-Hogy mit gondolsz rólam?-kérdezte Sora. Kezdett elvörösödni.
-Igen.-folytatta Leon. Egy cseppet sem jött zavarba.
-Furcsa...de nagyon emlékeztetsz a hugomra, bár gondolom ezt már te is tudod.
-Hát persze...a társulatban mindenki tudja.-felelte Sora és elmosolyodott. "Ezért hivott ide, hogy ezt közölje velem?" -Ugyanakkor...Sophiet nagyon szerettem.
-Igen tudom...-bólintott Sora és halványan mosolygott. Szerette volna kimutatni az eggyüttérzését Leonnal.-Sajnálom.
-Azt is tudod, hogy benned őt látom, nem igaz?
-De igaz. Hosszú csend következett. Leon a holdra emelte a tekintetét és csendben álldogált. Sora meg várta, hogy Leon folytassa.
-Azt akarom, hogy te legyél a társam továbbra is.-törte meg a csendet hirtelen Leon. Sora meglepődött.
-Vagyis nem kell megküzdenem mégegyszer Mayjel?
-Igen. Megkönnyebültél?
-Hát...Azt nem mondanám. Ha kellett volna szivesen megmérkőztem volna Mayjel, de igy is jó.-felelte Sora és elhallgatott. Várta h Leon válaszoljon. De ő nem akart megszólalni.
-Ennyit akartál mondani?
Leon Sorára nézett, és továbbra is hallgatott. Sora érezte, hogy valamit el akar mondani, de nehezen birja rászánni magát.
-Nem. Van még valami.-szólalt meg Leon. Gyengéden megfogta Sora állát és felemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen. Vészesen fogyott köztük a távolság. Sora egyre jobban hasonlitott egy rákra. Ajkuk forró csókban ért össze. Sora nem tudta, mit csináljon. Nagyon meg volt lepve. De mielőtt észbekaphatott volna, Leon megfordult és elindult a szinpad fele. A lány elképedve nézett utána. "Már megint megcsókolt...Vajon miért?" gondolta Sora. Leon zsebre dugott kézzel lépkedett előre, mégcsak hátra sem nézett. Sora nem tudta mit csináljon. Mikor már nem látta Leont, ő is visszament, hogy átöltözzön.
Az öltözőben találta Miát, Anát, és Mayt.
-Hol voltál, Sora?-kérdezte Ana.-És miért nézel úgy ki, mint aki teljesen össze van zavarodva?
-Mert össze is vagyok.-felelte a lány és lehuppant egy székre.
-Miért? Mi történt?-kérdezte Mia. -Én tudom mi történt!-mutatott magára May.
-Igen? Akkor mondd el.-nézett rá Ana. "Nem...az nem lehet, hogy tudja!!! Ha igen, akkor holnapra mindenki meg fogja tudni!!!" gondolta rémülten Sora.
-Nem tudhatod!!!-ugrott fel.-Nem tudhatod, hogy mi történt!!! -De igen tudom!-felelte May.-Össze vagy zavarodva, mert nem tudod, hogy Leon kit fog választani!!!
-Tessék?...Szóval téged is...-kezdte halkan Sora.
-Persze, hogy engem is!!! Nem emlékszel? Velem kellett megküzdj, hogy a társa lehessél!
-Ehh...te erről beszéltél?-kérdezte megkönnyebbülten Sora.
-Persze, mi másról?
-Semmiről...-sietett a válasszal Sora.
-És nem tudod, hogy kit fog választani, és hogy mennyit kell majd készülj! Természetesen rengeteget, mert nehezen fogsz tudni engem legyőzni...
-Tévedsz, May...-felelte Sora.-Leon azt mondta, hogy többet nem kell megküzdjek veled.
-Mi??? Most ugye csak viccelsz?!
-Nem...-rázta a fejét Sora.-Úgyhogy nem kell megküzdjek veled.
May dühösen elrohant. Becsapta maga után az ajtót.
-Uau!!! Ez komoly, Sora?-kérdezte Ana.
-Igen!
-De hisz ez szuper!!!-lelkendezett Mia.
-Igen, az.-bólintott Sora.

---közben---

May gyorsan lépkedett. Mikor meglátta a férfit, még jobban begyorsitott.
-Leon! Igaz?! Igaz, hogy végleg Sorát választottad?!-kiabált. -Igen, igaz.-felelte nyugodtan a férfi.
-Miért?! Én nem vagyok elég jó ahhoz, hogy még egyszer összemérjem az erőmet Sorával?!
-Nem. Meg sem közelited azt a lányt.-felelte higgadtan Leon. -De...majd igyekszem...Lehagyom Sorát is és még Sophienál is jobb leszek!!! Leon szemében egy pillanatra düh lángolt fel.
-Le akarod győzni Sophiet?
-Igen, és le is fogom!
-Benned nincs meg az, ami kell ahhoz, hogy valódi sztár lehess. Nem fogod tudni legyőzni Sophiet soha.