20. rész. Ostromlott palota

A tisztító vessző utat tört a támadók között.
Yilsrana a húrra illesztett egy újabb vesszőt, és körülnézett a tömegben ismerőst keresve.
Szinte rögtön észrevette Kaitat, aki egyszerre küzdött két szellemmel.
Ellőtte a vesszőt.
Kaita odakiáltott neki egy köszönömöt, aztán újra belevetette magát a küzdelembe.
A támadók vezérét kereste.
Nagyon jól tudta, ki vezeti az ellenséges sereget, hisz azok már nem egyszer megtámadták a palotát.
Miközben a szellemek a palotát ostromolták Yilsrana megtalálta, akit keresett.
Mikor a szellem észrevette a felé közelítő hercegnőt gúnyosan elmosolyodott, és meghajolt.
-Subarashi*! –tapsolt egyet a szellem. –Végre itt van ön is Yilsrana Hime!
-Mint látod! –sziszegte Yilsrana, és támadó pozícióba helyezkedett.
A harc kettejük között azonnal megkezdődött.
A szellem méltó ellenfele volt Yilsranának.
-Korcs létedre van benned erő! –vetette oda a szellem Yilsranának, mikor a lány egy újabb támadását hárította.
-Kösz. –sziszegte Yilsrana, és ezúttal méregkarmaival vette célba a szellemet.
A szellem felszisszent, mikor Yilsrana támadása célba ért.
-Ezért megfizetsz te ribanc! –sziszegte a szellem, és eltűnt.
-Mi...? –lepődött meg Yilsrana.
Ám a következő pillanatban valaki csapást mért rá hátulról.
A hercegnő előtt elsötétedett a világ.
A földre zuhant.
 
Eközben Sesshoumaru is rendesen kivette a részét a harcból. Épp egy szellemet darabolt fel energiaostorával, mikor megérzett valamit.
Egy nő hangját hallotta meg.
-Yilsrana bajban van. Segítened kell neki. –mondta a hang.
Sesshoumaru azonnal cselekedett.
Eldobta a szellemet, akit éppen püfölt, és elindult megkeresni Yilsranát.
Nem volt könnyű dolga.
A csatatér tele volt tetemekkel, és a levegő teljesen telítődött a vér szagával.
Ám Sesshoumaru végül megérezte Yilsrana illatát, és arra kezdett futni, amerről a szél az illatot hozta.
Mikor egy kisebb emelkedőre ért, azonnal észrevette a hercegnőt.
És azonnal megfagyott az ereiben a vér.
Yilsrana ugyanis abban a pillanatban esett össze.
Teste alatt vértócsa gyűlt.
A kutyaszellem éktelen haragra gerjedt.
Mindenre elszántan indult el a szellem felé, aki megtámadta Yilsranát.
Tekintete semmi jót sem ígért.
Jelen esetben lassú, és fájdalmas halált az ellenség vezetőjének, amennyiben Yilsrana meghalt.
És ha csak az eszméletét vesztette el…
…akkor gyors, és könyörtelen halált.
 
Folytatás következik
 
*nagyszerű