5. rész
2012.02.05. 11:36
Naruto bekopogott a kabinba.
- Igen?
- Naruto vagyok. Bejöhetek?
- Persze.
Azzal benyitott az ajtón. A kabinban félhomály volt. Naruto látta, hogy a lány az ágyon ült, s odament hozzá. Leült mellé az ágyra, végigsimította kezét selymes arcán, majd vadul megcsókolta. A csóktól Sakura testén a vágy futótűzként terjedt szét, szíve hevesen vert, légzése felgyorsult.
- Istenem, annyira szeretlek! - A tiéd vagyok! - súgta halkan fülébe.
Majd szép lassan elkezdte megszabadítani a felesleges ruhadaraboktól, míg Naruto vele összhangban ugyanezt tette. Közben apró csókokat váltottak, majd Sakura karjaival átfonta a fiú nyakát, s szép lassan hanyatt dőltek. Naruto lágy csókokat hintett a lány nyakára, kulccsontjára. E csókokra Sakura halk nyögésekkel válaszolt, és azokba teljes szívét lelkét beleadta.
- N... Naruto?
- Igen?
- Fájni fog? - kérdezte hirtelen piros arccal a lány.
A fiú erre nem szólt semmit csak megcsókolta.
- Gyengéd leszek, ígérem - mondta egy kedves mosollyal arcán.
Naruto gyengéden hatolt a lányba, aki megremegett a feszítő érzés miatt.
- Lazíts - súgta fülébe majd megcirógatta arcát.
Naruto a lány arcát, nyakát puszilgatta míg óvatosan egyre mélyebbre hatolt.
Sakura hirtelen erős fájdalmat érzett altestében és felsikított.
- Én voltam az első? - kérdezte egy lágy mosollyal arcán Naruto.
A lány alsó ajkára harapott majd szorosan magához ölelte a Narutot, aki eleinte még lassan mozgott, de később egyre fokozta a tempót. Sakura egy percre sem vette le tekintetét a fiúról, aki minden másodpercre, és érzésre pontosan odafigyelt. Közben a derekát simogatta és többször forrtak össze egy-egy hosszabb csókban. Megemelte a lány csípőjét, akinek feje hátracsuklott, így még nagyobb hangsúly került csodálatos idomaira. Ki akart élvezni minden csodálatos percet, ezért fokozatosan lassított a tempón, s csókokkal halmozta el a lány minden egyes porcikáját.
- Narutooh! - nyafogta Sakura.
- Mond csak! - súgta a lány fülébe.
- Neh hhh jáhtsz hmáhr hhh vhelem!!
Naruto ekkor ránézett a vágytól és kéjtől feltüzelt lányra, majd szenvedélyesen megcsókolta. Sakura lábaival szorosan átfonta a fiú derekát, hogy még jobban magában érezze, karjaival pedig annak vállába kapaszkodott, s egy-egy erősebb mozdulat után mélyen belé vágta körmeit. Naruto érezte, hogy már nincs sok hátra, ezért egyre gyorsított a tempón. A kabin megtelt érzéki, kéjtől fűtött sóhajokkal és nyögésekkel. Majd Sakura felemelte fejét, ujjait a másik ujjaival összekulcsolta, s egy csókban összeforrva, köszönt rájuk a hatalmas élvezet, amely nemrég még olyan elérhetetlennek tűnt számukra… egymással. Naruto a lány mellé feküdt, mélyen belenézett smaragd zöld szemébe, s azt mondta.
- Szeretlek Sakura… mindennél jobban ezen a világon. Sosem foglak elhagyni… erre megesküszöm…
- Akkor ez egy életre szóló ígéret?
- Igen - mondta mosolyogva.
Az ígéretet egy forró csókkal pecsételték meg.
-„Soha nem akarok mást...csak őt..” - kavarogtak Sakura gondolatai, miközben gyengéden megcirógatta szerelme arcát. Majd Naruto szorosan karjai közé zárta a lányt, s betakarta magukat. Sakura hamar elaludt, de ő még nézte egy kicsit az alvó tüneményt.
„ - Milyen védtelen így, és olyan gyönyörű, soha nem akarom elveszíteni” - gondolta magában. Még utoljára finoman megcsókolta édes kis ajkait, majd őt is elnyomta az álom.
Hajnalban Sakuranak szörnyű rémálma volt. Zihált, forgolódott, a lepedőt markolászta, s közben Naruto nevét kiáltotta.
- Sakura... Sakura! - ébresztgette Naruto. - Drágám, ébredj fel...
Majd a lány felriad a szörnyű álomból, s levegőért kapkodott.
