XXII. fejezet

Győzelem

Reggel korán tovább indultak. Rint, Sippout és Jakent visszaküldték Aunttal Kaelde anyóhoz, hogy vigyázzon rájuk. Sango egy kicsit félre hívat Kagomét.

• Hogy értetted, azt, hogy már fenn van a hold, meg tudod magad védeni? – kérdezte a Taiya.
• Hát ez nehéz dolog… - vakarta zavartan a hátát Kagome – Elvileg én egy holdszellem vagyok. Ha fenn van a hold, akkor vagyok igazán erős, amúgy nem sokkal, mint egy ember, de a pálca megvéd. –
• Holdszellem? Már hallottam róluk. Egy jellegzetes fegyvert használnak, aminek a hegye hold alakú. –
• Hát igen látod. – mutatta meg most a pálcát.
• Igen és ez változik át igaz? –
• Igen –
• Egy ilyen által halt meg édes anyám… -
• Sango… én annyira sajnálom… -
• Nem tesz semmit, hiszen nem te voltál. Ez már elég régen történt… -
• Lányok jöttök már. – kiabált hátra türelmetlenkedve Inuyasha.
• Jövünk. – szóltak vissza és már mentek is.

***

Már késő délután volt mikor egyszer csak Sesshoumaru megszólalt.

• Érzed? – fordult öccséhez.
• Naraku… - ordította az, és szorosabbra vette a tempót.

Mint az őrült elrohant. Sesshoumaru utána. Kagome is egy csöppet lassabban.

• Ha ilyen gyorsan fut nappal, milyen lehet éjszaka, mikor fenn van a hold. – ámuldozott a szellemirtó Kirara hátán.
• Tessék? – értetlenkedett a szerzetes.
• Semmi. – hagyta rá, majd ők is belehúztak.

***

• Naraku! – ordította Inuyasha és a Tetsusaigával támadott.
• Á a kis csapat kibővült. – gúnyolódott Naraku – plusz egy fő. Sesshoumaru… nem vártam, volna tőled, hogy összeállsz néhány halandóval meg egy korccsal. Ennél többre tartottalak. – csettintett egyet mire Kagura és Kanna elindult Sango felé.

A szerzetes segített neki.

• Naraku! – érkezett meg Kagome is, immár teljes harci öltözetében, kimonó nélkül.
• Á a mi kis kedvenc halandónk! –
• Halandó, majd meglátjuk. – mondta és felnézett az égre a nap éppen most bukott alá.

A hold ezüstösen ragyogott vissza rá. Kezében megjelent a holdas dárda.

• Mi történt?! – ijedt meg Naraku.
• Most! Egyszerre! – kiáltott Kagome és neki indult.

Inuyasha és Sesshoumaru is követték a Tetsusaigával és a Toukijinnel. Hatalmas fény, melyben keveredett a kék, a sárga és az ezüst árasztott el mindent. Mikor felnéztek már nem volt ott semmi. Naraku porrá lett és csak az ékkövet hagyta maga után. Kagura és Kanna megtorpant, már nem támadtak.

• Most mi van? – nézett döbbenten a szerzetes.
• Ők csak Naraku parancsát követték. Most, hogy már nincs többé… - magyarázta a szellemirtó.
• A Kazana! – kiáltott fel vidáman Miroku és felemelte a meghökkent Sangót – Eltűnt! Vége az átoknak. –
• Győztünk. – vette fel az ékkő darabot Kagome - Most már teljes az ékkő. –
• Igen… vége… - nézett föl Inuyasha és élvezte, ahogy a szél cirógatja arcát.
• Akkor ezt vidd el Kikiyounak. – lépett oda hozzá a lány.
• Mi?! Neki adod, de hisz ez a tiéd. –
• Inuyasha… én Sesshoumaruval maradok… Ennek segítségével Kikiyou életre kelhet, hisz most csak egy báb. –
• Kagome biztos vagy ebben? –
• Igen, biztos, Legyetek boldogok. –
• Kagome… miért nem maradtok velünk? Maradhatnánk egy csapat. –
• Hát… - nézett itt a szellemre.
• Tőlem, ha ezt szeretnéd. – egyezett bele a szellem.
• Köszönöm. – ugrott a nyakába.

Így indultak vissza Kaelde anyóhoz.

XXIII. fejezet.

Sors

• Kaelde anyó, hogy lehet az, hogy Kagome, nem pusztította el a világot, ahogy az meg volt írva? – kérdezte Miroku a kunyhóban.
• Csak egy lehetséges válasz jut eszembe. Ez Sesshoumaru. –
• Sesshoumaru?! – döbbentek le.
• Valószínű. azért mert Sesshoumaru feledtette vele. –

Itt a szellem furcsa szemekkel nézett Kagoméra, aminek egy csók lett a vége.

- Az a lényeg, hogy végül minden jóra fordult. Ne kérdőjelezzük meg a sors akaratát. Mindent okkal tesz. – fejezte az anyó és intett, hogy ideje nyugovóra térni.

XXIV. fejezet

Epilógus

Inuyasha föltámasztotta Kikiyout, akivel közösen őrizték tovább a szent ékkövet. Sango végre igent mondott a szerzetesnek és most már két kis Mirokuval élnek boldogan. Kagome örökre Sesshoumaruval maradt és e falu mikoja lett Kaelde halála után, persze néha még haza látogat. És mind boldogan éltek egy faluban szomszédként.