6. Fejezet

Meleg… az els� dolog, amit �rz�kelt.

Puha, �s j� a tapint�sa… hol lehet?

Nagy er�fesz�t�sek �r�n, de siker�lt f�lig kinyitnia szemeit.

A m�lyk�k baldachin szat�nja, �tl�san l�gott felette. D�szesen faragott oszlopok tartott�k, amik az �gy n�gy sark�hoz voltak r�gz�tve. El�tte egy kandall� volt, amiben vid�man ropogott a t�z. Bal oldalt, hatalmas ablakok h�z�dtak plafont�l a f�ldig, amiket s�lyos b�rsonys�t�t�t�k takartak el. A falakat ez�st�s-sz�rke tap�ta fedte f�lig, a lenti r�szn�l pedig kir�lyk�k, �s s�t�tk�k sz�nek v�ltott�k egym�st.

Jobbra d�nt�tte fej�t, �s megl�tott egy ajt�t. Ki kellene menni, sz�tn�zni, hogy m�gis hol lehet.

T�bb perc�be ker�lt, mire siker�lt �l�helyzetbe torn�znia mag�t. Furcs�llta, hogy ennyire neh�zkesen mozog. Ny�gd�cselve h�zta ki l�bait a takar� al�l. L�bujjai egy fekete, sz�r�s sz�nyegbe s�ppedtek. Csak most vette �szre, hogy csup�n egy v�kony h�l�ing volt rajta. Az egyik fodros p�nt, lecs�szott a v�ll�ra, el�g b� volt r�. Lend�letet vett, hogy fel�lljon, de a padl�n k�t�tt ki. Ijedten n�zett l�baira, amik, nem igaz�n akartak neki engedelmeskedni. Mi t�rt�nt vel�k? Csak nem leb�nult? Majdnem megsz�d�lt a megk�nnyebb�l�st�l, mikor l�tta, hogy mozog a l�bfeje.

Akkor nem lehet komolyabb ann�l, hogy egyszer�en csak... kiment a gyakorlatb�l. De m�gis… mennyi ideje fek�dhetett?

Lassan az �gy sz�l�hez araszolt, majd az oszlop seg�ts�g�vel, megpr�b�lt fel�llni. Egyre jobban megr�m�lt, ahogy pr�b�lt r��llni l�baira, de a t�rdeit szinte nem is �rezte. Tenyere megcs�szott a lakkozott f�n, �s majdnem megint �lve tal�lta mag�t a padl�n, amikor megragadt�k a derek�t h�tulr�l, �s egy pillanattal k�s�bb, valaki �lbe kapta.

- Nem lett volna szabad m�g felkelnie… - hallott meg egy kicsit m�ly, de ann�l l�gyabb hangot, amit�l libab�r�s lett. Felpillantott a f�rfira, majd sz�hoz sem jutott egy darabig. Henry?

Henry �vatosan visszafektette a l�nyt az �gyba, �s betakarta. Elfordult, hogy kimenjen, de Marie hangja meg�ll�totta.

- Megv�ltozott… - sz�lalt meg halkan �s rekedten. N�h�nyszor megk�sz�r�lte tork�t.

A f�rfi visszafordult hozz�, de nem mozdult meg.

- Mindenki v�ltozik – v�laszolt csendesen.

Marie megr�zta fej�t.

- Nem… maga valahogy… mintha kicser�lt�k volna…

- Nem is ismert!

Marie nem v�laszolt. Fels�hajtott, k�rbej�ratta tekintet�t a szob�ban, majd �jra a f�rfi fel� fordult.

- Hogy ker�ltem ide?

