M�r d�lel�tt t�z is elm�lt, amikor Sora kipattant az �gyb�l �s �gy rohant v�gig az emeleten, mint egy eszel�s. Szem�t ellept�k az �r�m �s a viszontl�t�s k�nnyei. K�zel egy �v ut�n v�gre �jra mag�hoz �lelheti a l�ny�t. Azt a gyermeket, akit mindenn�l �s mindenkin�l jobban szeretett. � volt az egyetlen szem�ly, akinek angyali nevet�se megnyugtatta, s�r�sa �t is s�r�sra k�sztette �s ha boldog volt, akkor az � sz�ve is el�gedetts�ggel telt meg. Sophie volt a legnagyobb aj�nd�k, amit az �lett�l kaphatott. �s Leont�l. B�rmi is t�rt�nt kettej�k k�z�tt, mindig h�l�s lesz a f�rfinak Sophie-�rt.
A sz�ke kisl�ny h�rom�ves volt, hamarosan bet�lti a n�gyet �s �vod�ba j�r majd, de sajnos nem P�rizsban. Sophie n�gy h�napos kora �ta Sv�jcban �lt, �gy az �vod�t is ott kezdi. K�zel hozz�, m�gis olyan t�vol, hogy minden egyes centim�ter, ami elv�lasztja t�le m�rf�ldeknek t�nik. A h�rom �vb�l mind�ssze �t h�napot lehettek egy�tt. Sora nagyon nehezen viselte el a gyermek hi�ny�t, de azzal nyugtatta mag�t, hogy am�g vigy�znak r�, addig nem eshet baja. Amilyen gyakran csak lehetett megl�togatta �s igyekezett �gy szervezni a fell�p�seit, hogy legyen k�z�tt�k legal�bb k�t h�t. �gy ak�r t�bb napot is elt�lthetett a l�ny�val, de mag�val sajnos nem vihette Londonba, ahol akkoriban lakott.
Egy ideig. A kisl�ny m�r bet�lt�tte a harmadik �let�v�t, amikor az orvosok v�gre enged�lyt adtak a rep�l��tra, igaz csak �gy, ha egy �pol�n� is vel�k utazik. A n�v�r n�luk sz�llt meg �s figyelemmel k�s�rte a gyerek �llapot�t, illetve mindig beadta a megfelel� gy�gyszereket a megadott id�ben.
Sophie m�sodj�ra utazhatott, �m ez�ttal P�rizsba, ahol el�sz�r j�rt.
Sora �gy rontott be a narancss�rg�ra m�zolt szob�ba, mintha az �lete m�lott volna rajta.
- Sophie! �desem! - nevetett, mik�zben a kicsiny �gyik�hoz futott, amiben a kisl�nyt rem�lte. - Itt van anya!
A mosoly egy pillanatra az arc�ra fagyott, amikor a takar�t felemelve nem tal�lta meg azt, akit keresett. Jeges r�m�let szor�totta �ssze a gyomr�t �s vill�mgyorsan k�r�ln�zett. A padl�n bab�k, babab�torok �s pl�ss�llatok hevertek. Azok az aj�nd�kok, amelyeket � v�s�rolt Sophie-nak. Bocs�natk�r�sk�ppen, ami�rt nem �, hanem Corinne hozta haza. J�l tudta, hogy v�gig duzzog majd az �t alatt, teljesen jogosan, ez�rt vette meg a belv�rosi j�t�k�zlet fel�t. A csomagol�pap�rok �s szalagok egy nagy halomban �lltak a szoba sark�ban.
B�j�cska. Sophie im�dott b�j�csk�zni �s hatodik �rz�ke volt ahhoz, hogy megtal�lja a leglehetetlenebb helyeket. Amikor j�rni kezdett �s � el�sz�r l�togatta meg a klinik�n, �gy elb�jt, hogy a l�togat�si id� nagy r�sze azzal ment el, hogy a l�nyt kereste.
