7. Fejezet

Henry csak �lt a szob�ban, �s meredt maga el�. M�r vagy hat �jszaka nem aludt rendesen, csak n�h�ny �r�t tudott pihenni. Felesleges lett volna le�lt�znie �s �gyba b�jnia, mert �gy sem tudna aludni, b�rmennyire f�radt is…

Cs�ggedten hajtotta fej�t az �r�asztal lapj�ra, �s kir�ngatta haj�b�l a szalagot.

Megfutamodott… egy�rtelm�en elmenek�lt a k�rd�s el�l… de m�g mag�ban sem tiszt�zta, hogy mit fog mondani a l�nynak, ha megk�rdezi, hogy mi�rt kell, hogy vele menjen. Vagy ami m�g �rdekesebb, hogy mi�rt lett a feles�ge. Mert ugyeb�r nem vak, �szre fogja venni el�g hamar a gy�r�t… Az is lehet, hogy m�r �szrevette.

Vissza kellene mennie… visszamennie, �s tiszt�znia a dolgot.

De hogyan kezdjen neki? Valamit ki kell tal�lnia, ami el�g nyom�s ok arra, hogy Marie itt maradjon, �s elfogadja, hogy m�t�l, egy f�rfihoz tartozik… m�g ha lelkileg nem is, fizikailag mindenk�pp. Persze most nem arr�l van sz�, hogy Henry behajtja rajta h�zast�rsi k�teless�g�t, csup�n musz�j, hogy mellette maradjon, �s vigy�zni tudjon r�, k�l�nben semmiss� v�lik a megegyez�s, a l�ny pedig �jra halott lesz.

A francba, mikor v�lt egy ember ilyen fontoss� sz�m�ra? Nem t�bbek �k a t�pl�l�kforr�st�l… Az �sszes!

Felpattant, �s j�rk�lni kezdett a szob�ban. Zak�j�t ledobta a fotelre, nyakkend�j�t is lecsavarta, ingj�n pedig kigombolt n�h�ny fels� gombot, ujjait pedig felt�rte.

Egy hete, k�sz idegbaj! Nem tud aludni, �lland�an azon r�g�dott, hogy mi lesz, ha felkel, vagy egy�ltal�n felkel-e, mert ugyeb�r a l�gz�sen k�v�l, nem sok �letjelet adott mag�r�l… most pedig, mint der�lt �gb�l vill�mcsap�s, fel�bredt, � pedig azt se tudta hova kapja a fej�t. Nem volt r� felk�sz�lve, hogy szembe kell n�znie vele, �s a szem�be hazudnia, mik�zben pontosan tudta az igazs�got. Azt se �rtette, hogy most mi�rt gy�t�rte b�nb�nat-f�les�g, hogy hazudnia kellett. Pedig ezt csin�lta eg�sz �let�ben… a hazugs�g „istene” volt. Mindenkit megt�vesztett, f�lrevezetett, csak hogy neki j� legyen, �s szerencs�sen j�jj�n ki az adott helyzetb�l… Id�ig j�l ment.

Id�ig.

De a fen�be, mi�rt pont enn�l az embern�n�l kell b�nb�natot �reznie? Csak egy ember…

D�h�sen beler�gott az �gy sark�ba. �sszeszor�tott fogakkal t�rte a f�jdalmat, �s ledobta mag�t az �gyra, �s t�rdeire t�maszkodott. Elmerengve n�zte bal kez�n a gy�r�t. Ut�lta a gondolatot, hogy �jra h�zas. B�r az is igaz, hogy ez nem valami megszokott h�zass�g… Nem minden nap vesznek el egyik percben halott, m�sikban �l� n�t.

- Monsieur…

Henry felkapta fej�t, majd kicsit d�h�sre sikeredett hangon megsz�lalt.

- Mi az m�r megint?

A komornyik nyelt egyet, �s a szem�be n�zett.

- Mo-monsieur… csak… azt mondta, jelentsem, ha valami van a ma-ma-ma dameval…

Henry – legnagyobb megr�k�ny�d�s�re – sokkal hevesebben k�rdezett, mint szerette volna.

- Mi t�rt�nt?

- A kisasszony nem hajland� enni, am�g… am�g nem besz�lt… nem besz�lt a Monsieurral…

Henry meglep�d�tt, �s tov�bbra is csak �lt az �gyon, de nem v�laszolt.

