Yusuke:
Kiab�ltam vele. M�r megint. Hena nagyon nyugodtan t�ri az ilyesmit, csak csendesen els�t�lt mellettem, mintha nem is neki sz�ltak volna a szavaim. Odahaza az�rt m�r r�j�ttem, hogy haragszik, de nem volt er�m bocs�natot k�rni. Kicsit haragudtam, mert a szememre vetette, hogy sokat �llok a volt h�zunk el�tt. Persze, hiszen Keikoval ott �lt�nk egy darabig, �s olyankor, mikor hi�nyzik a r�gi �letem, sz�vesen n�zem meg. N�ha j� volt ott �llni �s hagyni, hogy el�ntsenek az eml�kek.

Mi�rt nem mondom el neki?

F�ltem! F�ltem, hogy f�lre�rti, �s otthagy. Persze �gy is rohamosan haladtam efel�, mert azzal a viselked�semmel, amit vele szemben tan�s�tottam, elidegen�tettem magamt�l. A sokk akkor �rt, mikor haza�rtem. R�j�ttem, hogy az � kulcsa volt n�lam, h�t vissza akartam tenni a t�sk�j�ba, amit sikeresen levertem a polcr�l, �s kiborult bel�le minden. Mik�zben sz�pen visszapakoltam, a kezembe akadt egy pap�r. Az � k�z�r�s�val.
K�t f�lszob�s apartman, f�rd�… - kezdtem olvasni. Furcsa �rz�s volt! Soha nem v�ltott ki bel�lem m�g ilyen �rz�seket a f�lelem. Mintha vill�m csapott volna bel�m. Bizsergett mindenem. T�bb c�m �s telefonsz�m volt a lapon.

Hena lak�st keres!

El fog menni! Itt hagy! Nem halogathattam tov�bb a besz�lget�st vele. Visszasz�rtam a marad�k holmit a t�sk�j�ba, magamn�l tartva a lapot, �s bementem a szob�ba. Az egyik fotelben aludt. Fels�hajtottam. Ha fel�bresztem, morcos lesz, �s tal�n el sem mondja, mi�rt akar elmenni! Nem �rtettem. Mi�rt akarja egy�ltal�n? Ennyire nem voltam bunk�, �s tudja, hogy szeretem, elv�gre mondtam neki mindig, �s mondom, szeretkez�nk is eleget, �s ha veszeksz�nk, mindig kib�k�l�nk. �n ezt t�nyleg nem �rtem! Mindig csak ott hagyott, ha kiab�ltam, vagy vitatkoztunk, ha annyira rosszul �rezn� mag�t, biztos… megr�ztam fejem. Teljesen feleslegesen tettem fel magamnak azokat a k�rd�seket, amiket csak � tud megv�laszolni. Hozz� s�t�ltam, megsimogattam az arc�t. Kinyitotta a szem�t.
– Megj�tt�l? – k�rdezte. �reztem a hangj�ban az ellens�gess�get. Felmutattam a pap�rt.
– Hena! Mi ez? – �rdekl�dtem. � pislogott p�rat, azt�n felkapcsolta az asztal mellett �ll� l�mp�t.
– Ja! – morogta. – Honnan van?
– A t�sk�b�l, levertem v�letlen�l, �s kiesett bel�le… el akarsz menni? – Ismer�s volt a k�rd�s. Akkor is ezt tettem fel neki, mikor megtudtam, hogy ret�rjegyet vett, �s nemsok�ra mennie kell. Szerencs�re akkor maradt.
– Te akarod, hogy elmenjek! – jelentette ki fel�lve. – Yusuke, ha r�j�tt�l, hogy hib�t k�vett�l el, mikor �sszej�tt�l velem, vagy m�r megunt�l, esetleg m�gsem hasonl�tok annyira Keikora mint… - Fel�lltam, mert nem b�rtam tov�bb hallgatni. M�r megint ezzel j�tt! Az �r�letbe kergetett. Annyiszor hallottam m�r! Kezdtem unni, hogy folyamatosan azt bizonygassam, � nem Keiko, �s nem az�rt szeretem.
– Meg�ll az eszem! – mordultam r�. � nyugodtan h�trad�lt, �s v�rt, mint mindig, ha vitatkoztunk.

�gy nem lehet veszekedni!!

– Komolyan! A falnak besz�lek k�zel egy �ve? Mondtam ezerszer, hogy… - Fel�llt, �s ez meglepett. Pont, mikor kezdtem volna belemelegedni, � megint lel�p. Az ablakhoz s�t�lt.

Most akkor mi van?