- Sz�val j�tszani akarsz? - f�lelt, h�tha meghall egy apr� neszt vagy kuncog�st. - Rendben - n�zett be az �gy al� �s felsikoltott, amikor egy mosolyg�s pl�ssmacska n�zett vele farkasszemet. - Az istenit!
N�gyk�zl�b k�szott a szekr�nyhez, mik�zben egyfolyt�ban azt hajtogatta mag�ban, hogy Sophie csak j�tszik. Elb�jt, ahogy mindig is szokott �s azt v�rja, hogy megtal�lja. �s amikor megtal�lta, r�nevet azokkal a huncut kis szemeivel �s minden haragja elp�rolog. Mindig ezt csin�lta.
Amikor kinyitotta a szekr�nyt, ami �resen t�tongott, az �r�m �s a viszontl�t�s k�nnyeit felv�ltott�k a k�ts�gbees�s �s a f�lelem k�nnyei.
Elvitte. Az a rohad�k betartotta a szav�t �s elvitte. Elvette t�le, meg�g�rte, hogy elveszi �s soha t�bb� nem l�thatja. Soha t�bb�. Az a mocskos diszn� elvitte az �lete egyetlen �rtelm�t. Szergej t�nyleg bev�ltotta a fenyeget�seit.
Hiszt�rikusan rohant az ajt�hoz, ahol �ssze�tk�z�tt a t�lc�t egyens�lyoz� Corinne-nal. Mindketten a f�ldre estek. Am�g a szak�csn� szabadkozva szedegette a l�nynak k�sz�tett reggeli darabjait, addig Sora hasra fekve zokogott.
- Mi t�rt�nt? - k�szott oda hozz� az asszony ijedten. - J�l van?
Meg sem tudott sz�lalni, csak s�rt �s a fej�ben kavarg� k�pekt�l egyre idegesebb �s fesz�ltebb lett. Mostant�l figyelheti a post�t, hogy mikor kapja meg Sophie egyik ruh�j�t, egy tincs�t vagy net�n az egyik ujj�t?
- A l�nyom - ny�sz�r�gte. - Hol a l�nyom?
- Killien asszony elvitte - n�zett r� �rtetlen�l Corinne. - H�t nem eml�kszik? N�h�ny napja m�g maga h�vta fel, hogy ma reggel felt�tlen�l vigy�zzon Sophie-ra, mert �nnek nagyon fontos tal�lkoz�ja lesz �s nem szeretn� fel�gyelet n�lk�l hagyni a kisl�nyt. Miut�n az �pol�n� volt olyan kedves �s kijelentette, hogy � nem b�bics�sz.
Sora remegve fel�lt �s ez�ttal a megk�nnyebb�l�st�l s�rt. T�nyleg! Most m�r eml�kszik. Val�ban � h�vta fel Layl�t, hogy vigy�zzon Sophie-ra. A sz�kes�g, b�r a viszonyuk nem nevezhet� �ppen bar�tinak, k�szs�gesen elv�llalta a fel�gyeletet.
- Az �g szerelm�re, asszonyom! - fogta suttog�ra. - Ne gondoljon mindig a legrosszabbra! M�g a v�g�n meg�r�l itt nekem!
Sora b�logatva t�p�szkodott fel.
- H�vja fel Hartmannt �s mondja meg, hogy nem tudok d�lre ott lenni! Legyen ink�bb d�lut�n n�gy �ra. Most lef�rd�k �s elmegyek Sophie-�rt, azt�n vele egy�tt megyek a tal�lkoz�ra - botork�lt vissza a szob�j�ba. - �tkozott! Nyomorult, aljas gazfick�!
A zuhanyb�l forr� v�z t�rt el�, de Sor�t egy cseppet sem zavarta, hogy elfelejtette megnyitni a hideg vizet is. Csak �llt a g�zben �s azon gondolkodott, hogyan tudn� kiiktatni Szergejt. Ha kell, er�szakkal is.

