|
6. rész
2012.01.28. 11:50
A másnap reggel viszonylag korán, és eléggé mozgalmasan indult. Mikor a nap megmutatta első sugarait a földön Naruto úgy döntött el kellene indulniuk. Odasétált Sakura mellé, hogy felébressze. Leguggolt mellé kezét pedig elindította a válla felé majd minden ok nélkül megállt a mozdulatban. Még ha tagadta volna is élvezte a földön fekvő gyönyörű lány látványát azt, hogy milyen nyugodtan, és békésen alszik. Úgy gondolta az nem bűn, ha pár perccel később indulnak, így hát leült az alvó szépség mellé s csak nézte őt. Nem bírta megállni s kezének megállt parancsolni, ami pár perccel később elindult s játszani kezdett a selymes rózsaszín tincsek között. Érintése vetekedett a bársonyéval, míg a belőle áradó illat leginkább a cseresznyevirágéra emlékeztette. De neki ez sem volt elég s ekkor megtörtént a baj. Ujjai a selymes hajkorona után annak tulajdonosának arcára tévedtek, és azt kezdték el akaratlanul simogatni. Szerencsétlenségére Sakura felébredt, és reflexszerűen egy tőrrel végigszántotta a férfi hófehér bőrét, annak bal csuklójánál. A belőle kiserkenő vörös vér szagára a férfi megremegett majd gyorsan beletörölte fekete dzsekijének oldalába.
- Te meg mi a francot képzelsz?! - Üldözési mánia mi? - Meg akarsz fojtani álmomban! - Micsoda egy gyáva alak vagy te. Ha valami bajod van, gyere intézzük el itt, és most - zúdította ébredése problémáit a nyugodt férfira, aki erre felsóhajtott majd fejét csóválta.
- Nem akartalak bántani, csak fel akartalak ébreszteni, mert már a nap is felkelt szóval indulni kéne. Már mindent előkészítettem az útra, és már csak rád vártam. De mivel olyan mélyen aludtál gondoltam megpróbállak óvatosan felkelteni, nehogy megijedj. De amint látom már megint rosszkor voltam rossz helyen.
- Nem vagyok egy ijedős fajta.
- Most már legalább ezzel is tisztában vagyok.
- És miért simogattad az arcom?
- Miért az jobb lett volna, ha hozok egy fadarabot, és addig verlek vele, amíg fel nem kelsz? - kérdezte ridegen.
- Oké… talán ezúttal kicsit túllőttem a célon.
- Kicsit? - Egy késsel alszol, és hadonászol vele álmodban. Át kéne értelmezned ezt a ki akar megölni kit kérdéssorozatot. Közveszélyes vagy rám nézve. Legközelebb mit csinálsz… elvágod a torkom?
- Oké, oké bocs. Remélem, ezzel le van tudva a bocsánat kérés. És most mutasd a kezed.
- A kezem? - Minek?
- Megvágtalak a késsel ezért ellátom a sérülést.
- Nem vágtál meg - bizonygatta a férfi.
- Naruto… a késem pengéje véres, látod? - mondta, míg odamutatta neki tőrje pengéjét melynek élén a vörös folyadék már száradni kezdett. - Szóval ne problémázz, és mutasd már!
- Tedd már el ezt az hülye bicskát… - kezdett bele a férfi, míg elkapta fejét. - Nincs szükségem ellátásra, mert nincs semmi bajom. Induljunk már! - mondta erősebben, míg felállt.
- De Naruto…
- Azt mondtam indulás! - nyomta meg erősen a mondatot, ami hatására Sakura arcából kifutott minden vér.
Összeszedte holmiját majd szép lassan elindult utána. Már az erdőt is lassan elhagyták, de még akkor sem szóltak egymáshoz. Naruto magabiztosan ment elől, míg Sakura földnek szegezett tekintettel követte s magában tűnődött az elmúlt nap eseményein, és azon, hogy mi lehet a férfi baja. Szép lassan kiértek egy tisztásra, amikor is a férfi hirtelen megállt s a lány hátulról nekiütközött.
