Sora másnap nagyon korán felébredt. Lement az edzőterembe, hogy gyakoroljon egy kicsit. A mai nap volt az utolsó előadás. Megfogta a trapézt és elindult. Átugrott a következő trapézra, pörgött, majd ugrott. Fejjel lefele érkezett a következő trapézhoz, ezért a lábát próbálta meg beléakasztani, de megcsuszott és elesett.
-Sora?-hallott egy csodálkozó hangot. Rosetta állt az ajtóban.-Te máris edzel?
-Igen.-bólintott a lány.
-Kérsz vizet?
-Persze!-mosolygott Sora és odament Rosettához, aki odanyujtott neki egy üveg vizet.
-Köszi.
-Nincs mit. A ma esti előadás tudod miért különleges?-kérdezte mosolyogva Rosetta.
-Talán mert...ez az utolsó?-próbálkozott Sora.
-Téves! Mert ma éjjel tényleg telihold van!-nevetett Rosetta.
-Komolyan? Ez szuper!-mosolyodott el Sora. "Mi lenne, ha a történet tényleg bekövetkezne és én meg Leon...Áh, ugyanmár, ez ostobaság!!!"
-Mire gondolsz? Teljesen kivörösödtél.
-Semmire, semmire! Csak arra, hogy mekkora sikerünk lesz!
-Ja, értem...-felelte Rosetta.-Figyelj csak, Sora...
-Igen?
-Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha...
-Ha?...
-Ha együtt gyakorolnánk...Nagyon örülnék neki.-hadarta Rosetta és elvörösödött.
-Rendben!
-Tényleg?
-Hát persze!-mosolygott Sora.-Gyerünk!
Nekifogtak edzeni. Sora megállapitotta, hogy Rosetta egyre többet fejlődik. 1 óra múlva abbahagyták, mert jött Leon, és Sora vele kellett tovább gyakoroljon.

---este, az előadás előtt---

-Leon?-kérdezte Sora bizonytalanul.
-Mondjad.-felelte Leon határozottan miközben nyujtotta az izmait.
-Tudtad, hogy ma éjszaka telihold van?-mondta Sora. Kezdett egyre bátrabban beszélni.
-Igen, tudtam.
-Különös, nem?-mosolygott a lány. Leon nem felelt.

Megkezdődött a műsor. Sora és Leon még nem kellett kimenjenek. Különös fények játéka világitotta be a szinpadot és a szereplőket. Sora és Leon kiszaladtak, ugrottak és egyszerre kaptak el egy trapézt. Felugrottak rá, és elkezdődtt a műsor. Sora érezte, hogy ebben az estében van valami nagyon különös...
A műsornak vége lett és az artisták mind hátramentek a szinpad mögé. Sora vidáman idézte fel a tapsvihart, amit az előadásuk váltott ki az emberekből. Boldog volt.
-Sora.-hallatszott Leon határozott hangja.
-Kint találkozunk a szinpad előtt.
-Ööö...rendben.-bólintott Sora.
-Nagyon jó voltál!!!-támadták le a barátnői.
-Köszi lányok...-mosolygott Sora és hosszasan beszélgetni kezdett velük az előadásról.
-Jó voltál.-veregette hátba May. Sora ránézett. May kedvesen mosolygott, aztán a következő pillanatban eldurvultak az arcvonásai.
-De jól figyelj, Hamupipőke.
-Nem vagyok Hamupipőke...-mondta Sora.
-Tudom, csak jól hangzott. Szóval ezt a szerepet te kaptad, de nehogy azt hidd, hogy a következőt is te fogod. A következő szerepben én leszek Leon társa.
-Na idefigyelj, M...Leon!!! Teljesen elfeledkeztem róla!!!-ugrott fel Sora és elviharzott. May meglepetten nézett utána. Sora rohant, ahogy csak birt. Végre megérkezett.
-Na végre. Mi tartott ennyi ideig?-kérdezte Leon.
-Bocs, feltartottak. Miért akartál találkozni velem?-kérdezte Sora. Leon rápillantott, majd a korlátra támaszkodott és a holdra szegezte a szemét.
-Jó volt az előadás.
-Köszi...De ez nem csak az én érdemem. Te is nagyon jó voltál!-mosolygott Sora.
-Telihold van...
-Tudom.-bólintott Sora és ő is a holdra nézett.
-Gyönyörű, nem?
-De.-felelte Leon.
-Szóval akkor miért akartál találkozni velem? Leon Sora szemeibe nézett és megfordult. Háttal nekidőlt a korlátnak.
-Beszélgetni akartam veled.
-Igen? És miről?
-El akartam mondani, hogy mit gondolok rólad.