Hósárkánynak lenni

Jeges semmi. Mérhetetlen hideg a szívem helyén. S egyre visszhangzó kérdések a fejemben.
Miért?
Miért végezték ki a nővérem?
Miért árultam el?
Miért hittem annyira abban az átkozott rendben?
Mary, Lyserra húga egy, rét közepén állt. Hosszú, hófehér haját egy szalaggal kötötte össze. Ezüstös tekintete a semmibe mered.
Egy egyszerű, fekete ruha volt rajta.
Bűntudat kínozta immáron majd ezerötszáz húsz éve.
Egyedül ő tudta, hogy Lyserra Yoru gyermekét várta, s ő elárulta az anyjuknak.
Caryanna, a hósárkányok vezére kivégeztette a saját lányát, miután az megszülte gyermekét.
Mary úgy érezte, beleőrül a bűntudatba.
Azonnal otthagyta a rendet, és Sylaront. Nem tudta, hogy ki vitte el a gyermeket Lord Yoruhoz, de úgy érezte, örök hálára kötelezte ezzel a tettével, akárki is volt a gyermek megmentője.
Azóta Mary mindent elvesztett.
Az érzéseit…
A szeretteit…
Úgy érezte, még az élete is kicsúszott a kezei közül.
Lyserra három szót suttogott oda neki, mikor kivégezni vitték.
Három szó…
Három szó, melyeket Mary, önmaga szerint nem érdemelt meg.
… Nem haragszom rád…
Hogy árulhattam el? Nem lehet igaz! Hogy tehettem? Hisz a testvérem volt! Tudnom kellett volna, hogy anyánk nem bocsát meg! Tudnom kellett volna!
Mary sírni akart, de nem tudott. Hirtelen havazni kezdett a tisztáson, pedig nyár közepe volt.
Mary felnézett.
Azt hitte, elveszítette képességeit, ám tévedett.
Mély bánata, kétségbeesése rabja immáron több, mint egy és félezer éve.
Ám, még mindig hósárkány.
Ahogy erre gondol, ismét a hideg semmi veszi át benne helyét.
Nem akart azokhoz tartozni, kik megölték nővérét.
Két napja hallott Amy tettéről, s ez elrémisztette, és ugyan akkor büszkévé is tette egy kicsit.
Két érzés váltogatta egymást benne.
Lyserra lánya… Lyserra lánya… most bizonyította, hogy jó is van benne…
Másfelől viszont,
Ezért biztos megölik… e tettével a halálos ítéletét írta alá…
Mary behunyta szemeit.
Már semmire sem gondolt.
Hirtelen heves gyűlölet rohamot érzett anyja, és egész fajtája iránt.
Hallott kósza híreket arról, hogy Amy a hósárkány rend három negyed részét kiirtotta, de nem érdekelte.
Azt kapják, amit megérdemelnek.
És én…
Én nem a halált érdemlem…?
Miért élek mégis még mindig?
Eldobja magától gondolatait.
Gondolkozni egyet jelent az emlékek felelevenítésével, az emlékek, pedig egyet jelentenek az érzésekkel.
És ő soha nem akar többé érezni.
Szíve az eltelt évek alatt teljesen jéggé fagyott.
Ha nem vigyáznak, ez minden hósárkány sorsa.
Mary mozdulatlanul állt. De nem érzett semmit.
Létezett, de igazából már nem élt.

Hát ilyen érzés hósárkánynak lenni…
Magány…
Üresség…
Kétségbeesés…
És végül a bűntudat…
Mi előbb, utóbb felemészt…

Folytatom...