Sz�rke k�dbe borult minden... A s�r� k�dfelh� elnyelte a t�jat. Egy apr� f�nnyal�b sem hatolt �t a fojtogat� p�rafelh�n. A t�j szomor� volt. S nem sok hi�nyzott, hogy az �g k�nnyei is eleredjenek.

Blackheath kast�ly�nak egyik szob�j�ban egy fiatal n� �lt. Az ablak el�tt �ll� sz�f�n pihent. Hossz�, fekete k�nt�se, mely m�skor oly ig�z�, cs�b�t� l�tv�nyt ny�jtott, most komor gy�ssz� v�ltozott. Haj�t csak egyszer�en felcsatolta. Nem �rdekelte a k�lseje. Szemeiben b�nat csillogott. Id�tlen f�jdalom, s mintha eg�szen m�shol j�rt volt. Valahol t�vol... t�vol a s�r� k�d�n, ott ahol a napf�ny aranyl�n vil�g�t, s nem l�tezik szomor�s�g. A t�zben �g� csokol�d� szemp�r elhalv�nyult. M�g egy gyenge l�ng sem pisl�kolt benne. Olyan k�dbe borult, mint a kinti t�j. Gy�ngyk�nt csillog� harmatcseppek �ltek benn�k, csak az alkalomra v�rva, mikor v�gre kit�rhetnek a b�rt�n�kb�l, hacsak az�rt is, hogy hal�lukkal apr� gy�gy�rk�nt szolg�ljanak. A l�ny m�skor oly hamvas, baracksz�n� arca, most m�rv�ny feh�rr� v�lt. Apr� kezeivel a k�nt�st szor�totta �ssze, de ink�bb csak tennie kellett valamit, hogy remeg�s�t csillap�tsa. Rekedt s�haj szakadt fel sz�raz ajkai m�g�l, s f�jdalomhangk�nt s�v�tett v�gig a szob�n. Kecses kezeit lecs�sztatta a has�ra... De a m�he m�r �res volt. M�r nem fejl�d�tt benne tov�bb az az apr� csoda, akit megteremtettek. �s m�r soha t�bb� nem hordhatott a sz�ve alatt egy �letet. M�r soha t�bb�... Gy�tr�dve hunyta le a szemeit. Hercegn�k�nt cs�d�t mondott... N�k�nt megbukott... Feles�gk�nt csal�d�st okozott... Nem volt m�r teljes �rt�k� n�. �s nem is lehetett soha t�bb�. �gy m�r a f�rj�t sem tudta megtartani. Hisz milyen hercegn� az olyan, aki nem tud �r�k�st sz�lni? R�ad�sul egy olyan hatalommal �s vagyonnal b�r� csal�dnak, mint az Oswaldok, sz�ks�g�k van az �r�k�sre. � pedig ezzel bebizony�totta, hogy m�r nem alkalmas hercegn�nek. M�r nem... Ez�rt tal�n jobb lett volna, ha � is meghal abban a balesetben. Csakhogy most is - ak�rcsak akkor r�gen -, visszah�zta ide valami... valaki. Nem volt k�pes meghalni... nem akart. De tal�n jobb lett volna. �gy a f�rj�nek nem kellene elviselnie a sz�gyent, hogy a n�, akit p�rj�ul v�lasztott nem adhatja meg a k�v�nt �r�k�st. Csak �t akarta megk�m�lni... semmi m�s nem �rdekelte. De kett�hasadt a sz�ve att�l, ahogy l�tta a f�rfit szenvedni. A lelke ezer darabra hullott, amikor megl�tta Blackheath veszedelmes D�mon�nak k�nnyeit, melyeket �rte ejtett. Nem k�v�nhatott t�le ilyen �ldozatot. �, aki m�g a sz�leit sem siratta el, hanem kem�ny bossz�t esk�d�tt, k�nnyezett egy n��rt... �rte. K�nnycseppek ezrei t�voztak lehunyt szemh�ja al�l. S m�r arra sem volt ereje, hogy visszatartsa �ket. � m�r megt�rt. F�nye kihunyt, �s soha t�bb� nem fog �gy ragyogni, mint akkor r�g...

