43. r�sz

  2012.01.31. 21:54

43. Fejezet

 

 

A hold v�kony cikke h�siesen vil�g�totta meg az �jszakai, csendes t�jat. A tenger megnyugtat�an z�gott m�ly, dallamos hangj�n. A f�ldig �r�, f�tyolszer� f�gg�ny�ket langyos szell� lebbentette fel. Idilli volt az �sszk�p, f�leg, hogy egy torony ablak�b�l n�zhette…

A lelke m�gis h�borgott.

Lassan elford�totta fej�t az ablakt�l, s ink�bb a kezeire meredt. Az �gyon �lve �s elmerengve a t�rt�nteken, a megold�s pofon egyszer�nek t�nik. Annyi lenne az eg�sz, hogy �tmegy a l�nyhoz, �s bocs�natot k�r. �szint�n.

De m�r elsz�rta ezt a lehet�s�get.

F�leg, ahogy besz�lt vele a haj�n. Te j� �g, az arca m�g mindig el�tte volt… az a d�bbenet �s m�ly f�jdalom… iszonyatosan nagy lelkiismeret furdal�st keltett benne. De meg kellett tennie, nem?

R�ad�sul Jack l�nya… ami egyenl� azzal, hogy tabu!

Hogy nem vette �szre? Hiszen annyira egy�rtelm�! A szem�k… egyszer�en hihetetlen, hogy mennyire hasonl�t a szem�k! �gy most m�r persze �rtelmet nyert az, az �rz�s, amit m�g az elej�n �rzett, ha a l�ny szemeibe n�zett. Mindig azt hitte, hogy valahonnan ismeri. A gyan�ja beigazol�dott, t�nyleg ismerte, csup�n a hasonm�s�t.

A szell� v�gigsim�tott meztelen fels�test�n, melyen ezernyi, apr� csillagk�nt ragyogtak a v�zcseppek. F�radtan fels�hajtott, s megr�zk�dva a hidegt�l, r�k�ny�k�lt t�rdeire. Vizes hajf�rtjei itt-ott r�tapadtak arc�ra s nyak�ra, gerinc�n apr� patakk�nt csorgott le n�h�ny csepp v�z. Nem �rdekelte most a hideg. Semmi sem �rdekelte. Ut�lta mag�t az �rz�s�rt, ami most elemi er�vel tombolt benne!

Lelki szemei el�tt �jra �s �jra lej�tsz�dott az a jelenet, ahol � �s a l�ny kettesben fekszenek az �gyon a Szir�n kabinj�ban, teljesen elmer�lve egym�sban. �s Isten l�ssa lelk�t, gondolatban tov�bb vitte… �sszekapaszkodott v�gtagok, elf�l� zih�l�sok, gy�ny�rteli ki�lt�sok �s a csod�latos teljess�g �rzete… b�rmit megadott volna az�rt, hogy mindezt �t�lje a l�nnyal.

„Te l�kted el magadt�l! H�t itt az eredm�nye!”

Igenis j�l tette! A v�gya a n� ut�n, egyszer�… biol�gia. Ami azzal magyar�zhat�, hogy t�ls�gosan hossz� id�t t�lt�tt n� n�lk�l egy f�rfiakt�l hemzseg� haj�n. A l�ny megjelen�se fokozta a… fusztr�lts�g�t. Kiv�telesen sz�pnek tal�lta, olyan �rzelmeket is belemagyar�zott, amik igaz�b�l nem is voltak jelen…

„Hazudsz!”

Idegesen h�trasim�totta arc�b�l a haj�t. Kiv�telesen sz�p? Igen, ez val�ban igaz. �s most bevallotta mag�nak, hogy legink�bb az fogta meg, hogy olyan �rtatlan volt �s na�v. M�g �gy is, hogy ennyire elb�nt vele az �let. Hogy ennyi rossz �s kegyetlens�g ut�n, optimist�n tud n�zni a j�v�be… neki sohasem volt meg ez a k�pess�ge, �s ezt nagyra tartotta. F�leg egy ilyen n�ben.

