11. Fejezet

- Ez… valami hihetetlen!

Henry �sszefonta karjait maga el�tt �s �gy n�zte az el�tte �ll� l�nyt, aki a szikl�k perem�n �llt, kit�rt karokkal, mosolyogva. Haja szabadon lobogott a sz�lben, arca kipirult, ruh�j�ba bele-belekapott a sz�l. Gy�ny�r� l�tv�ny volt.

Tegnap este �rkeztek Dieppe-be, �s m�r csak annyi erej�k volt, hogy foglaltassanak maguknak szob�t a helyi fogad�ban. El�g k�nos volt, ugyanis m�r csak egyetlen szabad szoba volt kiad�. A l�ny az �gyban aludt. Megegyeztek, hogy majd Henry is bem�szhat mell�, hiszen m�st nem nagyon tehettek. A fotelben �lve v�rta meg, m�g Mariet elnyomja az �lom. Azt mondta � m�g egy kicsit �bren marad. Lehet, hogy a kifog�s �tl�tsz� volt, de nagyon �gy l�tszott, hogy a l�ny elhitte. Eg�sz �jszaka ott maradt a kandall� el�tt, n�ha oldalra sand�tva, hogy lopjon mag�nak n�h�ny k�pet az alv� l�nyr�l. �lm�ban sz�tter�lt a haja, ami keretezte arc�t. A h�l�ing v�kony anyaga lecs�szott a v�ll�r�l, amit felh�zott mag�hoz, mintha f�zna. Csendben telt az id�, am�g Marie h�nykol�dni nem kezdett. El�sz�r csak halkan motyogott, v�g�l dob�lta a fej�t. Henrynek kellett lefognia, nehogy leessen az �gyr�l. �gy riadt fel, hogy a f�rfi a k�t karj�t szorongatja, �s a nev�t ism�telgeti. Rettenetesen ijedt �s r�m�lt volt a tekintete, Henry nem tudta megtenni, hogy eltolja mag�t�l, mikor mened�ket �s vigasztal�st keresve hozz� b�jt. Ahogy ott tartotta karjaiban a reszket� l�nyt, �let�ben el�sz�r haragudott meg halott feles�g�re. Biztos volt benne, hogy Marie megint vele �lmodott �s el tudta k�pzelni, hogy milyen lehetett. N�ha � maga is �lesen l�tja a k�pet… a holdf�nyben f�rd� alakj�t… �z�tt tekintet�t, mely csak �gy �gett a gy�l�lett�l. Nem tudta honnan vette az �tletet, mikor ringatni kezdte a l�nyt. Marie egyre jobban megnyugodott, v�g�l ism�t �lomba szender�lt. Valami furcs�t �rzett mag�ban, ahogy lepillantott az arc�ra. Nem tudta mi lehetett az az �rz�s, �gy ink�bb �sszeszor�totta �llkapcs�t, a l�nyt pedig �vatosan visszafektette az �gyra, vigy�zva, nehogy fel�bressze. � maga pedig vissza�lt a fotelbe �s onnant�l kezdve r� sem pillantott eg�sz �ll� �jszaka.

Az utaz�s h�rom nap volt �sszess�g�ben. Az id� j� volt, csak az elej�n szemerk�lt az es�. Kezdetben feszengtek a kocsiban, nem tudt�k hova n�zzenek, hogy �ljenek… mindketten k�nosan �rezt�k magukat, ami�rt egyetlen t�ma sincs, amit felhozhatn�nak. V�g�l Marie sz�nta r� mag�t, hogy oldani pr�b�lja a fesz�lts�get. Szeg�ny el�g rossz t�m�val hozakodott el�: Henry csal�dja fel�l k�rdezett. A r�vid, t�m�r �s hideg v�laszok elb�tortalan�tott�k, de megsejthette, hogy csak err�l nem hajland� ny�ltan besz�lni a f�rfi, �gy m�sfel� terelte a „besz�lget�st”.