* * *

A havas es� halk kopog�ssal verte az ablakokat. A leveg� nem mozdult. M�g az �g enyh�t� k�nnyei sem tudt�k eloszlatni a s�r� k�dfelh�ket. A f�jdalom �sszes�r�s�d�tt a leveg�ben, s nem akart t�vozni. Egy k�penyes alak sietve indult fel a kast�ly l�pcs�in. B�r k�v�l�ll� volt, szinte fojtogatta az a f�jdalom, amit �szlelt. Miut�n beengedt�k ledobta mag�r�l a csukly�t. Carlotta el�sz�r megd�bbent, majd a s�rget� arckifejez�st l�tva azonnal az emeletre invit�lta az �rkez�t.

- A mylady teljesen maga alatt van. Nem besz�l, nem eszik. Nem �rdekli semmi. Csak fekszik azon a sz�f�n, vagy az �gyon �s mered maga el�. A k�nnyei m�g mindig nem fogytak el - t�r�lgette a szem�t az asszony. - Annyira f�j nekem �gy l�tni a hercegn�t.

- �s Leon? - k�rdezte az idegen l�gy hangon. - � hogy van?

- � pedig a mylady miatt roskadt �ssze teljesen - v�laszolt Carlotta. - Soha nem l�ttam ilyen f�jdalmat egy f�rfi szem�ben. Amikor azt hitte, hogy lady Sora meg fog halni, �gy �ml�tt a k�nnye, amilyet elk�pzelni sem lehet. Borzalmas volt ilyen �llapotban l�tni Blackheath legnagyobb herceg�t. F�ltem, hogy valami k�rt tesz mag�ban - folytatta, mik�zben egy zsebkend�vel t�r�lgette a szem�t. - Amikor a hercegn� fel�bredt, visszat�rt a rem�ny a szem�be. De ahogy a mylady megtudta, hogy nem lehet t�bb� gyereke, azonnal elzavarta Leont. Az�ta be van z�rk�zva �s iszik. Sz�ks�ge van a hercegn�re. De � azt hiszi, hogy Leonnak m�r csak sz�nalomb�l kell.

- S�lyosabb a helyzet, mint hittem - suttogta maga el�. - De tal�n Leonn�l sokkal ink�bb. K�pes lenne k�rt tenni mag�ban. Csak Sora tud hatni r�. Ez�rt vele besz�lek.

- �gy megv�ltozott volna, kisasszony? - n�zett r� meglepetten Carlotta.

- Hihetetlen, de r�j�ttem a hib�imra. Tisztelem Sor�t az�rt, amilyen - Lehajtotta a fej�t, majd elsz�ntan n�zett a n� szem�be. - Nagyon tudn�m szeretni �t, elv�gre rokonok vagyunk. Nekem nincs testv�rem, de mindig szerettem volna egy h�got. Sora lehetne az. Neki pedig egy l�nytestv�re van, de �... tudja milyen. Szeretn�k seg�teni neki... nekik.

- Helyesen teszi. Lady Sora olyan n�, akit nagyon lehet szeretni - b�logatott Carlotta. - Mentse meg �t! Hogy � meg tudja menteni a f�rj�t.

- Minden t�lem telhet�t megteszek, �g�rem - majd bel�pett a szoba ajtaj�n.

�m ami odabent fogadta, szinte minden kedv�t elvette a pr�b�lkoz�st�l. Csakhogy ennyivel tartozott Sor�nak... de f�leg Leonnak. Keservesen emelte a tekintet�t, az ablakn�l �l� hercegn�re. A szoba, mely m�g nem is olyan r�g forr�s�got, t�zet �s szenved�lyt �raszthatott mag�b�l, m�ra komorr� v�lt. S b�r a sz�nek a r�giek maradtak, elt�nt bel�le az a b�j, amit a mag��nak tudhatott. Komorr� �s f�jdalmass� v�lt. Ak�rcsak Sora. Bel�le is kiveszett a t�z. �s ha nem l�ngol fel �jra a par�zs, akkor m�r nem lesz vissza�t. A l�ny k�zelebb l�pett. Halkan mozgott, mintha att�l f�lt volna, hogy egy halottat zavar meg. De nem. Blackheath hercegn�je nem volt halott. Isten kegyelm�b�l, �s a f�rje szerelm�nek erej�t�l. � �lt. S az �let�t tov�bb kell folytatnia, Leon mellett. B�trabban �llt a sz�fa mell�. A kez�t a hercegn� v�ll�ra tette. S a mozdulat b�r leheletfinom �s k�nnyed volt, hat�rtalan er�t sug�rzott. Sora lassan felemelte a fej�t, s matt- barna szemeit az �rkez� �ce�nsz�n szem�be m�lyesztette. A l�ny annyi f�jdalmat l�tott ezekben a rem�nyvesztett szemekben, hogy �nk�ntelen�l is megh�tr�lt. Majd er�t v�ve mag�n le�lt. A k�d�s csokol�d� szemp�r nem eresztette el egy pillanatra sem a tekintet�t.