- �s… ha figyelembe vessz�k, hogy m�r mi�ta nem evett…

- Rendben, mindj�rt megyek – szak�totta f�lbe a komornyikot, �s fel�llt.

A f�rfi kis�t�lt a szob�b�l, Henry pedig �ja t�rni kezdte a fej�t. A balesetb�l kell kiindulnia. De hogy f�gg �ssze egy baleset, �s egy h�zass�g, amit �gy k�t�ttek meg, hogy a l�ny nem is tudott r�la?

� a pokolba!

Meg�llt az ajt� el�tt, �s hallgat�zott. El�sz�r semmit sem hallott, de v�g�l tiszt�n kisz�r�d�tt Marie �les, �s mindenf�lek�ppen d�h�s hangja.

- Mondtam m�r, hogy nem vagyok nyomor�k!

Hallott m�g valami halk hangot, de nem �rtette rendesen. Egy nagy leveg� ut�n, lenyomta a kilincset, �s benyitott. Csak mikor m�r a k�sz�b�n �llt, jutott esz�be, hogy nem kopogott. Pillant�sa r�gt�n az �gyon �l� n�re esett, akinek a haja k�cosan �llt, arca kipirult, h�l�inge lecs�szott a f�l v�ll�r�l, az alja pedig felgy�r�d�tt a combj�hoz. Mikor megl�tta a f�rfit, arca m�g v�r�sebbre v�ltott, �s idegesen h�zta lentebb a ruh�t a l�b�n. Kapkodva visszah�zta a h�l�ing p�ntj�t, de az mindig visszacs�szott.

A csel�dl�ny fejet hajtott, majd gyorsan kisietett a szob�b�l.

Amint becsuk�dott m�g�tte az ajt�, a l�ny fel�llt az �gyr�l, �s b�r l�tszott, hogy m�g nehez�re esik megtartania az egyens�ly�t, elsz�ntan el� l�pett. Megemelte a bal kez�t, majd arcuk k�z� emelte.

- Ez mit akar jelenteni? – k�rdezte d�h�sen, �s a f�rfi szemeibe n�zett. Henry megr�ndult pillant�s�nak s�ly�t�l, �s lassan eltolta a kez�t.

- �lj�n le… - mondta �vatosan.

- Azt k�rdeztem…

- Azt mondtam, �lj�n le! �llni is alig b�r! – emelte meg a hangj�t. Marie sok�ig n�zett vele farkas szemet, de v�g�l engedelmeskedett. Henry a karj��rt ny�lt, hogy seg�tsen, de � ell�kte mag�t�l a kez�t.

- Egyed�l is megy! – morogta, de Henry l�tta, hogy remegnek a t�rdei. – Sz�val? – k�rdezte, mikor le�lt az �gy sz�l�re.

- Musz�j volt. – jelentette ki.

Marie felvonta szem�ld�keit, �s nyugalmat er�ltetve mag�ra, �sszeszor�tott fogakkal megsz�lalt.

- �h igaz�n? �s el�ruln�, hogy mi�rt is volt, musz�j?

Henry s�t�lni kezdett a szob�ban, �s a f�ldet b�multa.

- Morgana nem volt hajland� visszafogadni a h�zba… de csak akkor engedte meg, hogy idehozzam, ahol az orvos ell�thatta volna, hogyha elveszem…

- Micsoda? – h�kkent meg Marie, �s megpr�b�lt megint fel�llni, de Henry pontosan el� �llt, �gy m�r nem mert.

- El�g volt v�gign�znem a feles�gem hal�l�t, nem akartam, hogy a h�ga is �gy j�rjon… - mondta hat�rozottan.

Marie d�he �gy sz�llt el, mintha egy m�sik dimenzi�ba cseppent volna… Hirtelen azt sem tudta mit mondjon. Feln�zni nem mert r�, sz�gyellte, ahogy az elej�n nekiesett. De h�t mit v�rt t�le? Mosolyogva fogadja majd a h�rt, hogy hozz� kellett mennie a halott n�v�re f�rj�hez?

- Persze, ha elment�nk innen, a h�zass�g �rv�nytelen lehet, ha �n is akarja, de mellettem kell maradnia, mert…

A l�ny k�v�ncsian felpillantott r�, Henrynek meg nem jutott semmi k�zzel foghat� �tlet az esz�be.

