10. r�sz

  2012.02.20. 18:34

10. Fejezet

 

 

 

 

Henry imm�r egyed�l �lt a nappaliban �s a t�zet b�multa. Kez�ben egy teli �veg ital. A l�nnyal �gy hat�roztak, hogy Dieppe-ben keresnek h�zat. A kis v�ros a tenger mellett volt, �s egy foly� szelte �t. Henry �r�lt, mert �gy k�zelebb �rezhette mag�t Angli�hoz. Persze a La Manche m�g mindig k�zt�k volt, de legal�bb f�ld m�r nem. B�rmit megadna az�rt, hogy egyszer �jra l�thassa az otthon�t. Furcs�nak tartotta a gondolatot, ugyanakkor nem volt ellen�re, hogy a l�nynak is sz�vesen bemutatn� a helyet, ahol feln�tt. �s �t is bemutatn�… mint… mint… mint a micsod�j�t?

Nem tudta eld�nteni, hogy s�rjon vagy nevessen mikor megpr�b�lta elk�pzelni mag�ban, hogy otthon milyen arcot v�gn�nak, ha egyszer csak be�ll�tana egy feles�ggel, vagyis a m�sodik feles�g�vel az oldal�n.

Aki ember!

B�r a testv�reire lehets�ges, hogy sz�m�thatna, hiszen �k maguk is emberp�rt v�lasztottak maguk mell�… csak ahogy viselkedett vel�k… kiz�rt dolog, hogy sz� n�lk�l „visszafogadn�k”.

Ki kell tal�lnia valami mes�t, mert a l�ny biztosan �rdekl�dni fog a csal�dja ut�n. Nem mondhatja el az igazs�got, m�r csak az�rt sem, mert akkor ki kellene t�lalnia a v�mp�rs�gr�l is. Azt viszont nagyon nem akarta. El�g volt egyszer is v�gig csin�lni ezt az �szintes�g dolgot… Soha t�bbet nem akar ezzel szembes�lni. Ha kell �lete v�gig hazudni fog… ahogy eddig is tette… nem fog nagy neh�zs�get okozni, nem de?

Az ikrekkel val� besz�lget�sre gondolt. J�l tette? Biztos volt abban, hogy nem besz�lnek r�la senkinek, de… egy�ltal�n mi�rt mondta el? „Mert gyeng�lsz lelkileg!”

A francokat gyeng�l! Egyszer�en csak sz�ks�ge volt arra, hogy kibesz�ljen mag�b�l mindent! „Ez ugyanaz!”

Mindegy. Elviszi innen a l�nyt, keres neki egy f�rfit, egy olyas valakit, aki meg�rdemli, azt�n kil�p az �let�b�l.

 

 

 

Megszok�sb�l? Lehet… Henry a nyitott ablak el�tt �llt s hallgatta az �jszaka hangjait. A csillagok mind fenn voltak a Hold f�nye megvil�g�totta a kast�ly el�tt elter�l� kertet. A f�k �gai �rny�kot vetettek egym�sa, n�hol alakot vettek fel, mintha valaki �llna ott. Henry tudta, hogy egyed�l van. Nem kellett v�mp�rk�nt n�znie az �jszak�ba ahhoz, hogy ezzel tiszt�ban legyen. Ha t�nyleg bujk�lt volna valaki, annak hallotta volna minden mozdulat�t, l�legzet�t, sz�vdobban�sait… Tal�n ennyi el�nye van annak, hogy valaki v�mp�rnak sz�letik… az �jszakai l�t�s �s a fejlett hall�s. Persze a gyorsas�g sem volt elhanyagolhat�, a „k�dd� v�l�sr�l” nem is besz�lve. A v�rre val� szomj�s�got, ha lehet, elhanyagolta volna…

Az ijedt sikolt�s, mely az �jszaka csendj�be has�tott, j� p�r madarat riasztott fel, melyek r�m�lten reppentek fel a f�kr�l. Henry elfordult az ablakt�l, nem foglalkozott az inggel, nadr�g �gy is volt rajta. Furcs�n dobbant egyet a sz�ve, mire meg�llt a folyos�n. Nagy leveg�… fojtogat� �rz�s ker�tette hatalm�ba… kir�zta a hideg… olyan volt… mint amikor… a r�m�lma volt Marionr�l.

Megr�zta kicsit a fej�t, kinyitotta szemeit �s hallgat�zni kezdett. �rz�keit kiterjesztette… el�sz�r csak halkan sz�lt fej�ben a d�b�rg�s, ami �sszemos�dott a v�z morajl�s�val. Azt�n egyre hangosabb lett, ahogy er�sebben koncentr�lt. M�lyr�l j�v�, kiss� szab�lytalan, de gyors, ritmikus d�b�rg�s… Szaggatott leveg�v�tel, a v�r �r�lt iram� sz�guld�sa az erekben…

Henry a l�ny szob�ja fel� vette az ir�nyt.