F�l �r�t p�rol�dott a zuhanyf�lk�ben, de nem jutott semmire. Csal�dottan s�t�lt vissza a szob�j�ba, mik�zben azon gondolkodott, hogy aut�p�ly�n menjenek-e vagy v�lassz�k valamelyik f�utat. �s egy�ltal�n beszerelt�k m�r a gyerek�l�st az aut�j�ba?
- J�zusom! - kapott a sz�v�hez, amikor feln�zve Leonnal tal�lta szembe mag�t. - A fr�szt hoztad r�m! Hogy a francba j�tt�l be?
A f�rfi az �gyon �lt. A szok�sos �lt�nyt helyett ez�ttal h�tk�znapi farmerben �s ingben fesz�tett, haj�t a tark�j�n fogta �ssze. Sz�rke szemei komoran �s mogorv�n m�regett�k az arc�t, amit�l Sorat kir�zta a hideg.
- Tudod, kik szoktak ijedezni? Akiknek rossz a lelkiismeret�k - emelkedett meg vesz�lyesen lassan. - Akiknek olyan romlott lelkiismeret�k van, mint amilyen neked.
- Mi bajod van? - h�r�tott a l�ny �s �szt�n�sen kiker�lte volt f�rj�t. - N�zd! Nincs kedvem vitatkozni, pl�ne nem veled. Nem fogom v�gighallgatni �jra meg �jra a Mikor annak idej�n megcsalt�l c�m� melodr�m�dat. Nekem is megvannak a gondjaim, m�g sem rohanok hozz�d �s v�gom a k�pedbe, hogy meger�szakolt�l... - hallgatott el, amikor az ajt�ban Layl�t pillantotta meg, Sophie-val a karj�ban.
- Hozd csak be nyugodtan! - t�rte meg a csendet Leon f�radt hangja. - Mondd csak, te hazug kurva, m�g most sincs semmi mondanival�d?
- Leon, nem hiszem, hogy ilyen st�lusban kellene ezt megbesz�lnetek - adta �t a sz�kes�g a gyereket Sor�nak, aki olyan s�padt lett, mintha k�s�rtetet l�tna.
- Na, te sem sz�lhatsz egy sz�t sem! - ord�tott r� Layl�ra. - Te is meg�red a p�nzed! Egy k�vet f�jsz ezzel a hazudoz� kis ribanccal!
Sora mag�hoz �lelte a kisl�nyt, aki csod�lkozva meredt a d�h�ng� idegenre.
- Lalya! Vigy�zn�l r� m�g egy kicsit? - nyomott puszit Sophie arc�ra �s ism�t a sz�kes�g gondjaira b�zta. - Nem akarom, hogy megijedjen! K�rlek!
Leon a d�ht�l remegve figyelte, ahogy bez�rul m�g�tt�k az ajt�, majd arra a n�re pillantott, akit ebben a percben egyszerre gy�l�lt �s im�dott.
- Rendben - adta meg mag�t Sora. - Ok�, � itt a l�nyunk, Sophie. H�rom�ves, t�nd�ri kisgyermek...
- Ne ezt mondd! - tajt�kzott. - Ezt m�r tudom! Azt �ruld el, hogy mi�rt titkoltad el a l�tez�s�t!
- Hogy mi�rt? - tette cs�p�re a kezeit. - Nem is tudom. Azt hiszem bossz�b�l. Igen, tal�n ez a legjobb magyar�zat r�.
