1. rész: Ellentétek

A nap fényesen sütött, mikor két lány lépett be a GOTT épületébe. Az egyik magas volt. Haja nagyjából a térdéig ért, és kék színű volt. Arca bal oldalán azonban az egyik hajtincse hófehér volt. Egyenruhaként egy hosszú ujjú, hófehér felső, és egy szintén hosszú, oldalt felhasított fekete szoknya volt rajta. Testén mindenhol fegyverpántok voltak elhelyezve. Egy kész fegyverarzenál volt. Világoskék szemei most társa felé fordultak. A másik lány alacsony volt. Hosszú, fehér haja volt, arca bal oldalán egy kék tinccsel. Hosszú ujjú, fekete felső, és hosszú, oldalt felhasított fehér szoknya volt rajta. Nála egy fegyver sem volt. Szemei sötétkékek voltak. Ha valaki megnézte a két lányt, szinte azonnal rájött, hogy azok egymás tükörképei. 
-Valami baj van Sylvia? –kérdezte a magasabbik. 
-Semmi Amy, csak elgondolkoztam. –felelt Sylvia. Amy és Sylvia odasétáltak a recepciós pulthoz, és rámosolyogtak az ott szobrozó lányokra. 
-Szia Ec, szia Lumi. –köszönt Amy. 
-Szia Amy. –köszönt Eclair, aztán ásított egyet. 
-Ti már örökre itt fogtok szobrozni? –kérdezte Sylvia. –Úgy értem, hogy mitől függ, kinek kell itt lennie. Amy és én például sosem voltunk itt. 
-Nem tudom. –vont vállat Eclair. 
-Na sziasztok. –köszönt el Amy. 
–Eligazításon úgyis találkozunk. 
-Sziasztok. –köszönt Lumi is. Amy és Sylvia elindultak az irodájuk felé. Félúton összetalálkoztak Alv-vel és Dvergr-rel. Alv ás Amy ellenségesen méregették egymást. 
-Amy. –mondta végül Alv. 
–Hallom sikeres volt a legutóbbi küldetésetek. 
-Igen. –sziszegte Amy. 
-Szóval mégsem vagytok olyan szerencsétlenek, mint hittem. –mondta Alv. 
-Úgy látszik. –mondta Amy. Sylvia elkapta Amy csuklóját. 
-Viszlát az eligazításon. –köszönt el Sylvia, és magával rángatta Amyt az irodájukba. 
-Egyszer még megölöm ezt a nőt. –sziszegte Amy, mikor levetette magát az irodájukban lévő kanapéra. -Nyugodj meg Amy. –mondta Sylvia. 
-De akkor is… -mondta Amy. –Elegem van Alv-ből. Azt hiszi ők a legjobbak, pedig mi is G-osztályúak vagyunk. 
-Amy, tudom én is, de ha felidegesíted magad, attól nem lesz jobb. –nyugtatta partnerét Sylvia. A két lány még ebben is egymás tükörképe volt. Amy makacs, forrófejű, hirtelen haragú, míg Sylvia megfontolt, óvatos, és mindig ő nyugtatta, és intette óvatosságra Amyt. 
-Jó, hogy itt vagy Sylvia. –mondta Amy. 
-Hát igen. –vigyorodott el Sylvia. –Sokkal több bajba sikerülne belekeveredned. 
-Egyébként mikor lesz az eligazítás? –kérdezte Amy. Sylvia az órára nézett. 
-Fél óra múlva. –mondta. Amy hátradőlt a kanapén, és felsóhajtott. 
-Unatkozom. –mondta. 
-Hát igen. –értett egyet Sylvia, és leült Amy mellé. –Az utolsó megbízás nem volt valami nehéz. 
Mikor eljött az idő, Amy és Sylvia elindultak a Főnök irodájába. 
-Hello Mercredi. –köszöntek a titkárnőnek. 
-Szia Amy, szia Sylvia. –köszönt Mercredi. 
–Kértek egy teát? 
-Igen. –bólintott Amy. 
-Köszönjük. –mondta Sylvia. A lányok átvették a teájukat, aztán beléptek a Főnök irodájába. Alv és Dvergr kivételével már mindenki ott volt. 
-Amy, Sylvia. –köszönt Eclips. 
-Jó reggelt… -kezdte Amy. 
-Főnök. –fejezte be Sylvia. 
-Na megjöttek a tükörképek. –jegyezte meg Un-ou. Amy vetett rá egy lesújtó pillantást, aztán leült Sylvia mellé az egyik kanapéra. 
-Amint Alv és Dvergr is megjönnek… -kezdte Eclips, de ekkor ismét kinyílt az iroda ajtaja, és az említett ügynökök léptek be. 
–Akkor most már kezdhetjük. –mondta Eclips. Eclips végignézett az ÁSZ ügynökökön, aztán beszélni kezdett. 
-Liliana szervezete mostanában egyre kiterjedtebb. –kezdte Eclips. –Ezt rátok bízom, Amy, Sylvia. 
-Miért rájuk? –kérdezte cseppet sem udvariasan Alv. 
-Mert ők ismerték legjobban Lilianat, mikor még ÁSZ ügynök volt. –felelte Eclips. –Megbirkóztok vele lányok? 
Amy bólintott. 
-Nem… -kezdte Amy. -… lesz gond. –fejezte be Sylvia. 
-Ikrek és tükörképek egyszerre. –jegyezte meg Un-ou. –Remek. 
-Mondtál valamit? –nézett rá szúrós szemmel Amy. 
-Csak megjegyeztem valamit. –vont vállat Un-ou. 
-De miért rájuk bízod Főnök? –kérdezte dühösen Alv. –Mi is ismertük Lilianat. És mindenki tudja, hogy jobbak vagyunk, mint Amy, és Sylvia. 
-Drága Alv… -kezdte veszélyesen nyugodtan Amy. –Mind a négyen, Te, Dvergr, Sylvia és én, G-osztályú ügynökök vagyunk. És ti ketten, semmivel sem vagytok jobbak, mint Sylvia és én. 
-Ez nem igaz. –pattant fel Alv. –Ti hozzánk képest gyenge kezdők vagytok. 
Amy is felállt, és úgy tűnt, mindjárt nekimegy Alv-nak. 
-Menjünk Amy. –fogta meg Amy csuklóját Sylvia. Amy ránézett partnerére, aztán lehunyta szemeit. 
-Mi most megyünk Főnök. –mondta Sylvia. 
-Rendben. –biccentett Eclips. –Sok sikert lányok. 
Sylvia kivezette Amyt a Főnök irodájából. Mikor már Csillagfény fedélzetén voltak Amy nem bírta tovább, és kifakadt. 
-Egyszer még megölöm Alv-ot. –mondta. 
–Nem, semmi bajom Csillagfény. –mondta, mikor a hajó furcsa, csipogó hangot adott ki. 
-Tudod, hogy Alv-nak alapból ilyen a természete. –sóhajtott Sylvia. –Ti ketten egymás természetes ellenségei vagytok. Amy elmosolyodott partnere megjegyzésén. 
-Na akkor ideje indulnunk. –mondta Amy. Nem sokkal később már az űrben voltak. Amy a számítógépen nézett valamit, míg Sylvia az őrrobotjukkal, Viharral társalgott. 
-Jól van. –mondta Amy, és elvette kezeit a billentyűzet felöl. –Megvannak Liliana tartózkodási helyének koordinátái. 
-Akkor rajta. –mondta Sylvia. 
Csillagfény nem sokkal később eltűnt egy ugrókapuban.

Folytatjuk…