46. r�sz

  2012.02.14. 14:51

46. Fejezet

 

 Rio a l�ny derek�ba markolt. Beth felszisszent a f�jdalomt�l.

- Engedd el, miel�tt goly�t r�p�tek a fejedbe!

Beth test�n hull�mszer�en cik�zott v�gig a megk�nnyebb�l�s, ahogy meghallotta Rhys hangj�t. Rio azonban nem mozdult, csak m�g ink�bb kapaszkodott a l�nyba. Hangja d�h�s volt, t�m�ny g�ny csengett ki bel�le mikor megsz�lalt.

- Mi�rt tenn�m?

Rhys a f�rfi tark�j�nak nyomta a flinta cs�v�t.

- Ne hidd azt, hogy nem h�zom meg a ravaszt…

- Nem a ti�d a n�… tudtommal lemondt�l r�la…

Rhys szemei �sszesz�k�ltek �s nagy er�fesz�t�s�be ker�lt, hogy ne s�sse el a fegyvert. Ne szeretett volna felt�n�st kelteni… de ha nagyon musz�j fejbe l�vi, m�g ha a saj�t embere is. F�leg, hogy vesz�lyesen k�zel �llt Beth-hez. M�r-m�r remegett a harag miatt, amit a l�tv�ny v�ltott ki bel�le. A spanyol l�ba a n� combjai k�z�tt… ehhez csak neki volt joga! Senki m�snak!

- Neked ehhez semmi k�z�d… - morogta Rhys.

- Neked se sok a kett�nk dolg�hoz… - vakkantotta vissza Rio. Mikor megemelte az egyik kez�t �s lassan a n� egyik mell�re sim�totta, Rhys megragadta az ing nyak�n�l �s h�trar�ntotta. Elizabeth kir�ntotta kez�t a spanyol f�rfi szor�t�s�b�l. Rhys a n� el� �llt, hogy saj�t test�vel v�dje. A fegyvert a m�sik mellkas�nak szegezte.

- T�nj el innen…

Rio el�re l�pett, a flinta cs�ve a test�nek nyom�dott. Rhys �rezte, hogy Beth keze remegve kapaszkodik meg az ingj�ben.

- Nem a tulajdonod. Ell�kted magadt�l.

- Honnan tudod te ezt ennyire biztosra? – k�rdezett vissza Rhys cinikus mosollyal.

Rio szemei villogtak a gy�l�lett�l.

- �n sokkal t�bbet tudn�k adni neki…

- �, sz�val azt hiszed, hogy �lvezi, ha egy f�hoz szor�tva meger�szakolod? - hangja egyre kem�nyebb lett, szinte m�r v�gott. Legnagyobb meglepet�s�kre Rio elmosolyodott. Beth nem �rtette, hogy eddig hogy nem vette �szre ezt az oldal�t a f�rfinak. Az �rz�se, amely reggel sz�llta meg el�sz�r, feler�s�d�tt, mikor r�n�zett Rio arc�ra. Mosoly�ban semmi kedvess�g nem volt… szemei gonoszul csillogtak.

- �lvezte volna…

Beth hi�ba kapott a f�rfi ut�n, nem tudta meg�ll�tani. Rhys �r�ltk�nt vetette mag�t a f�rfira. Rio elhajolt az �t�s el�l �s k�ny�k�vel m�rt �t�st Rhys arc�ra.

- Hagyj�tok abba! – sikoltott fel Beth a v�r l�tt�n, ami lassan folyt v�gig Rhys arc�n. A k�t f�rfi tov�bb folytatta a k�zdelmet, mintha meg sem hallott�k volna a l�ny k�ts�gbeesett ki�lt�s�t. Id�k�zben Rhys elejtette a fegyvert, ami tomp�n csillogva fek�dt a homokban. Beth gondolkod�s n�lk�l kapta fel. Megn�zte, hogy m�g mindig ki van-e biztos�tva…

M�g nagyobb p�nikot �rzett, mint amikor el�sz�r fogott kez�ben pisztolyt. Nem mert c�lozni, f�lt, hogy �ppen Rhyst fogja eltal�lni, akinek tulajdonk�ppen seg�tenie kellene…