- Sakura!? - Mi a baj, rosszat álmodtál?- kérdezte kissé ijedten a fiú.
- N-Naruto….- mondta a lány remegő hangon.
- Semmi baj, itt vagyok melletted – nyugtatgatta a fiú, majd szorosan magához ölelte.
- Mit álmodtál?
Sakura lesütötte szemeit, s belekezdett.
- Egy érdekes helyen jártam álmomban, olyan ismerős volt, mégis…nem tudom. Éppen harcoltunk amikor a Kyuubi ereje előtört belőled és te megö…
Majd a hajókürt szakítja félbe a mondatot.
- Csak egy rossz álom volt, de nem válhat valóra. Tudod, hogy sosem bántanálak. Inkább meghalok. De ne félj, ha hazaérünk, majd odaköltözök hozzád, s mindentől megvédelek - mondta mosolyogva.
A lány bólintott s megcsókolta a fiút, majd felöltöztek és kimentek a fedélzetre. A hajó hamarosan kikötött, és a csapat elindult vissza Konohaba. A Hokage irodájába Narutoék már kézen fogva mentek be. Tsunade elmosolyodott az újdonsült pár láttán, de tekintete hamar komorrá várt.
- Sakura, Naruto, jó munkát végeztetek, Yamato ideadta a jelentéseket. Nagyon meg vagyok elégedve.
- Akkor elmehetünk?
- Igen
Már éppen kiléptek volna az ajtón, amikor Tsunade utánuk kiáltott.
- Naruto, te maradj itt még egy kicsit, beszédem van veled…
Sakura csak állt az ajtóba.
- „Vajon mit akarhat tőle?”
- Menj csak nyugodtan, nemsokára utolérlek…
- Rendben.
Bólintott s elindult haza, Naruto pedig ottmaradt a Hokagéval.
A korai hazaérésből este lett, s Naruto lehajtott fővel lépett be az ajtón kezében hozva holmiját, amit lepakolt az ajtó mellé.
- Csakhogy itt vagy. Van fogalmad róla hány óra van?- vonta kérdőre kissé idegesen a lány.
De látván a fiú hűvös arckifejezését lehiggadt. Majd félve kérdezte.
- M-mi a baj?
A fiú csak bámult maga elé. Nem tudott a lány szemébe nézni.
- Nincs semmi… Csak kicsit elhúzódott a megbeszélés – mondta lesütött szemmel, rideg hangon.
- De mégis miről volt szó? - Mit akart Tsunade-sama?
A fiú továbbra sem szólt semmit. Sakura nem akarta erőltetni a dolgot.
-„Ha akarja, majd úgyis elmondja”- gondolta magában.
Majd megölelte a fiút.
- Most már itt vagy velem. Más nem számít.
Naruto továbbra is komor tekintettel nézett maga elé, fejében sok minden kavargott abban a pillanatban. Majd szorosan megölelte, s vett egy nagy levegőt.
- Igazad van…
Majd beletúrt a lány illatos, rózsaszín hajába, s tekintetük ekkor végre találkozott.
Naruto szeméből a szomorúság egy könnycsepp formájában végigfutott arcán.
- Naru…
De a fiú beléfojtotta a szót, s úgy csókolta, mint azelőtt még soha. Mintha nem érdekelné a holnap, csak a mának, csak ennek a pillanatnak élt.
Vadul, tele szenvedéllyel csókolta, ami hosszú percekig tartott, s amit Sakura már a levegőhiány miatt szakította meg. Egy pillanatra elmosolyodott, majd ismét vad csókcsatába kezdtek. A következő pillanatban már a hálószobában voltak, s ismét egy szenvedélyekkel teli éjszakát töltöttek együtt.
Másnap reggel Sakura mosolyogva ébred.
- Naruto… ez az éjszaka… egyszerűen csodás volt…te egy… Naruto…Naruto!!
Sakura ijedten látta, hogy Naruto nem fekszik mellette. Majd észrevesz egy papirost maga mellett. Elkezdte olvasni, majd szeme könnybe lábadt, s elkezd szaladni a Hokage palotája felé. Felérve az irodába lecsapta a papírt Tsunade elé.
- Ez meg mi?- kérdezte idegesen.
- Azt mondta, hogy ez volt az utolsó küldetésünk, akkor mégis…
- Higgadj le Sakura… nincs okod idegeskedni. Rejtélyes eltűnésekről kaptam hírt a szomszédos országokba, és Narutot küldtem, hogy nézzen utána. Reggel jött egy hírhozó. Azt írta, hogy pár napon belül hazatér, csak még utána akar nézni néhány dolognak.