- �s ezt csak ilyen egyszer�en kijelented? - h�borgott a f�rfi, mik�zben elkapta a l�nyt �s ujjait a nyak�ra f�zte. - Esk�sz�m, hogy legsz�vesebben a saj�t k�t kezemmel fojtan�lak meg! - engedte el hirtelen, amikor r�j�tt, hogy egy kicsit messzire ment. - Sora, az isten szerelm�re, nem szenvedtem m�r eleget? Rossz f�rj voltam, elhanyagoltalak, elhagytalak, rendben, megb�nh�dtem. De k�ny�rg�m, te megcsalt�l, belem�szt�l k�tes �zletekbe, a nyakadba akasztott�l egy Szergej nev�
alakot, elv�lt�l t�lem, megal�zt�l �s amikor m�r azt hittem, hogy semmivel sem tudsz megb�ntani, kider�l, hogy eltitkoltad el�lem a saj�t gyerekem l�tez�s�t. Mif�le ember vagy te?
- Egy gonosz n�mber vagyok - jelentette ki komolyan. - Igen, ez vagyok.
Leon csal�dottan r�zta meg a fej�t.
- Sora, �n egy�ltal�n nem ismerlek t�ged. Vagy sohasem ismertelek, vagy m�r nem ismerlek. �n...�n k�ptelen vagyok ezt tov�bb csin�lni.
- Tudod, az �rz�s k�lcs�n�s - l�pett el� hat�rozottan. - �n sem ismerlek, Leon. �s tudod mit nem �rtek? Hogyan vehett�l feles�g�l valakit, akiben nem b�zt�l meg?
- �n b�ztam benned.
- Nem - ellenkezett a l�ny m�rgesen. - Ha b�zt�l volna bennem, akkor elmondan�d, hogyan halt meg a h�god.
- Err�l nem besz�lek - h�r�tott. - De ha m�r itt tartunk, el�ruln�d, hogy volt�l k�pes az � nev�t adni a l�nyunknak?
Sora megr�ntotta a v�ll�t.
- Amikor a k�rh�zban megk�rdezt�k, hogyan anyak�nyvezhetik, r�v�gtam, hogy Sophie Aurora Oswald.
- Az �n nevemen van? - �mult el Leon. - De h�t...amikor elv�ltunk...valami hivatalos irat vagy ilyesmi?
Sora n�h�ny m�sodpercig csak a sz�nyeget b�multa, azt�n nagy nehezen megsz�lalt.
- A b�r� n�mi k�szp�nz�rt cser�be hajland� volt �tsiklani efelett.
Leon tudta, hogy �r�lts�get csin�l �s nem sz�p dolog meg�tni egy n�t, de a keze szinte �nmag�t�l j�rt el. Mint ahogy a szavakat is az indulat l�kd�ste ki a sz�j�n.
- D�g�lj meg! - csapta ki az ajt�t. - Ez�rt megfizetsz, kedvesem! �s b�nni fogod a napot is, amikor megismerkedt�l velem! - hallotta a f�rfi hangj�t a folyos�r�l. - Hidd el, megb�nod!

Az aut�kn�l v�ltak el. Layla sz� n�lk�l hajtott el, m�g csak vissza sem n�zett. A sz�kes�g nemcsak Sor�ra, �nmag�ra is haragudott. Ezt a gyermeket m�r akkor el kellett volna mondania Leonnak, amikor Madridban tal�lkoztak.
Sora becsatolta Sophie-t a gyerek�l�sbe.
- J�l �rzed magad? - n�zett r� mosolyogva a visszapillant�b�l. - Ennek �r�l�k - �rintette meg pofont�l piros arc�t, majd csal�dottan ejtette kez�t a sebv�lt�ra. - Anya nagyon szeret �m t�ged. Te vagy anya szeme f�nye, ugye tudod? - figyelte a l�ny�t, aki egy mack�t nyomorgatott. - Nagyon szeretlek, Sophie.
Sophie v�gigtapsolta a k�zel egy �r�s utat. J�kedv� volt �s �letvid�m. Ha valaki most l�tn�, azt mondan�, olyan mint b�rmelyik eg�szs�ges t�rsa. Csakhogy � sajnos kor�ntsem volt eg�szs�ges.
