Kockázat-Előzmények

Kagome épp kimászott a kútból amikor szembe találta magát a barátaival. Inuyasha, Sango, Miroku, Shippou és Kirara várakozva néztek a fiatal mikora; de Inuyasha megelőzve barátait feltett neki egy kérdést.

Kagome, megtennél nekem valamit?

Mi lenne az?

Szeretném ha tallálkoznál az apámmal, de én nem tudnék veled menni.

Mi ezt nem gondolod komolyan!

De igen. Sajnálom, de most mennem kell.-mondta a hanyou és elment

Mi ez az egész?-kérdezte Kagome

Ezt nem tőlünk kellene hallanod, de Kikyo visszatért.

Értem.

Kagome csalódottan nézett maga elé és miután kívánt valamit az ékkőtől beleugrott a kútba; de a szilánkokat Sangoékra bízta. Míg a kútban utazott gondolatai elkalandoztak. "Miért kellett megismernem? Bárcsak ne ismertem volna meg Inuyashát, de akkor is szeretem. Soha nem áltatott, mindig is tudtam hogy Kikyót szereti."-gondolta. Hamarosan megérkezett egy helyre, de az nem az otthona volt. "Hol vagyok? Még mindig a közép kori Japánban. De hol vannak Sangoék? És hol a kút? Még jó hogy az íjjam és a nyilaim magammal hoztam. De mikor került hozzám ez a kard? Na mindegy."-gondolta és elindult nyugat felé. Nemsoká beleütközött pár alacsonyabb rendű szellembe akik egy fekete macska szellemet üldöztek, s Kagome habozás nélkül segített rajta. Amint végzett a cicára támadó szellemekkel folytatta útját nyugati irányba, de a megmentett macska szellem hűségesen követte megmentőjét. Kagome örült a váratlan utitársnak, de mivel a kis jövevényt nem hívhatta állandóan cicának ezért kitalált neki egy nevet.

Mit szólsz hozzá, ha ezemtul Shadownak hívlak?-kérdezte Kagome a cicát

A cica e név hallatán elégedetten nyávogott, ami kifejezte tetszését. Lassan már 2 hete voltak együtt amikor elérték uti céljuk határát, de ebben a két hétben szinte minden falu szivesen fogadta őket. Shadow nagy segítség volt, mert nem csak harc közben de azon kívül is szivesen segített Kagoménak. Hamar kiderült hogy Shadow is áttud alakulni mint Kirara, de Shadow kinézete félelmetesebb volt. Már lassan egy hónapja volt itt, de még mindig nem találkozott Inu no Taishouval és Sesshoumaruval. Mikor beértek a következő faluba, s elterjedt hogy az újonnan jött lány egy miko hamar a kastélyba vezették. Hamar kiderült hogy a kastély úrnője éppen vajúdik,s a gyermek apja elég fura fickó a falusiak elbeszélése szerint. A kastélyban már ott volt a bába, de a falusiak úgy gondolták hogy a miko is segíthet.

Elnézést Úrnőm! Elhoztam a mikót akiről annyi jót hallotunk.

Köszönöm.-rebegte halkan a vajúdó nő

"Remek már megint mibe keveredtem. Honnan a fenéből tudjam, hogy kell levezetni egy szülést? Ráadásul a falusiak elvárják tőlem, hogy vigyázzak az úrnőjükre. Csak jönne már az a bába! Na Shadow remélem tudsz vigyázni ránk!"-gondolta, s elkezdte megvizsgálni a nőt. Eközben Shadow a szoba előtt feküdt, s vigyázott hogy illetéktelen ne mehessen be. Kagome morgásra lett figyelmes és kiment Shadowhoz hogy megnézze mi baja.

Engedj be papnő.

Ki maga? És mit akar?

Takemaru vagyok a kastély őrségének parancsnoka. Az nem magára tartozik.

Kagome nem emlékezett, hogy hol hallotta ezt a nevet; de hamarosan beugrott neki. Shadowra nézett aki értette gazdája néma utasítását és még jobban védte a szoba ajtaját. Kagome felkészült arra hogy erővel kell visszatartaniuk a hadvezért, s nem is tévedett. Takemaru minden áron beakart menni a vajúdó nőhöz, de a miko maga is tapasztalt harcos lévén nem engedte.

