9. Fejezet

El�gg� elviselhetetlen volt az id�j�r�s. Az es� zuhogott, alig lehetett l�tni a v�zf�gg�nyt�l valamit. Henry nemr�g adta �t a lov�t, most pedig kopog�s n�lk�l nyitott be a kast�lyba. Az id�s komornyik, �s a kis csel�dl�ny, m�r r�gt�n indult fel�.

- Lord Gouviont keresi Monsieur? – k�rdezte a komornyik.

- Igen, Lionelt. – b�lintott Henry, �s �tadta kab�tj�t a f�rfinak, mik�zben az b�lintott a csel�dl�nynak, hogy szaladjon fel sz�lni.

Henrynek nem kellett sok�ig v�rnia. Egy-k�t percen bel�l megjelent a f�rfi. L�tszott, hogy nem csin�lt semmi hasznosat, ez megfigyelhet� volt kibontott haj�r�l, szabadon hagyott, feh�r ingj�r�l. Ny�lv�n csak lustult.

- Henry… azt hittem m�r elment�l… - �rt le hozz�, �s kezet r�zott vele. Csendben vizsg�lta a m�sik arc�t, r�gt�n tudta, hogy nagy baj van.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte halkan.

Henry fels�hajtott, majd a plafonra emelte tekintet�t, v�g�l a f�rfira.

- Adsz valami er�s�t�t? – motyogta alig hallhat�an.

- H�t persze… - tette a m�sik h�t�ra kez�t, majd a nappali fel� ir�ny�totta.

Bent sokkal melegebb volt, mint az el�t�rben. A kandall�ban vid�man pattogott a t�z, megvil�g�tva az eg�sz helyis�get. Ez nem is nappali, ink�bb k�nyvt�r volt. Mind a n�gy falat, ahol nem a kandall�, az ajt�, �s ablakok �lltak, k�nyvespolcok takart�k el. A bal sarokban, egy zongora �llt, a kandall� el�tt, pedig h�rom fotel.

Lionel le�ltette az egyikbe, m�g hozatott valami innival�t a komornyikkal.

Mindketten csendben v�rt�k meg, am�g felszolg�lj�k az italokat. Lionel tudta, hogy nem kell sz�lnia ahhoz, hogy a m�sik belekezdjen, hogy mi�rt is j�tt ide. Ler�tt r�la, hogy most valami nagy dolog t�rt�nt, �s ahogy az �br�zat�b�l l�tta, biztos volt benne, hogy a dolog, az rossz. Nem akarta siettetni, de m�r k�v�ncsi volt, m�gis hagyta, hogy �sszeszedje gondolatait, �s saj�t mag�t is.

Henry nem tudta hogy, vagy hol is kezdje. T�bbsz�r �tgondolta mag�ban, idej�vet, hogy mit is fog mondani, de �gy, hogy itt volt, teljesen abszurd volt. "A helyzet az, hogy Marie felt�madt, �n pedig elvettem, am�g eszm�letlen volt!" Biztosan �r�ltnek n�zn�. Most m�r b�nja, hogy elj�tt…

De m�shoz viszont nem fordulhat. Musz�j elmondania, k�l�nben bele�r�l a tehetetlens�gbe. Lehet, hogy bolondnak fog tartani, de a kast�lyban van a l�ny, sz�val b�rmikor megmutathatja neki, �s bizony�thatja, hogy m�g mindig meg van mind a n�gy kereke!

- Marie �l…

Lionelnek a szeme se rebbent a h�r hallat�n. Csup�n nyugodtan fel� ford�totta fej�t, �s r�pillantott.

- Tess�k?

Henry h�trad�lt, majd d�h�sen r�pillantott.

- Nem ism�tlem meg magam!

Lionelen egy zavart mosoly futott �t, majd �gy pillantott vissza Henryre, mint aki ebben a pillanatban jelent volna meg mellette.

- Ez… hogy lehet?

Most Henryn volt a sor hogy meglep�dj�n. Azt hitte, hogy majd a f�rfi kineveti, �s elk�ldi a pokolba, de �gy l�tszik sz�m�t�sai t�vesek voltak.

- Egyik este volt egy �lmom Marionr�l… sz�rnyen �reztem magam… a l�nyege az volt, hogy el kellett mennem a kript�ba.

Lionel fesz�lten hallgatta, mik�zben felhajtotta, �s �jra t�lt�tte pohar�t.

- Elmentem, �s ott volt egy n�… nem l�ttam az arc�t. Megmutatta, hogy… nem volt �ngyilkos, Lio! Meg�lt�k!

A m�sik f�rfi kih�zta mag�t. Dermedten n�zett Henry szemeibe.

- Ki volt az? – k�rdezte csendesen.

- Az, aki elvette… csak a vagyona kellett neki. Nem akart egy feles�get a nyak�ba, ez�rt… meg�lte.

Lionel kezeibe temette arc�t, �s �gy r�zta meg fej�t.

