- M�gis ki a pokol maga, hogy �gy es�lyeket osztogat? – k�rdezte Henry, bentebb l�pett.

- Nem hiszel nekem, ugye? – k�rdezett vissza a „l�ny”.

- Nem! – jelentette ki a f�rfi hat�rozottan, �s megr�zta a fej�t.

Henry l�tta, ahogy a n� f�lrebillenti fej�t, �s �gy n�z r�.

- Szeretn�d megv�ltoztatni az �letedet, nem?

Henry, egy ideig csendben maradt. Most mit v�laszoljon? V�gt�re is… itt �ll az �jszaka k�zep�n, egy kript�ban, halottak k�z�tt, �s egy elf�tyolozott n�vel besz�lget, aki azt �ll�tja, hogy megv�ltoztathatja a sors�t. Nem olyan bolond, hogy sz� n�lk�l elhiggye minden szav�t.

- Igen… Ez�rt is menn�k el, ha v�gre kiengedne…

- Henry… nem v�letlen�l h�vtalak ide… r�ad�sul nem engedhetem meg, hogy kil�pj innen, addig, am�g el nem v�geztem a feladatom, k�l�nben nem sok�ig �ln�l tov�bb. Nem szeretn�m, hogy meghalj…

Henryt kir�zta a hideg, �s mozdulatlanul b�multa az alakot.

- Nem sok�ig �ln�k…

- Ha innen kil�psz… marad p�r heted… tal�n n�h�ny h�napod… de nem t�bb, Henry. Ezt akarod?

- Maga meg�r�lt!

- Sokan mondt�k m�r ezt nekem, m�gis megv�ltozott a v�lem�ny�k, mikor fordult a kocka az �let�kben… �gy h�t nem veszem fel a s�rt�st, b�r f�j, hogy nem b�zol bennem.

- Hogyan is b�zhatn�k mag�ban? Ideh�v, r�ad�sul egy r�m�lomban k�ldi el a megh�v�t, a halott feles�gemmel a f�szerepben! – emelte meg a hangj�t.

- Ha tudtam volna, hogy m�sk�pp is elj�ssz, azzal pr�b�lkoztam volna…

- Nem �rdekel…

- Gyere ide! – parancsolt r� a n�, �s kiny�jtotta egyik h�feh�r kez�t. A f�rfi keresztbefonta karjait, majd a f�ldet kezdte el b�mulni. Nem fog engedelmeskedni!

- R�g kihalt bel�led a rem�ny… - sz�lalt meg ism�t a n�, alig hallhat�an, azt�n csend lett… s�ri csend…

Henry nem b�rta tov�bb, felpillantott.

Szemei elkerekedtek, mikor l�tta, hogy a n� a f�tyol sz�l�hez ny�l, amivel egy halott volt letakarva. Lassan felemelte, majd leh�zta r�la.

- M�gis… m�gis mit…

- Hat h�napot adok nektek, Henry… ha te megv�ltozol… � pedig �jra f�nyk�nt fogja beragyogni egy f�rfi sz�v�t, t�bb� nem fogtok szenvedni…

- Micsoda? – lehelte a f�rfi, �s k�zelebb l�pett egyet.

A l�ny, mint aki nem is hallotta meg a m�sik k�rd�s�t, folytatta.

- Ha hat h�nap eltelt�vel, semmi sem v�ltozik… � v�gleg meghal, te pedig �jra folytathatod az eddigi �letedet, ami nem lesz t�ls�gosan hossz�.

- Mi a francr�l besz�l? – emelte meg a hangj�t, rem�nykedve abban, hogy most tal�n v�laszolni is fog a k�rd�s�re.

A n� r�emelte tekintet�t, �s sok�ig, csak csendben f�rk�szte az arc�t.

- Az es�lyr�l – mondta, �s megemelte egyik kez�t. Kiny�jtotta ujjait, tenyer�n pedig k�t aranygy�r� csillant meg.

Henry zavartan felnevetett, �s h�tr�lt.

- Nem… ezt m�r nem… - r�zta a fej�t, �s az ajt�nak simult.

- Gyere vissza!

- Maga nem norm�lis! Azt akarja, hogy elvegyek, egy halottat? – ki�ltott r�.

- Nem halott… nem az.

- Nem veszek el, m�g egy olyan n�t, aki �ngyilkos lett! – jelentette ki.

- �s m�g te veted meg azokat, akik a pletyka szerint �t�lnek meg m�sokat?

Henry csendben maradt, �s csak figyelte a m�sikat. Ez biztosan csak �lom. M�g biztos, hogy nem �bredt fel!

- Gyere ide Henry, �s megmutatom az igazs�got! Senki nem tudja mi t�rt�nt igaz�b�l, csak � – mutatott r� a l�nyra – �s az, aki ezt tette vele!