Hagyd békén az úrnőt!

Mit tudsz te róla? Miért véded hisz egy szellem gyermekét akarja megszülni!-mondta Takemaru, s várta a miko reakcióját

Na és az ő dolga, hogy kit szeret!

Izoyai csak az enyém lehet! Senki nem veheti el tőlem!-mondta dühösen

Mikor tanulják már meg a férfiak, hogy a nő nem tulajdon?!-kérdezte dühösen Kagome

Mit akarsz ezzel mondani?

Csak annyit, hogy ha tényleg szereted akkor hagyod hogy boldog legyen azzal akit igazán szeret.

Mit tudsz te?-kérdezte egyre dühösebben a hadvezér

Na szóval mit tudok? Sok mindent. Például akit szeretek egy hulla után rohangál, s engem észre se vesz. A szellem aki szemet vetett rám állandóan az asszonyának szólít, de nem érdekli hogy én mást szeretek. Akkor a barátaim közt volt egy perverz szerzetes akit csak pofonokkal tudtunk leszerelni. Kell még valami?

Te is egy szellem szukája vagy!-mondta

Na álljon meg a menet, nem vagyok én senkijé! És ami azt illeti inkább vagyok együtt egy normális szellemmel, mint egy idióta beképzelt emberrel.

Most véged papnő!

Hányszor hallotam már ezt.-mondta Kagome és kivédte Takemaru támadását

A hadvezér minden áron végezni akart a szó kimondó mikóval, de nem igazán sikerült a közelébe jutnia hisz Shadow állandóan közzéjük állt. Kagome tapasztaltan használta az íjját ami mindig célba talált, s Takemaru hamarosan életét vesztette az összeszokott csapat ténykedései miatt. A kastély őrsége megrőkönyödve figyelte a fiatal mikót, aki fiatal kora ellenére tapasztalt harcos volt. Csak páran próbálták megboszulni Takemarut, de ők is hamar követték vezérüket.

Akkar még valaki feleslegesen hősködni?-kérdezte Kagome

N-n-nem kisasszony!-mondták egyszerre a katonák

Rendben, akkor azzonnal hagyjátok el a palotát!-parancsolta, mire mindenki elment

Már csak néhány szolga, a bába és Kagome na meg persze Shadow maradt a palotában. Kagome hamarosan kényelmetlenül érezte magát, mintha valami hatalmas közeledett volna. A miko még mindig az udvaron volt, s a nyitott kapu felé nézett ahonnan egy fehér hajú férfi közeledett. A lány könnyen felismerte hisz nem most látta először a közeledő alakott, de azzal is tisztában volt hogy nem jelent jót a jelenléte. A távolban egy másik alak is feltünt aki kicsit bizonytalanul állt a lábán, de elszántan közelített a palota felé.

Mit akarsz itt?-kérdezte Kagome az éppen akkor odaérő fiatal szellemet

Semmi közöd hozzá halandó.-mondta flegmán

Hogy tudja ezt Rin nap mint nap elviselni?-kérdezte magától halkan Kagome

Mit mondtál halandó!

Á semmit, de tanulhatnál egy kis jó modort.

Most véged! Senki se sértegethet büntetlenül!-morogta majd a lányra támadt

Kagome gyors reakciójának köszönhetően a fiatal szellem egy fához szegezve lógott, de a nyílvessző kihúzására tett kísérletei nem jártak sikerrel. A közelükbe érő dai-yukai döbbenten nézte a kiszegezett fiát és az előtte álló mikót. Kagome megfordulva észre vette a sérült szellemet, s az éppen eliszkolni akaró bolhát. Nem tudta megállni, hogy egy csípős megjegyzést ne tegyen a bolha viselkedésére.

Mi az Myoga csak nem megint mented az írhádat?-kérdezte kicsit gúnyosan, mire a bolha szellem ránézett

Honnan ismersz? Találkoztunk már?-kérdezte kíváncsian

Hopsz én és a nagy szám. Most elszóltam magam.-mondta amit senki nem értett

Honnan ismersz?-kérdezte mégegyszer

Hát ez maradjon inkább az én titkom, de látom most is ugyan olyan gyáva vagy mint mikor megismertelek.

