- Nyitom!

Leon a nappaliban olvasott, Sora pedig az eb�ddel b�bel�d�tt, mikor megsz�lalt a kapucseng�. Lassan m�r �gy viselkedett, mint egy igazi bej�r�n�, vagy mint egy takaros feles�g. A ny�r egyre er�teljesebben t�rte �t a reggeleket meleg�vel, amit egyre nehezebben viselt el, pl�ne, ha eg�sz d�lut�nok �s �jszak�k telnek el forgat�ssal. Kez�t alaposan t�r�lgette konyharuh�j�ba �s pillantott a kis kijelz�re, ami a kapuban kihelyezett kamera k�p�t mutatta. Egy egyszer�, laza ruh�zat� fi� �llt a villa el�tt t�relmesen �s �jra megnyomta a cseng�t.

- Oswald villa! - tartotta ujj�t a gombon Sora, v�laszolva a „h�v�sra”.
- �h! �dv�zl�m! Leon itthon van? - fordult a fi� a ker�t�sre er�s�tett kisebb hangsz�r�hoz.
- Persze!
- Megmondan� neki, hogy Roch Mazelin van itt!
- Egy pillanat! - k�rte t�relm�t, majd �ttipegett a nappaliba, ahol a k�nyv�be m�lyedt f�rfi �szre sem vette jelenl�t�t „hatalmas” elfoglalts�g�ban. - Egy bizonyos Roch Mazelin keresi!
- Roch? - kapta fel a fej�t ijedten a lapok k�z�l. - Milyen nap van?
- Szombat... Mi�rt? - pislogott �rtetlen�l Leon hevess�g�n.
- �h a fen�be... Kiment a fejemb�l! - csapta �ssze a reg�ny fedeleit �s b�r eleinte �gy t�nhetett, a vend�g csak teher lenne a sz�m�ra, mostanra mosolyogva l�pett a k�perny�h�z �s mondhatni �r�mmel engedte be r�gi j� bar�tj�t, aki p�r pillanat m�lva m�r a bej�rati ajt�t ostromolta kopog�s�val.
- Megj�ttem! - ny�jtotta k�t kez�t magasba Roch �s egy er�s, f�rfias �lel�sben r�szes�tette Leon-t.

Sora kiss� meglepve, de mag�ban kuncogva fogadta a jelenetet. Olyanok voltak, mint k�t kamasz, akiket elengedtek a sz�leik focizni a h�z m�g�. Ahogy l�tta, a jelenl�te szinte l�nyegtelennek t�nt a sz�mukra, ez�rt csendben osont vissza a konyh�ba �s folytatta az eb�d elk�sz�t�s�t azzal a v�ltoz�ssal, hogy plusz egy szem�lyre sz�m�that.

A k�t r�gi cimbora bevetette mag�t a nappali b�r r�sz�be �s egy-egy poh�r er�s szesz mellett folytatt�k azt, amit a sarki klubban abbahagytak. Hogy mir�l volt sz� az – sajnos – nem hallatszott el sem a konyh�ig, sem az eb�dl�ig, de abban Sora biztos lehetett, hogy valami olyan t�m�t is feszegettek, amir�l neki nem lenne szerencs�s tudnia. Hogy ez miben nyilv�nult meg? Ahogy sz�pen megter�tett �s t�lalt, elindult fel�j�k, hogy asztalhoz sz�l�tsa �ket, de mikor – persze teljesen v�letlen�l – kopog�s n�lk�l r�juk nyitott, �gy hallgattak el, mint k�t gyerek, aki rosszban s�ntik�l.

- Az eb�d t�lalva! - hajolt meg el�tt�k egy mindent tud� mosollyal arc�n �s kecsesen, szinte m�r v�rl�z�t�an cs�b�t�an illegett el el�tt�k.
- �regem, te megfogtad az Isten l�b�t! - f�ty�lt Roch.
- Mir�l besz�lsz? Csak a munk�m... Egy�bk�nt sem sokat tal�lkozunk, csak �gy h�tv�gente.
- Csak nem belerond�tottam valamibe? - emelgette szem�ld�k�t bar�tja fel�.
- Nyughass m�r, haver! - v�gta hozz� a t�rl�rongyot nevetve Leon. - Na gyere! - vezette maga ut�n a sr�cot �s elfoglalt�k hely�ket az asztaln�l.

