9. rész

A férfi szemei kidülledtek, felnyögött a fájdalomtól majd ajkai közt egy csepp vér jelent meg, ami végigcsorgott állán melynek hatására Sakura kihúzta a kést testéből. Egy másodpercnyi szünet volt csupán, de akkor sem tudta eldönteni mit tegyen. A várakozást végül a férfi szakította meg azzal, hogy egy sebes mozdulattal kicsavarta kezéből a fegyvert, majd a kecses testrészeket a fához fogta s teljesen hozzásimult, hogy meg se bírjon mozdulni. Teste szemmel láthatóan megremegett majd sérülése összehúzódott mellizmán. Egy aprócska heg egy vékony vércsíkkal jelezte csupán, hogy ott valamikor egy seb terpeszkedett. Szájáról nyelvével lenyalta az azon kifolyt már alvadni kezdett vért majd kinyitotta szemeit. A lány ki eddig csak fázott, teste nem a hidegtől, hanem a félelemtől remegett, amit az előtte álló férfi rubinvörösen izzó tekintete keltett benne.
- Ez fájt, te szajha - mondta, míg felhúzta ajkát kivillantva ezzel éles fogait.
- Remélem is.
- De nem jött be…
- Akkor is megöllek!
- Már meghaltam egyszer, hogy újjászülethessek. Annyi bőven elég volt.
- Akkor is megtalálom a módját.
- Nem hiszem, hogy akármivel is meg tudnál már lepni a mai nap után.
- Fogadjunk?
- Nem!
- Csak próbáld ki - mondta ismét majd lehunyta szemeit.
Ekkor a másik legnagyobb meglepetésére a pulzusa, amire az előbb még táncolni lehetett volna most szokatlanul nyugodttá vált. Már nem ugyanaz a lány állt vele szemben mint, aki pár perccel ezelőtt.
- Nem akarlak bántani.
- Pedig elég ügyesen csinálod… - mondta, míg megpróbálta ellökni magától, amin Naruto meglepődött ugyanis a hirtelen erő valóban eltolta magától.
- Most visszamegyünk a barlangba - mondta félelmet keltő hangon, miközben tekintetével még mindig fogságban tartotta a másikat s próbálta kifürkészni gondolatait.
- A képességeid most már nem hatnak rám - szólalt meg nyugodt hangon.
- Valóban? - kérdezte elmosolyodva majd csak nézte tovább, de a tekintetéből innentől kezdve már nem tudott kiolvasni semmit.
- Látod?! - súgta a lány majd enyhe mosolyra húzta száját.
- Akkor is visszajössz velem. Ha akarod, ha nem! - mondta, míg rávicsorgott.
- Kényszeríts - hencegett nyugodt hangon, gondolván úgysem tud semmi olyat csinálni, amivel elmozgathatná innen.
A férfi elmosolyodott, s mielőtt ezt a másik lereagálhatta volna ajkát az övéhez érintette majd durván birtokba vette a hidegtől már elkékült szájat. Erősen belemart alsó ajkába, és nyelvével elválasztotta azt a felsőtől majd erőszakosan nyomult a rózsaszín szájába, aki elfúlón felnyögött. Mikor nyelvével megérintette a lányét az összerezzent, mivel az érzés a legmélyebb borzongást váltotta ki csontjaiban. Vér ízét érezte rajta… és rosszul lett. Miközben a másik a szájában kalandozott érezte arcán lélegzetvételének jegességét, ami csak olaj volt a tűzre, míg hatalmas teste teljesen hozzásimult az övéhez. Már korántsem fázott sőt, melege lett. Teste minden porcikáját szokatlan forróság árasztotta el, ami legbelül teljesen felemésztette. Naruto bal kezével a rózsaszín nyakát kezdte cirógatni, míg Sakura megpróbálta ellökni magától, hogy levegőhöz juthasson. Hasztalan volt, ugyanis koncentrációja csődöt mondott s, így erőfeszítései már semmit sem értek, sőt a szőke még annál jobban mélyítette a csókot. A lány ekkor szokatlanul szédülni kezdett, míg végtagjai is zsibbadásnak indultak. Legszívesebben a levegőhiányra fogta volna, de ez a valami teljesen más volt. Kezei végül lecsúsztak Naruto válláról, látásán a homályosság lett az úr, ajkai elnyíltak majd a férfi karjaiba zuhant.