Tisztelte.

Csod�lta.

K�v�nta… Istenem, de m�g mennyire!

Felforgatta minden�t… megingatott mindent, amiben eddig hitt…

Fontosabb b�rki m�sn�l…

�s… tal�n…

- Rhys…

A f�rfi nem ford�totta oda fej�t a hang ir�ny�ba. M�g csak meg sem rezzent. Arra v�rt, hogy megfagyjon, k�v�lr�l-bel�lr�l. Nem vett tudom�st a h�t�n v�gigsim�t�, forr� k�zr�l, sem a n� �des lehelet�r�l, amely a nyak�t csiklandozta.

- Mi a baj, picim? – dorombolta, kezeit felcs�sztatta a v�ll�ra, onnan pedig le a mellkas�ra… a hasfal�ra…

Rhys megragadta a n� v�kony csukl�j�t, miel�tt a keze t�lzottan elkalandozhatott volna. A n� kih�zta kez�t a fogs�gb�l, �s egy kecses mozdulattal kics�szott az �gy sz�l�re, majd a v�llain�l megragadva Rhyst, szemb�l a combjaira �lt.

Rhys f�sultan n�zett a n� macskaz�ld szemeibe. �g�v�r�s, g�nd�r tincsei szabadon omlottak h�t�ra, v�kony, k�v�natos test�t, csak egy selyem h�l�ing takarta, ami combk�z�pig �rt.

Amanda profi volt. Az �si mesters�get �zte m�r tizennyolc �ves kor�t�l. Nem Rhys volt neki az els�, de mindig azt �ll�totta, hogy �gy tekint r�, mintha az lenne. Rhys k�l�nleges helyen �llt a kuncsaftjai list�j�n. Mondhatni az els� helyen.

R�gebben minden �jszak�t n�la t�lt�tt, ha nem a tengeren volt. Fiatalabb fejjel azt hitte, lehet k�zt�k valami. De egy k�jn� sohasem szerette a k�t�tts�geket… �s soha nem is fogja. Itt persze a r�gebben volt a hangs�ly!

- El�g volt m�ra… - mormolta halkan Rhys �s megpr�b�lta led�nteni mag�r�l a n�t, de az nem engedte mag�t.

- M�g csak most kezdt�k el… - suttogta a sz�j�ba, �s karjaival �t�lelte a f�rfi nyak�t. – Mmm, im�dom, ha ilyen vizes vagy…

- Am…

- Most j�tt�l vissza! – biggyesztette le tettetett szomor�s�ggal als� ajk�t �s felpislogott a f�rfira. – Rengeteget v�rtam R�d!

Rhys megadva mag�t hagyta, hogy a n� egy kac�r mosoly k�s�ret�ben a h�t�ra d�ntse. Apr� kezei �gy simogatt�k a test�t, mintha k�l�n erre sz�lettek volna. Rhysban fellobbant a v�gy, de k�zel sem �gett, tombolt annyira a t�z, mint… mint…

Amanda el�re hajolt, haja csig�kban omlott a f�rfi mellkas�ra.

- Elfeledtetem veled! – �g�rte v�gyt�l f�t�tt hangon. Rhys a plafonra szegezte tekintet�t, s hagyta, hogy a n� lecs�sztassa kez�t a Rhys �gy�k�t takar� t�r�lk�z� sz�l�re…

 

 

 

Beth kuncogva hajtotta fej�t a fotel t�ml�j�ra. Jack �bl�s nevet�se bezengte a nappalit, a l�ny m�gis �gy �rezte, hogy sohasem hallott enn�l sz�vmelenget�bb hangot. M�g mindig mosolyogva figyelte a f�rfit, ahogy zavar�ban �sszevonja szem�ld�keit, mik�zben sz�lesen mosolygott.

A nappalit csak a kandall�ban lobog� t�z l�ngjai vil�g�tott�k meg, bens�s�ges hangulatot teremtve. Ebben a f�lhom�lyban, vid�man mosolyogva sokkal fiatalabbnak l�tszott. Most megl�thatta benne azt a f�rfit, akibe minden bizonnyal els� pillant�sra beleszeretett az �desanyja.