- Mi�rt kellene elmennem innen, �s �n mellett maradnom? – k�rdezte Marie halkan.

- Mert… egyed�l lenne… senkit nem ismer, �s… gondoltam…

- Rendben. – egyezett bele a l�ny, egy b�lint�ssal. Henry meglep�d�tt a gyors v�laszon, �s pr�b�lta nem kimutatni meglepetts�g�t.

- Egy felt�tellel! – sz�lalt meg ism�t a l�ny, a f�rfi pedig k�rd�n pillantott le r�.

- Mi lenne az?

Marie nagyot s�hajtott, majd belekezdett.

- Ak�rhova, ak�rmikor elmehetek, �s nem szabja meg, hogy mit csin�lhatok �s mit nem… cser�be elj�tszom, hogy a feles�ge vagyok, �s… hogy boldogan �l�nk.

- M�r mondtam, hogy ha �gy akarja, semmisnek veheti a h�zass�got, �s kereshet mag�nak m�st…

- Csak ennyit akarok! – v�gott k�zbe a l�ny. Mindig ilyen volt?

Henry elgondolkodva figyelte az arc�t, v�g�l lassan b�lintott.

Marie b�nb�n�an elmosolyodott, �s h�tradobta haj�t.

- �n igaz�b�l nem vagyok ilyen… akaratos, csak… sok�ig �ltem �gy, hogy megszabt�k az �letemet, semmi belesz�l�som nem volt… most hogy megszabadultam t�l�k, nem akarok �jra b�rt�nben, l�ncok k�z�tt �lni…

Henry h�tr�bb l�pett.

- Meg�rtem.

- Azt hiszem, nem… - r�zta meg a fej�t Marie m�g mindig mosolyogva, b�r szemei szomor�an csillogtak. – Egy f�rfi b�rmit megtehet, amihez csak kedve van… n�k, szerencsej�t�k, �s hatalmas szabads�g, azt v�laszthatj�k, akit csak akarnak… ha egy n� pr�b�lna a nyomdokaikba l�pni, megvetn�k, �s botr�nyt kavarn�nak. Ezt nem szemreh�ny�sk�nt mondtam, csak…

- Csak egy t�nyt �llap�tott meg – fejezte be helyette a f�rfi, Marie pedig �rdekl�dve figyelte az arc�t.

- Lassan kezdem �rteni, hogy a n�v�rem mi�rt volt annyira megbolondulva mag��rt… - mondta b�jos mosollyal, de Henry elkomorult a szavait�l.

- Ez kedves… - morogta az orra alatt, �s az ajt�hoz s�t�lt. – Sz�ks�ge van az �telre, ha meg akar er�s�dni… �s ne j�rk�ljon egyed�l, a v�g�n m�g baja esik.

Az ajt� bez�r�dott, Marie pedig egyed�l maradt. Sok�ig hallgatta a kandall�ban �g� t�z ropog�s�t, �s furcsa nyugalom telepedett r�. Soha nem �rezte mag�t m�g ilyen biztons�gban, �s nyugodtnak.

Lehunyta szemeit, �s elmosolyodott.

Henry megval�s�totta az �lm�t.

Szabad lett!

Azt tehet, amit akar! Maga v�laszthat f�rjet, senki sem fog belesz�lni! Naphosszakat �lhet a k�nyvei f�l�tt, nem fogj�k �rte megb�ntetni. V�gre megszabadult a nevel�anyja megvet� pillant�s�t�l, g�nyos hangj�t�l, �s len�z� viselked�s�t�l. T�bbet soha az �letben nem l�tja! �s nem is fog hi�nyozni neki!

Rem�lte, hogy majd vid�kre k�lt�znek, ahol nincs nagy ny�zsg�s, �s ahol nyugalomban �lheti az �let�t. B�r ezek ut�n, amit a f�rfi tett �rte, b�rhova k�vetn� h�lak�ppen.

S�hajtva d�lt a p�rn�k k�z�, �s lehunyta szemeit. H�l�s mosollyal gondolt a f�rfira, aki az utols� k�p volt, mely behunyt szemei el�tt lebegett, miel�tt elaludt volna.