A f�rfi, tal�n t�l sok�ig, de nem sz�lt semmit. Most mit mondhatna? Hogy k�t �vig halott volt, most pedig visszat�rt az �letbe, mert egy n� �gy akarta? Ezer sz�zal�k, hogy �r�ltnek tartan�, �s azon nyomban elmenne innen, �s m�r nem �ll�thatn� meg. Am�gy sem mondhatja el…

- K�m�ban volt… az orvosok azt hitt�k, hogy m�r nem fog sok�ig �lni… de egy h�nappal ezel�tt, sokat javult az �llapota, csup�n t�l m�lyen aludt… eml�kszik valamire? – k�rdezte, b�r el�re tudta a v�laszt.

Marie maga el� meredt, �s homlok�ra tette kez�t, s megr�zta fej�t.

- Semmire… az utols�… az utols� eml�kem az, hogy… fent �ltem a padl�son, �s… az ap�m holmija k�z�tt keresg�ltem… azt�n… elindultam, tal�n Chrissen�khez… igen… de ut�na…

- �tk�zben baleset �rte – kapott az alkalmon Henry. – Egy f�rfi nem igaz�n tudta megf�kezni a lovait… a fej�n tal�lta a legnagyobb �t�s, �s elvesztette az eszm�let�t. Az�ta volt k�m�ban.

- Akkor… ez�rt nem tudom… ez�rt nem tudom mozgatni a l�baimat? – remegett meg a hangja k�ts�gbeesetten, mik�zben a fej�t fogta m�g mindig.

- Nem hiszem… szerintem csup�n t�l sok�ig nem haszn�lta �ket, �s… nincs semmi bajuk, higgye el!

- Biztosan? – k�rdezte suttogva, �s feln�zett a f�rfira. Henry rosszul �rezte mag�t, ahogy megl�tta a l�ny k�nnyt�l csillog�, rem�nyked� szemeit. M�g csak most vette �szre, hogy milyen sz�rk�k… nem volt h�tk�znapi sz�n a sz�rke…

Lassan b�lintott.

- Biztosan…

Marie h�trad�lt a p�rn�kra, �s l�tszott rajta, hogy kezd megnyugodni. Vil�gosbarna, hull�mos haja beter�tette eg�sz h�t�t, ami a cs�p�j�ig �rt. Hat�rozott, de egyben l�gy von�sai voltak. Az �lla egy kicsit hegyes, ami dacra utalt… j� sok dacra. V�kony, pisze orra volt, �velt szem�ld�ke, hossz�, s�t�t szempill�i, �s telt ajkai. Kulcscsontjai nagyon l�tsz�dtak, �s Henrynek esz�be jutott, hogy alig volt s�lya…

Am�g mellette lesz a l�ny, tesz r�la, hogy szedjen fel mag�ra p�r kil�t. Nem azt mondta, hogy cs�nya �gy, csak szerinte eg�szs�gesebb, ha nem �gy n�z ki, mint egy csontv�z. Pillant�sa a kezeire siklott. A gy�r�s ujj�n, ott csillogott a kis �kszer, amit m�g � h�zott fel neki… hossz� ujjai voltak… olyanok, amik biztosan megbolond�tan�nak egy f�rfit, ha akarj�k…

Miken gondolkodik m�r? A n� tabu! A volt feles�ge h�ga! �s egy m�sik f�rfit kell neki tal�lni, ha nem akarja, hogy ism�t a kript�ban v�gezze…

- Morgana… Morgana mit sz�lt? – k�rdezte kem�nyebb hangon a l�ny, Henry pedig �jra visszaz�kkent a jelenbe. Meglepte, hogy a nevel�anyj�t a keresztnev�n h�vja… B�r, amilyen viszonyban voltak, ezen nem is csod�lkozott.

- Csak egyszer l�togatta meg… - v�laszolt Henry, �s nem is volt ebben olyan nagy hazugs�g. Morgana csak egyszer ment el a kript�ba, hogy nevelt l�ny�t megn�zze, s megbizonyosodjon r�la, hogy biztosan meghalt… jesszus de furcsa erre visszagondolni, amikor a l�ny itt �l el�tte, �l, l�legzik, �s besz�l…

- Jellemz� – motyogta Marie megvet�en, ink�bb csak mag�nak.