Persze Leon-� az asztalf�, jobbj�n Sora, vele szemben Roch, akinek l�that�an nagyon tetszett a helyzet. Az eb�d alatt a k�l�nb�z� vicces t�rt�netek mellett egy-k�t b�k is elhangzott Sora fel�, aki nem gy�z�tt k�sz�netet mondani �s leplezni olykori apr� zavar�t. Egy n�nek igenis j�l esik, ha b�kolnak neki, kapja azt b�rkit�l. Szemeiben j�t�kos szikra pattant, mikor egy ilyen finom megjegyz�st k�vet�en Leon-ra pillantott, de a f�rfi tekintet�b�l hi�nyzott a megszokott k�z�ny vagy ridegs�g. Hamusz�rke szemeiben perzsel� l�ngok lobbantak �s minden haragj�t dr�ga bar�tja fel� k�ldte, aki csak legyintve falatozott tov�bb. Dr�ga test�r�nkn�l akkor telt be a poh�r, mikor Roch egy k�nnyed mozdulattal ny�lt �t az asztalon �s �rintette meg Sora k�zfej�t.

- K�sz�nj�k az �telt! - robbant ki sz�k�b�l Leon �s mag�val r�ngatta bar�tj�t is, aki �gy k�nytelen volt elszakadni a dr�ga Sora b�rsonyos b�r�t�l �s inggall�rj�nak tark� r�sz�n�l fell�gatva hagyta el a helys�get, saj�t akarata ellen�re.

Sora meglepve vezette v�gig tekintet�t a k�t aktu�lis boh�con �s amint el�g messzinek �rezte �ket, kit�rt bel�le a nevet�s. Az eb�det �gy – jobb h�j�n – egyed�l fejezte be, de �r�mmel nyugt�zta mag�ban, hogy a siet�s t�voz�s mellett is el�g sok fogyott az �telb�l. J�kedv�en pakolt �ssze �s vette birtok�ba a konyh�t, mikor �jra megsz�lalt a cseng�, de meglepet�s�re most Leon ugrott el�sz�r �s ellen�rizte az �rkez�t, aki jelen esetben egy post�s volt. Arra azonban nem gondolt, hogy az �jdons�lt n�cs�b�sz csak erre a pillanatra v�rt, hogy �jabb b�kokkal �raszthassa el Sora-t, ez�rt amint kitette a h�zb�l a l�b�t az ez�sthaj�, � azonnal a konyh�ban termett.

- K�sz�n�m, hogy maradhattam eb�dre! - cs�sztatta zsebbe kezeit �s v�ll�val t�maszkodott a falnak a l�ny mellett.
- Nagyon sz�vesen! J�jj�n m�skor is! - mosolygott fel�.
- J�jj�n? J�zusom, hagyd ezt a mag�z�d�st! Csak k�t �vvel vagyok id�sebb n�lad! De a szavadon foglak!
- Rendben! - b�lintott. - Mond csak... - �llt meg egy kicsit �s m�l�zva meredt a mosogat�ban �sz� habok k�z�. - Te ugye m�r r�gebb �ta ismered Oswald urat?
- Urat? - esett le ism�t az �lla. - Csak azt ne mond, hogy ez a gazember feljebb �rzi mag�t n�lad �s mag�z�d�st k�rt?
- Ugyan! Dehogy! - ellenkezett hevesen. - Csak Leon �rfi is mag�z engem... K�nyelmetlen lenne a sz�momra, ha ennek ellen�re �n tegezn�m...
- N�k... - s�hajtott halkan Roch. - De hogy v�laszoljak is... H�t egy j� ideje ismerem m�r, de m�g mindig vannak dolgok, amikr�l nem tudhatok, vagy jobb, ha nem tudom... - komorodott el egy kiss�, ami meglepte Sora-t, hiszen alig ismeri egy �r�ja, de �letreval�, vid�m sr�cnak tartotta.
- Vajon k�ze lehet ennek a kulcsra z�rt szob�khoz? - m�rtotta ujjait a kiss� kih�lt v�zbe.