K�tszer �lltak meg, miel�tt el�rt�k volna a kast�lyt, ami elad�sra ker�lt. A helyiek szerint az �reg gr�fnak senkije sincs, egy sz�l mag�ban �l m�r t�z teljes �ve. A birtokot el akarja adni, hogy a p�nzt majd valahova elaj�nd�kozza, ahol sz�ks�g van r�. Az �p�let nem volt olyan hatalmas, mint a Bloodford birtok, de kicsinek sem volt mondhat�. H�rom, g�tikus st�lusban �p�lt, karcs� tornya volt, melyek az �g fel� meredtek. Sz�rke falai h�vogat�k voltak a napf�nyben, a mellette elter�l� labirintus-szer� kert egyszerre volt elb�v�l� �s h�tborzongat�. Az ist�ll�ra r�f�rt egy tet�csere, de az m�r mell�kes. A kast�ly egy magaslaton �llt, csak egy f�ld�t vezetett fel hozz� a v�rosb�l, amely egy fenyvesen �s rengeteg kisebb r�ten futott kereszt�l. El�tte a ny�lt tenger morajlott, f�lelmetes m�lys�gben. Az �les szikl�kon habz� v�z mindig esz�be juttatta, milyen ostobas�gokat m�velt… ami�rt ide jutott…

Marienek viszont l�that�an tetszett. Kit�rt karokkal p�rd�lt egyet a tengely�n, hogy szembe forduljon a f�rfival. Mosolya elragad� volt, Henry m�g soha nem l�tta �t ilyen boldognak.

- Ez a hely csod�latos! Mag�nak mi a v�lem�nye r�la, Henry?

A f�rfi k�zelebb s�t�lt hozz�, hogy jobban hallja a l�ny hangj�t a z�g� sz�lben.

- Ha mag�nak tetszik, akkor nekem is!

Marie szemei csillogtak, h�l�san mosolygott fel a f�rfira.

- R�gt�n beleszerettem!

- Akkor m�g ma �zenetet k�ld�k a gr�fnak…

- Mag�nak is tetszik? Ne csak az �n v�lem�nyemet helyezze el�re!

- Tetszik… - n�zett fel a tornyokra k�telkedve. V�g�lis mi�rt is ne? Legal�bb t�vol van a v�rost�l…

Marie j��z�en felnevetett, �s elfordult a tengert�l. Most k�kes sz�rke szemeivel p�szt�zta a f�rfi arc�t. – Maga nem t�rsas�gi ember, Henry!

- Azt hiszem, ezt eltal�lta… - k�ld�tt egy halv�ny mosolyt a l�ny fel�. A francba… a l�nynak j�kora r��rz� k�pess�ge volt, �s erre nem most d�bbent r�. Olyan �rz�se volt, mintha a lelk�be l�tna… a b�re al�. Ezt pedig nagyon nem szerette!

Marie csak tov�bb mosolygott. �jra a tenger fel� fordult majd a szikl�k sz�l�re s�t�lt. Henrynek bizsergett a tenyere, hogy megragadja �s visszar�ntsa… valami okb�l kifoly�lag nem szerette ilyen vesz�lyben tudni a l�nyt. Csak egy er�sebb sz�ll�k�s, �s…

- Egyszer nagyon szeretn�k eljutni Angli�ba… - sz�lalt meg Marie. Henry �k�lbeszor�totta kezeit a mondat hallat�n, de nem sz�lt semmit. – Mindig is ez volt az �lmom… van valami vonz� Angli�ban… - h�tran�zett a v�lla felett. – Mag�nak nincs honv�gya?

Ha tudn�, hogy mennyire! De ezt akkor sem k�theti az orr�ra! M�r �gy is sokkal t�bbet tudott meg. M�g nem eleget ahhoz, hogy elfusson, de eleget, hogy �t az „�r�letbe” kergesse.

A v�laszon t�prengve s�t�lt a l�ny mell�, arra az esetre, ha… nem erre m�g gondolnia sem szabad!

- Nincs… semmi sem k�t oda…

- Ezt valahogy nem igaz�n tudom elhinni… - v�laszolt Marie csendesen.

Vitatkozzon, vagy ne vitatkozzon?

- Nem minden az otthon, ha nem l�tj�k ott sz�vesen…

Marie megfordult, majd visszas�t�lt az �tra. – Ezt elhiszem, s�t… igaz�b�l meg�rtem, hiszen… engem is ink�bb csak elviseltek, mint szerettek, de… ha j�l tudom, vannak testv�rei… a sz�lei is �lnek… nem hiszem, hogy senki sem v�rja �nt.