- H�t igen… - motyogta Jack. – Nem voltam teljesen magamn�l…

Beth m�g mindig mosolyogva s�hajtott egy nagyot.

M�r t�bb �r�ja itt �ltek kettesben �s besz�lgettek. Tulajdonk�ppen csak Jack besz�lt, � meg hallgatta. Itta a szavait! Cs�gg�tt rajtuk! Olyan vil�got t�rt el�, amit soha nem ismert. A t�rt�neteivel sokkal jobban megismerhette az apj�t is, �s az anyj�nak azt az oldal�t, amit feltehet�leg el�le mindig elrejtett. Ez pedig rendk�v�li �rz�s volt.

Hihetetlen volt ez az eg�sz… itt �lt egy mes�s nappaliban egy f�rfival, akiben a soha nem l�tott apj�t fedezte fel. Aki kal�z. �s aki egy sziget ir�ny�t�ja… „kir�lya”.

Jack feln�zett r�. K�k szemei csod�latt�l �s –m�g- tart�zkod� szeretett�l csillogott. Kez�t megemelte, s egy �js�t�t tincset t�rt a l�ny f�le m�g�. Beth r�mosolygott.

- Annyira hasonl�tasz r�… - sz�lalt meg a f�rfi halkan. Elizabeth egy pillanatra lehunyta szemeit. Mikor �jra az apj�ra n�zett, nagy er�fesz�t�s�be ker�lt, hogy ne s�rja el mag�t.

- � sokkal szebb volt…

- Ugyanolyan gy�ny�r�ek vagytok mind a ketten! Te is t�nd�kl� leszel, ha meger�s�dsz egy picit… - mondta, �s tenyer�be fogta l�nya arc�t. Szem�ld�keit �sszeh�zta, mikor meg�rezte ujjai alatt a l�ny b�r�nek alig �szrevehet� �rdess�g�t a j�romcsontj�n. Ujjaira pillantott �s megl�tta rajtuk az alapoz� �s p�der halv�ny nyomait.

- Mi t�rt�nt az arcoddal?

Hangja nem t�rt ellentmond�st. Persze kedvesen tette fel a k�rd�st, ugyanakkor olyan hangs�llyal, hogy nemleges v�laszt nem fogad el.

Beth megvonta a v�ll�t.

- Eltal�lt egy haj�k�t�l.

- Rhys jobban is figyelhetett volna R�d! – morogta m�g mindig �sszevont szem�ld�kkel, de m�r k�nnyedebb hangnemben.

Beth gyomra �sszer�ndult a f�rfi nev�nek hallat�n. Volt ideje elgondolkodni a kapcsolatukon… M�r-m�r nevets�gesnek tal�lta, hogy a Sors mennyi �rvet hoz fel az ellen, hogy egy�tt legyenek.

Testv�rek!

Ez m�r azt�n v�gk�pp abszurd!

Beleremegett a gondolatba, hogy egy hajsz�lon m�lt az, hogy megtegy�k… m�r csak egy v�rfert�z�s hi�nyzott…

Szenvedett a gondolatt�l �s a tudatt�l, hogy mostant�l �gy kell a f�rfira tekintetnie, mint a b�tyj�ra… Te j� �g!

Beleszeretett! Ezen hogy v�ltoztathatna?

- Semmis�g, t�nyleg! – mormolta.

Jack fel�llt �s egy kis asztalhoz l�pett, amin k�l�nb�z� c�mk�j� �vegek sorakoztak, mellett�k pedig n�h�ny krist�lypoh�r. A f�rfi megfogta az egyiket, s t�lt�tt mag�nak. A cherry csillogva folyt a poh�rba, Beth elmerengve figyelte a t�z f�nye mellett.

Jack visszatette az �veget, majd a poharat is letette az asztalra. Nagyot s�hajtott.

- Tudod… Rhys azt javasolta… hogy vegyelek r� t�ged arra, hogy… mondj el bizonyos dolgokat a m�ltadb�l.

