42. r�sz

  2012.01.31. 21:52

 

42. Fejezet

 

 

A teremben nyomaszt�v� v�lt a csend. M�gsem �rz�kelte, csak el�re tudott figyelni, pontosabban arra a f�rfira, aki most a kez�t szorongatta… k�ts�gbeesetten!

K�k szemeiben – amelyek szinte megk�l�nb�zhetetlen�l hasonl�tottak az �v�ire – hat�rtalan f�jdalom csillogott. Mi�rt? �s… honnan tudja, hogy ez is az � neve?

- Ez… ez a m�sodik nevem… az… az �desany�m ut�n… - sz�lalt meg alig hallhat�an. Gyomra di�nyira sz�k�lt, tork�ban elviselhetetlen gomb�c n�tt, alig kapott leveg�t.

Jack keze elengedte az �v�t �s leejtette maga mell�.

- Az �desany�d ut�n… - ism�telte meg rekedten.

Elizabeth agg�dva figyelte, ahogy h�tr�l n�h�ny l�p�st. G�rcs�sen haj�ba t�rt, nem �rdekelte, hogy teljesen sz�tzil�lja �sszefogott tincseit. Folyamatosan r�zta a fej�t, maga el� meredve. Egy pillanatra m�g visszan�zett r�, arca f�jdalmas grimaszba torzult.

- Eln�z�st… - motyogta, �s elindult. Meg�ll�thatatlanul t�rt utat mag�nak a n�m�n �ll�k k�z�tt �s egyenesen az ajt�hoz menek�lt. Beth sz�ve szapor�bban kezdett verni, mikor megl�tott egy arany med�lt a f�rfi nyak�ban, miel�tt elt�nt volna az ajt� m�g�tt. Pontosan ugyanolyan volt, mint amit � is hordott…

Gondolkod�s n�lk�l indult el � is.

- Beth! – fogta meg Rhys a karj�t, de � egy mozdulattal kiszabad�totta mag�t a fogs�gb�l �s ment tov�bb. Ki�rt a folyos�ra. M�g l�thatta, ahogy Jack befordul egy ajt�n.

Ismeri az �desanyj�t! Ismeri! Ebben olyan biztos volt, mint abban, hogy itt �ll a szigeten. �s b�rmibe is ker�l, � kider�ti! Ki fogja der�teni!

 

 

 

Jack �gy �rezte mag�t, mintha fuldokolna, t�bb m�ter m�lyen, r�ad�sul valami h�zn� is lefel�!

L�bai �gy remegtek, mint amikor el�sz�r t�madta meg egy keresked� haj�j�t.

Felpillantott.

A kandall� felett egy olajfestm�ny f�gg�tt… A n� �jfekete tincseit kontyba t�zte fel, s�t�tbarna szemei, szerelmet �s odaad�st �g�rtek. Sz�ja titokzatos mosolyra g�rb�lt.

Katherine…

Az eml�kek f�jdalmas hull�mokban t�rtek r�, szinte agyonnyomva �t. Fel�ledt benne minden �rz�s, a vesztes�g s�lya �s az elfojtott v�gyak, melyeket eddig sikeresen legy�z�tt… Istenem, b�rmit megtenne az�rt, hogy visszakaphassa! Hogy �jra a karjaiba z�rja! Hogy hallhassa a hangj�t, �rezhesse a j�zminhoz hasonl� illat�t, b�r�nek meleg�t… H�rom teljes �vig kereste… h�rom �tkozott �vig! Ez id� alatt egyre ink�bb t�nkre ment lelkileg! A v�g�re m�r direkt kereste a bajt, nem �rdekelte, hogy milyen �llapotban van a haj� vagy a leg�nys�g, sz�nd�kosan t�madott, ak�rmilyen haj�r�l legyen sz�. Azt�n Anne nem engedte, hogy t�bbet haj�ra sz�lljon… nem mintha olyan �llapotban lett volna.