- Mi lenne, ha nem állnál meg előttem ilyen hirtelen?
- Látod, az ott Valenwood - mondta, míg fejével előre bökött a már közelben lévő város felé.
- Igen? - Mi van vele?
- Mivel úgyis keresztül kell vágnunk rajta, jelezd most, ha tartani akarsz egy kis kitérőt.
Sakura elgondolkozó arckifejezést vágott majd néhány másodperc múlva megszólalt.
- Ami azt illeti… valóban szeretnék venni pár dolgot.
- Nagyszerű. Akkor induljunk - mondta majd nagy léptekkel ismét elindult
- Várj… ne siess már annyira.
- Mi van? - Talán nem vagy képes tartani velem az tempót? - kérdezte már a szokásos incselkedő hangnemben, ami hatására Sakura hátán a hideg futkorászott.
- Hogy én? - Most szórakozol velem? - Akármikor legyőznélek akármiben.
- Hmm… fogadni is mersz rá? - kérdezte, míg hátranézett s felvonta szemöldökét.
- Akár… - mondta, míg vállat vont. - Mi a tét?
- „Hehh… mit találjak ki, hogy lehűtsem egy kicsit… várjunk csak. Megvan.”
- Na, kitalálod végre? - Mindjárt elérünk a városba.
- Megvan - mondta egy széles vigyorral arcán a szőke.
- Akkor kinyögöd végre, vagy várjak, amíg lemegy a nap?
- Egy csókot, és ha megkapom még egy italt is fizetek neked - mondta hirtelen majd mélyen a lány szemébe nézett.
- Micsoda? - ráncolta össze homlokát Sakura.
- Te akartál fogadni hát legyen. Ha előbb érek a városba, mint te jutalmul egy csókot kérek.
Sakura elgondolkozott majd pár pillanat múlva lágyan elmosolyodott s azt mondta…
- Rendben… De ha én nyerek, akkor válaszolsz minden egyes kérdésemre, amit felteszek, akármi legyen is az.
- Ez így nem fair.
- Miért? - Mióta hiszed azt, hogy te írod a szabályokat?
- Na jó. Legyen akkor, egy csók egy válasz - mondta szenvtelen hangon.
- Smuci!
- Te kezdted…
- Indulhatnánk már végre?
- Naná - mondta egy féloldalas vigyorral.
- A városkapuban majd találkozunk veszteském.
- Ne csak a szád járjon. Indulás! - kiáltotta a férfi, majd mindketten elkezdtek szaladni, de úgy mint akit ágyúból lőttek ki.
A város bejárata már nem lehetett messze, közel két kilométer, és célba értek. Előbb le kellett érniük az tisztás végén lévő kis dombról, de ők csak szaladtak és szaladtak tovább egyre közelebb érve mit sem törődve azzal, hogy lábuk alól hamarosan elfogy a talaj.
- „Úgy tűnik nem az a fajta, aki beletörődik a vereségbe. De angyali energiát használni ellenem nem túlzás egy kicsit?" - morogta magában Naruto mosolyogva, miközben a rózsaszín hajút üldözte.
- „Miért nem tudom lerázni? - Pedig még…" - értetlenkedett Sakura, amikor hirtelen két erős kar fonódott a derekára.
Ennek köszönhetően elvesztette egyensúlyát, és a férfival együtt elkezdtek gurulni lefele a dombról. Mikor vége lett a végtelennek tűnő körforgásnak Sakura került alulra Naruto pedig felette térdelve állt meg. Két kezével a másik feje mellett támaszkodott, míg mindketten igencsak szaporán vették a levegőt.
- Állj! - kiáltotta hirtelen a lány.
- Ne félj tőlem…
- Akkor ne tornyosulj így fölém!
- Még senkit nem kellett ennyit hajkurásznom - vigyorogta elégedetten.
