Az előadás mindenkinek tökéletesen ment. Kivéve persze Kevint, de már senki nem lepődött meg rajta. Mindenki jól szórakozott, és nagyon élvezték az előadást. Sora és Leon végrehajtották az Angyalok táncát (aminek végére a szinpad megtelt mindenféle akrobatával). Mindenki tökéletes összhangban volt, annak ellenére, hogy nem gyakoroltak együtt. Miután befejezték, egy pillanatra csend volt, majd hatalmas tapsvihar tört ki a teremben. Mindenki ujjongott, ugrált, és tapsolt. Az akrobaták nagyon boldogak voltak. Leon Sora derekára tette a bal kezét és mosolyogva integetett (a fiatal lányok olvadoztak). Sora elpirult, majd elmosolyodott és ő is integetett. Felléptek egy deszkára, amit direkt erre az előadásra készitettek. Felhúzták őket. Sora mosolyogva nézett körbe onnan fentről. A zenét újra elinditották és a lámpákat eloltották. Csak kettőt hagytak égni (egy kéket és egy narancssárgát). Mindkettő Sorát és Leont körözte. -Most mi jön?-súgta Sora. -Fogalmam sincs.-felelte Leon. Elgondolkozva álltak ott és nem mozdultak. Egyszerre jutott az eszükbe ugyanaz a valami. Lehet, hogy Kalos látni akarja, hogy ilyen helyzetben hogyan boldogulnak. Jól van. Akkor ők kitalálnak valamit. Átölelték egymást, és leugrottak a deszkáról. Egy hatalmas pukkanás hallatszott, majd elkezdődött a tüzijáték, amit Sora és Leon tudta nélkül tervezték. A fiatalok arca kékben, zöldben, pirosban játszott. A tüzijáték tükröződött szemükben. Mielőtt elérték volna a földet, füst szállt fel, és egy sötét lyukba estek. A folyosó nagyon szűk volt, ezért egymáshoz kellett simuljanak. A tüzijátékot nem látták, de hallották a pukkanásokat. Sora és Leon egymás tekintetét keresték. Közeledtek egymáshoz, majd szájuk forró csókban ért össze. Egy kis idő múlva a pukkanások megálltak, de ők ezt nem vették észre. Egymással voltak elfoglalva. Emelkedni kezdtek, majd kirtek a szinpadra. Minden lámpa rájuk szegeződött. Hirtelen elkapták a fejüket és körülnéztek. Döbbent csend következett. -Brávó!-hallatszott a közönség soraiból. Egy szőke lány tapsolt. -Layla!-suttogta Sora. Szép lassan mindenki tapsolni kezdett, majd egy újabb tapsvihar született meg a teremben. *** Sora Leon oldalán bekopogott a főnök irodájába. -Szabad.-mondta Kalos. A lány benyitott, majd belépett. Főnöke háttal állt az ajtónak és a teliholdat. -Foglaljatok helyet. Sora és Leon leült egymás mellé. -Gratulálni szeretnék.-mondta a főnök.-Ilyen tapsvihart még életemben nem hallottam. Ügyesek voltatok. Pont úgy volt, ahogy elterveztük Miával. A csókot kivéve. Arra nem számitottunk. Mindenesetre...nagyon jók voltatok. Kalos leült az iróasztala mögé. -Megérdemlitek, hogy ti legyetek a szinpad sztárjai. Főleg te, Sora. Felkérés érkezett. Egy másik társulattól. Azt szeretnék, ha mindketten csatlakoznátok hozzájuk. Szavait döbbent csend fogadta. -A...Azt akarja, hogy hagyjuk el a szinpadot?-kérdezte Sora. -A ti döntésetek. Kérlek gondoljátok át. -Nem! Én nem fogom elhagyni a szinpadot.-rázta meg a fejét Sora és Leonra nézett. Biztosra vette, hogy ő is igy érez. -Mennyit fizetnek?-kérdezte Leon. Sora szive nagyot dobbant. -Kétszer annyit, mint én. -Rendben van, még átgondolom.-mondta Leon és felállt.-Körülmények? -Németországban van. Berlinben. Elfogadod? -Még átgondolom.-felelte a férfi. -Jól van. Holnap reggel 8kor mondd meg a válaszod. *** Sora álmosan és csalódottan feküdt le. Igaz, Leon még nem fogadta el az ajánlatot, de bármelyik percben megteheti. Sora úgy érezte, tőrt szúrtak a hátába. A férfi, akire vágyott, nem habozna nemet mondani erre az ajánlatra. *** Másnap Sora villámgyorsan kipattant az ágyból, és az órájára pillantott. Háromnegyed nyolc. Még odaérhet, ha nagyon siet. Felkapott magára egy nadrágot, és egy blúzot, majd kirohant az épületből. Szaladott, ahogy csak tudott. Egyenesen nekirohant Kennek, aki egy jó adag festékes dobozt cipelt. Mindketten leestek, a dobozok felrepültek. A piros egyenesen Sora fejére esett. -Sora?-kérdezte döbbenten Ken.-Hová sietsz úgy? -Sajnálom, Ken, nem érek rá magyarázkodni!-pattant fel Sora. Lehúzta fejéről a dobozt, ledobta, és szaladni kezdett. Tetőtől talpig festékes volt. Odaért a főnök irodájához. Megállt, az ajtónak támaszkodott és hallgatózott. -Nem.-hallattszott Leon hangja. -Biztos vagy benne?-kérdezte Kalos. -Igen, teljes mértékig. Itt maradok. Sora sóhajtott. Az ajtó kinyilt, és Sora beesett rajta. -Hoppá... -Óhajtasz valamit, Sora?-kérdezte Leon. -Ehh...csak éppen erre jártam...-próbálkozott a lány. -Hagyd abba a butaságaidat. Inkább gyertek velem, mutatok valamit.-mondta Kalos és elindult. *** -Ez csodálatos!!!-kiáltott fel Sora, miközben végignézett a hatalmas ugróasztalakon, és a különleges trapézokon, amik körbe körbe forogtak.-Mikor próbálhatjuk ki? -Ma nem mosakodtál?-kérdezte Kalos. -Tessék?-hökkent meg Sora. -Tiszta festék vagy.-emlékeztette Kalos. -Hoppá... -Kalos. Készen állok az útra.-hallattszott Kevin hangja. -Nagyszerű. Máris indulhatsz.-bólintott Kalos. -De hát hova megy?-csodálkozott Sora. -El. Szerződést kötöttem egy másik társulattal. Itt nekem nincs helyem.-felelte a fiú.-Ez nem az én világom. Ezzel megfordult, és elment. Sora utánanézett, majd újra a trapézokra nézett. Már alig várta, hogy kipróbálhassa őket.