Nem tudja mi�rt, de t�bb percnyi �lldog�l�s ut�n, elindult a k�asztal fel�, ahol a n� is �llt. Szem�t a l�ny arc�n tartotta, aki mozdulatlanul fek�dt az asztalon. Sz�rke ruha volt rajta, haj�t szorosan h�tra fogt�k. Meglep�en hossz� szempill�i voltak…

- Hajolj k�zelebb – mondta a n�. Henry nyelt egyet, majd �gy tett, ahogy mondt�k. A l�ny k�t keze k�z� fogta arc�t, �s m�g lentebb h�zta a fej�t, eg�szen mag�hoz. � megemelkedett, �s egy cs�kot nyomott a f�rfi homlok�ra, aki el�tt elhom�lyosult minden, �s megr�zk�dott az �t�shez hasonl� �rz�st�l, ami v�gigsz�guldott test�n…

… Egy szob�ban tal�lta mag�t. A helyis�g apr� volt, csup�n k�t ablak engedte be a f�nyt. Az ablakokkal szemben, egy ajt� volt, becsukva. Az egyik sarokban, egy kisebb f�s�lk�d� asztal �llt, el�tte egy karcs� sz�k. A m�sik oldalon pedig hatalmas t�k�r foglalta el majdnem a f�l falat.

Az ajt� fel� kapta a fej�t, mikor az kiny�lt, �s egy n� sietett be rajta. Gyorsan becsukta maga ut�n, majd h�t�t nekivetette. Szapor�n l�legzett, arc�t az egyik kez�be temette.

H�feh�r, egy m�ter hossz� usz�lyos ruha volt rajta. A feh�r szat�n, f�nyesen simult alakj�hoz, eg�szen der�kig. Onnan pedig hatalmas anyagtengerk�nt tereb�lyesedett a f�ldig. V�llait semmi sem takarta, a ruha ujja kicsit buggyos volt, amit egy szalaggal k�t�ttek el. Feh�r, csipkekeszty�t viselt, haj�t egyszer� kontyba csavart�k, h�tul a tark�j�n�l, �s egy �ttetsz� f�tyol ter�tette be h�t�t, eg�szen a derek�ig. Semmilyen �kszert nem viselt, m�g sminket is alig.

�jra lenyomt�k a kilincset a t�loldalr�l, a l�ny pedig ijedten l�pett a szoba k�zep�re. Egy f�rfi s�t�lt be, majd r�gt�n becsukta maga ut�n az ajt�t, a kulcsot meg elford�totta a z�rban. F�l fejjel volt magasabb a l�nyn�l. Haj�t, a mostani divat szerint, r�vidre ny�rta, de nem viselt bajuszt, vagy szak�llt. M�retre szabott, eleg�ns �lt�ny�ben fesz�tett, sehol egy r�nc nem t�nt fel. P�khendi modor�t csak az, az �rd�gi mosoly t�rte meg, ami az arc�n h�z�dott.

- Most m�r csak kettesben, sz�ps�gem… - sz�lalt meg, kicsit rekedtes hangj�n.

A l�ny csendben maradt, nem v�laszolt. H�tr�lt, m�g a falba nem �tk�z�tt.

- Mindened az eny�m… csak k�r, hogy te nem lehetsz… - folytatta a f�rfi, �s lassan k�zel�tett hozz�.

- Mit akar ezzel mondani? – lehelte a l�ny, �s m�r l�tszott rajta, hogy nem kell sok ahhoz, hogy el�juljon…

- Csak a vagyonod kellett, �desem… csak p�nzre volt sz�ks�gem. Nem akarok a nyakamba egy feles�get is…

- De… �n…

- Marie la Valois, miut�n megtartott�k az esk�v�t, �s hozz� ment egy vadidegen f�rfihoz, sajn�latos m�don, �ngyilkos lett, mert nem b�rta a nyom�st, �s a sz�ve m�r m�s�rt dobogott… milyen tragikus… - suttogta a f�rfi, �s k�zvetlen a l�ny el� �llt.

Marie r�m�lten figyelte a f�rfit. Ajkai remegtek, alig kapott leveg�t, teljesen els�padt.

- K�rem… �n… elmegyek, ha gondolja… nem fogok itt maradni… �n… k�rem… - ny�gte elakad� hanggal, megr�ndult, �s arc�n lecsordult egy k�nnycsepp, mikor a f�rfi meg�rintette a nyak�t.

- Adj egy b�cs�cs�kot, a f�rjednek…

A f�rfi mag�hoz h�zta a l�ny fej�t, majd sz�j�t a m�sik�ra szor�totta. Marie szorosan �sszeszor�totta szemeit, �s hangtalanul s�rt tov�bb.