- De akkor miért nem szólt nekem erről egy szót sem?
Majd lesüti tekintetét.
- Én kértem meg rá. Mint mestered elég jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam, a hír hallatán teljesen kiborultál volna, és nem engedted volna el Narutot. Ebben a pillanatban ő az egyetlen személy, akiben megbízok ilyen téren. És hallottam Naruto ígéretéről is. Biztos vagyok benne, hogy visszatér, mert szeret téged. Ő maga mondta indulás előtt, s megkért, hogy adjam át neked. Tehát nincs okod kételkedni benne.
A lány ekkor felnéz, elmosolyodik, majd azt mondja.
- Tudom, és várni fogok rá.
Majd hat év telt el a kijelentés óta, és Naruto még mindig nem tért vissza. Senki nem hallott róla semmit. Mintha a föld nyelte volna el. Néhányan már azt is híresztelték, hogy Naruto Uzumaki már régen halott.
Ismét csend honol Konohában. Az idő borongós, már napok óta egyfolytában esett, s dörgött az ég. Sakura úgy érezte, az időjárás a lelkét mutatja. Az ágyon ült, és Naruto levelét olvasta.
-„Örökké szeretni foglak, míg megőrzöl engem szívedben.
S ha meghalok, s te már mást szeretsz…”
Majd hirtelen kinyílt a szobaajtó, s egy kisfiú szaladt be rajta.
- Anya, anya.
- Tessék, kicsim!
- Megjött Ino néni és Shikamaru bácsi - mondta majd kiszaladt a szobából.
- Szia, Sakura, Minatoért jöttünk.
- Hát ti meg merre jártatok?
- Tsunade-samanál voltunk. Új híreket kapott.
- Híreket? Mégis miféle híreket?
- Majd én elmondom neki - súgta Ino Shikamaru fülébe.
- Rendben.
- Mégis miről van szó? – Mi ez a nagy titkolózás?
Ekkor a kicsi megint beszalad a szobába…
- Anya, anya!! - A papa mikor jön már haza?
Ino ránézett Sakurara, és a szíve majd megszakadt. Mióta Naruto, elment Sakurat egyszer sem látták tiszta szívből örülni semminek. Kivéve, amikor Minato megszületett. Az volt élete egyik legboldogabb pillanata.
- Tudod, drágám. A papa mindennél jobban szeret téged. Soha nem hagy el minket, ott él a szívedben, amíg te is úgy akarod.
- Mindig ezt mondod - mondta szomorúan, majd ismét kiszaladt a szobából.
- Én elviszem Minatot, ti addig beszélgessetek nyugodtan - mondta Shikamaru.
- Rendben.
- Köszönöm Shikamaru.
- Hé Minato mit szolnál ha most elmennénk az akadémiára aztán megennénk egy rament?
- Oké, de a sulit kihagyhatnánk? - mondta kérlelő hangon.
Azzal elindultak. Sakuraék mosolyogva néztek utánuk.
- Kedves gesztus volt, hogy Minatonak nevezted el.
- Igen, Naruto édesapja után kapta a nevét.
Ino ekkor levett egyet a polcon lévő régi fényképek közül, elmosolyodott, majd odaadta Sakuranak.
- Emlékszel arra az estére, amikor ez a kép készült?
- Persze, hogy is felejthetném el. A hajón voltunk és…
Majd hangja megcsuklott, és újaival végigsimította a fényképet. - Úgy hiányzik… miért kellett elmennie… pedig megígérte… és most itt hagyott egyedül…
Sakura halk zokogásba tör ki.
- Nem hagyott egyedül… hiszen, ott van Minato, a kisfiatok. Ő maradt meg neked Narutoból. Ugyanaz a szőke bozontos haj, de...azok a zöld szemek... Na meg állandóan szövegel, és azt mondogatja, ha nagy lesz Hokage szeretne lenni. És úgy hallom igazi kis bajkeverő hírében áll. Tiszta Naruto.
- De ő nem… nyögte fájdalmasan…Ő nem Naruto.
- Tudom, hogy nehéz Sakura de…
- Ino… nekem Naruto kell. Nem tudok nélküle élni. Bármit megadnék azért, hogy újra lássam…ha csak egy pillanatra is…én…
- Elég legyen Sakura! - Ne mondj ilyet. Naruto…
Nem bírta befejezni a mondatot, mert féltette Sakurat, hogy ezzel még mélyebb sebet ejt szívén, de úgy döntött elmondja neki, mert tudnia kell az igazat, akármennyire is fájjon.
- Na-Naruto még él… nem halt meg…Sakura…
|