- Mi�rt j�tt�l? - sz�lalt meg Sora. - G�nyol�dni akarsz? Vagy elmondani, hogy most m�r nem vagyok teljes �rt�k� n�? Tedd meg, de azt�n hagyj magamra, Layla Hamilton!

- Sz�nalmas vagy, Sora - k�z�lte a l�ny. - Itt �lsz �s elv�rod mindenkit�l, hogy �gy eml�tsen, mintha m�r nem is n� lenn�l csak az�rt, mert elvesztetted a gyermekedet. Hol van az a n�, aki k�pes volt ak�rmikor lekeverni nekem vagy m�snak egy pofont? Hol van az a n�, aki megh�d�totta mag�nak Blackheath herceg�t? Elveszett bel�led a t�z Sora Oswald - mondta Layla csal�dottan. - M�r nem jelentesz ellenfelet. Csak sajn�lni tudlak, ami�rt hagyod, hogy ennyire eluralkodjon rajtad a b�nat. Elvesztetted a gyermeked. De el akarod vesz�teni Leont is? Lehet m�g gyereketek.

- Befejezted? - n�zett r� a hercegn� �res szemekkel. - Rendben, most �n mondan�k valamit. Soha t�bb� nem lehet gyerekem. Ezt az orvosok is megmondt�k. Nem lehet gyerekem! - ki�ltott fel hevesen. - Most pedig, hagyj b�k�n! Hagyj v�gre b�k�n! - temette a kez�be az arc�t.

- Sora, te er�s vagy. K�pes vagy t�l �lni, �s Leon seg�teni akar - mondta Layla l�gyabb hangon, mik�zben felemelte a l�ny fej�t. - Ne tasz�tsd el magadt�l �t! Szeret t�ged - majd szomor�an elmosolyodott. - Te nem l�ttad, amikor �let �s hal�l k�z�tt volt�l. Soha nem hittem volna, hogy �, akit senki nem l�tott m�g f�jdalommal k�szk�dni, �gy meg fog t�rni. Annyira szeret t�ged. �s �gy k�nnyezett, ahogy f�rfit m�g nem l�ttam.

- Miattam s�rt... - suttogta maga el� Sora. - Miattam szenvedett...

- Nem! - ki�ltotta Layla. - Nem miattad, hanem �rted. Ha meghalt�l volna ak�rmire k�pes lett volna. M�g �ngyilkos is lett volna. Istenem Sora, meg kell �t mentened! - majd fel�llt �s megszor�totta a hercegn� karj�t. - K�rlek, Sora, t�rj v�gre �szhez. Ha nem engeded k�zel magadhoz, Leon belepusztul!

- Tal�lni fog egy olyan n�t, aki k�pes minden tekintetben kiel�g�teni. � boldog lehet. Ez�rt kell elengednem - suttogta megt�rtem. - Nem lehetek olyan �nz�, hogy magam mellett tartsam �s kitegyem a sz�gyennek.

- Mi�rt nem hagyod, hogy ezt � maga d�ntse el? - k�rdezte a sz�ke l�ny m�r a k�nnyeit nyelve. - Mi�rt nem engeded, hogy tegye, amit � akar. Leon Oswald lenne az utols� ember, aki sz�nalomb�l tart maga mellett valakit. Hisz ismered �t. Akar t�ged, kellesz neki. Annyira szeret, hogy majd' bele�r�l. Mi�rt nem adod meg neki az es�lyt? - majd visszaereszkedett a sz�f�ra. - Tudom, hogy neh�z. Hisz az a gyermek a kett�t�k heves v�gy�b�l sz�letett. De nem a te hib�d volt, hogy meghalt. �s nem is Leon�. Tudom, hogy az�rt szeretted volna azt a bab�t, mert t�le volt. Im�dtad a gondolatot is, tudom. De ne tasz�tsd el magadt�l az apj�t! - majd a kez�be fogta Sora kez�t. - Leon hisz benne, hogy m�g lehet es�lyetek. De nem b�rn� ki, ha elvesztene t�ged. Birk�zz meg a gondolattal. Hagyd, hogy seg�tsen! Seg�tsetek egym�snak. Ne �rezd magad kevesebbnek a t�bbi n�n�l! Mert neked van valamid, ami nekik nincs, �s ami�rt mindig is irigyelni fognak; a ti�d Leon Oswald teste, minden gondolata �s a sz�ve. Haszn�ld, amit t�le kapt�l aj�nd�kba, �s l�gy olyan veszedelmes, mint �! Ne hagyd cserben!