Myoga ismered ezt a fiatal hölgyet?-kérdezte a dai-yukai

Nem nagy uram. Még soha nem láttam.-válaszolta a bolha

Szedj le innen halandó.-morogta a másik szellem

Ugyan minek? Hisz te hangoztatod fojton milyen erős vagy!-felelte meggondolatlanul

Ezért még megfizetsz.-mondta

Elég legyen Sesshoumaru. Honnan ismered a fiam?-kérdezte a dai-yukai

Ez hosszú történet.

Nem érdekell rá érek, de előbb hol van Izoyai?

A szobában a bábával, legalábbis mielőtt kijöttem ott voltak.-mondta Kagome

Vér szagot érzek, de valahonnan ismerős.-mondta a szellem, s elment megnézni

Szedj le innen.-mondta Sesshoumaru

Rendben, de egy rossz mozdulat és visszakerülsz oda.-mondta a miko, majd kiszabadította

Sesshoumaru és Kagome még mindig farkas szemet néztek egymással, mikor a lány szeme elkerekedett a csodálkozástól és a félelemtől. Közben Inu no Taishou is visszajött, s megnyugodott hogy Izoyai és a kis fia is jól vannak.

Ez lehetetlen. Itt még biztos nem létezik, de akkor hogy kerül ide a teljes ékkő?-kérdezte csodálkozva

Miről beszélsz?-kérdezte Sesshoumaru

Kuh,kuh,kuh.Csak nem egyedül vagy?-kérdezte a miko számára oly ismerős hang

Naraku! Mit keresel te itt? Mit csináltál a barátaimmal?

A korcsra, a szerzetesre és a szellemírtóra gondolsz?-kérdezte ártatlanul

Mit csináltál velük?-kérdezte ismét

Remélem elbúcsúztál tőlük.-mondta gonoszan

Shadow!-kiáltotta Kagome, s Narakura lőtt egy nyílvesszőt

Naraku sikeresen kikerülte a lány támadását, s most ő támadt a lányra. Kagome nem ilyedt meg hanem saját magát is meglepve felhúzott egy védőpajzsot, melyről Naraku támadása visszapattant egyenesen saját magára. Kagome akárhogy próbálta nem sikerült súlyos sebet okoznia Narakunak, de nem akarta barátait cserben hagyni ezért minden erejét bevetette. Sesshoumaru nagyon élvezte a helyzetett, s már azon volt hogy kivegye részét a harcból mikor hirtelen megállt a két ellenfél.

Most elmegyek, de még találkozunk. Ja és itt a két kis semmirekellő.-mondta, majd a lány közelébe dobta az eszméletle Shippout és Kirarát

Shippou, Kirara!-mondta, s a két kis szellemhez sietett

Ki volt ez?-kérdezte Inu no Taishou

Naraku, aki egy Onigumo nevű banditából jött létre. Ezt a banditát több száz szellem szálta meg, s így jött létre Naraku.-mondta komoran

Egyedül akarsz szembe szálni vele?-kérdezte Inu no Taishou hitetlenkedve

Igen mert nem akarok senkit belekeverni. Egyébként is csak rám vadászik.-mondta

K-k-kagome, Naraku magának akar.-hallották meg Shippou halk hangját

Hogy érted hogy magának akar?

Csak azért mert emlékezteted Kikyóra.-mondta a kis róka szellem

Értem. Akkor már tudom mit kell tennem.-mondta a miko

Kagome, nem akarlak téged is elveszíteni.-sírta Shippou

Engem nem fogsz elveszíteni. Megigérem.

