Porból lettünk, porrá leszünk By: Yilsrana Az eső megállíthatatlanul hullott alá a szürke égből. Kikyou egy erdei ösvényen haladt, lélekrablói mellette repültek. Kikyou hirtelen megtorpant, és körülnézett. - Tudom, hogy itt bujkálsz Naraku. - mondta. - Mutasd magad! Naraku előlépett az egyik fa takarásából. - Mit akarsz? - kérdezte Kikyou. - Megszabadultam Onigumo szívétől. - mondta Naraku. - Most végleg véged Kikyou! Naraku néhány nyúlványa elkezdte a lélekrablókat irtani, míg Kikyou félreugrott az egyik nyúlvány elől, és egy nyílvesszőt illesztett a húrra. - Nem menekülsz. - sziszegte Naraku. Kikyou ellőtte a tisztító vesszőt, de az célt tévesztett. A következő pillanatban Naraku egyik nyúlványa átszúrta a papnő testét. Kikyou döbbenten meredt Narakura. Az gúnyosan elmosolyodott. - Elfogytak a lelkeid Kikyou. - mondta Naraku. - Lelassultál. Kikyou érezte, hogy elhagyja az ereje. A haláltól nem félt, hisz volt már halott, de nem akart úgy meghalni, hogy Narakut nem győzte le. A papnő a földre esett. Lassan kezdett elhomályosulni körülötte minden, s Kikyou tudta, már sosem fogja legyőzni Narakut. Testén újra megjelent az a seb is, ami ötven éve a halálát okozta. Arcát eltorzította a fájdalom. Teljesen elgyengült, érezte, ahogy szép lassan minden ereje elhagyja. Testét elhagyták a lelkek, és lassan kezdett elporladni az egész teste. Utolsó erejével Narakura nézett. - Nem… fogsz… győzni... - mondta halkan, szakadozott hangon. - Inuyasha… és… a… többiek… le… fognak… győzni… Kikyou teste elporladt. A szél felkapta a hamvakat, és messzire röpítette őket. Naraku megfordult, és elment. Halk énekszó szállt a szélben, miközben a halott miko hamvai messzire szálltak a széllel. VÉGE