10. r�sz

Keser� eml�kek…

„M�lyebb az egy�tt�rz�s, ha ismer�s a f�jdalom.” (Vergilius)

A sz�kes�g egy friss�t� zuhany ut�n a kanap�n olvasgatott, amikor t�rsa haza�rt. Ahogy az Uchiha bez�rta az ajt�t, �s bel�pett a nappaliba, megpillantotta a fiatal kunoichit, aki ezt meg�rezv�n r�emelte obszidi�n szemeit �s elmosolyodott.
- Szia - k�sz�nt�tte kedvesen a l�ny.
- Szia - v�laszolt n�mi hezit�l�s ut�n Sasuke, majd a f�rd� fel� vette �tj�t, lak�t�rsa figyelme pedig visszat�rt a kez�ben tartott k�nyvre…
M�r egy hete laktak egy�tt, s m�g mindig nem jutottak a k�sz�n�sn�l tov�bb… egyszer�en nem tudt�k mit mondhatn�nak egym�snak, ugyanakkor azzal is tiszt�ban voltak, hogy ez nem mehet �gy sok�ig, hisz ki tudja mennyi ideig fognak egy�tt �lni.
„Sokban hasonl�totok. Besz�lgess vele!” - ezen mondatok j�rtak az ifj� shinobi fej�ben, mik�zben kil�pett a tus al�l. Kakashi mondta neki, �pp miel�tt elt�nt volna, �gy megk�rdezni sem tudta mire gondol a f�rfi.
- K�nny� azt mondani - bosszankodott, de � is �rezte, hogy ezt az �llapotot nem lehet sok�ig tartani. Kicsivel k�s�bb, imm�r fel�lt�zve hagyta el a helyis�get, s a falnak t�masztva h�t�t, figyelte a kanap�n mereng� sz�ps�get, majd elnyomott egy s�hajt, s k�zelebb l�pett. �m, miel�tt kital�lhatta volna, mit is szeretne mondani, t�rsa megel�zte.
- Nem �lsz le? - k�rdezte fel sem pillantva k�nyv�b�l.
- Hn. - Ezzel helyet foglalt a sz�kes�g mellett… tisztes t�vols�gban. V�g�l megunva a csendet, s hogy oldja a fesz�lts�get, feltette az els� k�rd�st, ami esz�be jutott… mindezt a n�lk�l, hogy tudat�ban lett volna mit is mond. - Az ablak m�r foglalt volt?
Tai �jfekete szemeit az Uchih�ra emelte �s mintha enyhe tan�cstalans�got v�lt volna felfedezni az �rzelemmentes arcon. Becsukta, majd f�lretette olvasm�ny�t, s mosolyogva v�laszolt.
- Nem v�rhatom el, hogy minden �jjel megments - kacagott a l�ny, s erre a fi� is megengedett mag�nak egy halv�ny f�lmosolyt. - Kakashi k�ld�tt, igaz? - k�rdezte mindent tud� kifejez�ssel arc�n �s hangj�ban a sz�kes�g.
- Ennyire nyilv�nval�? - emelkedett fel egy sz�pen �velt, �ben szem�ld�k.
- Nem t�nsz annak a besz�des t�pusnak.
- Nem vagyok az.
- Tudom.
Eg�szen olyan volt, mintha szellemi p�rbajt v�vn�nak, kitart�an �llva a m�sik obszidi�n tekintet�t. V�g�l ugyanabban a pillanatban hunyt�k le szemeiket �s h�zt�k apr� mosolyra ajkaikat. Megt�rt a j�g… mindketten �rezt�k.
- Azt mondta sokban hasonl�tunk - t�rte meg a csendet Sasuke.
- Mire gondolsz?
- A nagysz�leid hal�l�ra… gyilkoss�g volt… igaz? - kezdte bizonytalanul a s�t�thaj�, mert nem tudta, hogy fog reag�lni csapatt�rsn�je, eme mondat�ra.
- Igen… - hajtotta le fej�t a fiatal sz�ps�g, a fi� pedig ut�lta mag�t, ami�rt felhozta a t�m�t.
- Sajn�lom… - emelkedett fel a holl�, hogy szob�j�ba indulhasson, amikor meglepet�s�re egy gyenge k�z kulcsol�dott csukl�j�ra. Az Uchiha nem tudta mi�rt teszi, de vissza�lt, s b�ztat�an megfogta a l�ny kez�t, aki f�l�nken r�emelte tekintet�t, melyben most hihetetlen m�rt�k� szomor�s�g csillogott.
- Tudod… - kezdett bele nehezen, de t�rsa k�zbesz�lt.
- Ha nem akarod… - De befejezni � sem tudta.
- Nem… ha hajland� vagy meghallgatni, akkor… szeretn�m elmondani - n�zett elsz�ntan a d�bbent �jfekete szemekbe, mire a holl� b�lintott.
- Rendben - hagyta r�, s �ntudatlanul is k�zelebb �lt partner�hez.
