-Már másodszor zártak ide be...-sóhajtott Sora.-Na mindegy... Leon nyugodtan ült a sötétben és nem mozdult. -Legalább ha lenne egy elemlámpa...-mondta Sora. -De nincs.-felelte higgadtan Leon. Sora ránézett. A sötétben halványan látta a körvonalait. -Miért jöttél le?-kérdezte. Leon nem felelt. Felállt és zsebredugott kézzel körbejárta a pincét, majd egy kis ablakra nézett, ami körülbelül 3 méterre volt fölöttük. Egy kis fény szűrődött be. -Egy ablak??? Meg vagyunk mentve!!!-ugrott fel Sora, és szaladni kezdett Leon fele. De megbotlott egy dobozban és odavágta magát. Elpirult.-Hoppá... -Kelj fel.-szólt határozottan Leon.-Azon az ablakon nem jutunk ki, ahhoz túl kicsi. De szólhatsz valakinek, hogy itt vagyunk. Gyere. Állj a vállamra. Sora felállt és bólintott. Leon felsegitette Sorát a vállára. A lány nyujtotta felfele a kezét. -Nem érem el!-mondta.-Most mi legyen? -Ugorj fel. -Igaz.-bólintott Sora. Legugolt, hogy lendületet vegyen, majd elrugaszkodott és megérintette az ablak előtti párkányt, de nem tudta rendesen megfogni, kapálózni kezdett, hogy megkapaszkodjon, de leesett - egyenesen Leon ölébe. A férfi egy lenéző pillantást vetett rá. Sora tiszta vörösen feküdt a karjaiban. "Ajajajaj..." gondolta. Leon egy pillanatig nézte, aztán elengedte. Sora lehuppant a hátára, és szégyenkezve felállt. -Újra.-mondta Leon. Nyujtotta a kezét Sorának, hogy felsegitse. -Nem, köszi. Boldogulok egyedül is.-felelte a lány, és Leon háta mögé állt. Legugolt, majd felugrott Leon vállára, de valahogy elcsúszott, és Leon nyakában kötött ki.-Hoppá...bocsika... Felállt, majd ugrott. Megfogta az ablak párkányát. Kihúzta magát és kinézett. Senkit sem látott. -Nincs itt senki sem.-mondta Leonnak. Megfogta az ablak kilincsét, elforditotta és kinyitotta. Kidugta a fejét. Egy sirály szállt el a feje fölött, de raja kivül nem volt ott senki. -Hahóóó...valaki?-kérdezte. Nem jött válasz. Leon zsebre dugott kézzel állt és nézte a lányt. Sora már nem birta tovább és leugrott. Ahogy leért, a zsebéből kicsusszant valami és a földre esett. Egyszerre hajolt le érte Leonnal. Előbb ő tette rá a kezét, aztán Leon tette rá a Soráéra. Egymásra néztek. A lány gyorsan felkapta a tárgyat és megnézte. -Csak a mobilom...-sóhajtott. Tiszta vörös volt. -Csak a mobilod?-kérdezett rá Leon, nagy hangsúlyt téve a "csak" szóra. -Igaz!!!-kiáltott fel Sora. Gyorsan tárcsázni kezdte Ken számát.-Haló, Ken? -Sora? Szia.-felelte a fiú.-Mi történt? -Semmi, csak az, hogy...-kezdte de a telefon sipolt egyet...és lemerült.-Haló! Haló! Ken, hallassz??? Ken!!! -Lemerült, Sora.-mondta nyugodtan Leon. A lány sóhajtott és becsúsztatta a készüléket a zsebébe. Leültek egymás mellé a lépcsőre. Sora Leonra szegezte a szemét. -Nem félsz?-kérdezte. -Miért félnék? -A sötétben? Te nem félsz? -Nem. -Én igen. Amikor még kicsi voltam a barátaim bezártak viccből egy sötét pincébe..egy egész éjjelen át ott kellett üljek. Azóta félek.-mesélte Sora. Leon nem felelt. -Mesélj valamit magadról! -Nincs mit mesélnem. A nap kezdett lemenni, és a pincében egyre hidegebb lett. Sora vacogott. -Fázol?-kérdezte Leon. Sora megrázta a fejét. -N...nem fázok.-felelte a lány. Leon levette a felsőjét és ráteritette. Sora elpirult, és hálásan ránézett. A következő percekben egyikük sem szólt semmit. A lány ráhajtotta a fejét Leon vállára. Egyikük sem szólalt meg. Sora lehunyta a szemeit és elaludt. *** Reggel a saját ágyában kelt fel. Kinyitotta a szemeit, majd felült és körülnézett. -Mit keresek én itt?-kérdezte magában, majd csalódottan hozzátette.-Csak álom volt? Végignézett a szobáján és megakadt a szeme egy nem oda illő tárgyon. Leon felsője...Felállt, és a kezébe vette, hogy jobban lássa. "Szóval mégsem álom volt..." gondolta magában és elmosolyodott.