A f�rfi minden erej�t �sszeszedve v�gta �llon Rio-t, mire a spanyol feje oldalra bicsaklott �s h�tr�lt n�h�ny l�p�st. De nem esett el… �s a pillant�s�t�l, ahogy visszan�zett r�juk a l�ny ereiben a v�r is megfagyott. Amint egy picit is elt�volodtak egym�st�l, Beth megvetette l�bait, a fegyvert megemelte, k�t k�zzel szorongatva �s egyenesen Rio-ra szegezte. A f�rfi megint elindult volna Rhys fel�, de mikor megl�tta a l�nyt, kez�ben a fegyverrel, megtorpant.

- Mit akarsz azzal kezdeni, Nyuszifalat? Vesz�lyes j�t�k…

- H�tr�bb… - emelte meg remeg� hangj�t. – Most!

Rio ide-oda kapkodta tekintet�t Beth �s Rhys k�z�tt. A Kapit�ny zih�lva, v�res arccal meredt r�, Beth pedig ijedt, nagyra t�gult szemekkel.

- �s ha ne… - l�pett egyet el�re, de �sszerezzent, mikor Beth megh�zta a ravaszt, a goly� pedig els�v�tett a feje mellett, fellebbentve n�h�ny tincs�t. Arc�n gonosz vigyor ter�lt el.

- Mell�.

- Mert �gy akartam! – sziszegte a n�, ism�t h�trah�zva a kakast.

Rio nem pr�b�lkozott be t�bbet, helyette g�nyosan horkantva let�r�lte a v�rt a sz�j�r�l.

- Ennek m�g lesz visszhangja… Kapit�ny! – �gy k�pte ki a sz�t, mintha az valami �toksz� lenne.

M�g mindig fel�j�k fordulva h�tr�lt, egyre gyorsabban, v�g�l elfordult, �s siet�s l�ptekkel, nagy �vben elker�lve az embert�meget, beleolvadt a s�t�ts�gbe. Beth sok�ig n�zte a helyet a f�k k�z�tt, ahol elt�nt… hogy t�rt�nhetett mindez?

Lassan leengedte a karjait. A h�v�s sz�l belekapott haj�ba �s szokny�j�ba. M�r megint idi�ta m�dj�ra viselkedett.

Lepillantott a kez�ben tartott fegyverre. Egyre laz�tva a szor�t�st, hagyta, hogy kics�sszon az ujjai k�z�l. Tompa puffan�ssal �rt f�ldet, a homok n�hol r�sz�r�dott.

N�ma csendben figyelte a flint�t, ahogy b�k�sen fek�dt a f�ld�n. Mi�rt kell az �let�nek �lland�an visszat�rnie az er�szakhoz? Ennyire rossz csillagzat alatt sz�letett, hogy egy perc nyugta sem lehet t�le?

S�t�t �rny�k jelent meg el�tte. Nem kellett feln�znie, �lm�ban is tudta volna, hogy ki �ll m�g�tte.

- J�l vagy?

Beth szorosan becsukta szemeit �s pr�b�lt nem hangosan is felny�gni. Mi�rt ilyen? Mi�rt ennyire kedves most hirtelen? Ha egyszer megmondta, hogy nem k�r bel�le, mi�rt t�r�dik vele, mi�rt mentette meg?

- Igen.

Elizabeth megfordult, hogy r�n�zhessen. Gyomra di�nyira zsugorodott tekintet�nek s�ly�t�l. Szemeiben megcsillant a hold f�nye, m�g ez�st�sebb� var�zsolva. Haja �sszek�col�dva omlott a v�llaira, csak n�h�ny tincs maradt a fekete szalag fogs�g�ban. Az ingje f�lrecs�szott, a gombok leszakadtak r�la.

- V�rzel.

Rhys arc�n fut� mosoly suhant �t. B�lintott egy apr�t.

- Tudom.

- Nem akarsz tenni ellene? – k�rdezte halkan, oldalra biccentett fejjel. A f�rfi csak megvonta a v�ll�t. Beth kac�rkodott a gondolattal, hogy elmormol egy k�sz�netet, azt�n pedig elmegy, de nem hagyhatta csak �gy itt… mindazok ut�n, amiket �rte tett…

- Gyere velem.