- H�rom �vvel ezel�tt, k�t f�rfi jelent meg az �jszaka k�zep�n. Nem mondtak semmit, nem k�rdeztek vagy k�rtek, azonnal t�madtak. Nagyapa el�sz�r egyed�l �llt ki ellen�k… er�s shinobi volt, a kl�nja leger�sebbje, de m�r j�csk�n t�l volt a hetvenen, k�t ilyen ellenf�llel m�r nem tudott egyed�l harcolni. Tal�n ha t�z �vvel fiatalabb lett volna… - kezdett bele remegve, de annak ellen�re, hogy k�nnyeivel k�szk�d�tt, folytatta. - Nagyi ekkor l�pett k�zbe, �s am�g � lefoglalta a szem�veges f�rfit, addig nagyapa is �jra harcba lend�lt.
Sasuke sz�ve kihagyott egy dobban�st, amikor a sz�kes�g a szem�veges alakot eml�tette.
„H�rom �ve… egy �vvel el�tte csatlakoztam Orochimaruhoz �s az id� t�jt �szakon voltunk… nem… az nem lehet… csak belek�pzelem” - r�zta meg fej�t �szrev�tlen�l.
- Seg�teni akartam, de nagyapa minden�ron meg akart v�deni �s t�vol tartani a csat�t�l. �gy csak �lltam �s n�ztem, hogyan vesz�tik el lassan a harcot. L�ttam annak a k�gy�nak az arc�t, hallottam a g�nyos szavait, amikor nagyapa f�ldre ker�lt. „A nagy Yoshiaga-san �gy v�gzi, az ember, aki egykor Konoha leger�sebb kl�nj�t vezette”, ezt mondta, �s az az undor�t� vigyora csak m�g ink�bb n�tt. - A fiatal sz�ps�g ekkor m�r nem csak k�szk�d�tt k�nnyeivel, hanem s�rt. Az Uchiha p�l�j�ba kapaszkodva zokogott, aki m�g k�zelebb vonva mag�hoz, az �l�be �ltetve simogatta nyugtat�lag h�t�t �s haj�t.
- Ha nem akarod folytatni, semmi baj… - b�ztatta csendesen, annak ellen�re, hogy k�v�ncsi volt a t�rt�ntekre.
Lehunyt szemekkel hallgatta a szomor� eml�keket, hisz tudta mit �rezhet t�rsa. Tudta milyen, amikor valaki a szemed el�tt �li meg a szeretteidet. Minden szempontb�l meg�rtette a karjaiban tartott angyal f�jdalm�t… �s imm�r azt is, mire c�lzott senseie. A kunoichi gyorsan lehiggadt, t�rs�nak h�la, s nem v�ve figyelembe annak el�bbi mondat�t, tov�bb besz�lt.
- Ayako-nagyi is veres�get szenvedett a m�sik f�rfit�l �s alig n�h�ny l�p�sre t�lem �rt f�ldet… m�g egyszer r�m mosolygott �s t�bb� nem mozdult. Nagyapa k�ts�gbeesetten ki�ltott fel, amikor a szem�veges elindult fel�m… de nem tehetett semmit, m�r nem volt ereje harcolni. Azt�n Orochimaru ell�pett mell�le, egyenesen r�m n�zett… �s egyre k�zelebb j�tt. Majd hirtelen egy alak jelent meg el�ttem, aki… egyetlen mozdulattal meg�ll�totta �s elhaj�totta a f�rfit.
Sasuk�ban megh�lt a v�r, amikor meghallotta egykori mestere nev�t. Ami�ta visszat�rt senki sem eml�tette vagy v�gta a fej�hez, hogy elment, b�r term�szetesen volt, aki emiatt nem kedvelte, de nemigen mutatt�k ki… ismert�k az erej�t �s a Hokage szem�lyes v�delm�t �s bizalm�t �lvezte. De most, ez az egyetlen n�v… kunaik�nt f�r�dott sz�v�be. Ahogy ez j�rt a fej�ben egyre szorosabban �lelte mag�hoz a zokog� kunoichit �s az egyetlen, amire gondolni tudott abban a pillanatban, hogy nem akarja elengedni. �rezte, ha a l�ny megtudn�, hogy azzal a k�gy�val t�lt�tt h�rom �vet, soha t�bb� nem akarn� l�tni… �s most hogy ilyen k�zel voltak egym�shoz, ezt szerette volna a legkev�sb�… v�g�l a szipog� t�nem�ny hangja hozta vissza a val�s�gba, s a t�rt�net folytat�dott.
- A szem�veges hihetetlen�l gyorsan rohant a majdnem �jult f�rfihoz, pr�b�lta gy�gy�tani �s d�h�sen n�zte az idegent, de a szem�ben f�lelem volt. Tiszt�n l�tszott, hogy retteg a k�penyest�l. Hirtelen t�bb tucat Hang-ninja jelent meg �s k�r�lvett�k a csukly�s alakot, de � nem mozdult… csak �llt egyhelyben �s egyenesen Orochimaru szem�be n�zve, f�l�nyes hangnemben, t�rgyilagosan k�z�lte vele: „Csak ennyire vagy k�pes? Sz�nalmas vagy.”
„Igen… �n is ezt mondtam neki, amikor meg�ltem…” - fintorgott az Uchiha.