Kagome megfogta a kis róka szellemet és Kirarát, s bevitte a számára előkészített szobába őket. Ahogy beértek a szobába a miko elláta a két kis sérült sebeit, s megvárta hogy elaludjanak. Amint elaludtak fogta magát és elment a szent fához, hogy összegyűjtsön néhány gyógynövényt. "Vajon mit akar tőlem Naraku? Miért hagyott életben, hisz a védőpajzsom már nem sokáig bírta volna az erőteljes támadásait. Vajon megváltozott a jövő annak köszönhetően, hogy Inu no Taishou életben maradt? Mi lehet annak a következménye, hogy bekeavatkoztam a történelem folyamába. Remélem Shippou és Kirara jól vannak, de ha rendbe jönnek vissza kell őket küldenem."-gondolta a miko, de töprengését megzavarták.

Nicsak a kedvenc halandóm.-hallotta Naraku hangját

Naraku mit akarsz tőlem?-kérdezte a miko

Ne aggódj még nem öllek meg, mert szükségem lesz az erődre.

Milyen erőmre? Hisz én csak egy miko vagyok.-mondta Kagome

Ne aggódj van kétszáz éved, hogy felfedezd.

Naraku amilyen hirtelen feltünt olyan hirtelen el is tünt. Kagome még egy kicsit a szent fánál maradt, de utánna visszament a palotába ahol már keresték. "Vajon mit akart ezzel mondani Naraku? Milyen erőm lehet még, hisz én csak egy egyszerű miko vagyok; vagy mégsem?"-kérdezte magától. Hamarosan megjelent az egyik szolga, s megkérte a lányt hogy menjen vele. Amint megérkeztek egy szobához a szolga elment, s őt otthagyta az ajtó előtt. Bátorságot gyűjtött és bekopogott.

Tessék.-hallota bentről

Elnézést, de azt mondták hogy látni kívánt.

Igen gyere beljebb.-mondta Inu no Taishou

Miben lehetek a segítségére.

Lenne egy ajánlatom. Mit szólnál hozzá, ha a Nyugati területek örökösének lennél a felesége?-kérdezte

Tessék? Ugye nem Sesshoumarura gondol?-kérdezte

De igen, mert még nem találkoztam olyan emberrel és szellemmel aki minden gond nélkül megfékezte volna.

Csak szerencsém volt.

Én többnek mondanám puszta szerencsénél.

De ha én bele is egyezek, miből gondolja hogy a fia is bele fog?-kérdezte

Ezt bízd csak rám.

Rendben.

Még beszélgettek egy darabig, majd Kagome elment lefeküdni. Amint a szobájába ért lefeküdt aludni, s közben Inuyasha, Sango és Miroku lelke egyesült az ő lelkével. Eközben Inu no Taishou elment megkeresni Sesshoumarut, akit a tenger parton talált meg.

Mit akarsz apám?-kérdezte

Nem fecsegni jöttem, hanem hogy tájékoztassalak arról hogy hétvégén megnősülsz.-mondta a dai-yukai

Mégis kit kéne elvennem?

Majd megtudod és most menjünk vissza.-mondta Inu no Taishou

Elindultak a kastély felé, de nem is selytették hogy valaki éppen ott jár. Kagome már mélyen aludt mikor megjelent Naraku és elindult Izoyai szobája felé, ahol a nő karjában a kis Inuyashával aludt. Naraku közelebb ment hozzájuk és mind kettejüket elkábította, majd a két alélt személlyel együtt eltünt. Mire Inu no Taishou és Sesshoumaru visszaértek csak a hült helyüket találták, de aznap este már nem indultak a két eltünt keresésére hanem hajnalban útra keltek és csak egy üzenetet hagytak az alvó mikónak. Amikor Kagome felébredt az egyik szolga a kezébe adta a levelet, melyet Inu no Taishou írt.

"Kedves Kagome!

Sesshoumaruval elmentünk megkeresni Izoyait és a kis Inuyashát.

Kérlek míg távol vagyunk vigyázz a palotára.

Ha megtudunk valamit értesítünk.

Üdvözöl: Inu no Taishou"

Kagome döbbenten nézett maga elé, majd magához vette fegyvereit és Shadow-val az oldalán elindult a két szellem után. Mielőtt elment volna a szolgáknak meghagyta, hogy vigyázzanak Shippoura és Kirarára; majd elment. Már messze járt a kastélytól mikor megtámadta egy szellem, aki reggelinek akarta a mikót. Kagome minden tudását bevetette, de a szellem jóval erősebb volt nála. Már végezni akart a lánnyal mikor egy fénygömb ketté vágta a szellemet, s kicsit arébb alakot öltött. Kagome döbbenten nézte megmentőjét, aki nem volt más mint Sesshoumaru.