- J� napot! - �dv�z�lte �ket Hartmann doktor kedvesen. - Hogy van ez a sz�p h�lgy? - fogta meg a sz�ke l�ny kis kezeit, aki v�gan mosolygott az ismer�s, bajuszos arcra. Cliff Hartmann volt Sophie kezel�orvosa. - �, �gy l�tom remek�l! Luisa, k�rem! - intett a gy�gyszereket rakosgat� n�v�rnek. - Legyen sz�ves elvinni a gyermeket a kijel�lt vizsg�latokra! K�sz�n�m!
- Vizsg�latok? - �rtetlenkedett Sora. - M�ra nem besz�lt�nk meg semmit.
- Sz�ks�gesek - v�laszolta az orvos �s a l�ny gyomra �sszesz�k�lt.
Megpuszilta Sophie arcocsk�j�t �s neh�z sz�vvel, de �tadta a v�r�s haj� n�nek. Eg�szen addig integetett a megszeppent kisl�nynak, am�g el nem hagyt�k a szob�t, azt�n arc�r�l leolvadt a mosoly �s hely�t �tvette az idegess�g �s a zaklatotts�g.
- Foglaljon helyet! - intett egy sz�k fel� Hartmann doktor. - �n hogy van?
- Most nagyon j�l, mert l�tom, hogy Sophie is j�l van - mosolyodott el halv�nyan, de a kezei remegtek. - M�g mindig javul�f�lben van, ugye? Mert h�napokkal ezel�tt m�g ilyesmivel biztatott. K�ls�re is jobban n�z ki, rendesen eszik �s az �jszak�kat is gond n�lk�l aludta v�gig. K�rem, mondja azt, hogy t�nyleg gy�gyul�f�lben van.
Hartmann doktor kiter�tett a falra n�h�ny r�ntgen eredm�nyt.
- Amikor m�r azt hitt�k, hogy minden rendben van - s�hajtott, mik�zben a kisl�ny t�dej�re b�k�tt egy tollal a felv�telen. - Sajnos Sophie asztm�ja megint rosszabbra fordult. Az ut�bbi h�rom h�napban �tsz�r t�rt r� �letvesz�lyes roham �s n�veln�nk kellett a gy�gyszeradagot. Ez egy�ltal�n nem j�, mert ezek nagyon er�s szerek m�g egy feln�ttnek is. �m a legut�bbi rohamait csak ezekkel lehetett megf�kezni. Viszont, ha tov�bbra is ekkora mennyis�g jut a szervezet�be ezekb�l, f�l�, hogy a sz�ve nem b�rja majd.
- Azt hittem, Sophie olyan gy�gyszert kap, ami megf�kezi a rohamokat.
- �gy is volt, csakhogy azok enyhe rohamokra alkalmasak. �m ahogy az im�nt eml�tettem is, a rohamai hevesebbek �s hosszabbak lettek. Er�sebb gy�gyszerre van sz�ks�g. Viszont ez a szer nem szedhet� az egyik legfontosabb antibiotikum�val, ez�rt az ut�bbit egy id�re le�ll�tjuk. Sz�val ha visszaj�n Sv�jcba, akkor val�sz�n�leg j� ideig megint nem hozhatja haza, mert �lland� orvosi fel�gyelet sz�ks�ges majd. �s l�togatnia sem szabad annyit, mint eddig mert a kisl�nyt nagyon felzaklatja, amikor el kell szakadnia mag�t�l. A stressz pedig az asztma egyik kiv�lt� oka.
- Ezzel azt akarja mondani, hogy m�g annyit sem l�thatom Sophie-t, mint eddig? - fakadt ki a l�ny. - �s, amit az im�nt felv�zolt! - k�nnyes lett a szeme. - Azt akarja mondani, hogy a l�nyom haldoklik?