A hangb�l sejtette, hogy � lehet, de a sz�vdobban�sai mindent el�rultak. Hat�rozott l�ptekkel szelte �t a k�t szoba k�z�tti t�vols�got s mikor az ajt�hoz �rt, meg�llt. Az ajt� m�g�l zaklatott zih�l�s �s nyugtat� suttog�s hallatsz�dott. Henry benyitott.

Marie az �gy t�ml�j�n�l �lt, t�rdeit felh�zta, amiket karjaival karolt �t. Az egyik szobal�ny �lt az �gy v�g�ben �s pr�b�lta megnyugtatni. Az �gy melletti �jjeliszekr�nyen egy gyertya pisl�kolt, a kandall�ban m�r kihuny�ban volt a t�z.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte Henry, kiss� harap�sabban, mint akarta eredetileg.

A k�t n� felkapta fej�t. Marie szemeiben p�ni f�lelem csillogott, ajkai sz�tny�ltak, ahogy sz�j�n vette a leveg�t. Haja k�cosan omlott a h�t�ra, h�l�inge f�lig lecs�szott egyik v�ll�n.

Gondolkod�s n�lk�l r�ntotta fel a takar�t, cs�szott az �gy sz�l�re, hogy azt�n a f�rfihoz szaladjon. Tudta, hogy �gysem �rne fel a nyak�ig, �gy ink�bb a derek�t �lelte �t, arc�t v�llg�dr�be rejtette. Nem igaz�n �rdekelte, hogy nem nagyon �poltak ilyen k�zeli kapcsolatot, mert most sz�ks�ge volt valakire…

Henry eg�sz test�ben megmerevedett, ahogy a l�ny t�r�keny alakja hozz� simult. Legsz�vesebben h�tral�pett volna, hogy n�velje k�z�tt�k a t�vols�got, de tudta, hogy a l�ny nem engedn� el. Ezt �rezte karjai szor�t�s�b�l, �s remeg�s�b�l, mely eg�sz test�t r�zta.

- Elmondan� v�gre valaki, hogy mi t�rt�nt? – emelte meg a hangj�t. Zavarta, hogy ez az emberl�ny ilyen k�zel van hozz�…

Marie csak n�m�n megr�zta fej�t, az �lel�st pedig szorosabbra vette. Henry d�h�sen kif�jta a leveg�t.

- Susan, menjen ki! – parancsolt r� a szobal�nyra. Susan megszeppenve �llt fel a kandall� el�l, ahol a t�zet �lesztgette.

- Oui, monsieur!

A l�ny hangtalan l�ptekkel elhagyta a szob�t. Mikor az ajt� becsuk�dott m�g�tte, Henry lefejtette derek�r�l a l�ny karjait, s v�llain�l fogva t�volabb tolta mag�t�l.

- Magyar�zatot k�vetelek…

A l�ny egy pillanatra feln�zett r�, v�g�l ism�t lehajtotta fej�t. – �gyse hinne nekem…

Henry a l�ny zavart arc�t n�zte �s r�m�lt tekintet�t.

- Tal�n m�gis.

Marie h�tr�lt, mag�ra er�ltetett egy mosoly-f�l�t.

- Csak rosszat �lmodtam… - „nagyon rosszat!” tette hozz� mag�ban.

- �s ez�rt felverte a f�l kast�lyt? – k�rdezte felvont szem�ld�kkel a f�rfi. Marie elpirult, majd lehajtotta fej�t.

- Nem akartam kellemetlens�get okozni… sajn�lom.

Henry a kandall�hoz s�t�lt. „Menj m�r ki innen a pokolba!”

- Nem haragszom… ha elmes�li.

- T�nyleg csak egy… rossz �lom volt. – hebegte zavartan.

- Annyira, hogy a karjaimba fusson? – n�zett vissza v�lla f�l�tt a l�nyra. Marie m�g ink�bb elv�r�s�d�tt, ugyanakkor megborzongott a jeges k�k szemek l�tv�ny�t�l, melyek megvillantak, ahogy r�n�ztek. Az Isten�rt, a f�rfi �gy �llt ott, mint egy g�r�g isten… egy vesz�lyes g�r�g isten… A t�z f�nye h�tulr�l vil�g�totta meg az alakj�t. Kibontott, kiss� k�cos haja a lapock�it verdeste, izmos fels�test�t semmi sem takarta, csup�n csak egy fekete nadr�g volt rajta…

Mark�ns, f�rfias von�sait a halv�ny f�ny m�g ink�bb kiemelte, s�r� szempill�i �rny�kot vetettek arc�ra, melyek al�l �t n�zte. A t�z fel�ledt, �rnyj�t�kot j�tszva arc�n �s halov�ny b�r�n, kiss� fant�ziames�kbe ill� megjelen�st adva neki. Ez k�sz �r�let!

Marie l�tta a f�rfi szemeit, melyek v�gigsiklanak alakj�n, meg�llva egy-egy helyen. Fogai k�z� harapta ajk�t, s zavartan �sszefonta karjait maga el�tt.

