Már mehettek egy ideje, egész jól kijöttek. Asuke bókokkal kedveskedett, az erre elpiruló lánynak. Egyszer csak Asuke megszólal:
- Démonszagot érzek. –
- Szóval te is kutya vagy. –
- Igen, de ez most nem lényeg. Bújj el gyorsan. –
- Dehogy is! Én is harcolok! –
- Nem féltelek. Ismerem az illetőt. –
Kagome erre meghökken: „Jól hallottam?” Nem volt ideje ezen gondolkozni, mert már meg is érkezett a szellem. Nem volt se hatalmas, se rémisztő úgy nézett ki, mint egy ember. De öltözete elárulta.
- Add át a lányt! –
Asuke védelmezőleg Kagome elé állt. Nem volt semmi haszna. A szellem egy suhintással arrébb lökte, neki egy fának, így eszméletét vesztette. A lány felismerte: Hatami volt az a banditák vezére. Kagome kifeszítette íját, de valami hihetetlen sebességgel lefogta a kezét.
- Naraku azt mondta, ne hagyjalak használni az íjat. –
- Honnan ismered te Narakut? – hallatszott a lány dühös hangja.
- A szövetségese vagyok Hatami. – felelt hidegen, majd felkapta a lányt és felemelkedett vele. Miközben az elájult.
Mikor Asuke felkelt szörnyen fájt a feje. Már mindenre emlékezett.
- Kagome… - mondta elhaló hangon.
Felugrott és elindult Inuyashaék felé segítséget kérni. Mikor megérkezett nem fogadták valami szívélyesen, legalábbis Inuyasha nem. A kis csapat már úton voltak megkeresni Kagomét. Épp tüzet raktak, mikor Asuke megérkezett. Inuyasha még most se ismerte fel.
- Ki vagy te? – morogta Inuyasha.
- Nincs most időm erre. Kagomét elrabolták. Meg kell mentenünk – hadarta.
- Kagomét?! Honnan ismered? Te?! –
Nem folytatták tovább a vitát, mert Sango és Miroku lecsillapították őket. Asuke mindent elmondott, beleértve a szerelmi részt is. Inuyasha erre szörnyen dühös lett.
- Kagomét nem kapod meg. Ő az enyém! – pattant fel. Mindenki őt nézte, nem kis meglepetéssel.
- Szóval szereted. –
- Én, dehogyis! – kapott észbe – Ő csak egy szilánkdetektor! -
- Akkor nincs semmi baj. Hisz ha te nem szereted… -
- Hagyd őt békén! Hallod?! –
A vita még sokáig folytatódott, míg elindultak megkeresni Kagomét.