- Nem teljesen. Az asztma nem j�t�k, Sora. Sophie m�g nagyon kicsi, a szervezete t�r�keny �s nem tudjuk elkezdeni rajta az injekci�s kezel�st. Ha Sophie meg�ri a hat�ves kort, akkor sz�p lassan megkezdj�k azt a folyamatot, amivel meg nem sz�ntethetj�k az asztm�t, de kord�ban tarthatjuk. A l�nya teljes �letet �lhetet, persze szednie kell majd n�h�ny gy�gyszert �s mindig k�zn�l kell lennie egy inhal�l�nak is, de ugyanolyan lesz, mint b�rki m�s. Nagyon sokan szenvednek asztm�ban �s
m�gis boldogok.
- Ha meg�ri a hat�ves kort? - ism�telte csendesen. - Ha?
- Tekintve az asztma �llapot�t, sajnos ezzel is sz�molnunk kell. De a vizsg�latok alapj�n erre nagyon nagy az es�ly.
- Sz�zal�kban mennyi?
- Olyan nyolcvan�t �s kilencven k�z�tt. Ez az�rt biztat�, nem?
- Mag�nak, mert nem a maga gyerek�r�l van sz�! - t�rt ki bel�le a s�r�s, de r�gt�n el is hallgatott, amikor a n�v�r vissza�rkezett Sophie-val.
A kisl�ny karj�n egy g�zdarab takarta el a v�rv�tel hely�t.
- T�l vagy rajta, kicsim! - szor�totta mag�hoz a zokog� gyereket, mik�zben � maga is a k�nnyeivel k�szk�d�tt. - Itt van anya. M�r nincs semmi baj! Hallod Sophie? Nincs semmi baj!
B�rcsak t�nyleg �gy lenne.

Hartmann azt javasolta, hogy Sophie ne vas�rnap, hanem m�r p�nteken utazzon vissza Sv�jcba, hogy mihamarabb folytathass�k a kezel�st. Hazafel� meg�lltak egy cukr�szd�n�l �s Sora mindent megvett, amit a kisl�ny csak megk�v�nt. Mindet sajnos nem adhatta oda neki, de biztos volt benne, hogy m�r k�t kr�messel is j�l fog lakni.
Mik�zben vezetett, egyfolyt�ban a gyerek�l�sben alv� gyereket figyelte. B�rmit hajland� megtenni a gyerek��rt. B�rmit. Sophie az egyetlen, aki szereti.
- Itt vannak a bab�id! - telepedett le a kisl�ny szob�j�nak sz�nyeg�re, miut�n le�lt�ztek �s megvacsor�ztak. - N�zd csak! Ennek m�g lova is van! �, �s n�zd csak! Kert�sz. L�tod, ezzel a kis kap�val tesz rendet a vir�gok k�z�tt. De hol vannak a vir�gok?
Sophie nevetve pakolgatta egym�s mell� a m�anyag vir�g�gy�sokat, majd mell�j�k �ll�totta a kezes-l�basba b�jtatott fi�bab�t.
- Nagyon �gyes vagy!
Hartmann doktor szerint Sophie nem �rz�kelhet fesz�lts�get. Vagyis ha vele van, akkor term�szetesen �s nyugodtan kell viselkednie. Nem szabad �reztetnie, hogy agg�dik miatta, mert a gyermekek erre valahogy �gy is r�j�nnek.
- Asszonyom! - hallotta Corinne sz�ntelen hangj�t az ajt�b�l. - �nt keresik.
- M�ris megyek - puszilta meg a sz�ke fejb�bot gyorsan. - Vigy�zna addig Sophie-ra?
- Persze - t�rdelte a kezeit, majd nagyot s�hajtott �s elmosolyodott. - �, n�zzenek oda! Milyen aranyos bab�d van! Ez egy kert�sz?
Sora kil�pett a szob�b�l �s hagyta, hogy a teste kiremegje mag�b�l az eddig elfojtott f�lelmet �s izgalmat. P�rszor m�lyet s�hajtott, majd ell�kte mag�t a falt�l �s elindult a f�ldszintre.