- Pedig higgye el… - mormolta maga el� a f�rfi �s k�vette a n�t. Mikor mell� �rt, len�zett r�, de Marie elford�totta a fej�t. Sz� n�lk�l karolt bel�, mikor Henry felaj�nlotta. A kanyarg�s �t az erd�n futott �t, ami sz�z m�terrel arr�bb a f��tba torkollott, mely a v�rosba vezetett. Az erd� t�loldal�n v�rakozott a kocsis.

A levelek zizegtek k�r�l�tt�k a sz�lt�l, ami s�v�tve f�jt az �gak k�z�tt. Henry-nek kicsit ismer�s volt a hely, hiszen… a Bloodford birtok mellett is hatalmas park ter�l el, ami belefut az erd�be. Ugyanaz a z�ld �rnyalat… ha belegondol, mennyit j�rk�lt ott egyed�l, kir�zta a hideg. K�s�rtetiesen hasonl�tott. M�r el�re l�tta, hogy szenvedni fog itt. A l�ny pedig j�kora lap�ttal tesz r�…

Lesand�tott r�, s furcsa, nyomaszt� �rz�s ker�tette hatalm�ba, mikor megl�tta a szomork�s arckifejez�s�t. K�sztet�st �rzett arra, hogy tegyen valamit, amit�l ez megv�ltozhatna. Ijeszt� volt, hiszen eddig magasr�l tett arra, mit �reznek az emberek… Egyikkel sem foglalkozott, nem figyelt a hangulat�ra, nem itta minden szav�t… mi t�rt�nik?

- Min gondolkodik? – k�rdezte v�g�l �s ut�lta mag�t, hogy a v�g�n megbicsaklott a hangja.

Marie egy r�pke pillanatra feln�zett r�, hogy azt�n �jra el�re szegezze szemeit.

- Azon… hogy kicsit furcsa ez az eg�sz… - oldalra kapta fej�t, mikor reccsent egy �g. Henry is odan�zett, de nem l�tott semmit… �rezni ann�l ink�bb.

- Micsoda? – k�rdezett vissza k�nnyed�n, mintha semmi baj nem lenne. Marie k�zelebb l�pett hozz�, s szorosabban karolta a karj�t.

- Azt hittem csak �n vagyok ennyire szerencs�tlen, hogy… - �jra reccsent egy �g.

Henry �sszevonta szem�ld�keit �s kicsit meggyors�totta l�pteit. Hallotta Marie ijedt leveg�v�teleit, ahogy egyre gyorsabban kezd verni a sz�ve… milyen gy�ny�r� ritmus!

- Hogy? – pr�b�lta sz�ra b�rni a n�t, de az nem sz�lalt meg t�bbet. K�zelebb hajolt a f�l�hez, amit meg is b�nt, mert az illata feler�s�d�tt. – Tegyen �gy, mintha nem vett volna �szre semmit…

Marie szemei kikerekedtek, de gyorsan �sszeszedte mag�t. Fel�letesen l�legzett ugyan, de m�r k�zel sem zih�lt annyira, mint az el�bb.

A reccsen�sek egyre s�r�bbek lettek. Henry nagyon rem�nykedett abban, hogy nem t�madj�k meg �ket… nem az�rt mert f�lt, csup�n ha eldurvulna a helyzet, nagyon k�nnyen elvesz�theti a fej�t, Marie pedig megtudja, hogy mi is � val�j�ban… ezt pedig nem akarta… nagyon nem!

M�r felt�nt el�tt�k a kocsi, mikor egy f�rfi kil�pett a f�k k�z�l, s el�llta az �tjukat. Henry meg�llt �s k�zelebb h�zta mag�hoz Marie-t. � k�szs�gesen, hang n�lk�l engedelmeskedett.

A f�rfinak alig volt haja, ruh�ja koszos volt, eredeti sz�n�t m�r lehetetlen volt meghat�rozni. Kez�ben egy t�rt tartott. S�t�t szemeiben gonosz f�ny gyulladt, mikor tekintete Marie-re t�vedt, Henry-ben pedig forrong� d�h t�madt. Hogy mert r�n�zni az �… az �…

- Add ide minden p�nzed �s tal�n nem b�ntunk! – vakkantotta oda fels�bbrend�en.

