Megpróbálta újra a szívmasszázst. Kétszer is, de semmi változás. A lány továbbra is mozdulatlan feküdt előtte.
- Nee…Sakura…ne csináld. Ez csak egy kis karcolás.
Naruto szeméből ekkor egy könnycsepp bukkant elő, majd megragadta a lány vállait, s elkezdte rángatni.
- Ennyitől nem halhatsz meg… - NE ADD FEL!! - HALLOD?!
- Naruto! - Hagyd! - Már vége van…
Ekkor eleredt az eső.
- Neem…Sakuraa…Miéért??...
Naruto könnycseppjei az esőcseppekkel keveredtek. Ráborult a lányra, és keservesen zokogott. Yamato még sosem látta ilyennek ezelőtt.
- SAKURA!!!
Ordította Naruto, s egy hatalmasat ütött a lány mellkasára.
És a szíve… még ha halkan is… még mindig dobogott. Csak egy személyért, soha nem adta fel.
- Sakura… pedig annyi mindent… el akartam mondani. Csak miattad… miattad jöttem vissza… mert… SZERETLEK!!!
Naruto felnézett az égre s észrevesz egy hullócsillagot.
- És ha újra kívánhatnék… a kívánságom ugyanaz lenne: Soha… ne hagyj el!
Majd megcsókolta a lányt. A csók könnyáztatta, mégis minden benne volt. Szeretet, bánat, sóvárgás. Sóvárgás egy olyas valami után, amit most már soha nem érhet el. Az eső lassan elállt, s már Yamato is a könnyekkel küzdött.
- Ha te meghalsz… az álmom értelmét veszti, és ha nincs álmom… nincs értelme az életemnek. Még ha Hokage is lennék… nélküled soha sem lennék boldog. Ki lenne akkor a feleségem?
- „Pont most kellett ennek megtörténnie, senkit sem vagyok képes megvédeni” -gondolta magában.
Meghalt mestere, a legjobb barátját sem tudta visszahozni a faluba, s most elveszítette az egyetlen lányt, akit valaha is szeretett. Naruto tudta, ekkora csapást ismét már nem fog kibírni. Ám hirtelen egy halk hangra lett figyelmes.
- Ne sírj… Naruto… hisz… mindig te mondod… hogy egy konohai ninja… nem sírhat. És én… nem fogok feleségül menni… egy bőgőmasinához - mondta lány halkan, kinek arcára egy enyhe mosoly ült ki.
- Sakura?!!
- Hallottam mit mondtál… Naruto. Végig itt voltál velem. Tudtam, nem adhatom fel, mert… azt kívántam… soha ne hagyj el… és nem foglak. Mert szeretlek… Naruto Uzumaki. Tiszta szívemből.
Ajkaik egyre csak közeledtek a másikéhoz amikor Yamato megszólalt.
- Na… menjünk fiatalok, mert még van egy kis elintéznivalónk.
- „Kinek is rossz az időzítése?”- gondolta magában Naruto.
- Maradjatok itt, én addig elmegyek Hikaruért, és szólok Inonak, hogy gyógyítsa meg Sakurat, és a kezed, mert ahogy látom ismét használtad azt a tiltott jutsut.
- Nem volt más választásom.
- Tudom, nem hibáztatlak érte. Az a lényeg, hogy mind a ketten éltek - mondta megkönnyebbült hangon.
Naruto óvatosan felemelte Sakurat, majd elindultak a barlanghoz. Ino meggyógyította a súlyosabb sérüléseket, felébresztették Hikarut, és ismét elindultak. Rövidesen visszaértek a palotába látták, ahol már minden rendben volt. A vezetőket elkapták, és a szemük előtt történt meg a koronázás. Ezek után leültek, és megbeszélték ellentéteiket. A két ország békét kötött egymással. Persze mind a kettőnek voltak feltételeik egymással szemben, de legalább most már nem lesz háború. Naruto büszkén nézet Hikarura.
- Édesapád most nagyon büszke lenne rád. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó király leszel.
- Mindent meg fogok tenni ennek érdekébe - mondta mosolyogva.
Hikaru megköszönte a segítséget, majd mindenkitől elbúcsúzott. De még utoljára Naruto után kiáltott.
- Aztán készülj, mert a király majd meglátogatja a Hokagét.
Naruto elmosolyodott, majd felszállt a hajóra, és elindultak vissza Konohába.

A hajón……
- Hogy van Sakura? - kérdezte Shikamaru.
- Most már sokkal jobban, hála Inonak. Nézd… épp itt jönnek.
- Rég láttam őket ilyen jó viszonyban.
- Jah… kivételesen nem veszekednek semmi hülyeségen. Egyébként mi van veled Shikamaru?
- Hát, hogy is mondjam… egyenesbe jöttek a dolgok. Kurenai babája megszületett, és ha nem vagyunk küldetésen, akkor neki segítünk.
- Segítünk? - Mi ez a többessz…
Ekkor Ino Shikamaruhoz lépett, átölelte, majd megcsókolta a fiút.
Narutonak leesett az álla.
- Ti…meg mióta??
- Hát az úgy volt…
- Gyertek, kész a kaja.
- Choji?? - Te fogytál?
- Igen…
- Hát ez csúcs! - Tényleg sok minden megváltozott amióta elmentem.
- Na, gyertek már mert kihűl!!
Azzal a csapat leült vacsorázni. Majd hosszasan beszélgettek, és előkerült egy érdekes tárgy.
- Mi ez Shikamaru? - kérdezte Naruto.
- Elég kellemetlen kérdéseid vannak… ez egy fényképezőgép. Akarok csinálni néhány képet, hogy most így újra együtt a csapat.
Rengeteg képet csináltak, s még annál is többet beszélgettek. Feljött egy nagy csomó régi emlék, amire mindenki mosolyogva emlékezett vissza. Hihetetlen hogy a chunnin vizsga óta eltelt már hat év. De a beszélgetés hirtelen megszakadt, mert…
- Bocsássatok meg de, kicsit kimerült vagyok. Elmegyek lefeküdni - mondta Sakura.
Azzal Narutohoz hajolt és szenvedélyesen megcsókolta. De mielőtt a fiú viszonozhatta volna, gyorsan szétváltak. Majd Sakura mosolygott, és elment lefeküdni. Shikamaru is elmosolyodott.
- Na, meséljél csak! - Ti meg...
- Bocsi, de majd valamikor máskor, be kell fejeznem valamit - mondta gyorsan, majd felállt az asztaltól.
Shikamaru kivételesen értette a célzást. Naruto elköszönt a többiektől, majd Sakura kabinja felé vette az irányt.


Folytatás következik.