16. rész. A Tensaiga ereje

Yilsrana épp Kaitával sétált a palota kertjében, mikor hihetetlenül rossz érzés kerítette hatalmába.
Kaita felé fordult, és ellökte egy épp becsapódó energiagömb útjából.
Ám sajnos az energiagömb így őt találta telibe.
Yilsrana döbbent arccal nézett, aztán a földre rogyott.
-Yilsrana! –térdelt le a haldokló barátnője mellé Kaita. –Yilsrana!
Ám Yilsrana nem felelt.
Világoskék szemei a távolba révedtek.
Kaita felállt, és irtózatos dühvel nézett szembe a támadóval.
Még sosem volt ilyen dühös.
A támadó egy sárkánykígyó démon volt.
-Téged is Naraku küldött? –kérdezte Kaita.
-Nem. –felelte a sárkánykígyó. –Ryukossei a bátyám volt, és az a korcs nő megölte. Bosszút állni jöttem.
Kaita szeme vörösen felizzott. Arcán a vörös méregcsíkok megvastagodtak. Vörös haját fújni kezdte a láthatatlan szél, ami pár másodperccel később a lány egész testét körbevette.
Mikor a szél elült egy hatalmas, vörös farkas állt Kaita helyén.
Egy tűzfarkas szellem.
A farkas rárontott a sárkánykígyóra, tépte, harapta, ahol érte.
Nem is kellett hozzá sok idő, hogy darabokra tépje a támadót.
Már mindenki a kertben volt, mikor Kaita visszaöltötte emberi alakját, és Yilsranához futott.
De a hercegnő már halott volt.
Kaita térdre rogyott.
Ám ekkor Inutaisho lépett oda Yilsrana holttestéhez, és előhúzta egyik kardját.
Suhintott vele Yilsrana teste fölött, aztán elrakta a kardot.
Nem telt el sok idő, és Yilsrana kinyitotta szemeit.
-Ez hogy lehet? –nézett apjára Sesshoumaru.
Inutaishou az imént előhúzott kard markolatára tette a kezét.
-Ez itt a Tenseiga. –mondta Inutaishou. –Képes visszaadni az életet.
Kaita Yilsrana nyakába borult.
-Annyira féltem. –zokogott Kaita. –Meghaltál.
-Most már itt vagyok Kaita. –mondta Yilsrana, és felállt, eltolva magától aggódó barátnőjét.
Yilsrana Inutaishoura nézett, és meghajolt.
-Köszönöm, uram. –mondta Yilsrana.
-Nem kell megköszönnöd Yilsrana. –mondta Inutaishou.
Yilsrana bólintott és visszatért a szobájába.
Az erkélyen állva gondolkodott.
/Az életem egyre bonyolultabbá kezd válni./ gondolta. /Először a szent ékkő, aztán Naraku./
Yilsrana a tükörhöz lépett, és fésülni kezdte haját.
 
Folytatás következik