- Tiszt�n eml�kszem a szavaira, annyira magabiztos volt, mintha tudta volna, hogy ak�rh�nyan vannak… nem vesz�thet. Alig �t perc m�lva a shinobik nagy r�sze holtan hevert k�r�l�tte. Orochimaru pedig elmenek�lt, b�r � visszavonul�snak h�vta. Nem �rtettem mi�rt nem �lte meg, hisz l�tszott, hogy gy�l�li… m�gis hagyta elmenni. Majd fel�m fordult �s feloldotta a Genjutsu-k�t�st, amit nagyapa alkalmazott, hogy t�vol tartson. A f�rfit figyelmen k�v�l hagyva rohantam hozz� �s t�rdre borulva fogtam meg a kez�t, zokogtam, � pedig szabad kez�vel v�gigsim�tott az arcomon �s halkan megsz�lalt: „Konoh�ba tartozol kicsim.”
„Igaza volt… ide tartozol” - helyeselt gondolatban a fi�, �s ajkai is enyh�n felfel� g�rb�ltek. �m, amikor r�j�tt mi is j�r a fej�ben, s milyen kifejez�s d�sz�ti s�rmos arc�t, leveg�t is alig kapott.
- Azt�n a m�sik oldal�n t�rdel� f�rfira n�zett, aki akkor m�r szint�n a kez�t fogta. Halkan, nagyon halkan besz�lt: „Sajn�lom… Yoshiaga-sama… nem �rtem ide id�ben”, ezt mondta, �s akkor ismertem fel; sokszor j�rt n�lunk, eg�szen kisgyermekkorom �ta, id�r�l-id�re megjelent, �s n�h�ny napot ott t�lt�tt. Azel�tt sosem l�ttam olyan… gyeng�nek, mint akkor; mindig er�s volt, f�lelmetes harcos… de akkor �s ott az a f�rfi is embernek t�nt… sebezhet� embernek. A nagyap�m volt a mestere, eml�kszem h�t �ves lehettem, amikor egy teljes �vig lakott n�lunk, mindennap n�ztem, hogyan edzenek �s n�ha engedt�k, hogy besz�lljak. - Mindketten megmosolyogt�k az eml�ket.
A t�rt�net az Uchih�nak is esz�be juttatta, milyen volt b�tyj�val edzeni, �s b�r az esem�nyeknek nem volt k�z�k Itachihoz, m�gis most �rezte legk�zelebb mag�hoz testv�r�t, �jra… szeretettel gondolt r�.
- Mi t�rt�nt azt�n? - k�rdezte halkan, �vatosan. Nem akarta felzaklatni a m�r csak id�nk�nt szipog� sz�kes�get.
- Nagyapa azt mondta neki, hogy… „Nem, fiam, nem k�st�l el, hisz megmentetted a kis unok�mat!”… �s mosolygott… �szint�n. Majd komolyan n�zett a f�rfira �s hangja hat�rozottabban, m�r-m�r parancsol�an csengett, amikor �jra megsz�lalt: „Vigy�zz r� nagyon!” A k�penyes b�lintott, � pedig mintha csak erre v�rt volna, m�g utolj�ra r�m mosolygott, �s �r�kre lehunyta szemeit. Sok�ig s�rtam r�borulva, amit a f�rfi t�relmesen kiv�rt, majd amikor m�r �gy �reztem, k�nnyek n�lk�l a szem�be tudok n�zni, a rideg �s kegyetlen tekintettel ellent�tben, amire felk�sz�ltem… az a szemp�r gyeng�den �s meg�rt�en pillantott r�m. A k�vetkez� eml�kem, hogy k�t nappal k�s�bb egy fogad�ban �bredek �s az a f�rfi ott �l az �gy melletti sz�ken, �pp olvasott. A mai napig nem tudom mi�rt t�rt�nt, mit akarhattak, de azt hiszem… v�gre t�l vagyok rajta… - Ekkor m�r nem s�rt, de m�g mindig t�rsa fels�j�t szor�tva simult annak izmos mellkas�hoz. Nem �gy t�nt, hogy az Uchiha b�nn� a l�ny k�zels�g�t, legal�bbis nem erre utalt, ahogy f�lt�n mag�hoz szor�totta. �szt�n�sen �rezte, hogy meg kell v�denie a karjaiban tartott sz�ps�get, f�l�ben csengett Tai nagyapj�nak utols� mondata, mintha neki sz�nt�k volna…
„Vigy�zz r� nagyon!” - S eld�nt�tte mag�ban, hogy ezt fogja tenni, nem hagyja, hogy b�rki b�nthassa a sz�kes�get… ekkor esz�be jutott valami…
„Tsunade is ezt az �zenetet kapta a titokzatos mestert�l.” - �s a Hokage is �r� b�zta.
- K�sz�n�m… Sasuke! - Egyetlen elsuttogott mondat �s a s�t�thaj� m�ris felkapta a fej�t.
- Mit? - k�rdezte alig hallhat�an.
„Tal�n, hogy meghallgattam…” - tette hozz� gondolatban, �m csapatt�rsn�je v�lasza igencsak meglepte.
- Hogy meg�lted. - Az Uchiha szemei t�gra ny�ltak a d�bbenett�l.
„Ezek szerint tudja… tudja, hogy h�rom �vig voltam vele” - hunyta le szemeit a gondolatra.