Henry �jra elindult az ajt� fel�, de ism�t meg�llt. Idi�t�nak �rezte mag�t.

- Ha fel�p�lt, �s el�g er�s lesz ahhoz, hogy kib�rjon egy utaz�st, el kell innen k�lt�zn�nk… szerintem mag�nak is j�t fog tenni a k�rnyezetv�ltoz�s.

- �rtem, �s k�sz�n�m a t�r�d�st, de… mi�rt tartan�k mag�val? – k�rdezte k�v�ncsian a l�ny.

Henry a h�ta m�g� rejtette kez�t, �s �gy v�laszolt.

- Majd k�s�bb ezt elmagyar�zom… ha b�rmire sz�ks�ge van, sz�ljon a szolg�knak, �k meg majd sz�lnak nekem… majd m�g ben�zek. Addig is pihenjen, �s ne er�ltesse meg mag�t.

- De…

Marie f�lbeharapta a mondatot, mert az ajt� becsuk�dott, a f�rfi pedig m�r nem volt a szob�ban.

Lemond�an s�hajtott egyet, �s fentebb h�zta mag�n a takar�t.

Mindenesetre nem volt olyan rossz itt… t�vol a „csal�dj�t�l”. Ez volt benne a legnagyszer�bb!

Elgondolkodott a f�rfi mondatain… „Mindenki v�ltozik… el KELL innen k�lt�zn�nk…”

Mi az oka annak, hogy ilyen s�rg�s most a „k�rnyezetv�ltoz�s”, ahogy mondta? �s mi�rt kell neki is vele mennie… Tudta, hogy Henry j� ember… nagyon megviselte �t is a n�v�re hal�la… f�leg, hogy Marion terhes volt, de gyenge volt a szervezete, ez�rt nem b�rta tov�bb n�h�ny h�napn�l… Ez kegyetlen sors volt mindkett�j�knek.

Visszaeml�kezett arra az id�re, mikor a templomban �llt, �s n�zte �ket az olt�rn�l… Henry fesz�lt volt, arc�n semmif�le boldogs�g, vagy �r�m nyoma nem volt. Mintha b�rmelyik pillanatban r�t�madhattak volna, �gy �llt ott, mereven, mozdulatlan arccal. Nem olyan volt, mint aki repdes �r�m�ben, hogy elveszi azt a n�t, akit szeret.

K�s�bb persze m�s volt a helyzet. Az esk�v�j�kre r�, p�r h�ttel, a megyei b�lon �k is megjelentek. Marion szinte ragyogott, b�r ez m�r nem volt senki sz�m�ra meglepet�s, hiszen �lland�an � volt a k�z�ppontban, mind sz�ps�ge, mind modora miatt. �lland�an mosolygott, vid�man fecsegett mindenkivel… sz�val a h�zass�guk biztosan a legjobban haladt.

Azt�n ez a tragikus hal�l… Marie fel nem foghatta, hogy egy olyan embert, mint Henry, mi�rt b�ntet �gy az �g.

Lepillantott kezeire, amik a takar� v�g�t gy�r�gett�k. A k�k szat�n, selymesen simogatta b�r�t, �s k�nnyen cs�szott ki ujjai k�z�l.

Kir�zta a hideg, �s valami furcsa remeg�s futott v�gig gerinc�n, mikor megl�tta a gy�r�t az ujj�n. V�kony aranykarika volt, egy vil�gosk�k, apr� k�vel a k�zep�n.

�jra esz�be jutott a f�rfi, �s amiket mondott neki…

„el kell innen k�lt�zn�nk… szerintem mag�nak is j�t fog tenni a k�rnyezetv�ltoz�s… majd k�s�bb ezt elmagyar�zom…”

Te j� Isten! Ugye nem?