Henry l�tta, ahogy a f�rfi h�trany�l, a zak�ja al�, �s kih�z egy hossz�k�s cs�v� pisztolyt. Torka kisz�radt, el�nt�tte a p�nik. Odarohant volna hozz�juk, de tudta, hogy �gysem l�tn�k, hallan�k, �s �rezn�k…

A f�rfi, a l�ny has�nak szegezte a fegyvert, majd megh�zta a ravaszt.

Marie szemei kipattantak, arc�t eltorz�totta a f�jdalom. Henryben m�g a leveg� is benn akadt, elh�lve n�zte, ahogy a v�r�s folt, egyre jobban terjed sz�t a h�feh�r ruh�n.

A f�rfi elengedte a l�nyt, aki �lettelen�l esett a f�ldre. A m�sik lehajolt, majd egyik kez�be helyezte a fegyvert, mintha saj�t mag�t l�tte volna le.

Visszaegyenesedett, majd az ajt�hoz rohant.

Henry m�g t�volr�l hallotta, ahogy seg�ts�g�rt ki�lt, �s azt ord�tja, hogy Marie kiontotta a saj�t �let�t, de m�r nem figyelt r�. Helyette csak a l�ny arc�t n�zte, ami m�g k�nnyt�l nedvesen csillogott a besz�r�d� Nap sugaraiban…

Zih�lt, mikor „visszat�rt”. �rtetlen�l n�zett k�rbe, mint aki nem tudja, hogyan ker�lt megint ide.

Len�zett az el�tte fekv� n�re. Nem hitte el, hogy halott… �gy n�zett ki, mint aki csak alszik. Olyan hihetetlen volt!

- Hol van az a f�rfi? – k�rdezte rekedten, majd a l�nyre pillantott.

- Peter? Az esk�v�h�z egy h�tre r�, egy k�rtyapartin, csal�s miatt p�rbajra h�vt�k, �s � j�tt ki vesztesk�nt. M�r nem fenyegethet titeket.

- Mi�rt besz�l t�bbes sz�mban? Nem mi… � �s �n!

A l�ny lassan megr�zta a fej�t, egyfajta belet�r�d�sk�ppen. Figyelm�t a l�ny fel� ford�totta. Megfogta egyik kez�t, ami �lettel telt meg ott, ahol k�zvetlen�l �rintkezett a l�ny b�r�vel.

- Most, hogy m�r tudod, mi�rt fekszik itt holtan… hajland� vagy beleegyezni?

- Nem is ismerem…

- Mert Mariont ismerted, igaz?

Henry v�laszra nyitotta sz�j�t, de meggondolta mag�t, �s ink�bb visszakozott.

- Ez k�sz �r�let… - motyogta maga el�.

A n� ism�t fel� ny�jtotta azt a kez�t, amikben a gy�r�k pihentek. A f�rfi �sszeszorult gyomorral n�zte a k�t apr� �kszer tompa csillog�s�t.

Biztosan nem �tver�s, mert… t�ls�gosan f�lelmetes volt ahhoz, hogy egy egyszer� ember, vagy v�mp�r, ilyet megtegyen. Megmutatta egy n� eml�k�t, �lmot k�ld�tt r� a halott feles�g�vel… �s �letet tud lehelni egy testbe…

Ha elfogadja, kap egy es�lyt, az �jrakezd�sre. Ha nem, hat, vagy h�t h�nap m�lva meghal, ahogy a l�ny is. �szszer�, hogy az els� verzi� az, ami jobban hangzik. De mi van, ha elfogadja, �s az eg�szb�l, ism�t csak vesztesk�nt j�n ki? Ha nem tudja �gy „fel�leszteni” a l�nyt, hogy az ism�t �r�m�t lelje mindenben? Ha � maga, tov�bbra is, ugyanilyen marad, mint most? Nem egyszer� megv�ltozni… f�leg nem huszonhat �vesen… �s f�leg nem hat h�nap alatt.

Mit vesz�thet?

Most sem a legboldogabb v�mp�r a vil�gon… soha nem is volt az. Teh�t m�r csak jobbra fordulhat ez az eg�sz, nem? Ha viszont t�ved… akkor megk�m�li mag�t t�bb sz�z �vnyi szenved�st�l, ami m�g r� v�rna, vagy kevesebb… Csak j�l j�het ki ebb�l…

- Mi lesz, ha felismerik? Elv�gre, mindenki �gy tudja, meghalt… - k�rdezte v�g�l Henry, �s kivette az egyik gy�r�t a m�sik kez�b�l, �s forgatni kezdte ujjai k�z�tt.

- Azt hiszem, ideje lenne, visszat�rned oda, ahonnan j�tt�l… - mondta l�gy hangon a l�ny.