- �s ha k�s�bb r�j�n, hogy m�shogy kellett volna d�ntenie?

- Sora, ne gondolj a holnapra! Csak a ma sz�m�t. �s Leon csak t�ged akar. Veled akar lenni - mondta Layla d�h�sen. - Szeresd �t te is! �s hagyd, hogy � is tegye. Nyerd vissza a r�gi f�nyed. Legy�l olyan veszedelmes, mint a f�rjed, hogy m�lt� l�gy hozz� - majd mikor a hercegn� m�g mindig nem mozdult, elhat�rozta, hogy beveti az utols� fegyver�t. - Vagy azt akarod, hogy � is meghaljon, de � m�r a te hib�db�l?

Sora olyan hirtelen kapta fel a fej�t, hogy Layla fel is pattant. Olyan d�h�t l�tott a hercegn� szem�ben, amit eddig m�g soha nem tapasztalt. Egy r�szr�l �r�lt, hogy v�gre k�pes volt felt�zelni a l�nyt, m�sr�szt megijedt; a csokol�d� szemp�rban t�ncol� t�z csak kezdetleges volt. Amint el�ri a holtpontot hal�losan vesz�lyess� v�lhat. Ez a baleset, ez a szenved�s csak egy l�k�s volt a v�gs� zuhan�s el�tt. Akarva, akaratlanul Sora Oswald t�k�letes m�sa lett, Blackheath veszedelmes hercegn�nek...

Layla elmosolyodott, de a mosoly azonnal az arc�ra fagyott, amint meg�rezte Sora kez�t az arc�n csattanni. El�sz�r meglep�d�tt, majd �rt� szemekkel n�zett unokatestv�r�re. B�lintott, �s halv�ny, b�ztat� mosolyt k�ld�tt fel�. A hercegn� m�ly leveg�t vett. Nem tudott m�g mosolyogni. De m�r elindult az �ton. �s hajland� volt a v�ltoz�s befogad�s�ra.

- Mi�rt v�ltozt�l meg ennyire? - k�rdezte Layl�t. - Mi�rt seg�tesz?

- Ha azt mondan�m, hogy v�gre szeretn�k j�ban lenni veled, nem hinn�d el. Pedig ez az igazs�g. Az unokah�gom vagy, Sora. �s �n �gy akarlak szeretni, mint az igazi testv�remet - v�laszolta ny�ltan. - �s rem�lem, k�pes vagy ennek az elfogad�s�ra.

- Tal�n.

- R��rsz m�g ezen gondolkodni. Most menj, �s ny�jts vigaszt a f�rjednek!