Nem… nem akarta l�tni a sz�kes�g arc�t… nem akarta l�tni a gy�l�letet azon az arcon, azokban a szemekben… nem b�rta volna elviselni. Hisz ha volt ember, aki tudta milyen, amikor gy�l�lettel tekintesz valakire �s milyen, ha r�d n�znek ugyan�gy… akkor az � volt. Annyira k�zel �rezte mag�hoz ezekben az �r�kban, ami�ta egym�s karjaiban voltak… m�gis… most, hogy ismeri a t�rt�net�t, nem hib�ztatn� a gy�l�let��rt… ha t�bb� l�tni sem akarn�, nemhogy egy�tt �lni vele. De a jelek szerint a l�ny nem neheztel, legal�bbis ezt a k�vetkeztet�st vonta le a p�l�j�ba kapaszkod� sz�ps�get �lelv�n.
- Te tudod? - k�rdezte v�g�l n�h�ny percnyi gondolkod�s �s elnyomott szitkoz�d�s ut�n.
- Hallottam ezt-azt. Nem te vagy a falusiak kedvence, sokan �rezt�k k�teless�g�knek, hogy figyelmeztessenek veled kapcsolatban.
- �s… igazuk volt? - �szre sem vette, hogy besz�l, a szavak �nk�ntelen�l hagyt�k el ajkait, s olyat �rzett, amit nagyon ritk�n… f�lt. F�lt a v�laszt�l.
- Nem, nem hiszem… szerintem csak nem ismernek… nem hagyod, hogy megismerjenek - halkult el s�r�st�l rekedt hangja, s �gy t�nt, nem biztos benne, hogy kimondhatja, ami �ppen fej�ben j�r.
Sasuke sz�v�t melegs�g j�rta �t a v�laszt hallva, amit ism�t ennek a l�nynak k�sz�nhetett. Nem gy�l�lte, s�t… a jelek alapj�n m�g azt is megkock�ztatta volna, hogy kedveli… legal�bb egy kicsit. �m, a tan�cstalans�got meg�rezve az Uchiha v�gigsim�tott t�rsa haj�n �s olyan gyeng�d hangon sz�lalt meg, amir�l azt sem tudta, hogy k�pes ilyesmire.
- K�rdezz nyugodtan!
A kunoichi a s�t�thaj�ra emelte kis�rt szemeit �s a fi� abban a pillanatban tudta, soha t�bb� nem akarja �gy l�tni, �s ez�rt b�rmit megtenne.
- Nem tudod, mi�rt tette? - Gyenge, halk suttog�s volt, az �t �lel� m�gis tiszt�n �rtette, hisz ugyanezt �rezte miut�n Itachi meg�lte a csal�dj�t, v�laszokat akart, okot, ami�rt a b�n, amit b�tyja elk�vetett jogosnak �t�lhet�. Okot, hogy elker�lje a gy�l�letet, amit �reznie kell fiv�re ir�nt… indokot az elk�vetettekre. Sasuke nem kapott magyar�zatot, de � most megadhatja ezt Tainak…
- Nem tudom… - kezdte bizonytalanul. – Eml�kszem, egyszer el�fordult, hogy Orochimaru magamra hagyott. Egy �vvel azut�n, hogy elmentem hozz�, kilenc napra elt�nt Kabut�val �s j� n�h�ny Hang-ninj�val. Valahol �szakon voltunk… nem tudom pontosan, sosem foglalkoztam ilyesmivel. Amikor meg�rkeztek… Orochimaru d�h�ng�tt, a rejtekhely nagy r�sz�t romba d�nt�tte, m�snap tov�bb �lltunk, de senki sem mert hozz� sz�lni, m�g Kabuto sem. F�l� volt, hogy aki megteszi, azt azonnal meg�li. Beletelt j� n�h�ny h�tbe, mire a sr�c k�pes volt talpra �ll�tani, de a teljes fel�p�l�s n�gy h�napig tartott. Sosem l�ttam olyan d�h�snek, s�rtettnek �s… megal�zottnak, mert az volt. K�s�bb hallottam p�r elejtett sz�t valami tekercsr�l, de t�bbet nem tudok - fejezte be hossz�ra ny�lt v�lasz�t, mi alig volt t�bb gyenge, m�gis hat�rozott, t�rgyilagos suttog�sn�l.
- A pecs�tek tekercse - j�tt egy fuvallatszer� hangocska mellkas�t�l.
- Hogy? - k�rdezett vissza hasonl�an hangosan az e pillanatban �rtetlen holl�.
- A pecs�tek tekercse egy, a kl�nom f�csal�djainak minden titkos csal�di jutsuj�t tartalmaz� gy�jtem�ny. Csak az k�pes haszn�lni a le�rt technik�kat, aki rendelkezik a Kekkei Genkaijal �s valamelyik f��gbeli tag megtan�tja neki. A kl�n vezet�je jel�li ki, kik azok, akik a f�csal�dok lesz�rmazottain k�v�l, alkalmasak a tekercs erej�re. K�s�bb �k lesznek a kl�nf� gyermekeinek test�rei �s a tekercs �rz�i. - A fi� elk�pedve hallgatta a minden ig�nyt kiel�g�t� v�laszt, de k�t dolog is szemet sz�rt neki. Ezeket pedig ak�rhogy forgatta, nem �rtette. V�g�l �gy d�nt�tt nem lehet baj, ha r�k�rdez.
- A f�csal�dr�l v�gig t�bbes sz�mban besz�lsz. Mi�rt?