Elizabeth eg�sz test�ben megmerevedett. Nem sz�m�tott erre a hirtelen t�mav�lt�sra. Arra pedig v�gk�pp nem, hogy minden lelki meger�s�t�s n�lk�l kell �jra felid�znie mag�ban mindent. Nem biztos, hogy k�pes lenne r�… Mi�rt kellett elrontani ezt a pillanatot a m�ltja �rnyaival? Annyira j� volt hallani dolgokat az anyj�r�l, megismerni a r�szleteket, hogy hogyan is tal�lkoztak, szerettek egym�sba…

�tkarolta mag�t. Ujjai belemartak az almaz�ld ruh�j�nak ujj�ba, amit nemr�g kapott. Feh�r szalaggal szegt�k be a dekolt�zs�t, s az ujjait is. Az apj�t�l pedig nem r�g kapott, egy ehhez ill�, gy�ngyh�zf�ny� szalagot, amivel a haj�t fogta �ssze.

Izzadt tenyere remegni kezdett, a gyomr�t szinte m�r nem is �rezte… ha elmond mindent… azok ut�n is ilyen szeretetteljesen fog r�n�zni? Esetleg undorodni fog t�le, megveti? Gy�l�lte a bizonytalans�got.

- Mit mondott? – k�rdezte. Hangja �gy remegett ak�r csak a tenyerei, a k�ts�gbees�st, tiszt�n ki lehetett venni bel�le.

Jack megfordult, cs�p�j�vel az asztal lapj�nak t�maszkodott. Szemeit a kez�ben tartott poh�rra szegezte.

- Semmit. Nem mondott semmit. De azt mondta, � tud mindenr�l.

Beth �gy les�padt, mintha k�s�rtet jelent volna meg el�tte ebben a szent pillanatban. Teh�t ez�rt nem kellett neki…

Sz�gyen�ben � is lehajtotta fej�t, nyelv�be harapott, h�tha a f�jdalom vissza tudja tartani k�nnyeit, amik most ott remegtek szeme sark�ban.

- Mit akarsz tudni? – k�rdezte s�ri hangon.

Jack vissza�lt mell�, kez�be vette az �ll�t �s megemelte. Addig v�rt, am�g Beth bele nem n�zett a szem�be.

- Csak szeretn�m tudni, mi t�rt�nt veled… ha nem akarod elmondani, rendben. Mindenkinek vannak olyan eml�kei, amik az �lmokban is k�s�rtenek, �s nem szeretnek r�la besz�lni. De…

- A Harper csal�dn�l dolgoztam… - szak�totta f�lbe Beth. Jobb lesz min�l hamarabb t�l esni rajta, gondolta. Fej�t elford�totta, fel�llt �s egyenesen a kandall�hoz ment. Egyik kez�vel megmarkolta a m�rv�ny p�rk�nyt. – John Harper kihaszn�lta az elkeseredetts�gemet, amikor anya meghalt, �s az �gy�ba vitt. Rendszeresen.

H�tra pillantott a v�lla felett. Az apja szobormereven, hal�lra v�ltan �llt.

Ha m�r egyszer belekezdett, be is fejezi.

- Volt egy f�rfi… egy f�rfi, aki seg�teni akart, de… nem voltam k�pes arra, hogy megb�zzak benne… Akkor senkiben sem tudtam megb�zni…

Felr�mlett el�tte a f�rfi kedves arca, ahogy sajn�latt�l csillog� szemmel n�z r�, �s esedezik, hogy b�zzon benne… Nem k�rt cser�be semmit, ezt m�r az elej�n kik�t�tte. L�tta rajta, hogy t�nyleg megviselt�k a l�tottak… �s hogy m�r nem �rdekli, milyen fontos az, hogy a bar�ts�ga Harperrel megmaradjon. Ugyanis, a f�rfi a polg�rmester fia volt. Harper pedig a flotta egyik meghat�roz� szem�lye. Szinte k�telez� volt, hogy �k j�ban legyenek. De mindezt f�lretette volna �rte, hogy megmentse.