- Tudhattam volna…

- Azt�n… - folytatta Henry.- Azt mondta az a n�, hogy es�lyt ad nek�nk. M�rmint, hogy k�l�n neki �s k�l�n nekem, hogy �j �letet kezdhess�nk… - hitetlen�l megr�zta a fej�t. – A francba, m�g most sem akarom elhinni, pedig m�r majdnem egy hete n�lam van…

- Marie �letben van? – hallottak meg egy harmadik hangot is. Lionel felkapta fej�t, hogy ikertestv�r�re pillantson, de Henry csak �lt tov�bb, �s a t�zet b�multa.

Lionel h�trad�lt, �s r�pillantott ikertestv�r�re.

- Nagyon �gy l�tszik… - morogta a f�rfi.

Henry csak sejteni tudta mit �l most �t Chris. � �s Marie, az elmes�lt t�rt�netek alapj�n, olyanok lehettek, mint a testv�rek. A l�ny �lland�an hozz� szaladt, ha valami nyomta a lelk�t, vagy csak mened�kre volt sz�ks�ge. Minden szabad perc�t mellette t�lt�tte.

- L�tnom kell! – szaladt ki Chrissen sz�j�n, �s Henry el� l�pett. A f�rfi feln�zett r�, majd lassan megr�zta a fej�t.

- Holnap elmegy�nk…

- Nem tilthatod el t�lem! – emelte meg a f�rfi a hangj�t, jeges, k�k szemei megvillantak.

- Nem tud arr�l, hogy meg�lt�k, Chris! Nem ronthatsz csak �gy hozz�… - �rvelt Lionel, pr�b�lta lecsillap�tani testv�re tombol� �rzelmeit.

- M�gis hova akartok menni? – k�rdezte az iker.

Henry megvonta a v�ll�t, �s fels�hajtott.

- Majd ahova � akar.

Lionel meglep�d�tt ezen az el�z�kenys�gen, de nem adott neki hangot. M�r maga a t�ny, hogy Henry egy emberi n�t vett „v�d�sz�rnyai” al�, h�tborzongat� volt, mert h�t, valljuk be… Henryr�l volt sz�…

A komornyik bel�pett, �s meghajolt.

- L�togat�ja �rkezett Uram – mondta franci�ul.

Lionel fel�llt, majd Henry fel� fordult.

- Nem �rdekel, hogy mit sz�lsz most erre, de… ha nem Veled lenne, elhozn�m onnan… Vigy�zz r� Henry!

Marie, minden etikettet felr�gva, unottan k�ny�k�lt az �tkez�asztalon, �s az el� rakott t�l tartalm�ban turk�lt.

Eg�sz nap csak bolyongott, senki nem sz�lt hozz�… mintha olyan s�r�n l�tott volna embereket… Az eg�sz hely egy hatalmas temet�re eml�keztette. Egy olyan helyre, ahol nem sz�lalhat meg hangosan, m�g csak el sem t�sszentheti mag�t, mert r�gt�n lesz�lj�k �rte.

R�ad�sul Henryt sem l�tta. Igaz, hogy � szaladt el el�le, de az�rt nem kellett volna elker�lnie eg�sz �ll� nap!

Az is lehet, hogy �pp valamelyik m�sik n� karjaiban fekszik valahol…

Ugyan m�r! Ez k�sz r�hej! Henry, nem olyan! Meg am�gy is… att�l mert… „h�zasok”, ami nem is igazi h�zass�g, nincs joga megtagadni t�le ezt a fajta szabads�got. F�leg, hogy a halott n�v�re f�rje… egysz�val: tiltott ter�let!

Mindig is arr�l �lmodott, hogyha egyszer f�rjhez megy, akkor annak minden perce az eml�kezet�be v�s�dik, �s a f�rfi, aki elveszi, rajongani fog �rte, �s az�rt k�ti hozz� az �let�t, mert szereti, nem pedig… �rdekb�l.

Persze ez az �rdek, igencsak nemes lelk� dolog volt Henry r�sz�r�l. Neki k�sz�nheti az �let�t. � pedig nem tudja elviselni a gondolatot, hogy a f�rfi csak az�rt lett ism�t h�zas, adta fel a saj�t szabads�g�t, hogy �t megmentse… Mivel tudn� visszaadni?

Amint �sszefut vele, tiszta vizet �nt a poh�rba.

Halkan megk�sz�nte az �telt, amit alaposan �sszeturk�lt, �s fel�llt az asztalt�l. Az �l�be ter�tett szalv�t�t letette t�ny�rja mell� s kis�t�lt az eb�dl�b�l. Mikor ki�rt az el�szob�ba, jobbra fordult, hogy a nappaliba menjen, de meghallotta, ahogy ny�lik a f�bej�rat ajtaja.

Megk�nnyebb�lt mosollyal figyelte az alakot, ahogy halkan, de �rthet�en t�rsalog a komornyikkal, mik�zben leveszi mag�r�l a vizes k�penyt, �s �tadja egy szolg�l�l�nynak.

