Kaname –bár jobban örült volna egy randinak Sousukéval- lázasan készülődött az esti partira, mivel szerette volna a legjobb formáját hozni. Egy kék koktélruhát vett fel. A ruha tökéletesen illett a hajszínéhez. Miközben készülődött, Sousukén járt az esze. (Ki máson?) 
~Ah, nem értem ezt a fiút. Néha komolyan úgy érzem, hogy tetszem neki, máskor viszont… Szörnyű! De miért gondolok már megint Sousukéra? Inkább a tanulással kéne törődnöm. Vagy azzal, hogy Suttogó vagyok. Akárcsak Tessa. Na igen, Teletha Testarossa, a Tuatha de Danaan fiatal kaptánya. Aki hozzám hasonlóan szerelmes Sousukéba. Mi?! Megőrültem! Hisz én nem is szeretem azt az idiótát! Vagyishogy szeretem, de nem úgy! Ah, nem igaz, most meg elejtem ezt a nyamvadt sütit! ~ gondolta, miközben kiesett a kezéből egy tálca ínycsiklandó, csokis süti. Lehajolt, hogy felszedegesse a süteménydarabkákat, amiket eredetileg a bulira sütött. Kiöntötte őket a kukába, majd felvette a pulcsiját. Lement a közeli cukrászdába és vett egy doboz muffint. Kiérve az üzletből, megpillantotta Sousukét, aki éppen hozzáindult. 
-Sousuke! –kiáltotta Kaname hangosan. A zsoldos észrevéve a lányt, elmosolyodott. Köszönt neki. 
-Korán értél ide. –mondta Kaname. –Még hat óra sincsen. 
-A Mithril állomása kétórányira van innen, de ezt te is tudod. –felelte Sousuke. 
-Igen, valóban. Felmegyek a táskámért, egy pillanat! –mondta a lány és felsietett a lakásába. Sousuke amíg várt Kanaméra (abból a „pillanatból” negyed óra lett), leült egy padra és egy borítékot vett elő a zsebéből. A borítékban egy levél volt. A fiú széthajtogatta azt, és el kezdte olvasni (persze magában) a tartalmát. 
„Kedves Sousuke! (Kérem, ne vegye személyeskedésnek, hogy letegeztem, de nem tudtam, hogyan szólítsam meg. Nem akartam túl hivatalos lenni.) Tehát bocsásson meg, hogy a mondandómat nem személyesen közlöm, de nem volt hozzá elegendő bátorságom. Hol is kezdhetném? Elég régóta ismerjük már egymást, ezért bízom benne, hogy nem lepődik meg túlzottan a szavaimon. Mindig is szimpatikusnak tartottam Önt, de valahogy soha nem volt alkalmam elmondani, hogy ez talán már több puszta szimpátiánál. Azt hiszem, szerelmes vagyok Önbe, Sagara úr. (Huh, de nehéz volt ezt még papírra vetni is.) Remélem, Ön is hasonlóan érez irántam, de ha nem, azt elfogadom, vagyis megpróbálom elfogadni. Mindenesetre szeretném tudni, hogy hányadán állok Önnel, ezért ha hasonlóan érez irántam, mint én Öniránt, akkor hozzon magával egy vörös rózsát a ma esti bulira. De kérem, ne hozzon kellemetlen helyzetbe a beosztottaim előtt! Ha kedves Sagara úr, Ön nem szeret engem, felejtse el ezt a levelet és maradjon minden a régiben. Előre is köszönöm! 
Szeretettel: Tessa kapitány” 
A levél mellett még egy fotó is volt, ami Tessa kiképzése alatt készült. A képen Tessa volt látható Sousuke oldalán. A fiú összehajtogatta a levelet, amit egyébként már nem most olvasott először. A délelőtt folyamán csúsztatta Tessa a szekrényébe, de ő csak a műszakja után –úgy egy órával ezelőtt- vette észre a levélkét. 
Meghallotta Kaname lépteit, ezért visszarakta a levelet a borítékba és a lány elé ment. Kaname lihegve lépett ki a kapun. 
-Ne haragudj, Sousuke! Remélem, nem várattalak meg nagyon! –mondta a lány. 
-Nem, dehogy. –felelte a katona és Kanaméval együtt elindultak a reptérre. A reptéren egy magánrepülő várta a fiatalokat. Kaname boldogan szállt be a gépbe, el is felejtette, hogy délelőtt mérges volt Sousukéra. Sousuke ellenben nagyon hallgatag volt. Gondterhelten nézett maga elé és ezt a Suttogó is észrevette. 
-Mi a baj, Sousuke? –kérdezte lágyan. 
-Semmi. –felelte határozottan, ám a lány látta rajta, hogy ez nem igaz. 
~Vajon mi lehet a baja? Rég láttam ilyennek. De inkább nem kérdezek többet tőle. Nem akarok tolakodni.~ gondolta Chidori és kinézett az ablakon. A repülőgép lassan felemelkedett… 
Az út további részében nem történt semmi különös. Kevesebb, mint két óra alatt egy szigetre értek. A sziget partján már várta őket a Tuatha de Danaan. A tengeralattjáró fedélzetén Kaname találkozott Maoval, Kurzzal meg a többi zsoldossal. Tessát azonban nem látta sehol. A buli ekkor már javában tartott, ezért a lány nem törődött a kapitánnyal. Beállt a táncolók közé, otthagyva Sousukét egy asztalnál. A fiú rendelt magának egy italt. Kurz amint észrevette magányos barátját, odament Sousukéhoz. 
-Na mi van, haver? Miért nem táncolsz? Nézd, a kis „angyal” hogy ropja! 
-Kanaméra gondolsz? 
-Ki másra. Nagyon élvezi a bulit. Neked is ezt kéne tenned. Mi a baj? Mire gondolsz? 
-Tessa hol van? 
-„Cukorfalat” Tessa? Nem tudom. De most, hogy így mondod, már rég nem láttam. Miért? –mondta Kurz és körülnézett a teremben. 
-Csak kérdeztem. 
-Már meg ne haragudj, haver, de azt hittem, neked Kaname az eseted. Eddig úgy volt, nem? 
-Hagyj már, Weber! –mondta Sousuke ingerülten. 
-Nyugi, fiú! Túl sokat dolgozol mostanában. Vegyél vissza a tempóból! Nagyon feszült vagy! –mondta Kurz és otthagyta Sousukét. Eközben megérkezett az ital is, amit rendelt. Tea. Semmi alkohol. Belekortyolt. Tekintete Kanaméra tévedt. 
~Kurznak igaza van. Egy angyal! De akkor miért érdekel engem, hogy mi van Tessával? Nem vagyok komplett. Nőkön jár az eszem, pedig képzett zsoldos vagyok. Igaz, fiatal zsoldos, de akkor is! De nem tehetek róla. Amióta megismertem Chidorit, minden annyira más lett. Ő olyan fontos számomra! Nem tudom, mihez kezdenék nélküle.~ gondolta és félretolta a teát. Felállt és odament Kanaméhoz. 
-Szia, Sousuke! Mi az? Jöttél táncolni? –kérdezte a Suttogó. 
-Nem, én csak beszélni szeretnék veled. Fontos! 
-Öö… rendben. De ne itt! Menjünk át az öltöző kabinba. Ott csend van. 
Sousuke és Kaname kisétáltak a teremből. A lány lassan haladt a fiú előtt. Érezte annak a hátába fúródó tekintetét. Tudta, hogy Sousuke valami nagyon fontosat akar mondani, de nem sejtette, hogy mi az. A kabinhoz érve belépett az ajtón. A katona követte őt.

(Folyt. köv.)