Sora csak b�lintott. M�ly leveg�t vett �s kis�t�lt az ajt�n. Odakint m�g nekit�maszkodott a falnak �s seg�lyk�r�en tekintett a plafonra. Mintha az �rhoz foh�szkodna, vagy az � Angyalaihoz. Most sz�ks�ge volt minden erej�re. Ha Leon m�g elfogadja, akkor vele marad, de ha elutas�tja, azt is meg fogja �rteni. Hisz � tasz�totta el. De tal�n egy kis vigaszt tudnak egym�snak ny�jtani, k�lcs�n�sen. Szorosan �sszefogta mag�n a k�nt�st �s halkan nyitott be f�rje szob�j�ba, az ajt� engedelmesen ny�lt meg el�tte. Nem hitte volna, hogy valaha is ilyen l�tv�ny fogadja majd, amikor r�n�z a f�rj�re. Az egykor vad szenved�lyt �s zabol�tlan er�t sug�rz� szoba, most hideg volt. Nagyon hideg, komor �s f�jdalmas. Nem gy�jtottak t�zet odabent. Ki tudja, mi�ta �lhetett ilyen hidegben Leon. Hisz � is majdnem meghalt vele egy�tt. Most m�gis k�pes kock�ztatni. �s akkor megpillantotta a herceget. Egy k�nyelmes, k�kb�rsony fotelben �lt a nagy ablak el�tt �s a tengert figyelte. K�zben az erk�lyajt� nyitva volt, �s a kinti sz�l behordta a t�l cs�p�s hideg�t. Leon egy f�lig kigombolt feh�r ingben �lt �s egy fekete nadr�gban. Kez�ben egy brandys �veget tartott a m�sikban pedig egy poharat. Az ital m�g mindig a forr�s�got �rasztotta. Sora tudta, hogy neki kell cselekednie, mert a herceg nem mutatott hajland�s�got az �rkez� fel� fordulni. A hercegn� tork�t �sszeszor�totta a b�nat. Mennyi f�jdalmat okozott ennek a f�rfinak akaratlanul is. Amir�l azt hitte, hogy j�, az olyannyira f�jt a f�rj�nek-, ha nem jobban-, mint neki. Bez�rta maga m�g�tt az ajt�t, �s halkan elindult fel�. Leon megmozdult, de nem fordult arra.

- Megmondtam, hogy hagyjon mindenki b�k�n - sz�lalt meg a herceg nyers hangon. - Nincs sz�ks�gem r�tok. Csak azt akarom, hogy hagyjatok magamra, ne nyaggassatok. Csak mindenki hagyjon b�k�n! - ki�ltotta az utols� mondatot.

- Leon - suttogta Sora.

�m a herceg m�g ezt is meghallotta. A fej�t csak f�lig ford�totta abba az ir�nyba. Ismerte feles�ge l�gy, gy�gy�t� balzsamk�nt hat� hangj�t. Nem �llt fel. Nem rohant el� �s z�rta szorosan a karjaiba. Nem akarta f�lre �rteni Sora tett�t. Azt akarta, hogy � mondja el, vagy mutassa meg, hogy mi�rt kereste fel. �s a hercegn� t�k�letesen tiszt�ban volt ezzel. Kezei, amik a k�nt�st szor�tott�k, remegtek. Majd m�ly, er�s�t� leveg�t vett �s �sszeszedte a marad�k m�lt�s�g�t. Leonhoz s�t�lt. Oda�llt el�. A f�rfi pedig felemelte gy�ny�r� ez�st szemeit. �gy �lltak p�r pillanatig. M�lyen egym�s szem�be n�zve. Az ez�st szemp�r �s a csokol�d�sz�n� tekintet egym�sba f�r�dott. �s felismert�k ugyanazokat az �rz�seket; f�jdalmat, keser�s�get, vesztes�get, �sszetartoz�st, de mindenn�l ink�bb er�sebb volt... a szerelem.