Nem tudja, hogy mennyi id� telhetett el, mire nagyj�b�l fel�p�lt abb�l az �llapotb�l, amibe ker�lt… Eg�sz nap egy s�t�t szob�ban kuporgott, senkihez nem volt hajland� hozz� sz�lni. K�s�bb Rhys volt az, aki kiemelte ebb�l a s�t�t g�d�rb�l, de ez mit sem v�ltoztat a t�nyeken. Mag�t hib�ztatta. Biztos volt benne, hogy mondott valami olyasmit, amivel megb�nthatta. �s ez�rt ment el. Ink�bb elment, minthogy mellette maradjon…

�s most, hogy megjelent ez a l�ny… ugyanazokkal a von�sokkal, hanggal… az apr� rezd�l�sei is �t id�zik fel benne… csak a szeme… csak a szeme olyan, mint az �v�…

Istenem, van egy l�nya! Ezzel pedig mindenre v�laszt kapott, ami valaha megv�laszolatlan k�rd�s volt! Katherine az utols� hetekben �lland�an a csal�d fel�l k�rdezgette. Hogy mi�rt nem �llapodik meg, mi�rt kel mindig �tra, hiszen ezzel az �let�t kock�ztatja. Mi�rt nem v�llalnak gyereket?

� pedig mindig azzal v�laszolt, hogy nem b�rn� elviselni a bez�rts�got… gyereket meg azt�n v�gk�pp nem. Mert tudta, hogy nem lenne j� apa…

Mindent elrontott! Mindent! � kergette el maga mell�l, mert nem b�rt er�t venni mag�n, hogy ott hagyja a bolyong� �letet!

Pillant�s�t elszak�totta a festm�nyen mosolyg� n��t�l �s az ablakhoz l�pett. R�t�maszkodott a p�rk�nyra, homlok�t a hideg �vegnek nyomta…

M�g mindig tiszt�n eml�kezett az els� tal�lkoz�sukra. Tizenhat �v ut�n is…

Wareham-ben tartotta Lord Noell a b�lt. �jf�lkor akarta bejelenteni l�nya eljegyz�s�t, amir�l Katherine semmit sem tudott akkor.

� �s a leg�nys�gb�l n�h�ny f�rfi, sz�rakoz�sb�l besurrantak a rendezv�nyre. Mivel maga is nemesi felmen�kkel b�szk�lkedhet, tudta, hogy kell megjelenni egy ilyen esem�nyen. Az els� percben, ahogy bel�pett �szrevette �t. Annyira kit�nt a t�megb�l! Nem csak a t�k�letes test�vel, vagy a mesterk�z �ltal k�sz�tett ruh�ja, frizur�ja miatt… a szemei voltak azok, ami�rt m�s volt, mint a t�bbiek. Legink�bb egy vadmacsk�hoz hasonl�tott. Egy vadmacsk�hoz, akit bez�rtak. Egy�ltal�n nem illett oda. Arckifejez�s�b�l �s tart�s�b�l �t�lve, nagyon unhatta m�r a n�i vend�gek �res csacsog�s�t, �s az �lland�, rosszindulat� pletyk�k �radat�t.

�js�t�t szemeivel j�tszadozva m�rte v�gig, valah�nyszor k�zelebb �s k�zelebb ment hozz�.

Amikor el�sz�r k�rte fel t�ncolni, tiltakoz�s n�lk�l kez�be adta az �v�t. Pedig nagyon j�l tudta, hogy nincs rajta a vend�glist�n.

Mindig az a furcsa v�gy s�p�rt v�gig rajta, ak�rmikor a szem�be n�zett, hogy kell neki! Lelkest�l, testest�l! Pedig � nem volt az a k�nnyen szerelembe es� fajta! Im�dta a n�ket, de h�t ki nem? �m ez egy�ltal�n nem jelentette azt, hogy szerette is �ket… ezt a n�t viszont…

A zene v�get �rt, neki pedig musz�j volt elengednie…

Hogy azt�n minden m�sodik t�ncot �jra vele j�rja. Sejtette, hogy egyre nagyobb felt�n�st keltenek, de valahogy nem �rdekelte. Egyik�ket sem! K�nnyed�n megosztott�k egym�ssal m�g a legf�ltettebb titkaikat is, mintha m�r t�bb �ve ismern�k egym�st… Nevetve sz�rakoztatt�k a m�sikat, �s mindkett�j�knek ugyanaz lobogott a szem�kben: „Akarlak!”