 

 

 

 

Sally mosolyogva t�rt utat mag�nak az emberek k�z�tt, de ahogy egyre t�volodott t�l�k, arc�r�l �gy t�nt el lassank�nt a mosoly. Amit m�r olyan sz�pen kit�k�letes�tett… �s amit m�r oly’ r�g�ta viselt.

A gomb�c, ami a tork�ban fesz�tett k�t napja nem hagyta nyugodni. Az apja hal�lh�re… nem lepte meg t�lzottan. Mikor h�rom h�napja integetve b�cs�zott a partr�l, halv�nyan az az �rz�se t�madt, hogy soha t�bbet nem fogja l�tni h�n szeretett… nem lepte meg t�lzottan, ugyanakkor rettenetesen f�jt. Amikor Ned meghalt, �rj�ng�tt, zokogott, nem b�rta felfogni, hogy elvesz�tette. A f�jdalm�t mindv�gig viselte a sz�v�ben, nem volt hajland� elengedni. �s az �let most �jra r�tett egy lap�ttal…

Gy�l�lte a tengert. Mindig elvette t�le a legfontosabbakat. El�sz�r a f�rj�t, most az apj�t…

Megvetve figyelte a hull�mokat, ahogy j�tszadozva nyaldost�k a szikl�kat. Esti b�k�je m�r akkor elhagyta, mikor, napra pontosan egy teljes �vvel ezel�tt bejelentett�k: Ned meghalt. M�r csak megszok�sb�l j�rt ki. V�rta a napot, mikor j�n el az a pillanat, mikor megb�k�lve a sors�val s�t�l el a szikl�k mellett. De m�g mindig d�lt benne a h�bor�. Nem tudta elfogadni. �s �gy �rezte tal�n soha nem is fogja.

M�g egyszer v�gighordozta tekintet�t a szikl�kon �s m�r �pp azon volt, hogy visszafordul, mikor egy mozg� �rnyat pillantott meg lent, eg�szen a szikl�k k�z�tt. Pontosabban f�lig m�g a v�zbe l�gott. Ahogy hunyorogva figyelte az �rnyat, lassan kivette bel�le egy f�rfi alakj�t. N�gyk�zl�b vonszolta mag�t sz�razabb helyre, de mikor karjai felmondt�k a szolg�latot s arccal el�re a homokba esett, l�bait m�g mindig l�kd�st�k a hull�mok.

R�m�let�ben majdnem visszafutott, gy�zk�dte mag�t, hogy rohanjon el, hiszen azt sem tudja ki ez. De a r�g elt�nt, zabol�tlan �nje fel�bredni l�tszott. Oda akart menni, megtudni ki �, honnan j�tt, de els�sorban seg�teni szeretett volna. Igen. K�teless�ge, hogy seg�tsen a bajba jutottakon.

�s ha ellens�g?

Ak�rmennyire er�ltette szemeit, ak�rmerre n�zett, nem l�tott t�bb mozg�st. Teh�t egyed�l van… lehet, hogy meg is s�r�lt… nos, ha b�ntani is akarn�, nem fogja tudni, mivel le van gyeng�lve. L�tsz�lag. Menni is alig b�rt. A mozdulatlans�ga pedig egyenesen ijeszt� volt…

Nagy leveg�t vett, majd sebesen kalap�l� sz�vvel �s gyors l�ptekkel elindult, szikl�r�l szikl�ra ugr�ndozva. A hold f�nyesen vil�g�tott, szerencs�re el�g j�l l�tta, hova kell l�pnie. Nem lett volna �ppens�ggel szerencs�s, ha kit�ri a bok�j�t…

Mikor m�r csak p�r m�ter volt k�z�tt�k, lelass�tott. Nyelt egyet a bizonytalans�gt�l, apr�kat l�pdelve k�zeledett hozz�. A f�rfi m�g mindig t�ls�gosan is mozdulatlan volt. Ez vagy egy �tkozott csapda, vagy meghalt… vagy…

A f�rfi megmozdult, karj�t lassan kics�sztatta maga al�l, ami a teste al� szorult. M�ly, rekedt ny�g�seib�l �t�lve, hatalmas f�jdalmai lehettek.