Mmmit kersel te itt? Azt hittem Inu no Taishouval keresed Izoyait és Inuyashát.-mondta

Sokat fejlődtél utolsó találkozásunk óta. Találkoztál Narakuval?-kérdezte fagyosan

Igen, de ha te itt vagy ki van Inu no Taishouval?-kérdezte zavarodottan.

Az is én vagyok, csak fiatalabb koromban.

Á szóval te az a Sesshoumaru vagy akit én ismerek.-mondta most már vidáman a miko

Igen, de Naraku téged akar Izoyai és Inuyasha helyet; de erről az apám még nem tud.-mondta

Akkor meg is kap. El tudsz vinni hozzá?-kérdezte

Persze.

Ezzel elindultak Naraku felé, aki már várta a mikót. Kagome és Sesshoumaru egész nap mentek, s lassan kezdet sötétedni mire tábort vertek. Míg Sesshoumaru elment tüzi fáért addig Kagome a közeli tóban lefürdött, s lassan visszasétált a táborba ahol már égett a tűz. A táborba érve meglepő látvány fogadta, s amint odaért minden szem rászegeződött.

Szóval vissza értél!-állapította meg az idősebb Sesshoumaru

Aha, akkor én most neki látok vacsorát csinálni.-mondta maga elé meredve

Inu no Taishou még mindig döbbenten állt a tisztás szélén, s mellette a fiatalabb Sesshoumaru is furán nézett képmására és a mellette álló mikóra. A tűz körül elég fagyos volt a hangulat, ami kezdte zavarni Kagomét; s lassan felállva el akart menni sétálni. Az idősebb Sesshoumaru észre vette a miko nyugtalanságát és arra tett kisérletét hogy elmenjen, de még mielőtt elindulhatott volna megjelent Naraku Izoyaival és a kis Inuyashával.

Naraku!-morogta az idősebb Sesshoumaru

Á Sesshoumaru nagyúr, rég találkoztunk.-mondta gúnyosan Naraku

Most megfizetek neked azért, mert átvertél.

Nem hozzád jöttem, hanem Inu no Taishouhoz.

Mit akarsz?-kérdezte morogva

Nem mit, hanem kit. A papnőt akarom.

Rendben veled megyek, de előtte engedd el Izoyait és Inuyashát.-mondta határozottan Kagome

Inu no Taishou és a két Sesshoumaru is döbbenten néztek a fiatal mikóra, ki az életét áldozná fel csak azért hogy Izoyai és Inuyasha megmeneküljön. Naraku gúnyosan mosolyogva elengedte túszait, s amint ők biztonságban voltak Kagome odament hozzá. Az idősebb Sesshoumaru csak erre várt és megtámadta Narakut aki, hogy magával tudja vinni a mikót leeresztette a védőpajzsát és ezt használta ki a szellem. A gonosz félvért váratlanul érte a támadás és elejtette a Szent Ékkövet, amit Kagome gyorsan magához vett és megtisztította. Az idősebb Sesshoumaru nem állt meg az első támadással hanem sorozatban támadta Narakut, akinek esélye se volt felhúzni a védőpajzsot. A támadásokhoz lassan csatlakozott Inu no Taishou és Kagome is, valamint a fiatalabb Sesshoumaru. Naraku megpróbált védekezni, de már nem volt ideje mert a három szellem és a miko összefogtak és egy végső támadást indítottak ellene; ami már végzetes volt Naraku számára. Amint végeztek Narakuval az idősebb Sesshoumaru elindult vissza a saját idejébe, de előtte még átadott valamit Kagoménak. " Miért akarta feláldozni magát azért a nőért és a korcs fiáért? Miért éreztem magam olyan furcsán a közelében? Olyan volt mintha mindig vele akarnék lenni, s valami furcsa melegséget éreztem a közelében. De mégis miért jöttem én ide?"-kérdezte magától a szellem. A miko és a két szellem elindult a palota felé a két megmentetettel, s mikor odaértek mindannyian elvonultak aludni. Másnap későn keltek fel mivel a tegnap esti csata kifárasztotta őket. Amint mindenki felébredt Inu no Taishou magához hívatta Kagomét és Sesshoumarut. Ahogy a miko az ajtó elé ért bekopogott, s a amint meghallotta a választ belépet.