Az �jf�l lassan el�rkezett, mint valami t�nd�rmes�ben. A t�ncosok mind meg�lltak, �s a kisebb emelv�ny fel� fordultak, ahova Katherine apja l�pett. Mellette egy v�r�s haj�, szepl�s f�rfi �llt, bamb�n el�re meredve. M�g mindig eml�kezett arra, milyen k�ts�gbeesetten ragadta meg a l�ny a kez�t, mikor az apja bejelentette, hogy eljegyezte azzal a v�r�s f�rfival. Hogy milyen ijedt volt a tekintete… Abban a pillanatban eld�nt�tte… r�j�tt, hogy mit kell tennie.

- Gyere velem!

Katherine zih�lva meredt az �vegajt�ra, ami nyitva �llt. Kint �lltak a kertben, telihold volt.

- Eljegyeztek! – v�laszolt remeg� hangon.

- �s ez t�ged boldogg� tesz?

Katherine feln�zett r�, majd k�nnyt�l csillog� szemekkel megr�zta a fej�t.

- Nem…

- Akkor tarts velem!

Szinte l�tta maga el�tt a jelenetet, ahogy kiny�jtja a l�ny fel� a kez�t, Katherine pedig egy nagy s�haj k�s�ret�ben elfogadja…

Szerette �t… tiszta sz�v�b�l… t�bb �ven �t… �s az idi�ta kijelent�sei miatt m�gis � maga �ld�zte el… Mi a francot tett?

B�rmit megadott volna az�rt, hogy visszaforgassa az id� kerek�t, hogy mindent �jra kezdjen. Persze megint mag�val hozta volna, de mindent m�sk�pp csin�lna… De nincs meg hozz� a hatalma… ez�rt kell b�nh�dnie…

- Maga ismerte az any�mat? – sz�lalt meg egy halk hang a h�ta m�g�l, visszaz�kkentve �t a val�s�gba.

Hogy ismerte-e? Jobban, mint b�rki m�s ezen a f�ld�n… jobban, mint a l�nya… az � l�nya…

Megfordult, majd Elizabeth szemeibe n�zett.

- Igen… - b�lintott.

L�tta a l�nyon, ahogy megremeg az ajka, szemei felcsillantak… Ahelyett, hogy k�rd�s �z�nnel �rasztotta volna el, megemelte mindk�t kez�t, s a nyaka m�g� ny�lt. Egy ideig �gy maradt, majd mikor ism�t feln�zett, egy l�ncot tartott a kez�ben. Egy v�kony aranyl�ncot, amin egy – szint�n aranyb�l k�sz�lt – med�l l�gott.

Jack a saj�tj�hoz emelte ujjait, s tenyer�be z�rta azt. Tudta, hogy a l�ny med�lj�ban is ugyanaz a miniat�ra van, mint az �v�ben. Hiszen csak k�t p�ld�nyt csin�ltatott…

- Az �desany�m… sohasem besz�lt az ap�mr�l… - remegett meg a hangja. – Maga esetleg tudja, hogy mi�rt?

Jack csendben maradt. Ez a mondat nagyon f�jt neki. Mi�rt nem eml�tette meg a k�z�s gyermek�knek soha, hogy � kicsoda? Hogy egy�ltal�n �l? Ennyire meggy�l�lte volna?

N�m�n megr�zta a fej�t.

Beth k�zelebb l�pett egyet.

- Kisl�nykoromban mindig azt k�pzeltem, hogy egy nap majd elj�n egy f�rfi… az ap�m… aki kiemel majd minket a nyomorb�l… �n szerint mi�rt nem j�tt?

Jack ism�t megr�zta a fej�t.

- Tal�n, mert nem tudta, hol van az �desany�d… b�rhol kereste, b�rmeddig… nem tal�lta. Tal�n any�d sem szerette volna, hogy r�tal�ljon.

