1. fejezet A világ ismét veszélyben

Lina, Amelia, Zelgadis és Gourry épp egy fogadóban ültek, mikor belépett az ajtón egy ismerős alak. Először Lina ismerte föl. 
-Nocsak, hisz ez Filia! –kiáltott fel Lina.
 -Filia kisasszony! –köszönt Amelia. –Gyere, ülj le közénk. 
Filia leült. 
-Na és mit keresel erre Filia kisasszony? –kérdezte Zelgadis. 
-A világ a pusztulás szélén áll. –jelentette be drámai hangon Filia. 
-Már megint? –kérdezte unottan Lina. –Ezúttal ki akarja elpusztítani? 
-Liliana Merall. –mondta Filia. –Egy félszörny, félboszorkány nő. Az utóbbi időben természetellenesen megerősödött. Az ereje már a világok közti egyensúlyt fenyegeti. Ha az egyensúly megbomlik, mind a négy világ elpusztul. 
-Had találjam ki. –sóhajtott Lina. –Öljük meg Lilianat. 
-Igen. –bólintott Filia. 
-Vacsorázunk. Aztán meglátjuk. –mondta Lina és zabálni kezdett. 
-Lina kisasszony, kérlek, vedd komolyan! –szólt rá Filia dühösen. 
-Komolyan veszem. –bólintott Lina. –De üres hassal nem lehet gondolkozni. 
-Reménytelen eset. –csóválta meg a fejét Amelia. 
-Az. –mondta Zelgadis. 
-Ha ez igaz, mi le tudjuk győzni? –kérdezte aggódva Amelia. 
-Miről is van szó? –vakarta meg a fejét Gourry. 
-Ez is azt bizonyítja, hogy a tudatlanság boldogít. –jegyezte meg egy ismerős hang. Lináék a szomszéd asztalra néztek. Egy fiatalnak kinéző lány ült az asztal tetején. Hosszú, lángvörös haja, és valószínűtlenül világoskék szeme volt. Ruhája ugyanolyan volt, mint Xellosé, csak a lány ruhája kék volt, míg Xellosé zöld. Ugyanolyan tarisznyája volt, mint Xellosnak. Bal kezében egy ember magasságú varázsbotot tartott. A bot mindkét végén kristályok voltak elhelyezve. A lány nyakában, az övén, és a csuklóin volt egy-egy talizmán. Egy kék volt, egy fehér, egy fekete és egy vörös. Homlokán egy hósárkány szimbólumokkal díszített fejpánt volt. Derekára egy kard volt kötve. 
-Barátaim. –köszönt mosolyogva a nő. 
-Amy. –állt fel Lina. –Mit keresel te itt? 
-Ha Amy kisasszony is itt van, az csak egyet jelenthet. –mondta Amelia. 
-Hogy a szörnyek faja is nyakig benne van ebben. –jegyezte meg lemondóan Lina. –Gondolom a Rémálmok Hercege küldött. 
-Igen, a Herceg. –mondta Amy és leszállt az asztalról. –A Herceg sem örülne, ha Liliana sikerrel járna. 
-Remek. –sóhajtotta Lina. –És te papnő tudsz mondani nekünk valamit erről a Lilianaról? 
-Van pár dolog. –mondta Amy. 
-Akkor, ha jól sejtem mostantól megint útitársak leszünk. –mondta Lina. 
-Igen. –mondta Amy és leült Lináék asztalához. –A Herceg mondott pár érdekes dolgot. 
-Igen, és miket? –kérdezte Lina figyelmesen. 
-Nos. –mondta Amy, és tenyerébe támasztotta az állát. –Liliana…

Folytatjuk...