V�laszt m�r nem kaphatott, mert a bej�rati ajt� kiny�l�sa Leon �rkez�s�re engedett k�vetkeztetni. A m�lab�s hangulat egy pillanat alatt oszlott szerte, Sora �jra egy mosolyg�s szobal�ny lett, Roch pedig tov�bb h�zelgett neki k�lt�i �s olykor bizony lehetetlen�l borzongat� b�kokkal. �pp a l�ny sz�ps�g�r�l �radozott, mikor a konyha ajtaja is kiny�lt �s m�g�tte egy ideges, m�r-m�r f�st�lg� francia f�rfi l�pett hozz�juk, s�t, k�z�j�k, �gy eg�sz k�zel �llt Sora-hoz, nem kicsit zavarba hozva �t.

- Sz�ml�k �s megint egy lev�l a dr�ga rajong�dt�l... - ny�jtotta oda �ket, de meglepetten h�zta �ssze szem�t egy pillanatra, amikor a l�ny kiss� f�l�nken ny�lt �rt�k.
- K�sz�n�m! - dobta a csekkeket rejt� bor�t�kokat az asztalra, azt a bizonyos levelet pedig a farmere h�ts�zseb�be gy�rte.

A k�t fi� �rtetlen�l n�ztek �ssze, majd jobbnak l�tt�k, ha ink�bb nem sz�lnak bele �s visszat�rnek a b�rpulthoz, feleleven�teni a k�z�s dolgokat. Sora egyed�l maradt. Amint ez tudatosult benne, a kezei �s l�bai remegni kezdtek, v�ll�ba pedig �get� f�jdalom nyilallt. M�r egy j� ideje annak az est�nek, de �gy t�nik, az eml�ke �r�kre beleiv�dott a test�be... Sz� szerint... Ahogy teste m�r nem b�rta a remeg�st, �sszerogyott �s a hideg csemp�re �lt. Azt hitte v�ge van. Azt hitte, elmenek�lt �s soha senki sem tal�lja majd meg, aki �rtani akar neki. Erre tess�k... �gy vette el� a levelet, hogy r� sem n�zett. G�rcs�sen tartotta csukva a szem�t �s csak akkor nyitotta ki, mikor a bor�t�kb�l ki�gyeskedte a lapot. Sejtette...

Zokogni k�v�nt, de nem tehette, nem akarta mag�ra vonni a fi�k figyelm�t odakint. Tenyer�t er�sen tartotta sz�j�n �s minden erej�vel azon volt, hogy k�nnyeinek n�m�n engedjen utat arc�n a f�ldre. Lassan, m�lyeket s�hajtott �s pr�b�lta visszaszerezni minden �nuralm�t �s tartalm�t, amit nem vetett ki bel�le a lev�l tudata... Olvasni kezdte... M�r a bor�t�kon kurt�n szerepl� neve is tudatta, kivel van dolga... Felismerte az �r�st... Mert nem ez volt az els� �s egyetlen ilyen lev�l... A k�ld�je egyre biztosabban az a fick�, aki akkor este Miami-ban j�rt �s v�r�sre festette az �jszaka sz�neit megannyi ember v�r�vel... Honnan tudta? Mi�rt nem mer�lt fel benne a k�tely, hogy csak egy ostoba rosszakar�ja szedett �ssze miden inform�ci�t az internetr�l, sajt�kb�l, interj�kb�l? Mert ezekben a levelekben olyan dolgok is megfogalmaz�dtak, amiket csak �k ketten, Sora �s a t�mad�ja tudhatnak. Mert csak �k l�tt�k egym�s szemeit... Csak �k tudj�k, hogy fagyott meg k�r�l�tt�k minden, amikor goly�z�port m�rt a t�megre.