- Mert k�t f�csal�d l�tezik. Az egyik a kl�nt igazgatja, �s annak �gyeivel foglalkozik, ebbe a csal�dba sz�lettem �n is, a vezet� l�nyak�nt. Az ap�m �s el�tte a nagyap�m is a kl�n els� embere volt. M�g a m�sik a falu �s a kl�n k�zti kapcsolatot �polja, �k az �sszek�t�k. K�t csal�d, melyek nagyon t�voli rokons�gban �lltak egym�ssal, mindkett� ereiben ugyanaz a v�r folyt, ugyanaz a V�r�r�ks�g, de mivel a kl�n k�t legt�volabbi csal�dj�r�l van sz�, a gyermekeik h�zass�gra l�phettek… volna.
- Mi�rt mondod ezt? - vonta fel szem�ld�k�t az ifj� shinobi. �me, a harmadik dolog, amit nem �rt.
- Nagyapa szerint ap�m akarta egyes�teni a k�t csal�dot, �gy el�rve a lehet� leger�sebb Kekkei Genkait. A vezet� csal�dok v�rvonala volt a leger�sebb �s a m�sik csal�dnak m�r volt fi�gyermeke, amikor �n megsz�lettem, ekkor k�ttetett egy h�zass�gi-szerz�d�s, r�szleteket sajnos nem tudok �s ezt a keveset sem a nagyi�k mondt�k el.
- A mestered - fejtette meg a k�dolt �zenetet.
- Miel�tt elz�rta volna az eml�keimet. De j� oldala is van… - mosolygott a sz�kes�g.
- Mi? – emelkedett magasba a holl� egyik sz�pen �velt szem�ld�ke, de sejtette a v�laszt.
- Am�g nem eml�kszem a kl�nomra, addig visszat�rni sem tudok. �gy… - tartott egy kis sz�netet, amikor t�rsa k�zbev�gott.
-… f�rjhez sem kell menned. - Egyik�k sem �rtette, de mindkettej�k sz�ve megk�nnyebb�lt erre a kijelent�sre, s m�g szorosabban �lelt�k egym�st.
K�ls� szeml�l� sz�m�ra �gy t�nhetett, ez egy romantikus �jszakai besz�lget�s… ennek ellen�re egy �j bar�ts�g sz�let�se volt v�gbemen�ben.
- Van itt m�g valami. Mit akarhatott Orochimaru egy tekerccsel, amit nem tud haszn�lni?
- Mire gondolsz? - Mintha �rtett�k volna a m�sik elm�j�ben megjelen� k�rd�seket, nem l�tt�k a m�sik arc�t, m�gis tudt�k milyen kifejez�s d�sz�tette �pp.
A kunoichi, t�rsa fels�j�be kapaszkodva, fej�t annak mellkas�n pihentette, �gy lefel� n�zett, m�g az Uchiha lehajtott fejjel is csak selymes, sz�ke tincseket l�tott.
- A tekercsben szerepl� technik�kat csak a te kl�nod tagjai k�pesek elsaj�t�tani. B�rhogy k�s�rletezik is Orochimaru, ezt nem tudta volna megoldani.
- Tal�n nem is ez volt a c�lja - gondolkodott hangosan Tai.
- Mi m�s? - Sasuke okos volt, de ez a dolog �gy t�nt, kifog rajta.
- Gondolj bele! A sensei �s az a k�gy� nyilv�nval�an gy�l�lt�k egym�st, ezt tiszt�n l�ttam. Mi t�rt�nik, ha valakinek minden technik�j�t �tl�tod, �s van el�g id�d minderre felk�sz�lni… m�g a csata el�tt?
- Ellenszert keresett… ha minden jutsu t�k�letes ellenfel�t ismered, egy j� strat�gi�val k�nnyed�n legy�zheted, akkor is…
-… ha j�val er�sebb n�lad - fejezte be a sz�kes�g.
- �gy van. De ehhez tudnia kellett, hogy az a f�rfi a te kl�nod sz�l�tte �s azt is, hogy ti �rzitek a tekercset. Hol van most?
- A mesteremn�l. Mag�val vitte vagy elrejtette… nem tudom. Mi�rt?
- Mert val�sz�n�, hogy a Hang-ninj�k, amiatt akarnak elkapni - lett egyre komorabb a fekete haj�.
N�h�ny percig csend honolt k�zt�k… hallgatt�k egym�s sz�vver�s�t, az Uchiha pedig tal�n tudatosan, tal�n nem, fiatal csapatt�rsn�je h�t�t simogatta. Kicsivel k�s�bb egyenletes szuszog�sra lett figyelmes mellkas�n. Az �ben tekintet� angyal karjai k�zt aludt el. Egy ideig megbabon�zva figyelte, a sz�ke tincsek t�nc�t ujjai k�zt, majd keze a l�ny nyak�ra �s lassan arc�ra v�ndorolt.
„Milyen �des �s… gy�ny�r�!” - Ekkor eszm�lt fel, s r�gt�n k�t dolog jutott esz�be. Egy mondat �s egy n�v.
„Hogy telt a tegnap est�d… Sasuke?”
„Kakashi”
Miut�n a napokban m�r sokadj�ra megr�zta fej�t, karjaiba emelte az alv� sz�ps�get, �s annak h�l�szob�ja fel� indult, ott azt�n finoman lefektette az �gyra �s betakarta… majd minden igyekezete ellen�re gyeng�d, puha cs�kot hintett homlok�ra. V�g�l t�rs�hoz hasonl�an aludni t�rt.
