja f�lig a derek�t �lelte h�tulr�l, el nem engedve a kez�t.

- Veled van dolgom… - suttogta a nyak�ba. Valerie-t kir�zta a hideg �s m�g az a kis �nakarata is f�stt� v�lt, amit id�ig meg�rz�tt. V�ge van…

Elgyeng�lten hagyta, hogy Nathan beforduljon vele a szob�ba �s becsukja maguk ut�n az ajt�t. A f�rfi keze egy pillanatra elengedte, hogy azt�n a v�llain�l fogva lassan maga el� ford�tsa. Valerie nem mert a szemeibe n�zni.

- Mindv�gig azt hittem, hogy csak egy j�gp�nc�lon kell �tt�rn�m, hogy hozz�d f�rhessek… - sz�lalt meg halk, gy�ng�d hangon. Egyik kez�vel �t�lelte a derek�t �s mag�hoz h�zta, m�sikkal pedig a haj�ba t�rt. Valerie nem b�rta tov�bb, lehajtotta a fej�t, s hagyta, hogy k�nnyei f�nyes utat hagyjanak az arc�n. Nathan a l�ny homlok�ra nyomta ajkait, s �jra a f�l�hez hajolt, mik�zben m�lyen bel�legezte a l�ny semmihez sem foghat� illat�t. – De nincs is semmif�le ut�latos p�nc�l, igaz? – suttogta, s arcon cs�kolta a l�nyt. Valerie a f�rfi mellkas�ra hajtotta a fej�t, karjai indak�nt �lelt�k �t a derek�t.

Nathan hangosan fels�hajtott, �s m�g ink�bb szor�totta mag�hoz. – Te kis bolond! Pedig csak egy szavadba ker�lt volna! De szinte semmit sem tudok a m�ltadr�l, nem is sejtettem, hogy…

- Sa-sajn�lom… - h�pp�gte k�zbe a n�. Nathan, v�lasz helyett csak v�gigsim�tott az arc�n, �s ism�t homlokon cs�kolta. Azt�n fej�t nekit�masztotta a l�ny�hoz, s gyeng�den let�r�lte a k�nnyeit. – F�lsz t�lem?

Valerie-t meglepte a k�rd�s, m�g ink�bb a hangj�ban megb�v� k�ts�g. Lassan, alig �szrevehet�en megr�zta a fej�t. A f�rfi ajkain vid�mabb mosoly jelent meg. – Kezdetnek nem rossz…

Valerie a szemeibe n�zett, �rezte is a hat�s�t. Gyomra szinte a F�ld k�z�ppontj�ig s�llyedt, s egy pillanatra leveg�t is elfelejtett venni. Te j� �g… id�ig mi�rt nem figyelte meg k�zelebbr�l a szemeit? Szinte hihetetlen volt az a z�ld �rnyalat… Es�erd�kre eml�keztette a l�nyt, a buja n�v�nyzetre… amik szinte mindent eltakarnak… A tekintete szinte kereszt�l d�fte. Egy pillanatra elgondolkod� lett, majd az elhat�roz�s villan�sa jelent meg benne.

�vatos mozdulatokkal el�re l�pett, �gy Valerie-nek h�tr�lnia kellett. Meglep�d�tt, mikor a h�ta a falnak �tk�z�tt. El is felejtette, hogy hol van…

- Ez zavar? – k�rdezte furcsa hangon, s k�t kez�be fogta az arc�t. Valerie megbabon�zva figyelte a f�rfit. Megr�zta a fej�t. – Nem.

Nathan kezei lassan lentebb cs�sztak a nyak�ra, onnan tov�bb pedig a v�llaira. – Ez?

- Nem.

Ujjai lesiklottak a karj�n, le a k�zfej�ig, majd azokat megfogva, felemelte �ket, �s a saj�t v�llaira tette. – Ha �gy �rsz hozz�m?

Valerie nyelt egyet, miel�tt v�laszolt volna. – Nem zavar.

Nathan b�lintott egy apr�t, ink�bb mag�nak, mint a l�nynak. Most a derek�ra helyezte k�t kez�t, k�zelebb l�pve hozz�. – Biztosan nem f�lsz?

- Igen! – v�laszolt lehunyt szemekkel.

Kezeit fentebb cs�sztatta az ing alatt, k�vetve a n� derek�nak l�gy �v�t.

- Ez j�? – mormolta a nyak�ba.

Hogy j�-e? Milyen idi�ta k�rd�s ez?

- Igen… - lehelte, megkapaszkodva a f�rfi v�llaiban, k�l�nben a f�ld�n k�t ki.

- �s ez?

Elmondhatatlan �rz�s volt, ahogy a kezei v�gigk�sztak a bord�in, majd a mellei alatt h�tracs�sztak, s v�gigzongor�ztak gerince csigoly�in.

- Igen…

Nathan lentebb hajolt, ajkait a kulcscsontjai tal�lkoz�sa k�zti kis m�lyed�shez nyomta, s felsim�tott sz�j�val eg�szen az �ll�ig. – Ez?

- �h�m…

Olyan volt, mintha meghallotta volna a gondolatait, hogy mire v�gyik most a legjobban. Odahajolt hozz�, majd l�gyan megcs�kolta. Valerie a nyaka k�r� fonta karjait, �s elhat�rozta mag�ban, hogy ha t�rik, ha szakad, � soha t�bbet nem engedi el!

Elmer�lt a gondolatban, hogy milyen lenne most az �lete, ha a halott f�rje helyett Nathan vette volna el. Ha ilyen odaad�ssal �s figyelemmel szereti az els� perct�l kezdve. Nem! Ez nem j�! Ha a sors azt r�tta ki r�, hogy az els� f�rj�nek meg kell halnia, �s ha az az els� f�rfi Nathan lett volna… az egy�ltal�n nem lenne j�! Ha t�nyleg � halt volna meg… abba � is belehalt volna… ebben eg�szen biztos volt.

A f�rfi megszak�totta a cs�kot, s fej�t a n� nyak�hoz ejtette. – Ez? – ny�gte ki rekedten, s Valerie kihallotta a hangj�b�l, hogy mosolyog. � is elmosolyodott. – Igen.

Nathan megemelte a fej�t, majd a j�l megszokott vigyor�val lepillantott r�.

- Sz�val j� vagyok!

Valerie a szem�t forgatta.

- Egoista… az�rt ne b�zd el magad…