- T�nyleg sajn�lom! – egyik kez�vel meg�rintette saj�t kulcscsontj�t.

Henry nem v�laszolt, csendben �llt tov�bb �s n�zte a n�t, akit l�tsz�lag zavarta ez a ny�lt b�mul�s. A f�rfi tudta, hogy nem kell sok �s „megt�rik”. Nem is volt olyan nagy baj ez a kis csat�juk, �gy legal�bb jobban megn�zhette mag�nak a kis feles�g�t, akihez ugyan egy ujjal sem fog hozz�ny�lni, az�rt att�l m�g „gy�ny�rk�dhet” benne!

Ha Marionhoz akarja hasonl�tani, nem vet t�l j� f�nyt a l�nyra. Marionnak sokkal cs�b�t�bb, teltebb idomai voltak. Kicsit sz�lesebb cs�p�, nem t�lzottan, v�kony der�k. F�nyes s�t�tbarna haj �s z�ldessz�rke szem. Marie a maga nem�ben viszont p�ratlan, ha j�l megfigyeli az ember. A szeme f�stsz�rke, amely hol els�t�t�l, hol vil�gosabb lesz, �s ez a sz�nj�tsz�s ak�rkit megbolond�thatna, ha a l�ny is akarn�. V�kony volt, t�r�keny, de nem sz�gletes �s csontos. Ahol kellett, ott domborodott, m�shol meg lapos volt. L�gyabb volt, mint a n�v�re. A haja is vil�gosabb… mintha nem is testv�rek lenn�nek.

Marie elkapta szemeit Henry arc�r�l, mikor l�tta, hogy �t vizslatja, �s a f�ldet kezdte el b�mulni.

- Ennyire k�v�ncsi?

Henry sz�ja sark�ban egy megmondtam-mosoly t�nt fel.

- Mondhatjuk �gy is.

Marie megemelte fej�t, a plafonra pillantott, majd a l�ngokba.

- A n�v�remr�l �lmodtam… - vallotta be halkan. Henry arc�r�l elt�nt a mosoly, kezeit �k�lbeszor�totta, de elengedte, ahogy a l�ny �szrevette a mozdulatot.

Marie az �gy sz�l�re �lt, kezeit �l�be ejtette. Szemeit az ujjaira szegezte.

- Maga tal�n jobban is tudja mint �n, hogy milyen gy�ny�r� volt… sug�rzott a sz�ps�gt�l… de most… r�miszt� volt… - suttogta f�jdalmas tekintettel. – Olyan volt, mint aki… szenved. Mint aki m�g nem v�gezte el itt a dolg�t, �s ez�rt k�s�rt engem… ott �llt az ajt�ban. De egyre k�zelebb j�tt �s �lland�an azt hajtogatta, hogy „hat h�nap, hat h�nap”. Meg akart �rinteni, de hideg volt �s f�lelmetes… mintha az �sszes rossz eml�kem egyszerre t�madt volna r�m… rossz eml�kb�l pedig j�csk�n akad… - csuklott el a hangja.

Henryre n�zett.

- Maga szerint ez mi�rt lehet?

A f�rfi lassan megr�zta a fej�t, karjait keresztbefonta.

- Bizony�ra most teljesen bolondnak tart…

Henry megk�sz�r�lte a tork�t. – Nem tartom annak.

Marie k�telkedve pillantott r�, v�g�l fels�hajtott. – V�g�lis… csak egy �…

- �n is �lmodtam r�la… - l�pett el a kandall�t�l Henry. – Az �lmomban is ugyan�gy n�zett ki, mint ahogy most le�rta…

Marie szemei elkerekedtek, karjai libab�r�sek lettek, kir�zta a hideg.

- Mit jelenthet az a hat h�nap?

Henry k�nyszer�tette mag�t, hogy megvonja a v�ll�t �s �gy t�nj�n, mint aki semmir�l semmit sem tud.

- Meg fogok halni?

A f�rfi felkapta a fej�t �sszesz�k�lt szemekkel meredt a l�nyra. – Mi�rt halna meg?

- Nem tudom… Ez az eg�sz zavaros…

Henry egyet �rtett, de megfogadta mag�ban, hogy nem �gy lesz. Tal�lni fog a l�nynak valakit, akivel boldogan �lhet. Nem engedi, hogy a hat h�nap eltelt�vel ism�t egy kript�ba ker�lj�n, ahol elporladt testek veszik k�r�l, �s szemeib�l elt�nj�n az az �lettel teli csillog�s, ami �lland�an kih�v�st jelent sz�m�ra. Ami az � sors�t illeti, tervezgetheti majd k�s�bb de most a l�ny a fontos.

Els� dolga lesz a helyv�ltoz�s, amibe m�r bele is v�gott. A halott feles�g eml�ke, aki egyben halott n�v�r is, nincs t�l j� hat�ssal az �j �let kezd�s�hez. Hogyan is l�phetn�nek tov�bb, ha ott lebeg felett�k ak�r egy k�s�rtet?