 

***

�jabb elm�letek…

„Ugyanakkor a v�gy igenis l�tezett, az �v� �s a l�ny� egyar�nt, k�vetkeztet�sk�ppen ez nem volt t�bb� biztons�gos, bar�ti kapcsolat.” (Ann Brashares)

M�snap d�lel�tt a Hokage zs�folt napnak n�zett el�be, �s d�h�s volt… nagyon d�h�s… rosszat sejtett. Shizune reggel azzal fogadta, hogy Uchiha Sasuke szeretne besz�lni vele, �s nemcsak fontos dologr�l van sz�, de Taihoz kapcsol�dik. Az �t�dik homlok�t r�ncolva utas�totta seg�dj�t, hogy keressen fel n�h�ny shinobit �s k�ldje �ket el�… azonnal. Alig h�sz percen bel�l megtelt az iroda. �rtelemszer�en jelen volt a n�h�ny nappal ezel�tti est�r�l a n�gy jounin �s Shikamaru, valamint a Kakashi-csapat tagjai – a sz�kes�g kiv�tel�vel. Nyolc shinobi… megint.
- Mi�rt hivatott minket Hokage-sama? - �rdekl�d�tt mester�t�l Sakura.
- �gy t�nik, Sasuk�nak h�rei vannak - pillantott jelent�s�gteljesen a fi�ra, aki vette a lapot �s besz�lni kezdett, �m mondand�ja mindenkit meglepett.
- Tudom, mi�rt t�madt�k meg a Hang-ninj�k, �s val�sz�n�leg nem ez volt az utols� alkalom – jelentette ki komoran. A Hokag�nak pedig els�t�t�lt a tekintete.
- Ezt mib�l gondolod? - vonta fel szem�ld�k�t Kakashi, nem tetszett neki, amit az im�nt hallott.
- Abb�l, hogy nem szerezt�k meg, amit akartak.
- A francba, teme, mondd m�r meg, mi van! - mordult r� Naruto, aki a legkevesebbet �rtette az eg�szb�l.
- Ugyanazt keresik, ami�rt Orochimaru meg�lte a nagysz�leit. A pecs�tek tekercs�t – v�laszolt higgadtan az Uchiha, s ezzel �jabb d�bbenethull�mot ind�tott el. A Haruno-l�ny �s sz�ke csapatt�rsa, ledermedtek a n�v hallat�n, m�g t�rsaik azon, hogy a l�ny m�r most annyira b�zott a s�t�thaj�ban, hogy elmondja neki, mi t�rt�nt.
- Orochimaru… �lte… meg… a… - h�ledezett az Uzumaki.
- Mi az a pecs�tek tekercse, �s mire kellett Orochimarunak? - �rdekl�d�tt a Nara-fi�.
- Titkos csal�di jutsuk gy�jtem�nye, �s arra jutottunk, hogy Orochimaru ezeket felhaszn�lva akart hat�sos ellent�mad�sokat kifejleszteni, �s �gy siker�lhetett volna meg�lnie Tai mester�t.
- Jutottunk? M�rmint ti �des kettesben? - vigyorgott maszkja alatt a copy-nin, amivel ism�t siker�lt kiv�vnia n�h�ny r� szegez�d� gyilkos pillant�st, �s kiv�ltania p�r elnyomott kuncog�st. A fekete haj� d�h�s tekintettel meredt senseie szem�be, aki nem �rezte, hogy b�rmi rosszat mondott volna.
- Sz�val tudja, hogy Orochimarun�l volt�l? - sz�k�tette �ssze szemeit Shikaku.
- Igen - hajtotta le fej�t a k�rdezett.
- Mit sz�lt hozz�? - pr�b�lt �vatosan inform�l�dni az �t�dik… �m, a v�laszra mind t�gra ny�lt szemekkel reag�ltak… el sem akart�k hinni, hogy amit a fi� mond az igaz.
- Hn. Megk�sz�nte… - emelte fel fej�t, ahogy lassan kinyitotta szemeit.
- Mit? – puhatol�zott hitetlenkedve Kakashi.
-… hogy meg�ltem - fejezte be elharapott mondat�t, s n�zett fel mester�re, aki leveg�t venni is elfelejtett a hallottakra.
- Nos, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy erre senki sem sz�m�tott - t�rte meg a csendet az igencsak meglepett Hokage.
- Ez a pecs�tek tekercse… - kezdte t�tov�n az ez�sthaj� jounin.
- Ugyanaz, amit ti k�zbes�tettetek, amikor elvitt�tek a l�nyt Yoshiaga-samahoz �s Ayako-sanhoz - v�laszolta meg a kurta mondatot a shannin.
- De Orochimaru honnan tudta, hogy ott van a tekercs? - gondolkodott hangosan Shikaku.
- Ez egy j� k�rd�s - hunyta le szemeit a Hokage.
- Ezek szerint a „mester” ugyanabb�l a kl�nb�l val�, mint a l�ny - jegyezte meg Inoichi.
- Mi�rt akarta Orochimaru ennyire meg�lni azt a f�rfit? - j�tt az �jabb k�rd�s Asum�t�l.