Tejf�lsz�ke, hull�mos haj�val �s ragyog� k�k szemeivel egy angyalnak t�nt. Csak hogy akkorra Beth m�r elvesztette minden hit�t.

- Egy este a h�g�t kellett helyettes�tenem egy tal�lkoz�n. A f�rfi el�l megsz�ktem… akkor szaladtam bele Rhysba… A t�rt�net innen m�r nem t�l sz�nes, kiv�ve azt, amikor r�nk tal�lt a flotta…

Jack tov�bbra is n�m�n �llva v�rta a folytat�st.

- Azok az emberek… brut�lisak voltak… - suttogta maga el� meredve. – Sohasem l�ttam olyan kegyetlens�get… ekkor halt meg Bill… - torka elszorult egy pillanatra. – �n Scarlotte Sinclairnek adtam ki magam, ez�rt nem b�ntottak. De egyszer�en nem b�rtam elviselni a tudatot, hogy miattam vannak itt… pedig nem is b�ntottak. Tal�ltam egy fegyvert, �s lementem az alagsorba, ahol a b�rt�n�k voltak… Valerie-t… Valerie-t megpr�b�lta meger�szakolni az egyik �r… �n… el�ttem lej�tsz�dott mindaz, amit t�bb �ven �t el kellett viselnem… egyszer�en nem b�rtam n�zni. R�szegeztem a fegyvert, �s utas�tottam, hogy �lljon fel… de nem akart engedelmeskedni, � is a fegyver ut�n ny�lt… azt sem tudtam, mit csin�lok… - suttogta. – Embert �ltem… - fordult az apja fel�. Pr�b�lt leolvasni valamit az arc�r�l, megvet�st, undort, de egyiket sem fedezte fel.

- Helyesen cselekedt�l… - v�laszolt halkan.

Beth sz�ja megremegett, alig l�that� mosolyra h�z�dott. – Ez nektek nem is olyan nagy dolog, nem igaz?

Jack megr�zta a fej�t. Szemei komolyan csillogtak.

- Nem �l�nk �rtatlanokat, Beth. Te is megtapasztalhattad, hogy milyenek a flotta emberei… ezerszer kegyetlenebb�l b�nnak az egyszer� emberekkel, mint mi �vel�k…

Beth a t�zre szegezte szemeit.

- Nem azt mondom… hogy minden kal�z, aki itt �l, ugyanezeket az elveket vallja… - folytatta Jack. – Mert be kell vallanom, hogy igenis, vannak olyan alakok, akik abban lelik �r�m�ket, hogy v�dtelen n�kre, f�rfiakra t�madnak. De a k�z�ss�g nagyobb r�sze, aki itt lakik… megtapasztalta m�r, hogy milyen az elnyomotts�g… amikor tudj�k, hogy csak Isten seg�thet rajtuk… hidd el, ezek az emberek nem k�pesek arra, hogy �rtatlanoknak �rtson. A J� �s a Rossz mindenhol ott van… Az a f�rfi pedig meg�rdemelte a hal�lt!

Beth nyelt egyet. S lassan b�lintott. Igen, meg�rdemelte.

- Egy bord�lyh�zban tal�ltunk mened�ket… - fogott bele ism�t a t�rt�netbe. - Nem sok�ig maradhattunk, a flotta h�zkutat�si paranccsal oda is bet�rt. Az �r�ket, akik a Szir�nen voltak, leitattuk, �s v�g�l kihaj�ztunk… Volt egy vihar… akkor s�r�ltem meg – mutatott az arc�ra, m�sik kez�t pedig bord�ira sim�totta. �s lassan beleszeretett a testv�r�be, tette hozz� gondolatban. Mekkora egy idi�ta!

- Sajn�lom.

Keser�en fels�hajtott, tekintet�t a kandall� f�l�tt l�g� k�pre szegezte. Az anyja szeretetteljes, b�gyadt mosollyal n�zett vissza r�.

- Elm�lt… t�l�ltem… �s ez a l�nyeg… Azt hiszem.