– Nem tudom, mi t�rt�nt veled, de �gy �rzem, m�r nem vagy �szinte! – mondta halkan. K�ts�gbeesettnek t�nt a hangja, vagy csak �n akartam annak �rezni. – Valami elromlott!
– Nem, dehogy, egyszer�en csak…
– Mikor n�zt�nk meg utolj�ra egy�tt egy filmet? – k�rdezte. Ez k�nny�… vagyis… les�t�ttem a szemem, mert nem eml�keztem r�. – Mikor reggelizt�l velem utolj�ra? – N�ma csend, mert erre sem tudtam v�laszolni. – Mikor mondtad el utolj�ra �szint�n, hov� m�sz?
– Nem tudom! – suttogtam, mert val�ban �gy volt, �s sz�gyelltem magam.
– Nem vagy �szinte! Hogy v�rod el, hogy elhiggyem, hogy az�rt vagy velem, mert szeretsz? Tudod, mit gondolok? Neked m�r csak p�tl�k vagyok, vagy tal�n az�rt vagyok m�g itt, mert nem tudod, hogy dobj ki, vagy egyszer�en megszokt�l, �s gondoltad, megtartasz, mint egy eml�kt�rgyat! – mondta ki ny�ltan szembe fordulva velem. L�ttam, hogy k�nnybe l�badnak a szemei. A sz�vem azt s�gta, �leljem meg, de az eszem le�ll�tott. Megd�bbentem azon, amit hallottam. Ennyire sokat lettem volna t�vol? Nem t�nt fel. Igen, hazudtam. Mindig, mikor hi�nyzott a h�z, azt mondtam neki, Koenm�hoz megyek, � pedig a jelek szerint nem hitte el, m�gsem sz�lt semmit. Pedig a teljes igazs�got m�g nem is tudta. Kezdtem egyre pocs�kabbul �rezni magam. B�r � nem sz�lt �n �jabb k�rd�st hallottam. Mikor mondtam neki utolj�ra, hogy szeretem? Erre sem eml�keztem. Mondtam, sokszor, mikor szeretkezt�nk, a v�gy hev�ben, de az m�s!
– Ne menj el! – ny�gtem ki. Sz�nalmas! M�g norm�lis indokok sem jutottak eszembe. Hena meg csak n�zett r�m, �s v�rt. – Hena, k�rlek sz�pen, ne menj el! – mondtam m�g egyszer �s tettem fel� egy l�p�st.
– Meg kell besz�ln�nk ezt Yusuke! – jelentette ki � elsz�ntan. – Szeretlek, de nem vagyok hajland� tov�bb csin�lni! Ha megcsalsz, mondd el, �s m�r itt sem vagyok!
– Megcsallak? – v�zhangoztam hitetlenkedve.
– Nem tudom! – vonta meg a v�ll�t. – Fogalmam sincs, mit gondoljak, hol vagy, mikor elm�sz, �s nem mondod el, hov�!
– A h�zban! – v�gtam r�. Itt m�r nem volt lehet�s�gem lav�rozni, �s hazudni, itt kett�nk kapcsolata volt a t�t. Tal�n t�lz�sba vittem, a titkol�z�st, �s most ott tartunk, hogy Hena azt felt�telezte, megcsaltam. – N�ha, ha… ha gondolkodni akarok… vagy, ha hi�nyzik a r�gi �letem…
– A r�gi �leted! �rtem! - b�lintott, azt�n els�t�lt mellettem, �s kivett a szekr�ny�b�l n�h�ny ruh�t. Lassan fogtam fel, mi t�rt�nik. Nem akartam meg�rteni, mi�rt pakolja a dolgait egy t�sk�ba. A fogkefe gy�jtott f�nyt az agyamban.
– Mit csin�lsz? – k�rdeztem tartva a v�laszt�l.
– Elmegyek! Adok neked id�t gondolkodni! – v�laszolt nyugodtan.
– Hov� menn�l? – �rdekl�dtem. Ebben a pillanatban �n is �gy gondoltam, az a legjobb, ha elmegy.
– Egy hotelbe! Megleszek! – mondta m�g, tal�n, hogy �nmag�t nyugtassa, mert �n biztos voltam benne, hogy boldogul. Sajnos nem volt r�m akkora sz�ks�ge, mint nekem r�.
– H�vj, ha tal�lt�l sz�ll�st! – k�rtem.

Ne engedd el, te idi�ta!

– Rendben! – b�lintott �, azt�n felv�ve az �gyr�l a t�sk�t elhagyta a szob�t. Hallottam, hogy a kulcsait leteszi az el�t�rben l�v� asztalk�ra. �sszeszorult a sz�vem. Ha nem lett volna bennem b�szkes�g, ut�na szaladok, hogy maradjon. Nem tettem, � pedig elment. Nem �rtettem, hogy jutottunk ide! Elengedtem, pedig h�napok �ta azon t�prengtem, hogy megk�rem a kez�t. Most pedig elengedtem. �jf�l fel� j�r, � pedig egyed�l fog k�borolni odakint az utc�kon. V�dtelen�l �s… Nem lehetek ennyire gy�va! Ha feles�g�l akartam venni, akkor mi�rt engedtem el? �sszezavarodtam. Nem tudtam, hogy a retteg�s, hogy �t is elvesz�tem, mint Keikot, mondatta azt velem, hogy menjen csak, vagy val�ban nem szerettem m�r. Ahogy becsuk�dott m�g�tte az ajt�, r�gt�n r�m t�rt a mag�ny. K�rben�ztem a szob�ban, �s nem tal�ltam a helyem. Nem �rtettem, hiszen csak n�h�ny perce ment el, �s m�r hi�nyzott! Nem akartam, hogy elmenjen! Ebben m�r biztos voltam. Felkaptam a kulcsait, �s ut�na futottam.