Hívatott?-kérdezte

Igen ülj le. Sesshoumaru te is ülj le.-mondta Inu no Taishou

Mit akarsz apám?

Jövő hétvégén megtartjuk az esküvőt.

Értem.-mondta Kagome

Nem vagyok hajlandó elvenni egy halandót.-morogta Sesshoumaru

Nem kérdeztelek Sesshoumaru és egy hét múlva meg lesz tartva az esküvő.

Sesshoumaru és Inu no Taishou még jó ideig vitatkoztak, ami kezdte idegesíteni Kagomét. "Miért mentem bele ebbe az egészbe? Ha hozzámegyek Sesshoumaruhoz az biztos, hogy állandóan veszekedni fogunk. Lassan vissza kell küldenem Shippout és Kirarát, de hiányozni fognak. Vajon Naraku miért akart annyira magának, hisz azt mondta hogy van 200 évem felfedezni az erőmet. De milyen erőm lehet?"-gondolta miközben Inu no Taishou végre lezárta a vitát Sesshoumaruval.

Most hétvégén lesz az esküvő.-hallota Inu no Taishou hangját Kagome

Én már beleegyeztem úgyhogy elfogadom bár hogy dönt is.-mondta a miko

Amint tisztázták a dolgokat Kagome visszament a szobába ahol a kis róka szellem örömében a nyakába ugrott. A miko még gondolkodott, hogy mit csináljon az ékkővel végül arra jutott hogy megtart belőle egy szilánkot a többit meg megsemmisíti. Elhatározását tett követte és megsemmisítette a szinte teljes ékkövet, majd elindult Inu no Taishou dolgozó szobája felé. Amint oda ért bekopogott és utánna bement.

Elnézést a zavarásért, de szeretném elhozni a családom az esküvőre.-mondta bártortalanul Kagome

Rendben, de remélem visszaértek időben.-mondta Inu no Taishou

Nem hiszem, ugyanis míg ideértem az 2 hétig tartot. Igaz akkor gyalog jöttünk Shadowal.

Rendben akkor veled megyek és Sesshoumaru is velünk jön.-határozott a dai-yukai

Kagome gyorsan elment átöltözni és meghagyta Shadownak és Kirarának hogy vigyázzanak a palotára távollétükben. Sesshoumaru először morgot a dolog miatt, de az apja jobb belátásra bírta. amint mindenki elkészült Inu no Taishou az ölébe vette Kagomét, s fénygömbként elszáltak a Csontok kútja felé. Amint a kúthoz értek Kagome gondolkodás nélkül beleugrott, s hamarosan az udvarukon álló kis szentélyben volt. Amilyen gyorsan csak tudott kimászott a kútból és beszaladt a házba ahol már mindenki a konyhában volt vacsorázni. Ahogy meglátták Kagomét elkezdték faggatni, de a lány csak anyit mondott hogy mindenki szedjen össze néhány ruhát. A család megkövülten nézett a miko után, de gyorsan magukhoz tértek és megtették amit Kagome kért. Amint a lány is magához vette amit akart kiterelte családját a kúthoz, s megfogva a kezüket magávalrántotta őket a középkorba ahol már várta Inu no Taishou és Sessshoumaru őket. Kagome családja először megdöbbent, s a lány mögé húzódtak amint meglátták a két szellemet.

Gyors voltál.-jegyezte meg gúnyosan Sesshoumaru

Sesshoumaru!-hallatszott Inu no Taishou hangja

Kagome miért hoztál ide minket?-kérdezte Mrs.Higurashi

Majd elmondom anya, de most menjünk mert a palota védtelen.-mondta

Nem az hisz ott van Shadow.

Ez igaz, de had mutassam be az édesanyámat, a nagyapámat és az öcsémet Soutát.