Beth r�meredt. M�g k�zelebb l�pett.

- �s ez a f�rfi… szerette az any�mat? – k�rdezte alig hallhat�an.

Jack �k�lbe szor�totta kezeit, �llkapcs�t megfesz�tette. Szemeit a f�ldre szegezte. – Eg�szen biztosan… hal�losan szerette…

Csend.

Egy v�gtelennek t�n� pillanatig azt hitte, hogy a l�ny elment. Ugyan�gy, ak�rcsak az anyja. Csendben, sz� n�lk�l, nem hagyva semmi �zenetet. Azt�n m�gis hallott valamit. Szipog�st?

Lepillantott Beth-re. Fej�t lehajtotta, egyik kez�t, melyben a l�ncot szorongatta, sz�ja el� emelte, hogy megpr�b�lja visszatartani a s�r�st. K�nnyei, apr� gy�m�ntokk�nt peregtek le h�feh�r b�r�n.

- Maga az ap�m? – ny�gte ki v�g�l k�t leveg� v�tel k�z�tt. Nem n�zett r�, m�g csak nem is adta jel�t annak, hogy a k�zelj�v�ben szeretne feln�zni r�.

Jack a l�ny arc�hoz emelte kez�t, �s k�t ujja k�z� fogva egy rakonc�tlan tincset, a f�le m�g� sim�totta.

- Tudom, hogy hib�ztam – csuklott el a hangja. – �s nem hozok fel ments�get a tettemre, azon k�v�l, hogy szerettem… de esk�sz�m, hogy nem tudtam r�lad semmit… - suttogta megt�rten.

Beth feln�zett r�, als� ajk�t fogai k�z� harapta. Jack pedig nem b�rta tov�bb, mag�hoz h�zta �s szorosan �t�lelte. A l�ny karjai szoros ind�kk�nt tekert�k �t a derek�t, ujjaival a zak�j�nak h�tulj�ba kapaszkodott �s most m�r meg sem pr�b�lta elfojtani zokog�s�t. �ll�t a l�ny fej�re t�masztotta, �s nagyot s�hajtott. Gy�ng�den sim�tott v�gig a h�t�n, vigasztal�n.

- Mi�rt… nem tal�lkoztunk, ha… hamarabb? Akkor… akkor tal�n m�g… ma is… �lne… - h�pp�gte a f�rfi mellkas�ba, mik�zben �gy szor�totta a zak�j�t, mintha b�rmelyik percben elt�nhetne.

- Ha tudtam volna, hogy merre vagytok, hidd el, eg�szen biztosan seg�tettem volna… hidd el…

Elizabeth csak b�logatott.

- Szeretn�k… szeretn�k mindent megtudni… - sz�lalt meg, mikor nagyj�b�l m�r megnyugodott. L�gz�se m�g akadozott, szemei �gy �gtek, mintha b�rmelyik pillanatban l�ngra kaphatn�nak. Kezei �s t�rdei remegtek, ugyanakkor az volt az �rz�se, hogy v�gre tudja mag�r�l, hogy kicsoda. Nem csak egy k�sza sz�l az �let h�mzett abrosz�n.

- Este mindent elmondok… de ut�na te is elmondasz mindent… �szint�n!

Beth egy pillanatra beleremegett a gondolatba. Mindent. Vajon mit fog sz�lni az apja a „Harper-r�szhez”? Meg fogja vetni, mindaz�rt, ami t�rt�nt vele?

Rhys sem n�zett r� undorodva, mikor megtudta az �lett�rt�nete nagyobb r�sz�t…

„persze, az�rt is mondta, hogy nem kellesz neki!”

Nem, Rhys �rthet�en a tudom�s�ra hozta, hogy nem k�v�n t�bbet r�szt venni az �let�ben. �s ezt el kell fogadnia. �gy vagy �gy. Megtal�lta az apj�t. Van ki�rt �lnie. Kell-e enn�l t�bb?

Fels�hajtott.

Nem. Nem kell t�bb.

De helyettes�theti-e az apja egy olyan f�rfi szerelm�t, akit soha az �letben nem kaphat meg?