A komornyik b�lintott, �s els�t�lt onnan. Marien furcsa �rz�s futott �t, mikor a f�rfi szemei megvillantak, ahogy r�n�zett. Pr�b�lt nem zavarba j�nni, csak rem�lni tudta, hogy a mosoly eltakarja.

Henry elindult a l�ny fel�, mik�zben meglaz�totta a nyaka k�r� tekert nyakkend�j�t. Haja kiss� k�cos volt a sz�lt�l, �s a nedvess�gt�l, de Marie szerint, ez m�g csak f�rfiasabb� tette az am�gy sem mindennapi von�sait.

- M�r megeb�delt? – �rt oda hozz� a f�rfi, Marie pedig �sszekulcsolta maga m�g�tt a kezeit.

- Igen…

Henry b�logatott, �s k�rbej�ratta tekintet�t a berendez�sen. Marie az als� ajk�ba harapott, majd b�tors�g�t �sszeszedve, nagy leveg�t vett.

- �n csak… - kezdtek bele egyszerre, de mindketten elhallgattak. Marie elpirulva hajtotta le fej�t, Henry pedig megk�sz�r�lte tork�t.

- Kezdje nyugodtan…

Marie b�lintott.

- Csak szerettem volna bocs�natot k�rni a reggeli viselked�sem miatt…

Most Henryn volt a sor, hogy zavarba j�jj�n. De h�t a pokolba! Most k�rt t�le eln�z�st egy ember!

- Nincs mi�rt bocs�natot k�rnie… - v�laszolt � is olyan halkan, mint a l�ny.

Marie felpillantott r�, �s nagy leveg�t vett.

- De igen van… elszaladtam, pedig nem volt r� semmi okom… tudnia kell, hogy nem maga miatt volt ez az…

- Mondtam m�r, hogy semmi gond! – szak�totta f�lbe, �s a l�ny mellett els�t�lva a nappali fel� indult. – Felejts�k el az eg�szet – morogta.

- L�tom, hogy zavarja! – indult el a f�rfi ut�n, �s � is besietett a helyis�gbe. – Nem is tudom megmagyar�zni, hogy mi t�rt�nt… - hajtotta be az ajt�t, �s a kandall� el�tt �ll� f�rfira n�zett. – Nem maga miatt volt… - halkult el a hangja, �s kitart�an meredt a m�sikra.

Henry oldalra sand�tott, �s megvonta a v�ll�t.

- Mi�rt �rdekli, hogy mit gondolok a dologr�l? Hib�ztam, nem lett volna szabad ennyire… bizalmasan kezelnem a dolgot…

Marie a kez�n csillog� gy�r�re pillantott.

- H�zast�rsak vagyunk… term�szetes, hogy �rdekel, mit gondol…

Henry belet�rt a haj�ba.

Majd m�g egyszer, mintha ezzel akarn� r�venni az agy�t, hogy m�k�dj�n rendesen. A francba, id�ig mindig percek alatt kiv�gta mag�t az ilyen helyzetekb�l!

- M�r mondtam, ha elker�l�nk innen, semmisnek veheti…

„Akkor lehet, hogy nem akarok innen elmenni…” Marie ledorg�lta mag�t �rte, ami�rt esz�be jutott ez a dolog.

- Am�gy sem vagyunk teljesen h�zasok… - szaladt ki Henry sz�j�n a mondat, amire Marie felkapta a fej�t.

- Ezt hogy �rti? – k�rdezte, �s nekivetette h�t�t az ajt�nak.

Henry megr�zta a fej�t, �s le�lt a fotelbe.

- Nyersen fogalmazva m�g nem vittem �gyba…

Marie elv�r�s�d�tt, �s maga el�tt �sszekulcsolt kezeire meredt.

„Te j� �g, hova jutott ez a besz�lget�s?”

De ha jobban belegondol a dologba, egyszer �gy is, �gy is tiszt�zt�k volna a dolgot. Feln�ttek m�dj�ra. M�r nem gyerekek!

Meglepte, hogy nincs ellen�re a gondolat. A f�rfi kedves volt, senki nem foglalkozott m�g vele ennyire az apj�n �s Chrissenen k�v�l. B�r a puszta gondolat�ba is beleremegett annak, ahogy elk�pzelte a f�rfit, egy f�lhom�lyos szob�ban, ahogy f�l� emelkedik.

„Na j�, v�ge, �ll�tsd le magad Marie!”

- Meg akartam k�rdezni, hogy van-e valami elk�pzel�se arr�l, hogy merre szeretne k�lt�zni… - t�rte meg a csendet, Henry hat�rozott hangja.

Marie megvonta a v�ll�t.

- Nekem mindegy… k�vetem mag�t b�rhova.

Henry csak egy pillant�st engedett meg mag�nak. �sszeszor�tott �llkapoccsal b�mult a t�zbe. Viszont m�g �gy is csak �t l�tta, ahogy a s�rga ruh�j�ban nekid�l az ajt�nak, �s �t figyeli.

�sszezavarta!