- Hagyj minket elmenni, �s �r�lj, hogy szerencs�sen meg�sztad ezt a tal�lkoz�st… - v�laszolt Henry csak annyira hangosan, hogy a f�rfi is meghallja.

A tolvaj m�ly hangon felnevetett, nagy hasa remegett az apr� mozdulatokt�l. �tvette m�sik kez�be a t�rt �s elindult fel�j�k.

- Ne h�sk�dj, fics�r… nincs es�lyed…

Henry m�g az el�tt megfordult, hogy a m�sik tolvaj, aki a h�ta m�g�tt k�zel�tett, r�emelhette volna a k�st. Durv�n megragadta a karj�t, �s megcsavarta. A f�rfi felki�ltott f�jdalm�ban, a k�st kiejtette a kez�b�l. Henry elengedte, a tolvaj pedig a f�ldre t�rdelt a kez�t szorongatva.

- Biztos?

L�tszott a „vez�ren”, hogy meglep�dik, de az elhat�roz�sa nem nagyon ingott meg. C�ltudatosan l�pdelt el�re, szemeit v�gig Henry-n tartva. Marie-t maga m�g� tolta, a n� pedig s�r�ssal k�szk�dve markolta a zak�j�t. Mikor m�r egy m�teren bel�lre �rt, a sz�ja torz vigyorra h�z�dott.

Marie felsikoltott.

A f�k k�z�l m�g k�t ember l�pett ki, �s ugyanabban a pillanatban megpr�b�lt�k elh�zni t�le a n�t. Henry er�sen megr�ntotta Marie kez�t, mire � a f�ldre esett, de �gy legal�bb meg tudta fogni a h�tulr�l t�mad�t. A „vez�rt” is nyakon ragadta, majd hagyta, hogy szemei v�r�ss� v�ljanak.

A vez�r falfeh�r lett, sz�j�t ijedt ki�lt�s hagyta el, s eg�sz test�ben remegni kezdett.

- El�g volt ebb�l a cirkuszb�l, rendben? – k�rdezte Henry d�h�sen, �s el�gedetten n�zte, ahogy a f�rfi gyorsan b�logatni kezd. Undorodva ell�kte mag�t�l, �s m�g mindig izz� tekintettel k�vette a mozdulatait, ahogy int a t�rsainak, s sz�lsebesen befutnak a f�k k�z�.

�sszeszedte mag�t, miel�tt len�zett a n�re. Marie �rtetlen arccal t�rdelt a l�bain�l arra a helyre b�mulva, ahol a tolvajok elt�ntek. Henry let�rdelt hozz�, a n� pedig azon nyomban a nyak�ba vetette mag�t.

- K�sz�n�m… - ny�gte remeg� hangon. Henry �rezte, mennyire megijedt, s most az egyszer nem er�t vett mag�n, hogy ne tolja el mag�t�l… nem is volt olyan neh�z!

- Nem kell megk�sz�nnie…

Marie m�g szorosabban �lelte, fej�t a f�rfi v�ll�ra hajtotta. Henry az �gre emelte tekintet�t, majd hagyta, hogy karjai �n�ll� �letre keljenek. Egyik kez�vel �t�lelte, a m�sikkal pedig az arc�hoz ny�lt, hogy eltolja mag�t�l. Megv�rta, m�g a szemeibe n�z, azt�n megsz�lalt.

- Minden rendben?

- Persze… - hebegte a n� elv�r�s�dve.

- Akkor j�… J�jj�n… a kocsi m�r v�r.

Fel�llt, mag�val h�zva a l�nyt is. Marie les�p�rte a szokny�j�t. Henry elindult, de n�h�ny l�p�s ut�n meg�llt s megfordult, mert a l�ny nem k�vette.

- Mi az?

- Hogy csin�lta? – k�rdezte Marie.

- Mit?

- Hogy �ld�zte el? Csak… olyan mintha meggondolt�k volna magukat…

Henry megvonta a v�ll�t, Marie pedig pajkos mosollyal odasietett hozz�.

- Mondja m�r el!

Henry arc�n egy r�g nem l�tott vigyor ter�lt el.

- J� a meggy�z� er�m!

- Ez csak kifog�s! �gy is kider�tem!

- Csak hajr�!