- Orochimaru �s a „mester” gy�l�lt�k egym�st valami r�gebbi s�relem miatt. De mindketten tudt�k, hogy a kettej�k harc�b�l Orochimaru nem ker�lhet ki gy�ztesen. Ez�rt kellett neki a tekercs – v�zolta r�viden a t�ny�ll�st, ugyanis nem volt kedve mindent elism�telni, �s �gy gondolta a h�zass�gi-szerz�d�st sem k�ne a jelenl�v�k orr�ra k�tni. Sasuke tiszt�ban volt vele, hogy amennyiben kider�lne, kicsoda Tai, a kl�nja r�gt�n ig�nyt tartana r�, �s hamarosan az esk�v�re is, ezt pedig nem �llt sz�nd�k�ban hagyni.
- Ez r� vall, kiismerni a technik�it �s el�re kital�lni az ellent�mad�sokat… alattomos volt mindig - mer�lt eml�keibe Tsunade.
- Ezek szerint sz�m�thatunk �jabb t�mad�sokra, hisz Kabuto �l �s benne van Orochimaru – fejtette meg a Nara-fi�, azt�n esz�be jutott valami. - Hol van most a tekercs?
- A „mester” mag�val vitte vagy elrejtette… Tai nem tudja pontosan.
- Mi�rt nincs n�la, itt nagyobb biztons�gban lenne? - sz�letett meg a gondolat Shizune fej�ben.
- Ha n�la lenne, a benne l�v� technik�kb�l r�j�hetne melyik kl�n tagja �s akkor felesleges lett volna az elz�r� genjutsu - vil�g�totta meg a t�nyeket Shikamaru, s az Uchih�nak esz�be jutott valami, amit mindenk�pp tudnia kellett.
- A kl�nja tudja, hogy a faluban van? - k�rdezte �sszesz�k�lt szemekkel, s egy percre mintha idegess�g csillant volna a Hokage gesztenyebarna �riszeiben �s ugyanezt v�lte felfedezni jouninja szem�ben is.
- Igen - v�laszolt v�g�l nyugodtan az �t�dik, �s most a fi� tekintet�ben villant ugyanaz az �rz�s, de a shannin folytatta. - Tudj�k, hogy egy ismeretlen kunoichi van a faluban, �s hogy itt marad. Ezt mindenki tudja. De azt, hogy hozz�juk tartozik… arr�l nem tudnak. Ezt az inform�ci�t csak heten ismerj�k.
„Mi az, hogy hozz�juk tartozik?! � nem tulajdona senkinek, szabad ember, aki d�nthet az �let�r�l!” - visszhangzott Naruto fej�ben.
„� nem tartozik senkihez… nem a kl�nja fogja megmondani neki, mit csin�ljon… vagy kihez menjen hozz�!” - �v�lt�tt�k Sasuke gondolatai, s a tekintet�ben l�v� haragot nem tudta elt�ntetni, �s ezt Hatake Kakashi ki is sz�rta. V�g�l a fekete haj� visszanyelte d�h�t �s k�rdezett.
- Ki az a h�t? Mondja el! - Csak jouninja �rezte a fesz�lts�get hangj�ban, de � m�r az els� pillanatt�l.
- Asuma, Kakashi, Inoichi, Shikaku, Shikamaru, Shizune �s �n - v�laszolt higgadtan az �t�dik, aki a copy-ninre pillantva r�gt�n meg�rtette a jelenet kiv�lt� ok�t. Tudott a h�zass�gi-szerz�d�sr�l, �m az igencsak meglepte, hogy a l�ny is �rtes�lt r�la, elv�gre csak n�h�ny h�nap m�lva t�lti be a tizenhatot, �s az esk�v� id�pontj�r�l csak a tizennyolcadik sz�let�snapj�n kellett volna �rtes�lnie.
„Ezek szerint a mestere err�l is besz�lt neki… vajon m�g mit mondhatott el?” - igyekezett �sszerakni a k�pet a sz�ke shannin. Enn�l jobban m�r csak az lepte meg, hogy a sz�kes�g b�zott annyira az Uchiha-fi�ban, hogy nemcsak a t�mad�sr�l, hanem a tekercsr�l �s a szerz�d�sr�l is besz�lt neki. De Tsunade tudott m�g valamit, amit rajta k�v�l val�sz�n�leg csak a „mester”… t�rt�netesen azt, hogy ki a szerencs�s v�leg�ny, aki e pillanatban m�g maga sem tud r�la… de Sasuke tekintet�t eln�zve a „titkol�z�s b�k�t teremt” alapon megnyugtatta a fi�t.
- Ezen m�g egy ideig nem k�v�nok v�ltoztatni, a kl�nja addig nem �rtes�l r�la, am�g � maga nem eml�kszik… err�l biztos�talak! - Eme kijelent�s�re �gy t�nt a viharfelh�k elvonulni l�tszanak.
A jelenl�v�k fesz�lten v�rt�k a s�t�thaj� reakci�j�t, de az csak b�lintott. �k nem tudt�k mir�l van sz�, de �rezt�k, hogy komoly dolog lehet, ha az �jfekete �s a csokol�d�barna szemek �gy n�znek egym�sra.
- �rtem - v�laszolt v�g�l Sasuke, ahogy a r� szegez�d� tekinteteket �rz�kelte. Nem volt h�lye, tudta, hogy Tsunade t�k�letesen tiszt�ban van azzal, hogy mir�l besz�l. A n� b�lintott �s visszat�rt okfejt�s�hez.