Örvendek. Az én nevem Inu no Taishou és ő az idősebbik fiam Sesshoumaru.

Amint megtörtént a bemutatkozás elindultak a palota felé, ahol már várta őket Izoyai és Shippou na meg a kis Inuyasha. Másnap reggelre megérkeztek a palotába ahol Shippou, Kirara és Shadow egyből a lány nyakába ugrott persze az utóbbi kettő átváltozott alakjában. Szegény Kagome alíg tudott kikecmeregni a két macska szellem és a kis róka szellem alól. Sesshoumaru erre a látványra csak morogni tudott ami nem várt következményekkel járt a számára, mert a fiatal miko amint kiszabadult odasétált hozzá és pofon vágta. Mrs.Higurashi döbbenten nézet lányára, míg Inu no Taishou halványan elmosolyodott.

Kkkagome, ezt nem teheted.-mondta Mrs.Higurashi

Ugyan anya nem lesz semmi bajom.

Ezt még megbánod papnő.-morogta Sesshoumaru

Drágám csak, hogy visszajöttetek. Inuyasha már hiányolt.-mondta mosolyogva Izoyai

Inu no Taishou örömmel üdvözölte kedvesét, s bemutatta őket Kagome rokonainak. A két nő már az első perctől kezdve remekül kijöttek egymással, s Souta is jól el volt Shippouval és a két macska szellemmel. Kagome nagyapja Inu no Taishout szórakoztatta a családi történetekkel, amit a hatalmas kutya szellem mosolyogva hallgatot. Kagome hamarosan elköszönt a társaságtól hisz másnap fogják megtartani az esküvőt, melyről Inu no Taishou és Izoyai tályékoztatták Mrs.Higurashiékat. Már minden elő volt készítve a másnapi esküvőre, s mindent megmutattak a leendő rokonoknak. Mrs.Higurashit teljesen levette a lábáról a lányának kiválasztott ruha és a vőlegényé is, de úgy érezte ki fog lógni a sorból modern ruháiban. Még sokáig beszélgettek volna, de a másnapi mennyegzőre kiakarták pihenni magukat ezért lassan nyugovóra tértek. Eljött a nagy nap és Kagome már reggel készülődni kezdett, s örömmel vette édesanyja és Izoyai segítségét. Eközben Sesshoumaru is neki kezdett a készülődésnek nagy morgások közepette. Lassan megjöttek a vendégek és elkezdődött a szertartás. Sesshoumaru már az oltár előtt volt fekete-fehér esküvői kimonóban, s a jól megszokot páncél se hiányzott. Kagome nagyapja lassan bevezette a fehér-aranyszínű esküvői kimonót viselő Kagomét, akit az ottlévők megcsodáltak. Elkezdődött a szertartás amit mindenki áhitattal nézet, s a két örömanya elsírta magát. A szertartás lassan a végéhez közeledett, s a legtöbben sírtak a meghatotságtól. Amint a szertartás véget ért mindenki a csókot várta amit Sesshoumaru nem igazán akart, de mivel tisztelte a hagyományokat megcsókolta Kagomét. A szellem meglepetésére a miko bártortalanul viszonozta a csókját, s amint szétváltak kicsit hitetlenkedve nézett az előtte álló tűz piros arcú mikóra. Az esküvői vacsora remekül sikerült, s kivételesen az ifjú pár sem veszekedett léptem nyomon. Mindenki örült ennek az esküvőnek és még Kagome családja is azt fontolgatta, hogy véglek a közép korban maradnak. Shippou is ott akart maradni akárhogy ellenezte Kagome a dolgot, de végül belement hogy a kis róka szellem vele maradjon. Kirara és Shadow is remekül szórakoztak, s lassan mindenkinek nyilván valóvá bált a palotában hogy a két macska szellem egymásra talált. Az évek lassan teltek multak, s lassan Kagome és Sesshoumaru is összeszoktak. Az esküvő után 3 évvel megszületett első kislányuk, majd később még született egy ikerpárjuk. Mindenki boldog volt, s mindenki jól érezte magát. De lassan az évek múlásával különös események vették kezdetét, de ez már egy másik történet.

Vége