- És ezt is nagyon sajnálom… - mondta majd karjaiba vette az elernyedt testet, és eltűnt vele.

Sakuranak fogalma sem volt mikor ébredt. A szeme előtti foszlányokból sikerült megállapítania, hogy ismét a barlangban van, míg odakint még mindig sötétség uralkodott, és továbbra is esett az eső. Ebből kifolyóan gondolt arra, hogy nem telhetett el olyan sok idő, de most már legalább teljesen tisztába volt a helyzetével. Megpróbált volna felülni, de olyan erőtlennek érezte magát mint még soha. Ajkai teljesen kiszáradtak s minden egyes nyelés után iszonyú tűz égette torkát. Ekkor bevillant agyába egy közeli emlékkép. Azzal a lendülettel szája elé kapta kezét s erőszakosan dörzsölni kezdte mintha ezzel meg nem történté tehetné azt, ami már rég bekövetkezett.
- Végre felébredtél… - hangzott e mondat a távolból.
- Hol vagyok? - nyöszörögte, míg tekintetével a hang forrását kereste.
A férfi elmosolyodott majd odaguggolt a földön fekvő mellé. Pár másodperc múlva a lány látása kitisztult majd észrevette a szőkét, aki arcán azzal a szokásos idióta vigyorával őt nézte.
- A barlangban... Megmondtam, hogy visszahozlak.
- Dögölj meg! Mit tettél velem, te szemét? - kérdezte, míg próbált volna megmozdulni, de mivel végtagjai még mindig zsibbadtak voltak jobbnak látta ha még egyszer átgondolja menekülési akciójával.
- Én… semmit…
- Akkor miért érzem magam ilyen szarul?
- Egy érzéki csók úgy hat a szívre, mint nagyjából száz méter futás. A percenkénti pulzusszámot százharminc fölé emeli, a légzési teljesítményt megötszörözi satöbbi... Te pedig elájultál.
- Most megkérdezem újra… - kezdett bele szép lassan, míg megnyalta kiszáradt ajkait majd egy nagyot nyelt. - Mit csináltál velem?
- Mivel voltál olyan aranyos, és mérget tettél a boromba ezért én igazán nem hőbörögnék.
- Na és… - vágta rá egyből, míg megpróbálta ébren tartani elnehezedni készülő szemhéját.
- Na és? - Egy ekkora adag egy orrszarvút is letaglózott volna, nemhogy egy embert.
- Embert? - vonta fel szépen ívelt rózsaszín szemöldökét.
- Na jó. A szervezetemre különösképpen nem volt hatással csak legyengített. Ezért loptam tőled egy kis energiát csók közben.
- Egy kicsit?! - Alig kapok levegőt... te barom… meg akartál ölni?! - próbálta kimondani a szavakat, míg villámló tekintettel meredt rá.
- Arról, hogy ki akart megölni kit, majd később vitatkozunk. Habár... lehet tényleg sokat vettem tőled így egyszerre.
- Menj a pokolba!
- Majd egyszer biztosan odakerülök. De várj… enyhítek a fájdalmadon - mondta majd közelebb hajolt hozzá.
- Meg ne próbáld! - kiabált rá Sakura, majd összeszorította fogait s rávicsorgott. - Ha még egyszer hozzám érsz... esküszöm tőből leharapom azt az átkozott karodat!
- Rendben. Ahogy akarod - mondta, míg megadóan maga elé emelte kezeit s felállt.
Sakura elfordította fejét majd lehunyta fáradt szemeit s egy pillanat múlva ismételten elaludt.
- Talán kicsit tényleg durva voltam veled. De nem tehettem mást. Nem menekülhetsz a végzeted elől...
Naruto azon az éjszakán nem aludt semmit csak nézte az alvó szépséget. Arcát simogatta s olyan képek ugrottak be elméjébe, amiknek semmi keresnivalója nem volt ott. Már lassan reggel lett amikor ugyanis Sakurat szörnyű rémálom kerítette hatalmába.