- Örülök neki, de a versenynek még nincs vége. Szóval mássz le rólam!
- A verseny innentől el van döntve, és most… a jutalmamat - mondta, míg egyre közelebb hajolt hozzá.
- Engedj el. Különben…
- Mit kapok érte?
- Egy kést a szívedbe - jelentette ki a lány, míg valami éles csikorgás ütötte meg a férfi fülét. - Nem ebben állapodtunk meg.
- Igazad van - mondta a szőke, míg felsóhajtott majd egyre közelebb hajolt felé. - Én tartom magam a szabályaimhoz… remélem te is - súgta a lány fülébe, aki libabőrös lett a hideg lehelet miatt. - A városkapuban majd találkozunk… addig is készülj fel lelkileg az élményre - mondta, míg egy szempillantás alatt lemászott róla s elkezdett szaladni.
- „Szabályok mi? - Ez már rám nézve sem fair.” - sóhajtott fel majd szép lassan elkezdett sétálni.
Közel fél óra alatt ő is sikeresen befutott a képzeletbeli célba ahol már várta őt a férfi széles vigyorral arcán.
- Na? - vonta fel szemöldökét a szőke. - Csak tán nem kifulladtál - nézett rá szánakozva, míg legbelül azon küszködött nehogy elnevesse magát, hogy ilyen könnyen legyőzött egy kegyvesztettet.
- Először iszunk, majd aztán a jutalmad.
Azzal nyakukba vették a város, és beültek a lány által ajánlott bárba, aminek a neve Drunken Dragon volt. Leültek egy asztalhoz majd férfi kért maguknak egy korsó sört, és egy hosszú kávét mivel Sakura kijelentette, hogy nem hajlandó meginni semmi olyat, ami tartalmaz akár egy kevés alkoholt is. Mikor megitták a lány felállt majd odasétált a pultoshoz ahonnan egy fekete kendővel tért vissza, amivel bekötötte a férfi szemét.
- Mire készülsz? - kérdezte higgadtan, míg legbelül már alig várta, hogy a lány ajkaira vethesse magát.
- Hamarosan megtudod - mondta egy gonosz vigyorral, míg bekötötte a férfi szemét majd halkan hátrált néhány métert s odament az egyik pincérnőhöz. A kocsmában ülő emberek kíváncsiságát felkeltette az eset így a figyelem egyből rájuk terelődött. Sakura a nő füléhez hajolt, súgott neki valamit, amire az elmosolyodott majd bólintott egyet.
- Itt a jutalmad… Remélem, élvezni fogod, mert több ilyen nem lesz…
A férfi elégedett mosolyra húzta száját mikor lágy simogatást érzett arcát majd egy gyors csókot a száján. De neki ez nem volt elég. Elkapta a derekát, az ölébe rántotta majd mélyen belecsókolt a meglepődött nő szájába.
- Narutoo… egy csókról volt szó - hangzott egy ismerős hang háta mögül, amelynek tulajdonosa meglepően elnyújtotta a mondatot.
A férfi ekkor abbahagyta tevékenységét mire a nő kioldozta a kendőt. Naruto szemei döbbenten tágultak ki az ölében ülő ismeretlen, nem éppen világszép nő miatt.
- Mi van Miya? - Új hódolóra tettél szert? - kiabálta egy férfi a tömegből.
- Még az is meglehet - mondta a nő mosolyogva pár sóhajjal.
A férfi ekkor letette az öléből, megtörölte száját majd kiviharzott a kocsmából.
- Ez jó volt Sakura, köszönöm. De mire fel ez a hatalmas szívatási hangulat.
- Viccelsz? - Láttad azt a halálra vált ábrázatot? - mondta mosolyogva. - Plusz… ő is ezt csinálja, és most itt volt az idő, hogy viszonozzam a kedvességét.
- Egy csókban fogadtatok?
- Igen. Csak ő nem tudta, hogy tőlem ezzel lehetetlent kért. Jut eszembe Miya…
- Mi az? - kérdezte a még mindig nevetve a nő.