- Uram… !?

Semmi �rthet� v�laszt nem adott, csak tov�bb ny�gd�cselt, mint egy csapd�ba esett, tehetetlen �llat. Ha besz�lni nem tud, hogyan b�nthatn�? Minden tov�bbi gondolkod�s n�lk�l vetette mag�t t�rdre a f�rfi teste mellett. V�llait �vatosan megragadta s minden erej�t �sszeszedve a h�t�ra ford�totta. A f�rfi karjai tehetetlen�l ter�ltek el az oldala mellett, feje oldalra bicsaklott. A r�tapadt vizes homok m�g�l, elgy�t�rt, ugyanakkor meglep�en f�rfiasan gy�ny�r� arc t�nt el�. A v�zt�l s�t�tsz�ke haja, tincsenk�nt tapadt az arc�ra, szemh�ja meg-megr�ndult, nyilv�n a f�jdalomt�l. Hossz� szempill�i �rny�kot vetettek s�padt b�r�re. Ajkai elny�ltak egym�st�l, fogai �sszekoccantak, reszketve sz�vta be a leveg�t a sz�j�n kereszt�l.

Sally a f�rfi homlok�ra sim�totta kez�t, s ijedten vette �szre, hogy ujjai sokkal melegebb, ragacsosabb nedvess�gbe ny�lnak… r�vid kutakod�s ut�n �szre is vette a hal�nt�ka m�g�tti v�g�st.

Gyorsan v�gigpillantott a m�sik test�n, �s akaratlanul is meg-megtorpant egy-egy helyen. Az ing vizesen simult test�re, olyan hat�sa volt, mintha csak m�sik b�r lenne. V�llai eleg�nsan sz�lesek, semmi t�lzott m�ret… eg�sz biztosan nemesi k�r�kb�l sz�rmazott. T�k�letes volt.

- Hall engem? – hajolt k�zelebb, er�sen artikul�lva.

A f�rfi keze megmozdult, ami mellett Sally nyugtatta a saj�tj�t. Lassan, kis haboz�s ut�n kez�be fogta a m�sik�t.

A f�rfi fel� ford�totta a fej�t, szinte m�r a l�ny �l�be hajtotta.

- Seg�t… sen…

Hangja alig volt t�bb egy s�hajn�l. Pisl�kolt benne az �let…

- Hoznom kell seg�ts�get, mindj�rt visszaj�v�k…

- Ne…

- Uram, nem fogom elb�rni…

A f�rfi szor�t�sa meglep�en er�s lett, ahogy ujjai k�rbefont�k a l�ny v�kony csukl�j�t. Sally arra gondolt, hogy egy tudatos mozdulattal k�nny� szerrel elt�rhetn�…

- Tudok… j�rni…

- Nem hiszem, hogy…

- Seg�tsen…

A hanghordoz�sa is egy nemesember�. Ellentmond�st nem t�r�.

Mire �szbekapott, a f�rfi m�r a k�ny�k�re t�maszkodott. �ll�t a mellkas�ra fektette, �llkapcsa megfesz�lt az er�fesz�t�st�l, ahogy pr�b�lta kiny�jtani a kezeit. Sally n�m�n megr�zta a fej�t �s odany�lt, hogy seg�tsen. Ennek m�g rossz v�ge lesz…

Karj�t a m�sik h�ta m�g� cs�sztatta, hogy t�masza legyen. Az idegen eg�sz test�ben meg�ll�thatatlanul reszketett, elfojtott ny�g�seit m�g hangosabban hallotta, ami�rt k�zelebb hajolt hozz�. M�sik karj�val is �t�lelte, s a f�rfinak �gy siker�lt teljesen fel�lnie. Forr� l�legzete csiklandozta a n� nyak�t �s a kiszabadult tincseket. Sally gerinc�n ismer�s �s egyben furcsa bizserg�s sz�guldott v�gig… mi a fene…

 

 

- Ez egy kicsit cs�pni fog…

- Megszoktam a f�jdalmat.