A levelet apr� darabra hajtogatta, elrejtette zseb�ben �s fel�ztatta k�nnyeit. Er�snek kell lennie. Kitart�nak �s szil�rdnak. Befejezte a mosogat�st �s h�s�t� italokat k�sz�tett Leon-nak �s a vend�g�knek, amit azonnal fel is t�lalt. Egy �j arc, ami gondok n�lk�l, vid�man libegett k�z�j�k, nem is sejtve, mekkora teher nehezedik a sz�v�n.

- �h, megmentett�l! - h�zta le egy helyben az ital�t Roch. - T�nyleg! Nem adn�l meg p�r filmc�met, amiben j�tszott�l? Szeretn�m megn�zni �ket!
- Tess�k? - j�tt kiss� zavarba a l�ny. - M�gis minek? - fordult el kipirultan.
- Az �n csal�domban is van sz�n�sz! Hidd el, olykor azt is megl�tom, amit m�s nem! - kacsintott r�.
- Vissza a kispadra, Don Quijote! - k�sz�r�lte tork�t Leon. - A n�k bonyolultak. A hozz�juk j�r� haszn�lati utas�t�s 800 oldal, amib�l legal�bb n�gy fejezet hi�nyzik, rosszul van ford�tva, �s alig �rthet�.
- M�r megbocs�sson, Moussiert Oswald, de nem mi n�z�nk v�gig h�rom focimeccset egyhuzamban, egyik kez�nkben egy s�rrel, m�sikkal pedig a gaty�nkban matatunk, h�tha megtal�ljuk a...
- H�j! - v�gott gyorsan k�zbe Roch. - Ez azt jelenten�, hogy m�g nem volt kapcsolatod? - k�rdezte pimaszul.
- A f�rfiakban mindig is csak a hib�kat szerettem... Ami azt illeti, volt mit szeretni rajtuk.
- Kir�lyl�ny, a sz�vembe d�ft�l! - pattant fel Roch �s �gy tartotta karjaiban a l�nyt, mintha most l�pett volna el� egy mesek�nyv egyik oldal�r�l, mint valami herceg.
- Bocsi, kicsi herceg, de ez a kir�lyl�ny bizony magas toronyban van! - l�kte el mag�t�l j�t�kosan a fi�t. - L�tod, ez a k�l�nbs�g kett�nk, a k�t nem k�z�tt. Egy n� m�g akkor is eml�kszik az els� cs�kra, amikor a f�rfi m�r az utols�t is elfelejtette...

Hogy minden, ami a l�ny arc�ra volt �rva, sz�n�szked�s vagy �szintes�g, sosem der�lt ki se Leon, se Roch sz�m�ra. Mindketten csendben �s tal�n kis b�ntudattal magukban kutakodtak el�z� bar�tn�ik els� cs�kj�nak eml�ke ut�n. T�nyleg volt benne valami... De minden hib�jukat feledtette az el�tt�k �ll� – szerep�b�l kiesett - l�ny tekintete, amiben megannyi �rzelem zs�fol�dott �ssze. Sora zavartan nevetett fel �s hessegette el nyomaszt� eml�keit �s s�relmeit, amiket �gy hitt, m�r m�lyen mag�ban eltemetett �gy, hogy azok t�bb� nem lesznek hat�ssal r�... De �gy t�nik, t�vedett.

- Miket is besz�lek! - hadon�szott karjaival. - A l�nyeg akkor is l�nyeg marad! - hadakozott volna tov�bb, de megsz�lalt a mobilja, amin Mr Kenneth azonnali munk�ra fogta �t.

Sik�tva rohant fel a szob�j�ba, hogy �t�lt�zz�n �s m�g legal�bb egy p�rszor �tfussa a forgat�k�nyvet �s a sz�veg�t. �ldotta az Istent, hogy ilyen j� mem�ri�val sz�letett, de biztosra vette, hogy �desanyj�nak k�sz�nhette, mert az apja r�sz�r�l ezt bizony elk�pzelhetetlennek tartotta. Hadj�rat�t megd�bbenve hallgatta a f�ldszinten fak�pn�l hagyott k�t francia, akik megsemmis�lve omlottak le a kanap�ra.