Leon szemeiben k�rd�s villant, Sora pedig egy apr� b�lint�ssal megadta a v�laszt. A herceg halv�nyan elmosolyodott, majd megfogta a feles�ge kez�t, mely m�g mindig reszketett. �m am�g Leon keze a hideg ellen�re meleg volt, Sor�� szinte fagyos. A l�ny pr�b�lt er�s maradni, �m a f�jdalma �jra er�t vett rajta. Ajkai elv�ltak egym�st�l, �s remegtek. Szemeiben k�nnyek kezdtek gy�lekezni. De hogy elrejtse �ket, feln�zett a mennyezetre. Leont azonban nem tudta megt�veszteni. A f�rfi gyeng�den h�zni kezdte maga fel�. V�g�l pedig a hercegn� az �l�be �lt. Sora mozdulatai el�sz�r t�tov�k voltak. De ahogy �rezte a f�rje gyeng�d t�r�d�s�t, megadta mag�t. Szorosan �t�lelte a herceg nyak�t, s eg�sz test�vel hozz� simult, ahogy kit�rt bel�le a zokog�s. Leon csak most �rezte meg, hogy milyen hideg a teste. Er�sen mag�hoz �lelte, mintha csak az �lete f�gg�tt volna t�le, �s lehunyta a szem�t. Gy�tr�d�tt l�tva a szenved�s�t, mely a saj�tja is lehetett volna. �gy, ahogy neki sz�ks�ge volt Sor�ra, a l�nynak is sz�ks�ge volt r�, de ezt most nem tudta kimondani. �t f�ltette maga helyett. Elk�ldte, mert azt hitte, m�r nem v�gyik r�. Elk�ldte, hogy adjon neki egy �j es�lyt, hogy boldog legyen. De Sora nem tudhatta, hogy � egyed�l akkor volt boldog, ha vele volt. Ha nem l�tta szenvedni. Ha l�tta nevetni. Ha engedte, hogy szeresse. Saj�t test�vel pr�b�lta meleg�teni a feles�g�t, mikor annak csillapodni kezdett a zokog�sa. Csak most vette �szre, � is milyen cs�p�s hideg van a szob�ban. Nem akarta, hogy Sora �jra beteg legyen. Amikor azt hitte, hogy meg fog halni �t�lte a k�nok k�nj�t. Azt hitte, belehal a f�jdalomba. Soha nem �rzett m�g ilyet azel�tt. �s �, aki m�g a sz�lei hal�lakor sem s�rt, szinte �rj�ng�tt a zokog�st�l, a tehetetlens�gt�l, a f�jdalomt�l. M�g visszaeml�kezni is borzalmas volt sz�m�ra. Olyan szorosan �lelte mag�hoz a l�nyt, ahogy csak tudta, majd lassan fel�llt vele. Sora arra sz�m�tott, hogy az �gyba viszi, de t�vedett. Leon az ajt� fel� indult. A hercegn� megijedt. H�t m�gis el akarja tasz�tani mag�t�l? Hisz olyan er�sen �lelte. �rezte benne a f�lt�st, a szerelmet, a gyeng�ds�get. Gyenge tiltakoz�sszer� hangokat hallatott. Leon ezt nem tudta mire v�lni, ez�rt nem zavartatta mag�t. Ahogy bel�pett a feles�ge szob�j�ba azonnal megcsapta a kellemes meleg �s a r�zsaillat. Sora megreszketett a karjaiban. Nem lett volna szabad m�g felkelnie. A herceg azonnal az �gy fel� l�pett �s letette. Amikor fel akart egyenesedni, Sora ut�na kapott. K�ts�gbeesve n�zett a f�rfi szemeibe. Leon tekintete k�rd�n megvillant:

- Mi a baj, kedves? - k�rdezte t�le gyeng�d hangon.

- Ne hagyj el! �, k�rlek, ne hagyj el! - k�ny�rg�tt Sora, mik�zben a k�nnyei f�jdalmasan folytak v�gig az arc�n. - Nem b�rom ki egyed�l. K�rlek, maradj velem!

- Itt vagyok, kicsim - suttogta a herceg, mik�zben leereszkedett mell�. - Itt vagyok, �s mindig veled leszek. �g�rem - s lassan �tkarolta a reszket� l�nyt, aki azonnal a nyak�ba f�rta a fej�t. - Mindig veled leszek. Szeretlek. Szeretlek... - lehelte, mik�zben sz�v�nek er�s dobog�sa �lomba ringatta feles�g�t.

* * *

Lassan eltelt egy h�t, majd kett�. A cs�p�s t�l nem enyh�lt. Viszont az ez�stfeh�r havon egyre t�bbsz�r csillant meg a nap m�zsz�n� f�nye...

