Mindenki csendben figyelte Sorát és Leont, miközben folytatják a mutatványt. Valahogy együttéreztek mindkettejükkel. May eltátotta a száját. A hálóból figyelte őket. "Sora megcsókolta Leont??? Elképesztő..." gondolta. Sora és Leon befejezték a manővert, és leugrottak a többiek közé. -két óra múlva- Sora elgondolkozva járkált ide-oda a városban. Minden kirakatba benézett, de csak megszokásból, igazából nem keresett semmi ruhát, vagy ilyesmit. Bement a kedvenc üzletébe és végignézett a polcokon. Különböző diszek voltak kitéve mindenfelé. Szobrok, festmények, gyertyák, és művirágok, hogy csak a legfeltűnőbbeket soroljam. Sora imádott itt nézelődni. Ismerte az eladónőt. Clara volt a neve. Megnézte a legújabb árukat. Végigsétált egy lány mellett, aki egy porcelánkutyát nézegetett. Sora tekintetével Clarat kereste. A lány, aki mellett elsétált, elvette a porcelánkutyát, és nevetve szaladni kezdett, hogy fizethessen. De közben megbotlott a saját lábában. A kutyát feldobta, ő meg leesett. Sora odakapta a fejét és a porcelánkutyára esett a tekintete. Nem akart gondot, ezért szaladni kezdett, ugrott, és hasoncsúszva épp elkapta, mielőtt leesett volna. Felállt. -Sora! De jó, hogy látlak!-üdvözölte Clara.-Látom megmentettél egy porcelánkutyát. Hogyan esett le? Sora a lányra nézett, aki még mindig a földön feküdt. Clara követte a tekintetét. -Á, már megint te vagy az.-jegyezte meg.-Ezen a héten három szobrot eltört. A lány négykézlábra állt, és Soráékra nézett. A szemeiben könnyek csillogtak. Sora a bal kezében tartotta a porcelánkutyát, a jobb kezét meg a lány felé tartotta, hogy felsegitse. -Szerencséd, hogy Sora itt volt.-mondta Clara. A lány egy pillanatig nézte Sorát, majd megfogta a kezét. -Bocsánat.-suttogta.-Nem akartam gondot. -Tessék.-mosolygott Sora és odanyujtotta a kutyát a lánynak.-A nevem Sora Naegino. A kislány egyből felkapta a fejét. A szemei a boldogságtól csillogtak. -Sora Naegino?-suttogta.-Az a Sora Naegino, aki a Kaleido társulatnál dolgozik, és olyan hirek vannak róla, hogy jár Leon Oswalddal??? -Hát őőő...-kezdte zavartan Sora. Tiszta vörös lett és zavartan nevetett.-Igen. -El sem hiszem, hogy találkoztam veled!!! Az én nevem Kelly Johnson. 9 éves vagyok, és mindent tudok rólad! Én vagyok a legnagyobb rajongód!-újságolta lelkesen. Aztán elkomolyodott és lehajtotta a fejét. -Mi a gond?-kérdezte Sora és a vállára tette a kezét. -Az, hogy igy láttál engem. Szépen bemutatkoztam egy sztárnak. Hasra estem előtted.-mondta. -Ugyanmár.-mosolygott Sora.-És mi mindent tudsz rólam? A kislány tekintete felragyogott. Hosszú, barna haja két felé be volt fonva. Egy rövidújjút, egy rövidnadrágot és egy tornacipőt viselt. -Hát tudom a stilusodat, hogy hogyan öltözködsz, tudom, hogy imádod a Kaleido szinpadot, és még azt is tudom...-mondta, és itt a hangját lehalkitotta, mintha nagy titkot mondana.-...hogy te szoktál egyedül beszélni. -Ehh... Kelly fizetett és elindult kifele Sora mellett. -Igaz? -Hát...nem éppen...-felelte Sora. -Értem...és...Kérdezhetek kettőt?-kérdezte Kelly. -Persze. -Igaz, hogy szerelmes vagy Leonba? -Hát én...őőő...ugyan, dehogy!-felelte Sora. Zavartan nevetett és a fejéhez kapott. -Jó. És...Segitenél nekem? -Miben? -Megtanitasz, hogy tudjak táncolni a trapézokon? Csatlakozni szeretnék a társulathoz. -Hát megpróbálhatom...-mosolygott Sora. -Komolyan???-nevetett Kelly, és a levegőbe bokszolt.-Szuper! Sora a szinpad felé nézett. -És még lenne valami...-tette hozzá Kelly. Kezdett elpirulni. -Igen?-kérdezte Sora. -Hát...Kaphatok egy autogrammot? -Persze.-bólintott Sora.-Hova irjam? -A pólómra! Sora aláirta Kelly pólóját. A kislány mosolya egyre szélesebb lett. -Huha!!! Ha ezt a lányok meglátják!!!-kiáltotta. Sora elmosolyodott.