Leon lenyult May keze melett, és megragadta a Soráét. May beleesett a hálóba, Sora pedig csodálkozva figyelte Leont, aki felhuzta maga mellé. 
-Azt akarom, hogy te legyél a társam!-mondta határozottan Leon. Sora lihegett és nem jutott szóhoz. Lenézett Mayre, aki meglepetten nézte Leont és őt. Sora már várta, hogy mikor kezd el hisztizni. 
-Na de...Mért őt választottad, Leon?! -kérdezte. May.
-Én sokkal közelebb értem hozzád, mint Sora! Ő már esett le! 
-Nyugodj meg kislány, nem tetszett annyira az ő mutatványa sem.-felelte Leon. Sora csak hallgatta hogy mit beszélnek. 
-Akkor mért őt választottad?-kérdezte May a sirással küszködve. 
-Tetszett, ahogy improvizált! -felelte Leon. Sora kezét még mindig nem eresztette el.
- Viszont veled egyáltalán nem voltam megelégedve. May szemében könnyek csillogtak, de még probálta visszatartani őket. 
-Miért? 
-Mert tulságosan leegyszerüsitetted! Leon még most sem eresztette el Sora kezét. Sora most már magához tért. 
-Öhm...Leon? Leon ránézett, jelezve, hogy figyel. 
-Eleresztenéd a kezem? 
Leon gyorsan elengedte a kezét, és leszálltak. 
-Szuper voltál, Sora!!!-ugrott a nyakába Rosetta. 
-Köszi!-mosolygott Sora. 
-Sikerült, te lettél Leon párja!-lelkendezett Sarah. Sora bólintott. 
-Azért ne bizd el magad, Sora!-mondta May.- Egyszer legyöztél, de legközelebb én nyerek! 
-Arra kiváncsi leszek!-vágott vissza Sora. 
-Sora!-mondta Kalos. 
-Igen, főnök? 
-Az első előadás holnapután lesz! Addig legyen tökéletes a darab! 
-Igenis!

***

Sora és Leon sokat gyakoroltak. Mire az előadás napja elérkezett, már tökéletes lett a darab. Minden nagyszerüen ment, csak a történet végén történt valami. Leon elfogta Sorát, és felhuzta maga mellé. May leesett és a lámpák eloltodtak. Óriási tapsvihar költözött a terembe. Sora boldogan nézett körbe. Egy lámpát irányitottak feléjük, hogy csak ők ketten látszodjanak. Sora msolyogva figyelte a közönség enyhülni nem akaró tapsviharát. Leon pedig alig birta levenni tekintetét Soráról. "Van benne valami...valami megfofhatatlan..." Közeledett Sorához. Sora meglepetten ránézett. Leon megcsókolta. Sora különleges bizsergést érzett az ajkainál, d enem tudta volna megmondani, hogy mi az. A közönség izgatott suttogásba fogott. Leon lassan elhuzta a fejét. A lámpát a többi szereplőre irányitották.Sora meglepetten nézte Leont, aki, mintha mi sem történt volna, nézett a közönség felé nyugodt tekintettel. Egy pár perc mulva leszálltak, és Sorát szinte mindenki letámadta. 
-Mi volt az ott fent?- kérdezte Ana. 
-Ne légy ostoba, Ana! Hiszen a vak is látta, hogy egy csók! -intette csendre Mia. 
-Szegény Ken, megpukkad az irigységtől és a féltékenyégtől!-jegyezte meg Sarah mosolyogva. Sora értetlenül nézett rá. Sarah egy padra intett a fejével. Ott ült Ken és bámult maga elé, mintha megkukult volna. Sora odalépett hozzá. 
-Öhm Ken? Jól vagy? 
-Sora? P...Persze.-mondta halkan.-Mi bajom lenne? 
-Nem tudom...-vonta meg a vállát Sora.
-De sápadt vagy. 
-Hát igen...Miután egy szép csokot bemutattatok a közönség előtt...-felelte a fiu. 
-Hát őőő...-Sora erre nem tudott mit mondani. -Akkor majd...később beszélünk... 
-Sora!-hallattszott egy határozott hang a háta mögül. 
-Igen, Leon urfi?-pördült meg a tengelye körül Sora. 
-Beszédem van veled. Kövess.-mondta Leon, megfordult és elindult. 
Sora egy kis habozás után követte. Nem is gondolta, hogy a nyomában van Mia, Ana és Ken, akit muszály volt vonszolni.
-Ha meg akarod szerezni magadnak Sorát, akkor tegyél érte valamit!-noszogatták. 
-Ami fent történt...-kezdte Leon.-Az nem volt szándékos. 
Sora csodálkozva figyelt. Ha nem szándékos, akkor mi volt? 
-De mégis...-mondta Leon, de egy hangos puffanás megzavarta beszédében. Belépett az ajtón Ken. 
-Ken???-kérdezhte csodálkozva Sora. 
-Épp beszélgetek Naegino kisasszonnyal.-jegyezte meg Leon. 
-Igen, tudom, és....-kezdte remegve a fiu.-Kalos hivatja Sorát. 
-Tényleg? Vajon mit akar?-töprengett Sora. 
-Az ráér.-vágta rá Leon. 
-Nem...a főnök azt mondja, hogy nagyon sürgős! 
-Akkor elhalasztjuk ezt a beszélgetést.-felelte Leon és zsebre dugott kézzel kisétált. Sora Kenhez lépett. 
-Figyelj, Sora... 
-Igen? 
-A főnök nem hivatott téged...csak...csak féltékeny voltam, amiért Leon megcsókolt...és szeretném, ha...ha...-kezdte félénken Ken.-Ha elmondanád, hogy mit érzel Leon iránt. 
-Mondtál valamit, Ken? Nem figyeltem!-mondta Sora akinek teljesen másvalakin járt az esze... 
-Nem mondtam semmit.-motyogta Ken. 
-Mit akart a főnök? 
-Nem fontos. 
-De azt mondtad, hogy fontos. -De mégse az. Sora megvonta a vállát és elindult az öltözőbe. Közben Ken hangja távoli szunyogzümmögésnek tünt, mivel a csók járt az eszében.