- Nem tetszik ez a t�rt�net. De annyival is okosabbak lett�nk, hogy val�sz�n�leg az�rt k�ldte ide, mert tartott a folyamatos t�mad�sokt�l, �s �gy k�nnyebb megv�denie, mint egy csata k�zep�n – v�zolta komoran az �t�dik, amikor hirtelen t�gra ny�ltak szemei, arc�ra aggodalom �lt ki, �s a t�rsas�g nem tudta mire v�lni a reakci�t. - Hol van most? Nem sz�vesen magyar�zkodn�k egy esetleges �sszeesk�v�s elm�letr�l, pl�ne, hogy nem vagyok biztos benne, hogy �t tudn�m verni.
- T�nyleg ennyire h�ly�nek n�zik? - vette g�nyosra Sasuke, s a bent l�v�k csod�lkozva pillantottak a besz�l�re, nem mindennapi, hogy a fi� ilyen ny�ltan elismerjen valakit �s ezt tan�ra is tudta… tudta, hogy b�rmennyire tagadja… �t is leny�g�zte az eszes sz�ps�g, de �gy t�nt tan�tv�ny�nak erre nem siker�lt r�j�nnie… egyel�re.
- Hogy!? - h�rd�lt fel a shannin.
- Mindent tud - k�z�lte higgadtan a holl�, mire mindenki r�m�lten kapta r� tekintet�t.
- Mir�l besz�lsz? - vonta k�rd�re a copy-nin.
- Mindenr�l… arr�l, hogy maguk tiszt�ban vannak vele, melyik kl�nb�l sz�rmazik… arr�l, hogy Tsunade-sama val�sz�n�leg ismeri a mestere kil�t�t… arr�l, hogy megfigyelik… �s arr�l is, hogy az�rt hozz�m k�lt�ztett�k, mert a Sharingannal k�pes vagyok megakad�lyozni egy esetleges sz�k�st vagy t�mad�st. Az egyetlen, amir�l nem tud, az a lev�l… a nagyapja utols� szavaival – adta a jelenl�v�k tudt�ra, kik elh�lve hallgatt�k a megd�bbent�en hossz�ra ny�lt v�laszt, mely igencsak szokatlan volt a fi�t�l.
- Ezt nem �rtem… - emelte fel fej�t Asuma.
- Miut�n a f�rfi megmentette, Yoshiaga-san hozz� int�zte az utols� szavait. Azokat, melyeket Hokage-sama is felolvasott nek�nk: „Vigy�zz r� nagyon!” – magyar�zta az ifj� tehets�g.
- Sz�val innen az id�zet - ereszkedett vissza sz�k�be az �t�dik.
- Egy�bk�nt… In�val t�lti a napot - adta meg a k�v�nt v�laszt az Uchiha.
- �… m�r olyan j�ban vagytok, hogy el�re elmondj�tok egym�snak a napi programotokat is? - vigyorgott Kakashi, s a szob�ban l�v�k nagy r�sze nem tudta visszatartani nevethetn�kj�t, elk�pzelt�k a fekete haj�t, amint ovo b�csit j�tszik �s megk�rdi hov� megy, �s meddig marad a szemmel tartott…
„Vajon mennyire ker�lhettek k�zel egym�shoz? Ezt a t�rt�netet csak bizalmasan lehet elmes�lni… b�rhogy t�rt�nt is, �gy t�nik Sasuke m�g nem j�tt r�, milyen hat�ssal van r� az a l�ny… m�sr�szt… elk�peszt�, hogy ilyen gyorsan siker�lt megt�rnie a jeget, ami k�r�lveszi Sasuk�t” - fogalmaz�dott meg a copy-ninben, ahogy a holl�t figyelte.
„A francba… mi folyik abban a lak�sban!?” - �v�lt�tt�k a sz�ke meglepet�s ninja gondolatai.
„Az a…” - De m�g fejben kimondva is s�rt�k voltak azon szavak, melyekkel a Haruno �jonnan �rkezett csapatt�rsn�j�t illette.
- Rendben. Elmehettek - hallott�k az �t�dik hangj�t, imm�r egy pap�rhegy m�g�l.
- Hai - b�lintottak �s elhagyt�k az irod�t… egy kiv�tellel…
- Shikamaru? Tehetek �rted m�g valamit? – pillantott az asztala el�tt �ll�ra a shannin.
- Tudom ki a mestere… - k�z�lte mintegy mell�kesen a Nara. - Ne agg�djon, nem mondom el senkinek. Mind�ssze meg akarok bizonyosodni r�la, hogy igazam van. � az? - mutatott fel egy cetlit, rajta egy n�vvel.
- Val�sz�n�leg igen, de emiatt ne agg�dj, ha � az, enged�llyel van t�vol a falut�l - b�lintott elismer�en a Hokage. M�r nem volt mit rejtegetni, a k�ly�k egy�rtelm�en r�j�tt arra, amire senki m�s.
- Sz�val m�g maga sem biztos benne – �llap�totta meg a fiatal chuunin, s elhagyta az irod�t.
Tsunade csak elmosolyodott…
„B�r biztos lehetn�k!” – t�rt vissza munk�j�hoz.