- Nathaniel a városban van?
- Ohh igen… a minap láttam is. Furcsa, ugyanis felőled kérdezett.
- Köszönöm. Egyébként… kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Milyen volt a… csókja?
- Annyira jó volt, hogy beleszédültem… - mosolygott a nő, míg egyik ujjával ajkához ért amin Sakura is elmosolyodott. - Annyira jó illata van, hogy egyszerűen megőrülök tőle.
- Igen?
- Gyakrabban kéne erre járnotok.
- Lehet, de én most megyek. Vigyázz magadra.
- Meglesz. Aztán csak óvatosan, nehogy visszakapd.
- Engem nem kell félteni. És legközelebb is majd hozzád küldöm - mondta mosolyogva, majd elhagyta a helységet.
Mikor körülnézett sehol sem látta a férfit, aki úgy eltűnt mint akit a föld nyelt el. Már éppen kezdett örülni amikor…
- Ez meg mire volt jó? - kérdezte egy sötét alak a kocsma falának támaszkodva.
- „A francba…” - szitkozódott a lány majd elindult felé. - Mi az? - Csak tán nem elégedetlenek vagyunk? - kérdezte incselkedve.
- Átvertél! - förmedt rá.
- Én? - Nem, dehogy - válaszolta majd elindult.
- Nem így egyeztünk meg - kapott a keze után majd visszahúzta az árnyékba s a falhoz szorította.
- Engedj el! - nyögte mikor a férfi alkarját a torkához szorította, tekintetével pedig rabul ejtette.
Egyszerűen megbénult. A védelmi mechanizmusa cserbenhagyta… rettegett a férfitól. A belőle áradó harag jobban fojtogatta, mint ő maga s hirtelen remegni kezdett.
- Mondj egy jó okot, hogy itt, és most ne öljelek meg! - mondta, míg vészesen közel hajolt hozzá.
- Nem jut eszembe semmi - nyögte elhaló hangon majd hirtelen kapcsolt, lehunyta szemeit s mély erőt vett magán.
- Nagy hiba - mondta miközben elengedte, és elrántotta fejét, majd egy halk káromkodás közepette tekintetét a földnek szegezte mintha csak most mérte volna fel cselekedetének súlyát.
- Naruto! - szólt a lány majd mikor a férfi ránézett akkora ütés érte tökéletes arcát, hogy a szemközti falban kötött ki s még a vakolatot is leszedte a tégláról.
- Te szemét meg akarsz ölni? - Tudod, kit fojtogass! - mondta, míg nyakát fájlalta. - Kész… vége… hagyj békén.
A férfi egy hangos roppanás kíséretében visszarakta helyére kiugrott állkapcsát majd kiköpte a szájában felgyülemlett vért.
- Innentől kezdve egyedül megyek tovább - mondta a rózsaszín hajú, míg elindult, de ekkor egy erős kéz ismét megállította.
- Kérlek, maradj… nem tudom mi ütött belém.
- Én tudom, és nem… tudsz… érdekelni… - mondta, de egyszerűen a férfi keze odaszögezte a betonhoz, meg sem bírt mozdulni.
- Nem akartalak bántani, Sakura. Higgy nekem!
- Akkor mire volt jó ez a falhoz szorítalak és meg akarlak ölni lendület?
- Véletlen volt.
- Egy nap kettő, ne már. Tudod, kivel szórakozz!
- Sajnálom… most jó?
- Nem! - Meg különben is... mióta dobálózunk ilyen kifejezésekkel? - Állíts már magadon!
- Akkor meg mire volt jó ez az egész?
- Micsoda?
- Miért rendeztél bent jelenetet?
- Nem értem mit rinyálsz. Egy csókot akartál.
- Igen. De…
- De azt nem kötötted ki, hogy tőlem… - folytatta majd kitépte magát a férfi szorításából, és egy elégedett vigyorral arcán elindult előre.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