- Azt majd eld�nt�m �n… innen mindenesetre, elmegyek…

- Elmentek! – helyesb�tette a n�.

Henry elh�zta a sz�j�t, majd szemeit r�emelte a n�re.

- Mi lesz, ha � is… ha miattam… sz�val…

- Ne feledd, hogy �t is kirekesztette a t�rsadalom, csak az�rt mert m�s volt! A saj�t csal�dja is, Henry!

A f�rfi lassan b�lintott.

T�bb perces csend ut�n, ami Henrynek �r�knak t�nt, a n� a l�ny sz�ve f�l� helyezte kez�t.

Henry h�tr�lt, mikor a l�ny, hirtelen h�tradobta a fej�t, majd kit�tott sz�j�n �t, hatalmas leveg�t vett. Szemei tov�bbra is csukva maradtak, de kezei �k�lbe szorultak, �s minden v�gtagja, egyenk�nt mozdult meg. Halk ny�g�s hagyta el sz�j�t, megremegett, majd feje oldalra bicsaklott.

Henry m�g leveg�t is elfelejtett venni, �s csak n�zte az arc�t, ami ism�t mozdulatlan lett, de m�r sokkal t�bb �let volt benne. Arca halv�ny r�zsasz�n lett, szempill�i meg-megrebbentek n�ha, de nem nyitotta fel. Orrcimp�i megmozdultak, ak�rh�nyszor leveg�t vett, ajkai r�snyire nyitva voltak. Halk szuszog�sa megt�rte a terem fullaszt� csendj�t.

- Nincs m�g teljesen eszm�let�n�l… �s nem v�ltozott sem rajta, sem benne, semmi, ami�ta megl�tt�k. Olyan, mintha csak k�m�ban lett volna…

Henry csak sz�tlanul n�zte tov�bb a l�nyt, �s nem jutott esz�be semmi. De h�t az Isten�rt! �pp most n�zett v�gig egy n�t, aki felt�masztott egy halottat!

- Nem fog eml�kezni arra a f�rfira, aki ezt tette vele. Sem arra, hogy k�t �ve mi t�rt�nt. De azon k�v�l minden m�sra! Te pedig nem mondhatod el neki!

Henry csak b�logatott, �s k�zelebb ment, hogy bebizonyosodjon, t�nyleg igaz, amit l�t.

A n�, fel� ny�jtotta a m�sik gy�r�t is. � csak elvette, �s m�r szinte �ntudatlan mozdulatokkal, felh�zta az egyik gy�r�t a saj�t ujj�ra, a m�sikat pedig az egyik kez�be fogta, a m�sikba pedig a l�ny jobb kez�t.

Hitetlen�l megr�zta a fej�t, ahogy meg�rezte a v�r �raml�s�t a l�ny csukl�j�ban. Kellemesen meleg b�re, t�zk�nt �gette az � j�ghideg ujjait. V�g�l nyelt egyet, �s felh�zta a l�ny v�kony ujj�ra is a m�sik gy�r�t.

- Szent Sz�vets�g… - sz�lalt meg a n�. – melyet senki nem t�phet el. Vigy�zni fogsz r�, �vni fogod a bajt�l, �s az �rdekeit a saj�tod el� helyezed…

- �g�rem… - mondta halkan Henry, m�g mindig kez�ben tartva a l�ny�t.

- Becs�lni fogod, nem z�rk�zol el el�le… szeretni fogod a bajban.

Henry feln�zett r�.

- Tal�n.

A f�rfi nagy meglepet�s�re, a n� elkuncogta mag�t.

- Valahogy nem is sz�m�tottam m�sra t�led!

- �szre fogj�k venni, hogy elt�nt a test…

- Azt csak b�zd r�m… most menj… vidd el innen, min�l messzebbre… �s… a t�bbi m�r csak rajtatok m�lik.

Henry len�zett a l�nyra. Mikor ism�t megemelte fej�t, �sszer�ncolt szem�ld�kkel fordult meg.

A l�ny nem volt sehol.

Az ajt�, sarkig nyitva volt, az �g pedig m�r vil�gosodott.

Lassan felkel a Nap. Vissza kell t�rnie a h�zba, miel�tt m�g kivil�gosodik. Nem j�nne ki j�l a dologb�l, ha megl�tn�k a l�nnyal a karjaiban, akir�l k�ztudott, hogy k�t �ve halott…

S�hajtva egyet, a l�ny t�rdei, �s h�ta al� ny�lt, majd mellkas�hoz szor�totta, �s megemelte. Meglep�d�tt, hogy mennyire k�nny�, szinte meg sem �rezte a s�ly�t. M�g mindig megremegett, ahogy hallgatta a l�ny l�gz�s�t, �s �rezte mag�n, a m�sik sz�v�nek dobog�s�t…

Mibe ment bele?