- Ugye most m�r meg�rted, mi�rt tekintem csak a munk�mnak. - d�lt h�tra el�gedetten Leon.
- Te egy idi�ta vagy... - felelte egyszer�en, szinte komolyan a m�sik fi�. - Ha neked t�nyleg nem kell, ugye nem gond, ha olykor elh�vom?
- Ezt te sem gondolod komolyan? - pattant ki szeme �s sz�ve �rthetetlen hevesen l�ktetett mellkas�ban. - Hisz te h�resen nagy n�cs�b�sz vagy!
- �s akkor mit mondan�l, ha azt mondom... �rte megkomolyodn�k...
- �r�lts�geket besz�lsz! K�t randi �s a volt csajaid �gy jelennek meg egym�s ut�n, mint a hull�mok a parton. Sora Naegino nem az a fajta n�, aki elt�rn�, hogy rajta k�v�l m�s is legyen a szeret�je sz�v�ben.
- Virginie �ta nincs senki... - hajtotta le fej�t, �gy eltakarva el�re oml�, hosszabb fekete tincseivel eml�kekt�l reszket� smaragd tekintet�t.

A l�gk�r neh�zs�g�t Sora sebes l�ptei t�pt�k fel �s t�lt�tt�k meg �lettel. Mosolyt csalt mindkettej�k arc�ra, ahogy mapp�j�val a fogai k�z�tt igyekezett l�b�ra h�zni cip�j�t, azt�n egy n�i t�sk�val �s egy hajgumival b�bel�d�tt egyszerre, amikor – m�ra m�r harmadszor – megsz�lalt az a j�l ismert hang, a kapucseng�. Miel�tt Leon b�rmit is mondhatott volna, Sora megnyomta a kapunyit� gombot �s p�r percen bel�l a bej�ratban megjelent Ken Robins egy visszatasz�t� vigyorral az arc�n.

- Mit keresel itt, Crusoe? - indult fenyeget�en fel� Leon, m�g�tte kiss� elmaradva Roch, aki �rdekl�dve figyelte a fejlem�nyeket.
- De humorosak vagyunk ma, b�dogemberk�m! - igazgatta ruh�j�t Ken.
- Erre most nincs id�nk! - tolta maga el�tt partner�t Sora. - Ha nem �rn�k haza vacsor�ra, akkor nyugodtan meleg�tsd meg az �telt, amit el�k�sz�tettem! - osztotta az utas�t�sokat Leon-nak. - Roch! - fordult fel�. - Rem�lem m�g tal�lkozunk �s gyakran megl�togatsz minket! - hadarta, majd a v�laszt meg sem v�rva rohant Ken-nel a kocsihoz �s el is t�ntek szem el�l.
- Ezt minek nevezed, ha nem szimp�ti�nak? - p�zolt Roch. - Egy�bk�nt ki volt ez a fics�r?
- Sora-t akarod? Akkor had mutassam be neked Ken Robins-t, az els� sz�m� vet�lyt�rsadat! - h�zta g�nyos mosolyra ajkait �s gy�zelemittasan kuncogott, amikor elfeh�redni l�tta bar�tj�t.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy...?
- De-de! - indult vissza a nappaliba, lev�gta mag�t a kanap�ra �s l�bait egym�s ut�n vetette a kis doh�nyz�asztalra.
- Egy�bk�nt... Mit tudsz r�la?
- Ken-r�l, vagy Sora-r�l?
- Nan� majd a b�jg�n�rra hajazok! Persze, hogy Sora-r�l!
- Most, hogy mondod, valamelyik este �rdekes felfedez�st tettem.
- Felfedez�st? - futott kereszt�l Roch arc�n egy perverz mosoly.
- Jav�thatatlan vagy, ugye?
- Nincs mit tenni!
- Nem vagyok benne biztos, hogy van �sszef�gg�s, de... Kider�lt, hogy az apj�t Kalos Eido-nak h�vj�k.
- M�rmint... Az a Kalos?
- H�t ez az, amit nem tudok biztosra... De most, hogy itt vagy, tal�n seg�thetn�l nekem egy kicsit nyomozni...
- M�gis hogy? - tette fel k�rd�s�t kicsit f�lve a v�laszt�l.
- Kezdetnek megteszi egy randi...