1. rész

Kellemesen meleg, tavaszi nap volt ez. A szellő lágyan simogatta a fák ágait. Halk suhogása betöltötte az ébredező várost. Vasárnap lévén csak egy-két embert lehetett látni az utcákon. A legtöbben még az igazak álmát aludták. A helyi kollégium fiatal lakói is a hét fáradalmait próbálták kipihenni. Két lakónak különösen izgalmas hete volt. Ők ketten, Kaname Chidori és Sousuke Sagara nem éppen mondhatók átlagos fiataloknak. Sousuke, fiatal kora ellenére egy hatalmas szervezetnek, a Mithrilnek az embere. Nap, mint nap találkozik elvetemült gyilkosokkal, drogcsempészekkel és egyéb veszélyes alakokkal. A Mithril egyik legjobban képzett zsoldosa. Két társával együtt neki kell megvédenie a már említett lányt, Kanamét. 
Kaname gyermekkora óta egyedül él, ezért minden tekintetben egy életrevaló és talpraesett lány. Bár vadóc természete miatt kilóg a japán fiatalok sorából, pár héttel ezelőttig „normális” gimnazista volt. Nemrég azonban megtudta, hogy Suttogó, vagyis cseppet sem átlagos és a Mithril védelmére szorul. Ennek a két fiatalnak már elég sok kalandban volt része együtt, ám még nem is sejtik, hogy a legnagyobb kaland csak most következik.

Kaname ébredést követő első útja a konyhába vezetett. Teafűből teát készített, majd leült a konyhaasztalhoz. Kinézett az ablakon és mosolyogva nyugtázta, hogy szép az idő. 
~Érzem, hogy a mai egy nagyon jó nap lesz!~ gondolta magában és belekortyolt a forró italba. „KOPP! KOPP!” 
~Ah, vajon ki lehet az ilyenkor?~ gondolta Kaname, majd kiment az előszobába, hogy kinyissa az ajtót. Igencsak meglepődött, amikor megpillantotta Sousukét, csurom vizesen. Elmosolyodott az esetlen fiún, majd betessékelte őt. 
-Szervusz, Chidori! 
-Szia, Sousuke! Mit keresel itt és miért vagy vizes? Hisz nem esik. 
A katona leült a nappaliban és röviden elmondta, hogy mi történt. 
-Ennyi? -kérdezte Kaname nevetve. –Csőtörés volt nálad? 
-Igen, Chidori kisasszony. Szörnyű, nem? 
Kaname alig bírta elfojtani a nevetést és ezt a zsoldos is észrevette. 
-Mi az? Mi olyan nevetséges? 
-Hát csak az, hogy remekül bánsz a fegyverekkel, egy csőtörés mégis ilyen nagy gondot jelent neked. De valahol megértem, hisz más körülmények közt nevelkedtél, mint mondjuk én. 
Sousuke elszégyellte magát. 
~Nem hiszem el, hogy egy nyamvadt cső kifogott rajtam.~ gondolta. 
-Na de most már mindegy. Hívok egy szerelőt! Tudod, azt szokás ilyenkor tenni. 
-Értem, Chidori kisasszony. Köszönöm. -mondta Sousuke gépiesen. Miután Kaname elintézte a dolgot, elnézést kért a fiútól és a zuhanyzóba ment. A katona addig a lány lakásában sétálgatott. Megpillantott egy képet, amin Kaname az édesanyjával együtt volt látható. 
~Milyen szép asszony.~ gondolta. Kaname hamar elkészült, ezért Sousukénak nem volt ideje megnézni az összes (az érdeklődését felkeltő) dolgot a lakásban. 
-Nagyon szép nő az anyukád. 
-Köszönöm. Azt mondják, hasonlítok rá. 
-Igen. Nagyon is. 
Kaname leült Sousuke mellé, aki gondolatban teljesen máshol járt. 
-Mi az? Mire gondolsz? –kérdezte a lány. 
-Semmi, semmi. Csak sajnálom, hogy mindketten árvák vagyunk. 
Kaname szemébe könny ült. Akaratlanul is sírni kezdett. 
-Chidori! –eszmélt fel Sousuke. Kaname zokogása megérintette a zsoldost. Magához húzta a lányt, aki értetlenül nézett rá. 
-Sousuke… 
-Ne beszélj! –súgta a fiú, s egyre erősebben ölelte Kanamét, akiben a múltbéli emlékek egybeolvadtak a jelenkori szerelemmel. Hosszú perceken keresztül ölelték egymást. Sousuke lágyan engedte el Kanamét, aki könnyes szemmel nézett a fiúra. 
-Miért? –kérdezte, bár legbelül már tudta a választ. A katona nem felelt, csak felállt a díványról és szó nélkül hazament.

(Folyt. köv.)