Beth let�rdelt a f�rfi el� s remeg� kezekkel nyomta szem�ld�k�hez az als�szokny�j�b�l let�pett rongydarabot, amit a tengerbe m�rtott. Rhys arca �sszer�ndult, sz�j�t �sszepr�selte, de egy hang sem hagyta el a tork�t. Nagy leveg�t v�ve kiny�jtotta l�bait, �gy Beth pontosan k�z�j�k ker�lt.

�vatosan let�r�lgette a v�rt a seb k�r�l. Mikor megfogta a f�rfi �ll�t, hogy elford�tsa a fej�t, az engedelmesen hagyta mag�t. A ronggyal let�r�lte a nyak�t is, majd az �llkapcs�t.

- Mi�rt j�tt�l el vele ilyen messzire? – fordult vissza Rhys.

Beth ism�t az �ll�n�l fogva ford�totta el.

- Azt hittem megb�zhatok benne… - v�laszolt halkan.

- Mindazok ut�n, amin kereszt�l ment�l? Beth. Szerintem jobban meg kellene fontolnod kiben b�zol meg �s kiben nem… - morogta Rhys egyre d�h�sebben.

- �s tal�n benned megb�zhatok? – csattant fel Beth. – Aranyos, hogy kioktatsz olyan dolgokr�l, amiket te magad is elk�vett�l ellenem!

- �n soha nem k�nyszer�ttettelek semmire! Nem b�ntottalak! – v�gott vissza Rhys �jra a l�ny fel� ford�tva a fej�t.

Beth �sszesz�k�lt szemekkel m�rte v�gig. Lassan elsz�molt mag�ban t�zig… nagy leveg�…

- Tudod, hogy err�l mi a v�lem�nyem. Ha fizikailag nem is, lelkileg ezerszer jobban �sszet�rt�l, mint ahogy te azt valaha is el tudn�d k�pzelni…

Elt�volodott a f�rfit�l �s fel�llt, mik�zben a v�res rongyot gy�r�gette.

- K�sz�n�m, amit �rtem tett�l. Nagyon h�l�s vagyok. De a pr�dik�ci�idb�l nem k�rek.

Elfordult, hogy elmenjen, de a szokny�j�n�l fogva visszar�ntott�k. Gyomorg�rccsel fordult vissza. �tlete sem volt mit akarhat a f�rfi.

Rhys, m�g mindig a n� szokny�j�nak szeg�ly�t szorongatva �lt a f�ld�n �s n�zett felfel�, Beth szemeibe.

- �n m�g nem k�sz�ntem meg…

Elizabeth v�rakoz�n felvonta egyik szem�ld�k�t. – Akkor itt az alkalom… - motyogta halkan.

A f�rfi fel�llt �s a kez�t ny�jtotta a n� fel�. Beth megr�zta a fej�t. - Megteszi egy sima k�sz�n�m is.

Most Rhys-on volt a sor, hogy felvonja a szem�ld�k�t, mik�zben sz�j�t elh�zta az annyira im�dott f�lmosolyra. Kez�t m�g mindig a leveg�ben tartotta.

K�zben a zene lelassult az �nneps�gen, csak halv�ny foszl�nyokat hallottak az eg�szb�l.

- Biztosan elment az eszem… - suttogta Beth, s a f�rfi kez�be helyezte saj�tj�t. Az pillanatnyi k�sleked�s ut�n h�zta mag�hoz. M�sik kez�vel a v�ll�ra helyezte a l�ny jobbj�t, majd az �v�t a derek�ra tette. Beth meglep�dve vette �szre, hogy a f�rfi �ppens�ggel t�nchoz k�sz�lt…

- �n… �n nem tudok…

- Akkor �ppen itt az ideje, hogy megtanulj.

Als� ajk�t a fogai k�z� harapva n�zett a f�rfi szemeibe, aki csak elvigyorogta mag�t. – Ne f�lj, nem vagyok pocs�k tan�r…

- Nem f�lek.

Rhys kih�zta mag�t, ez�ltal m�g k�zelebb csalva a l�nyt. Mellkast�l cs�p�ig szorosan egym�shoz simult a test�k.

- Helyes.