Blackheath kast�ly�ban m�g mindenki aludt, amikor a hercegn� halkan leosont a f�ldszintre. Megreszketett a hidegt�l, ami odalent honolt, �gy m�g szorosabbra fogta a k�nt�st maga k�r�l. Fels�hajtott, ahogy a k�nnyek �jra marni kezdt�k a tork�t. De most nem akart gyenge lenni, most nem. Ebben a k�t h�tben annyiszor l�tta m�r, hogy Leon szenved, amikor az �jszaka k�zep�n el�ztatta a forr� k�nnyeivel, de az � ereje m�gsem t�rt meg. Itt volt az ideje, hogy v�gre � is tegyen valamit a f�rje boldogs�g��rt. A herceg nem szegte meg a fogadalm�t. Szinte minden pillanatot mellette t�lt�tt, nem hagyta el. Egy�tt �ltek, mint h�zast�rsak, mint bizalmas bar�tok, �s mint szerelmesek is. De Leon m�shogy nem �rt hozz�. Szorosan �lelte, de enn�l messzebbre nem ment. Cs�kjai ink�bb voltak gyeng�dek, t�r�d�ek, mint sem szenved�lyesek, t�zesek. Sora emiatt kezdett agg�dni. Nem egyszer �bredt arra, hogy Leon nyugtalanul forgol�dik az �jszaka k�zep�n, majd mag�hoz szor�tja, � pedig mindannyiszor a test�n �rezte f�rje hatalmas erekci�j�t. K�v�nta... m�g mindig k�v�nta �t, de tiszteletben tartotta a f�jdalm�t �s egy ujjal sem ny�lt hozz�. Ez a helyzet pedig egyre aggaszt�bb lehetett, ha a herceg nem kapja meg a feles�g�t�l, akkor egy id� ut�n m�sn�l kell keresnie a testi �r�m�ket. Sora fels�hajtott, ahogy �tv�gott a f�rfi dolgoz�szob�j�n. Nem volt m�g olyan nyugodt, hogy minden g�rcs�ss�g n�lk�l �tadja mag�t a szeretkez�s mindent els�pr� �r�meinek. Hirtelen megl�tta a falon f�gg� hatalmas festm�nyt; Blackheath hercegn�j�t, aki d�moni cs�b�t�k�nt mosolygott a Holdez�st sz�n� menyasszonyi ruh�ban. A csokol�d�sz�n� szemek �gtek a t�zt�l. Hasonl�tott r�, de ez a t�z, ez a ragyog�s kiveszett abb�l a komor hercegn�b�l, akiv� v�lt. �s biztos, hogy sok�ig �gy nem tudja megtartani a f�rj�t.

- Biztos, hogy neked itt k�ne m�szk�lnod a hidegben? - csend�lt fel egy m�g �lomt�l neh�z, izgat� hang.

- Csak nem tudtam aludni - fordult a herceg fel�. - Eml�keztem - n�zett �jra a festm�nyre.

- L�tom t�ged is ugyan�gy elb�v�l, mint engem. - karolta �t Leon a l�ny derek�t. - Hihetetlen�l sz�p vagy - cs�kolta meg a hercegn� hal�nt�k�t.

- Nem akarlak elvesz�teni - suttogta Sora megt�rten.

- Elvesz�teni? - ford�totta maga fel� Leon. - Sora, engem nem fogsz elvesz�teni, kis buta. Mondtam m�r, hogy mindig itt leszek veled.

- Az isten szerelm�re, Leon! - ki�ltott fel a hercegn�. - Tudjuk mind a ketten, hogy sz�ks�ged van testi kapcsolatra, �s azt is tudjuk, milyen nagy az �tv�gyad ilyen t�ren. �s �n m�r nem olyan vagyok, mint � - mutatott saj�t k�pm�s�ra. - Azt k�v�nom, b�rcsak k�pes lenn�k m�g olyann� v�lni, de nem vagyok benne m�r biztos. Egy id� ut�n te is megunod, hogy �nmegtart�ztat�sban �lj. Ez�rt mondtam, hogy jobb lenne, ha elv�ln�nk. Csak akad�lyozlak, �s visszah�zlak.

- Sora Oswald! - mennyd�r�gte a herceg. - Ha m�g egyszer csak ki mered ejteni a v�l�s sz�t a sz�don, nagyon megb�nod. �rtsd meg m�r v�gre; t�ged k�v�nlak, csak t�ged. �gy, hogy m�r elem�szt, igen ez igaz, de v�rok. V�rok, am�g te k�sz nem leszel r�. Mert szeretlek - mondta l�gyan. - Annyira szeretlek, amennyire v�gyom r�d. Nem tudn�k senki m�ssal lefek�dni, mert csak t�ged l�tn�lak. �rted?

- Igen - simult szorosan a f�rj�hez. - Bocs�ss meg! K�rlek Leon, seg�ts, hogy �jra olyann� v�ljak, mint amilyen voltam!

- Igen, kicsim, seg�tek - karolta �t, mik�zben halv�nyan elmosolyodott. - Seg�tek. El�sz�r is, elviszlek innen. Elutazunk.

- M�gis hov�?

- Thornsgatebe megy�nk - majd lehajolt, hogy megcs�kolja Sor�t. - Mire visszaj�v�nk, �jra olyan veszedelmes leszel, mint n�h�ny hete.

- Igen - villant meg Sora szeme.

Igen... visszhangzott a t�voli erd�k b�szke �s h�v�s feny�i k�z�tt, mint egy �g�ret...