A l�pcs� tetej�n megtorpant �s megmarkolta a korl�tot. K�t egyenruh�s rend�r �s egy �lt�nybe b�jtatott f�rfi v�rakozott a nappaliban. Az els�, ami esz�be jutott, hogy Leon halott. Szergej bedurvult �s meg�lte az egyetlen f�rfit, akit szeretett. Amint le�r, az egyik rend�r monoton hangon k�zli majd, hogy a volt f�rje halott. Fejbe l�tt�k, kibelezt�k, el�t�tt�k, balesetet �rte, amit megrendeztek. Jaj, ne! Jaj, ne! Jaj, ne!
- J� est�t asszonyom! - k�sz�ntek illedelmesen, amikor nagy nehezen lebotork�lt az emeletr�l. - �n Leon Oswald volt feles�ge? - k�rdezte az �lt�ny�s, akit Sora felismert. � volt Leon �gyv�dje.
Tudta. Tudta, �gy tudta. Nem b�rt megsz�lalni, csak b�lintott. Nem akarja hallani, nem akarja. A v�grendelet sem �rdekli. Nem kell semmi, Leont m�r �gy sem tudj�k felt�masztani.
- Ez egy b�r�i v�gz�s, asszonyom - ny�jtott a l�ny fel� egy bor�t�kot. - Amit Leon Oswald k�relmezett. A b�r�s�g megvizsg�lta a k�r�lm�nyeket, amelyeket a beadv�ny tartalmazott. El�sz�r is, eltitkolta a gyermeket, manipul�lta a b�r�s�got, hogy hagyj�k figyelmen k�v�l a t�nyt, miszerint �nnek �s Leon Oswaldnak k�z�s gyermeke van, holott ez tilos. V�l�sn�l gyermekelhelyez�sr�l is d�nteni kell, m�ghozz� azut�n, hogy megvizsg�lt�k mindk�t sz�l�t. A maga k�rnyezet�ben pedig �l olyan szem�ly, aki vesz�lyt jelent nem csak az �n, de a l�nya �let�re is. Ezen irat �rtelm�ben Leon Oswaldn�l helyezik el ideiglenesen a gyermeket. �n a lent eml�tett id�pontokban l�thatja a t�rgyal�sig...
- Nem! - kiab�lt Sora! - Nem vihetik el! Nem vehetik el Sophie-t! � az �n gyermekem!
Steven sajn�lattal n�zett a l�nyra, aki zokogva olvasta a pap�rokat.
- Ne ellenkezzen, asszonyom! Ezzel csak �nmag�nak �rt.
- Sophie velem marad! - ord�totta, mik�zben elt�pte a lapokat. - Nem viszik innen sehov� sem!
- K�rem, Sora, pakolja �ssze a gyermek holmij�t �s hozza le a kisl�nnyal egy�tt! Leon Oswald Sophie �desapja, joga van mag�hoz venni a gyereket, ha �gy l�tja, hogy vesz�lyben van.
- Leon Oswaldnak semmihez nincs joga, pl�ne nem elvenni a l�nyomat. � az �n l�nyom! Az eny�m! Csak az eny�m! - indult el az ajt� fel�, hogy kitess�kelje h�vatlan vend�geit, amikor is Leon m�r m�sodj�ra lepte meg ezen a napon. �s �let�ben el�sz�r azt gondolta, b�r halott lenne.
A f�rfi v�ll�val az ajt�f�lf�nak t�maszkodott, kezeit hanyagul ejtette nadr�gja zseb�be, miut�n kigombolta a zak�j�t. Arc�n diadalittas kifejez�s �lt, mik�zben sz�ja ravasz mosolyra h�z�dott.
- �desem! Ne hisztizz! - intett a k�t j�r�r fel�. - Vagy bilincsben akarsz csomagolni?